Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-06 / 261. szám

10. A nagy tömegű gyümölcs, a termés betaka­rítása az őszi hónapokban mindig rendkívüli feladatot ad a gazdaságoknak. Ám nem ki­sebb gond a szakszerű tárolás sem. Kárba veszhet az egész évi fáradság, ha az értéke­sítésre csak később szánt gyümölcs megrom­lik. Mai összeállításunkban olyan kísérletek­ről szólunk, amelyek szüret és a tárolás mun­káját igyekeznek megkönnyíteni s megőrizni a megtermelt értékeket. összeállította: HEKELI SÁNDOR Jó minőségű almát - egész évben A tiltott paradicsomi almának már a bibliai Éva is hiába próbált ellenállni — ha egyáltalán akart. Mi mindenesetre nyugodtan követhetjük példáját, és bát­ran fogyaszthatjuk az almát, különösen, amikor az egyáltalán nem paradicsomi éghajlatunk következté­ben — a zord időjárású, s egyéb gyümölcsökben szegény télen át is módunk van erre. Ma már az al­ma télre, de akár egy évig, esetleg még tovább is tartó megőrzése nem ördöngösség, csak megfelelő tárolás, illetve tároló kérdése. Ennek köszönhetően egész évben kerülhet az almából az asztalunkra. A külterjesen termelt, saj­nos már kipusztulóban levő régi Törökbálint, Batul, Simonjjy piros almafajták régen eltarthatok voltak ta­vaszig, mégpedig többnyire egyszerűen földbe ásott ve­remben Vagy hordókban. A szintén méltatlanul feledés homályába kerülő, elvesző- félben levő húsvéti rozma­ring almafajtának a neve is arra utal, hogy a fogyasztá­sára legalkalmasabb időpont­ja már jól a tavaszban van. A korszerű almafajták tá­rolása már sokkal több ne­hézséggel jár, jóval körül­ményesebb, kockázatosabb. A közkedvelt és a mai napig az összes almatermés felét meghaladó mennyiségben termesztett Jonatán éppen az a fajta, amely a tárolás ide­jén nagymértékben folto- sodhat. Az biztos, hogy minél vas­tagabb, szívósabb a tárolás­ra szánt alma héja, és mi­nél erősebb felületének ter­mészetes viaszbevonata, an­nál nagyobb annak az esé­lye, hogy tartósan lehet el­tartani, tárolni, mégpedig számottevő értékcsökkenés, romlási, veszteség nélkül. A zöldhéjú Grany Smith fajta is — ha megfelelően érett állapotban szedik le — ezért tárolható kiválóan. Részben emiatt is múlhatja felül ugyancsak tárolhatóságban a Jonatánt^ a szintén ked­véit Golden Deliciosus, g a vele történt keresztezésekből származó Jonagold nagy­ígéretű fajtaújdonság. Ugyan­csak hálás — eltarthatóság szempontjából — az Idared, továbbá a Melrose, a Mat- göld, valamint a más erede­tű, s az NSZK-ban már kü­lönösen felkapott Gloster, de a réginek számító Starking, s mégmkább a Staymared is. A cél érdekében sor ke­rülhet az alma viaszozására Vagy paraffinozására is. A viaszt gépi fúvóssal is rá­juttathatják a gyümölcs fe­lületére vékony rétegben. Hatására lényegesen meg­hosszabbodhat az éltartható­ság ideje. A gyümölcs mu- tatósabb is lesz, húsa meg­tartja az eredeti színét, és csökken a természetes rom­landósága. Ezenkívül már többféle anyagot bevontak a hosszú tárolással kapcsolatos kísér­letekbe, amelyek a viaszon kívül zsírok, fehérjék és cukrok is lehetnek. A leg­biztatóbbak a szerves olda­tokkal nyert viaszemulziók és a vízzel elegyített pektin használatával kapott ered­mények. Forgalomba is került már a Protexan elnevezésű, NDK gyártmányú, tartósító hatású, szorbinsawal