Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-05 / 260. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. november 5., péntek Kerekasztal-beszélgetések, fórumok — Nyílt napok a közép- és felső- oktatási intézményekben — Kérdezhetnek a diákok — Városi-járási vetélkedők — Osztályfőnökök, igazgatók felkészítése Mit ígér a pályaválasztási hetek megyei programsorozata ? Dr. Szombathy Istvánná pszichológus intelligenciavizsgálat közben. A tanuló: Szászi Csaba, Kömlőről Már hagyomány az, hogy szerte dz országban novem­berben, illetve decemberben rendezik meg a pályaválasz­tási hetek programsorozatát. A gazdagnak, változatosnak, tűnő megyei kínálatról kér­deztük Jenei Artúrnét, a Heves megyei Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézet igaz­gatóját, aki közérdeklődésre számottartó információkat sorolt. Sokrétű tájékoztatás — Szokásunkhoz híven több kerekasztal-beszélge- tést, illetve fórumot rende­zünk az általános és a kö­zépiskolás tanulók szülei ré­szére. November 10-én — az egri Megyei Művelődési Központban — este hat órai kezdettel én adok a nyolca­dikosok számára tippeket 15-én — ugyanebben az idő­pontban az MMK-bán — a beiskolázás, a munkaválla­lási lehetőségekről lesz szó. Az érdeklődők a legilletéke­sebbektől — a megyei mű­velődés- és a munkaügyi osztály képviselőitől, a 212. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójától, vala­mint tőlem — remélhetnék hasznosítható javaslatokat. Hasonló programokra kerül sor az egyes járásokban is. December 13-án — szintén az MMK-ban — az új egye­temi-főiskolai felvételi rend­szer, az érettségi utáni szak­matanulásról, illetve mun­kahelyi kínálatról lesz szó. Személyes élmények Beváltak az úgynevezett nyílt napok is, amelyek az idén sem maradnak el. — Ezek alapvető célja az, hogy az érdekeltek átfogó képet alkothassanak az egyes intézményekről. Tájékoztató füzetünkben közöltük a pon­tos dátumokat. Ha az ifjak ezekhez alkalmazkodnak, ak­kor nem lesz különösebb fennakadás. Hadd hangsú­lyozzam : mindenképp nyer­nek azok, akik vállalkoznak ezekre a látogatásokra. Ez érthető, ugyanis megismer­hetik az egyes iskolák fel­adatkörét, részt vehetnek a különböző órákon, s arra is mód adódik, hogy tanács­talanságuk feloldódjék, hiszen a nevelők készséggel vála­szolnak kérdéseikre. S ha már itt tartunk, hadd jegyez­zem meg, hogy a megye fel­sőoktatási intézményei is fölkereshetők, ha a közép­iskolák igényeiket jókor be­jelentik a tanulmányi osz­tályokon. Közreműködésünk­kel a kíváncsiak eljuthatnak szűkebb hazánk határain túlra is. Természetesen a költségek fedezéséről mi gondoskodunk. A tizenévesek érdekében Az ajánlatlista sokrétp, ebből emeljük ki most a Jenei Artúrné (Fotó: Szántó György) legfontosabbakat és a2 új­szerűeket. — A tradícióknak megfe­lelően rendezzük meg a vá­rosi, a járási szintű pálya- választási vetélkedőket, mindenekelőtt azért, hogy a diákok felfedezhessék az egyes szakmák szépségeit. Tavaly tartottuk meg elő­ször Egerben a pályaválasz­tó tanulók fórumát. Az ak­ció sikeresnek bizonyult, s az összejövetel három órán át kötötte le a figyelmet. Ezért határoztunk úgy, hogy nemcsak folytatjuk, hanem bővítjük is a kezdeménye­zést, méghozzá Gyöngyösön és Hevesen. Gondolunk a munkahelyeken tevékenyke­dő pályaválasztási megbízot­tak, az osztályfőnökök, a pá­lyaválasztási felelős tanárok és a középiskolai igazgatók felkészítésére, illetve to­vábbképzésére is. Azt szeret­nénk elérni, ha ezek a prog­ramok megkönnyítenék a döntést, s hozzájárulnának • az egyéni és a társadalmi érdekek összhangjának meg- . nyeréséhez. Pécsi István ELISMERÉS A magyar nyelvű szovjet lapok terjesztőinek November 12-től megyénkben Politikai könyvnapok A hagyományokhoz híven az idén is megrendezik