Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-07 / 262. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 262. számÁRA: 1982. november 7., vasárnap 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA November ünnepén 1917 októberében, a júliusi napok óta nem látott kozák járőrök újra feltűntek Petrográd utcáin. Junkerek és ők kezdték őrizni a Kerenszkij által vezetett Ideiglenes Kormány székhelyét, a Téli Palotát. Komyilov tábornok újabb és újabb egységeket rendelt Petro- grádba, a „vörösöket” pedig igyekeztek onnan eltávolítani. Az összeesküvés egyre nagyobb méreteket öltött a szovjetek ellen. A Központi Bizottság mindezzel tisztában volt, s maga is megtette az előkészületeket. A felkelés kezdetét az október 24-ről október 25-re virradó éjszakára, pontosan éjjel 2-re tűzte ki. Október 21-én a Katonai Bizottság a helyőrség alakulataihoz forradalmi biztosokat küldött. Az ő feladatuk volt a tisztek megnyerése, ha pedig ez nem sikerült, akkor eltávolításuk az alakulatok éléről. Alig két nap elteltével az Ideiglenes Kormány tudomást szerzett erről, s újabb utasítást adott a kormányhű csapatoknak Pet- rográdba vezénylésére. Október 24-én hajnalban a kormány betiltotta a Munkás út és a Katona című újságokat, a bolsevik párt nyomdáját junkerék foglalták el. A Központi Bizottság parancsot adott a nyomda visszafoglalására és a lapok megjelentetésére. Lenin titkos lakásán értesült a sajtó elleni támadásról. „A helyzet a végletekig válságos — írta a Központi Bizottságnak. A napnál is világosabb, hogy most már halált jelent a felkelés halogatása ... Bármi áron, ma este, ma éjjel le kell tartóztatni a kormányt, le kell fegyverezni (ha ellenkezni fognak, le kell győzni) a hadapródökat, stb ... Nem szabad várni! ! Mindent elveszíthetünk ! ! A kormány ingadozik. Meg kell dönteni bármi áron!” 1917. október 25-én (november 7-én) a Rabocsij i Szóidat című újságban megjelent legújabbkori történelmünk kiemelkedő okmánya, a Katonai Bizottság felhívása: _ „Oroszország polgáraihoz! Az Ideiglenes Kormány megdőlt. Az államhatalom a Petrográdi Munkás- és Katonatanács szervének, a petrográdi proletáriátus és helyőrség élén álló Forradalmi Katonai Bizottságnak a kezébe ment át! Az ügy, 'amelyért a nép harcolt, a demokratikus béke azonnali felajánlása, a földesúri földtulajdon megszüntetése, a munkásellenőrzés a termelés fölött, szovjetkormány létesítése — mindez most biztosítva van. y Éljen a munkások, katonák és parasztok forradalma !” 1917. október 26-ról, a szovjetállam legelső napjáról így írt a világhírű amerikai publicista John Reed: „A külszín teljesen nyugodt volt, mintha semmi sem történt volna. Az emberek végezték a dolgukat. Pet- rográdban jártak a villamosok, az áruházak, éttermek nyitva voltak, a színházak játszottak ...” ^ (Rényi Katalin rajza) A világ munkássága óriási örömmel üdvözölte az első proletárállam megszületését. Persze a John Reed által leírt első nyugodt nap után még kemény évek következtek. A belső ellenség, összefogva a külső reakcióval, szinte rögtön támadást szőtt és indított az új szovjet állam ellen. A század kimagasló forradalmára, filozófusa és államférfia, Lenin vezetésével a párt, a munkások és a katonák azonban úrrá tudtak lenni a nehézségeken. Négy évi szakadatlan küzdelem után 192i-ben megalakul a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. A világ első proletárállama fényes bizonyítékát adta, hogy a hatalmat nem csupán megragadni tudta, hanem ami talán még nehezebb: meg is tudta tartani. November 7-e világtörténelmi jelentősége szinte felbecsülhetetlen. A győztes októberi forradalom bebizonyította a világ munkásainak, hogy a marxizmus— leninizmus nem elvont filozófia, hanem a munkásosztály forradalmi tudománya, amely által kivívható és megtartható a hatalom. Bizonyossá vált, hogy az osz- tályharcban a munkásosztály a legöntudatosabb, legszervezettebb erő, amelynek méltó szövetségese a'parasztság és az értelmiség haladó része. November 7. a történelmi előzménye a szocialista világrendszer létrejötténék is, melynek hazánk is tagja. S a mi eredményeink is elképzelhetetlenek az első proletárállam, a Szovjetunió folyamatos segítsége nélkül. Kaposi Levente Benke Valéria rádió- és tv-beszéde Ma este korszaknyitó történelmi fordulóról emlékezünk meg: 1917 októberének Lenin vezette nagy forradalmáról. Vele, általa kezdődött el a szocialista eszme valósággá válásának hosszú folyamata. Azóta a Szovjetunió — történelmileg villanásnyi idő alatt — az elmaradott cári Oroszország helyén hatalmas ipart, nagyüzemi mezőgazdaságot teremtett, világraszóló tudományos eredményeket produkált, százmilliókat emelt fel a mélyből emberi életre, seregnyi vezetőt, magasan képzett szakember- és tudósgárdát nevelt fel a dolgozók soraiból. A történelemben egyedülálló módon oldotta meg a szocialista állam azt a feladatot, hogy szélsőségesen különböző társadalmi-gazdasági fejlettségi fokon álló népek, nemzetek és népcsoportok számára nemcsak jogegyenlőséget biztosított, hanem tényleges esélyt és konkrét feltételeket teremtett a példátlan méretű egyenlőtlenségek felszámolására. Nincs még egy olyan ország a világon, ahol akkora utat tettek volna meg népcsoportok a nemzetté válás útján, nemzetek a kiegyenlítődés felé, mint a most hatvan esztendeje megalakult Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében. Nehéz és szövevényes, visszaesésektől