kiegészített pa­raffinemulzió. Ez a fehér, sűrűn folyó, szagtalan, ízte­len készítmény jól használ­ható a tárolásra szánt gyü­mölcsök érték- és épség­megóvó bevonására. Hasz­nálata veszélytelen, miután nem mérgező, még élelme­zésegészségügyi várakozási ideje sincs. A Protexan felhasználása előtt csapvízzel a megfelelő arányban hígítható. A víz­zel hígított emulzióba lehet bemeríteni a jellemző szín elérésekor leszedett — és ezt megelőzően legalább két alkalommal felszívódó gom­baölőszerrel is kezelt — gyü­mölcsöt, egyszerre annyit, hogy mindegyiket teljesen ellepje az oldat. Majd sorra kiemelve papírral bélelt lá­dába kerülhetnek. A kezelé­sűktől számított 6—8 nap elteltével a filmszerű vé­konyságú emulziós réteg — a víztartalmát elveszítve — erősen megkötődik a felület­re. Egy kilogramm emulzió 80—120 kg gyümölcs egye­denkénti vagy zsákos kezelé­séhez elegendő. A bevonat hatására csök­ken a tárolás alatt a súly­veszteség, és az érési folya­matok is lassúbbak lesznek, ami a tárolás időtartamát növelheti. De a fő előny mégis a ráncosodás gátlása, az apadás! veszteség mérsék­lése. Ezenkívül a bevonat elejét veszi az átfertőződé6- nek, vagyis annak, hogy az esetleg mégiscsak romlásnak induló darabok az egészsé­geseket is megfertőzzék. Komiszár Lajos Az álom, hogy a gyümöl­csöt is emberi kéz érintése nélkül lehessen leszedni a fáról, miképpen a kukoricát, a búzát, és a többi gabona­félét betakarítják, kezd va­lóra válni, igaz, ma még csak a tartósítóipar számára megfelelő gyümölcsöt adó önjárós gyűjtőemyőjű, s rit­kábban fölszedőegységgel ki­egészülő rázógépes gyü­mölcsbetakarítással. Azóta, hogy először 1940-ben a mandula, majd a mogyoró betakarításában már közre­működtek a földre hullott termékeket felszedő gépek, és a dióültetvényekben meg­jelentek a rázógépek, az egyéb gyümölcsök betakarí­tására is kiterjedő gépesí­tési törekvések mind jelen­tősebbek lettek. A rázógépek felfogószerke­zettel társítva, a szilva, sőt még a meggy és a cseresznye gépesített szüretelését is le­hetővé tette. Miután pedig a kajszi- és az őszibarackból külön fajtaválasztékot sike­rült nemesíteni a konzerv­ipar részére, ezeknek a gépi szüretelése ugyancsak nagy­üzemi gyakorlattá válhatott. A jelenlegi viszonyok között a rázott gyümölcs zömében csak tartósítóipari felhaszná­lásra megfelelő. A gépi gyü- mölcsszüretelésnek is „meg kell fizetni az árát”, a rázott gyümölcs minősége gyen­gébb. A gépszerkesztők számára egyébként nincs lehetetlen. Elvileg minden gyümölcs szedésére lehet alkalmas gé­pet kialakítani. A határszabó kérdés csupán a költséges­ség, illetve a kifizetődés. A gépek lehetséges teljesít­ménynövelésére pedig jő példa, hogy olyan gyümölcs- szüreteléshez alkalmasnak ígérkező folyamatos fatörzs- rázót is bemutattak, amely­Hazánk lakosságának je­lenlegi cukorfogyasztása évente és fejenként 35 ki­logramm körül van. Néhány évvel ezelőtt még tetemes cukorbehozatalra szorultunk, mert a hazai termelés nem fedezte az igényeket. Ma már viszont mintegy 450 ezer tonnányi mennyiséggel veszünk részt a világ több mint 80 millió tonnás cukor- termelésében. A megtermett répát a mintegy száznapos kampány alatt dolgozzák fel a cukorgyárak kristálycukor­rá, amely a kocka- és a por­cukornak is kiindulási anya­ga. Az alig