megyénk­ben a politikai könyvnapokat. Az eseménysorozat megyei meg­nyitó ünnepségét november iz­én, délután tartják az apci Quali- talban. Ünnepi beszédet Kiss Sándor, a megyei pártbizottság titkára mond; az érdeklődők ez­után megtekinthetik a könyvki- állftást, amelynek anyagát a Kossuth Könyvkiadó megyei ki- rendeltsége állította össze. Ter­mészetesen nem marad el az ilyenkor szokásos árusítás sem. December 15-ig mintegy 120 pártalapszervezetben méltatják a tudatformáló kiadványok jelen­tőségét. Ugyanitt kisebb kiállí­tásokra is sor kerül. A könyv- terjesztőknek nem lesz nehéz dolguk, hiszen a kiadó erre az alkalomra színvonalas, közér­deklődésre számottartó művek regimentjét jelentette meg. Évente visszatérő hagyo­mány már, hogy november 7. alkalmából összehívják azokat a társadalmi mnkáso- kat, aktívákat, akik terjesz­tői, propagálói szűkebb ha­zánkban a magyar nyelven megjelenő szovjet lapoknak. Első alkalommal öt évvel azelőtt került sor a kiemel­kedő munkát végző terjesz­tők jutalmazására, elismeré­sére, §nnak alapján, hogy a Szovjetunió, a Lányok, Asz- szonyok, a Fáklya, a Szovjet Sportmagazin, a Szputnyik, valamint a Szovjet Irodalom olvasottsága a legjobbak kö­zé tartozik az országban. Ezt hangsúlyozták azon az ünnepségen is, amelyet teg­nap tartottak Egerben a me­gyei pártbizottságon. A résztvevőket dr. Horváth Tamás, a megyei pártbi­zottság munkatársa köszön­tötte, majd dr. Vasas Joa­chim osztályvezető emléke­zett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelméről. Ezt követően pedig átnyújtotta az MSZBT Aranykoszorús kitüntetését Bágyi Ferencnének, a gyön­gyösi 1. számú Általános Is­kola igazgatójának, Budai Sándornak, a hevesi járási pártbizottság osztályveze­tőjének, Barta Jánosnak, a Csepel Autó MSZBT-tagcso- portja ügyvezető elnökének és Tóth Miklósnak, a po­roszlói községi pártbizottság titkárának. Az eredményes terjesztő munkát végző aktí­váknak a továbbiakban Kő­vágó Gyuláné, a Lapkiadó Vállalat osztályvezetője nyújtott át jutalmakat. Az eseményen részt vett Viktor Blagogityeljev, a Szovjetunió főszerkesztőhe­lyettese, valamint Bányász Béla, a lap magyarországi kiadásának főszerkesztője. Diétás könyv Hasznos, jó könyv. 1981-ben jelent meg, a formátumá­ban is tetszetős 599 oldalas munka a Medicina kiadásában. A pontos cím a következő: „Diétáskönyv cukorbetegek, epe­betegek, gyomorbetegek, májbetegek, érelmeszesedéses, fo­gyókúrázó, infarktusos, köszvényes, lázas, leromlott, magas­vérnyomásos, vérszegény, székrekedéses, vesegyulladásos, veseköves betegeié, valamint terhes és szoptatós anyák szá­mára.” Csak ismételni lehet; hasznos, jó, sok-sok receptet is tartalmazó munka, amiért nem szabad sajnálni a 77,— fo­rintot. Ennyi betegségre, ennyi recepttel ajánlott könyv, eny- hyi pénzért igazán nem drága. A 16 soros bevezető, vagy előszó kertelés nélkül kimond­ja, hogy az olvasó minden bizonnyal azért vette a kezébe ezt a könyvet, mert valamilyen diétára „ítélte” az orvos. Kér, hogy olvassuk el a könyvet tanulmányozzuk a hozzátartozó táblázatokat és ezek alapján — a diétáskönyv segítségével — tervezzük meg étkezesünket, diétánkat, életünket. Talán egyetlen mondata van a bevezetőnek, ami mosoly­ra derített. A szerzők remélik, hogy a só-, a zsir- és cukor- szegény ételek, italok hiányában is sikerül majd „kedvet ébreszteni” a diétás táplálkozás iránt. — Kedv, orvosi „ítélet” alapján? Lehetséges, hogy nincs igazam, csupán tapasztalatlanságom az oka fintoromnak. — Olvasta? — Mind az 599 oldalt. — Beteg vagy csak diétázni akar? — Beteg vagyok. — Mi baja? — Fekély, vastagbélgyulladás. A könyv egyébként nagyszerűen szerkesztett, kitűnően áttekinthető és a széljegyzet vastag címbetűi gyorsan eliga­zítanak. E fejezetben például, néhány