és kudarcoktól sem mentes, mégis előrehaladó történelmi folyamat az, amelynek során kialakult a szocialista világ- rendszer, összeomlott az imperializmus gyarmati, rendszere, terebélyesedett a nemzetközi munkásmozgalom, erősödtek a kommunista pártok és más baloldali mozgalmak, és napjainkban is szélesedik a harc a nagymonopóliumok korlátozásáért, a fegyverkezés ellen; sokszínűvé és tömegessé válik a békemozgalom. A Szovjetuniónak döntő része volt abban, hogy a hidegháború nehéz évei után Európában megkezdődött az enyhülés. A békés egymás mellett élés gondolatát ma már nemcsak marxisták képviselik, hanem különböző eszmeáramlatok jegyében küzdő más haladó erők is, közöttük több szocialista párt vezetői és más realista polgári politikusok. Veszélyes feszültségekkel teli a mai világ nyugtalanság tölti el az embereket, terjed a félelem a jövőtől. Ami a legtöbb aggodalmat okozza: az Egyesült Államok kormányában azok az erők jutottak döntő szóhoz, amelyek megkísérlik a világ fejlődését megállítani, sőt visz- szafordítani. Elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országok ellen támadnak, mert nekik tulajdonítják a népek politikai és gazdasági önrendelkezésre irányuló törekvéseit. Ma minden a béke megőrzésén múlik. Ettől függ a társadalmi haladás-, a szocializmus ügye, az emberiség • világproblémáinak megoldása, az éhínség és energiahiány megszüntetése, a földi környezet megvédése — az élet megóvása. A Szovjetunió ismételten komoly javaslatokat tesz a fegyverzet csökkentésére, sőt -kezdeményező lépéseket is — amilyen például az atomütőerő elsőként! használatáról való lemondás —, de egy dologban nem hagy kétséget: nem engedi az erőegyensúlyt megbontani. Viszont azt kívánja — saját gazdasági érdekei, a nép szükségleteinek jobb kielégítése végett —, hogy az egyensúly a fegyverzet minél alacsonyabb szintjén valósuljon meg. Az amerikai vezetők fellépésed a kialakult politikai kapcsolatok lerombolására irányulnak; az erőfölény megszerzését kormányprogrammá tették, a háborús fenyegetést párosítják más országok belügyeibe való beavatkozással. Saját belső problémáinkat magunk akarjuk megoldani, mert — ahogyan minden más nép is — csak mi tudjuk megoldani azokat, szocialista társadalmi elveinknek megfelelően. Csodadok- torkodással, légvárak építésével nem lehet egy csapásra hatályon kívül helyezni az előrehaladásunkat nehezítő körülményeket. Csak a realitások számbavételével, ősz- széf ogott alkotó munkával érhetjük el, hogy — az eddigieknél többet teljesítve — álljuk a következő évek próbáját. Hadd szóljak végül arról, ami elválaszthatatlanul hozzátartozik ennek az ünnepnek a tartalmához, 1 egész életünk, munkánk, nemzetünknek a világban elfoglalt helye szempontjából: a szovjet—magyar kapcsolatokról.-Nemcsak a forradalmi múlt és az igaz, őszinte érzelmek szálai fűznek össze minket: barátságunk elvi alapokon nyugszik. Tartóssá, szilárddá az eszmék, a célok és az érdekek azonossága teszi sokoldalú kapcsolatainkat. A Szovjetunió, a szocialista országok összefogott ereje, annak két intézménye, a KGST és a Varsói Szerződés, jelenti ma is biztonságos és független szocialista fejlődésünk legfőbb támaszát. Az ünnep alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Kormánya, a magyar kommunisták, szocializmust építő, dolgozó népünk nevében tisztelettel köszöntőm a baráti Szovjetunió Kommunista Pártját, Legfelsőbb Tanácsát és Kormányát, meleg üdvözlettel a testvéri szovjet népet. Szívből kívánjuk, hogy továbbhaladva október útján, érjenek el újabb kimagasló eredményeket a szocializmus és a béke javára. Koszorúzás '* a Lenin-szobornál Ünnepélyes zászlófelvonás A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója tiszteletére szombaton reggel a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköz- társaság Állami Zászlaját. Csapatzászlóval sorakozott fel a díszszázad, majd kürtszó jelezte a budapesti helyőrség parancsnokának érkezését, aki — meghallgatva az egységparancsnok jelentését — ellépett a katonák sorfala előtt. Ezután díszőrök kíséretében vitték az árbochoz az Állami Zászlót, s a Himnusz hangjai, valamint a katonák tiszteletadása közepette vonták fel. A gellérthegyi felszabadulási emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját. (MTI) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója tiszteletére szombaton a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a Felvonulási téren a Lenin-szobornál. A szovjet és a magyar Himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Németh Károly, a KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai helyeztek koszorút a szobor talapzatára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorúját Losonczi Pál és Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a Minisztertanács koszorúját Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai helyezték el. A Szovjetunió magyarországi nagykövetségének képviseletében Vlagyimir Nyiko- lajevics Bazovszkij nagykövet, Valerij Leonyidovics Muszatov követtanácsos és Anatolij Alekszandrovics Popov koszorúzott. A koszorúzási ünnepségen részt vett politikai és társadalmi életünk számos magas rangú személyisége. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. v A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival és a katonai díszszázad elvonulásával ért véget. (MTI) 1982. november 7. (Fotó: Szabó Sándor)