több mint három hónap alatt legyártott cu­nek teljesítménye a jelenle­ginek hat-nyolcszorosa, vagyis 60 fa óránként. A gyümölcsfélék szedéséhez számos géptípust már gyár­tanak, mások fejlesztése fo­lyik. Az üzemekben azonban csakis azok térnyerése vár­ható, amelyek alkalmazása­kor a velük együttjáró beta­karítási veszteség és minő­ségromlás még elfogadható mértékű. A géppel szüretelni kívánt gyümölcstermő növénynek, sőt a teljes termesztéstech- nológiának valósággal ido­mulnia kell a szedőgéphez: megfelelő alannyal és fajtá­val, a telepítéskori térállás- választással, a termőfelület- alakító metszésével, az érés­gyorsító, s a gyümölcsök le­válását elősegítő vegyszerek alkalmazásával. A cél az, hogy a termesztők a gépké­szítőkkel összehangoltan mintegy megtervezzék és en­nek megfelelően állítsák elő az újabb, gépi szüretelésre is jónak ígérkező gyümölcsfaj­tákat. A kemizálás szerepe tovább nőhet azáltal, hogy vegyszerekkel sikerül majd befolyásolni a gyümölcsök számát a fákon, a gyümölcs­leválás idejét, a színeződés bekövetkezését, a korai fa­gyokkal szembeni ellenálló­ságot, a kellő héjkeménysé­get, a légzéserősséget és az érésmenetét. Mind behatób­ban vizsgálják a kutatók a helyi adottságoknak megfe­lelő komplex technológiákat azért is, hogy mire ezeknek a tervezett eljárásoknak az alkalmazásához a termelési feltételek kialakulnak, ad­digra a megfelelő géptípus­tól a helyes termésszedési időpontig, a gyümölcslevá­lasztástól a szállításon át a mérlegelésig, válogatásig minősítésig, és tárolásig megbízható módszerek, pon­kormennyiséget az egész év során folyamatosan kell át­adni a kereskedelemnek. El­képzelhető, hogy milyen nagy gondot jelent ennyi kristálycukornaik a tárolása. Régebben hatalmas méretű raktárhelyiségekben óriási hegyekbe halmozva raktá­rozták a cukrot egész éven át. Ha győzték, zsákolva töl­tötték meg vele a raktára­kat (itt jegyezzük meg, hogy a belföldi kereskedelemben uralkodó papírzsákos csoma­golással a külföldi megren­delők már nem is elégszenek meg, jutazsákba vagy poli­etilénnel bélelt zsákba zár­va kérik a cukorszállítást). tos adatok álljanak rendel­kezésre. A termő gyümölcsösök te­lepítésekor a most kínálko­zó gépi szedés követelményei természetesen még ismeret­lenek voltak: ez akadályozza a korszerűbb technológia megvalósulását, a műszaki fejlesztésit. Az elhúzódó és a fakoronán belüli nagyon egyenlőtlen érésük, valamint törékenységük miatt- a bel­földi értékesítéshez és ex­portra vagy friss fogyasztás­ra alkalmas termés előállítá­sához még feltétlen szedést igényelnek. Esetünkben olyan korszerűsítés kívána­tos, amely lehetővé teszi leg­alább a szállítás- és rakodási munka teljes mértékű gépe­sítését. Egyébként az étkezéshez, friss fogyasztásra szánt gyü­mölcsök gépi szedésének a megoldására sor kerülhet. Ez legelőször azoknál a gyü­mölcsféléknél várható, ame­lyek tartósítóipari betakarí­tása már megoldódott, pél­dául az alma, a körte, vala­mint az őszibarack és a sza­móca esetében. Persze, a minőség rovására majd en­gedményeket kell tenni, pél­dául úgy, hogy kevésbé éretten, vagyis utóérlelést kívánó érettségi állapotban kell őket leszedni, és várha­tóan sok lesz a sérült közöt­tük. Azután pedig még hű­tés, gyors szállítás, ütemes feldolgozás, illetve értékesí­tés vagy tárolás, valamint utóérlelés is szükségessé vál­hat. Agép tehát, ha mind­ezeknek az árán is előbb vagy utóbb, de végül a gyü­mölcsszedésből akár teljesen .kiszoríthatja az ember fá­rasztó igénybevételével járó és nem eléggé gyors kétkezi munkavégzését. Napjainkban jókora beton­silók „gyomrában” — a ko­rábbinál jóval higiénikusabb körülmények között — várja meg a. kristálycukor a zsá­kolást és elszállítást, vagy a további feldolgozást (ez utóbbi alatt a kockákká va­ló préselést és a porcukorrá való finom őrlést értjük, de továbbfeldolgozásnak számít az esetleges nyerscukor ap­ró szemű, finomított kristály- cukorrá való „átalakítása” is). Az „égbe nyúló” cukorsi­lók ma már együtt épülnek a cukorgyárakkal, tudván, hogy létük ugyanolyan fon­tos, mint a technológiai be­rendezéseké. Konténerek egymáson A nagy szállítótartályok­kal — konténerekkel — le­bonyolított áruforgalomban az elmúlt évtized során vi­lágviszonylatban gyors, mondhatni forradalmi fejlő­dést tapasztalhattunk, ami — ismerve az előnyöket — nem is csodálható; Az elő­nyök egyike az, hogy a bor­dázott acéllemezből készülő, az élek mentén szilárd váz­zal bíró óriási ládákat akár­felül, akár alul való megfo­gással nyugodtan egymás tetejére lehet rakni. A váz csomópontjain található va­saitoknál fogva lehet meg­emelni, hajók tárolórekeszei­be csúsztatni, vasúti vagy közúti járművek felületén rögzíteni a konténereket. Az oldalfalakat és a födémeket a súlycsökkentés érdekében készítik alumíniumból vagy műanyag borítású rétegelt lemezből is, a váz azonban mindig acélból van. A kon­ténerek fenéklemezét úgy méretezik, hogy — a ki- és berakodáskor — villás eme­lőtargoncák közlekedhesse­nek rajta. A két homlokfa­lát a 270 fokig nyíló ajtók teljesen szabaddá tudják tenni. Vannak felül nyitott vagy nyitható konténerek, előbbi esetben lefűzhető ponyvázással, utóbbiban pe­dig hosszirányban csuklók­kal felosztott és torziós ru­gókkal oldalirányba össze­csukható fedéllel. A konté­ner minden eddiginél tökéle­tesebb csomagolóeszköz. Tel­jesen csapadékbiztos, és megbízható védelmet nyújt az időjárás egyéb hatásaival szemben is. Szilárd falai, biztonsági zárja a benne lé­vő árut jól oltalmazza sérü­léssel, lopással szemben. Egyre nagyobb számban ké­szítenek különleges konténe­reket is.- A hűtőkonténerben mínusz 25 C-fokra hűtve is szállítható az áru. Az úszó­képes konténereket a teher- hajók fedélzetükön és von­tatmányként vihetik maguk­kal. Az összecsukható konté­nereknek kevesebb gondot jelent az üresen való vissza­szállításuk.. Képünkön: hazai gyártmá­nyú konténereket láthatunk, belőlük akár öt-hat darab Is biztonsággal egymásra rak­ható. A konténergyártás pro­filgazdája, a Magyar Hajó- és Darugyár évente több mint három és fél ezer nagy szállítótartályt gyárt, s ter­mékeinek mintegy 90 száza­lékát exportálja. (KS) K. L. A cukor tárolása f, # ■ ■ v ­SZÍNES TV-T AKAR VÁSÁROLNI? Jöjjön hozzánk, 1982. novemberi-tői 3 napos próbahasználatra elviheti, HA MEGTETSZIK — MEGVEHETI! Eger város területén díjtalanul házhoz szállítjuk és a GELKA szakembereivel beüzemeltetjük. Bővebb Jelvilágositádt áruházunk műszaki osztályán. A gyümölcsszüret jövője Ma még együtt van a tegnap és a holnap technológiája a gyümölcsszüreten (KSj

Next

/
Thumbnails
Contents