szakszóval gyorsan meg kell ismerkedni: Pektin, divertikulózis. cöliákiás. glia- dinmentes stb. — Ez nem baj! — Akkor hol a baj? Ez is kiderül. A könyv ugyanis jó, hasznos, tartalmas, gyakorlati, szakácskönyvnek is beillő. Mármint diétás­szakácskönyvnek. Sőt! A reggelik, tízóraik, ebédek, uzson­nák, vacsorák konkrét ajánlata mellett ott van az energia- érték is. Vegyünk egyetlen példát: étrendminták kalciumoxalát- köves betegek számára. (A cisztinköves diéta más!) Ránézve a kétoldalas felsorolásra, az ember rögvest arra gondol: te jó Isten! Ennyi mindent, ennyi finomságot meg­enni? Burgonyás kenyér, sovány gépsonka, frankfurti leves, paprikás szelet, angolos vegyesköret kapuciner, malátakávé, angolos kelbimbó... Mondom, nem győzöm dicsérni a könyvet. Parancsra le is kellene fogynom, de... — Mi az, hogy de? — Ezeknek az ételeknek az elkészítéséhez külön konyha, szakács és konyhaművészet kellene. — Ne túlozzon! — Jó! De akkor a feleségemnek mindenképpen legalábbis „háztartásbelinek” keli lennie, mert ugyebár keményítőből készített piskótát, kenyeret, vagy purinban szegény étrende­ket különben hogyan... — Ne dramatizáljon! Elvégre vannak már diétás ven­déglők. •'Ideges lesz. — Nem mondaná meg, hogy pénzt ki ad ezekhez a fel­sorolt diétákhoz? Az én ötszöri étkezésemhez? Hiszen nálunk lefogyni nem olcsó „mulatság”! — Maga különben mit csinál? Hogy akar lefogyni? — Nem eszem zsírt, és zsírosat, cukrot, cukrosat, tész­tafélét és magas kalóriaértékű ételeket. Ez a könyv lényege! — Lefogyott már? — Még nem! De a könyvet megvettem... Szalay István Történetek Gárdonyi Gézáról (5/2.) Két krajcár csendje A sánci gyerekek a legtö­kéletesebb demokráciában éltek. Az adóhivatali főtaná­csos, a főmérnök, elemi is­kolai igazgató, tanító, cipész, kovács és kocsis gyermekei elválaszthatatlan barátok voltak. Együtt követtük el a csintalanságok sorozatát, nyertük el egymás golyóit, gombjait és játszottuk a to- rökverő egri csatát. Gárdonyi házának hom­lokzatával szemben az én gyermekéveim alatt széles, fűborította terecske guggolt, amelyet „pást”-nak neveztek. Széle meredeken futott a várhoz vezető út közepébe. Ez a hely volt a mi har­caink színtere. Dobó katonái a füves föld­darabot gombszakadtáig vé­delmezték, a janicsárok a füves tér meredekén. fölka­paszkodva igyekeztek a zászlótartó közelébe jutni. Kis társnőink, Dobó Katica késői unokái tartottak ki ve­lünk együtt az utolsó föld­rögig. ök gyűjtötték össze a kis kavicsot és rögdarabot, a muníciót. Én voltam a vezér, a fé­lelmetes Dobó. Büszkén, gő­gösen tekintettem alá a pást széle alatt tanyázó hat-hét janicsárra. Pajkos öcsém a hátam mögött vitézkedett, ö fújta teljes tüdővel atyánk mérnöki jelzőkürtjét. Élesen harsogott a riadó. Ide s oda röpködtek a kő­darabkák. A janicsárok dü­hösen igyekeztek elérni a zászló közelségét. A harc hevében a füves térség ha­tárvonalára léptem. Egyik janicsár észrevétlenül el­kapta a bokámat és engem az egy méter mély út köze­pére hengergetett. A harag árasztott el Dobó emlékének megszégyenítése miatt. Mogorván föltápász- kodtam é% a háromszögbe hasadt rövid nadrágom hát­alatti részének folytonos le­begése közben ütlegeltem erősen méltatlankodva tör­ténelemhamisító barátomat. Gárdonyi kertjében nézte végig a jelenetet. A játék hevében senki sem figyelt rá. Mi csak akkor vettük őt ész­re, amikor megszólalt: ,‘,Ej, ej, te fiú, miért szoronga­tod azt a gyerekei?” „Azért, mert kutya janicsár, mégis legyőzte Dobót” — válaszol­tam elvörösödve. Gárdonyi Géza szemei meg sem rezzentek. Hosszú szárú pipájának tövében alig ész­revehető, lágy mosoly la­pult meg a szája szögletén. „Bravó!” — válaszolta inger­kedve. „Ezért a szép küzde­lemért kaptok egy hatost (20 fillért). Egy azonban bizo­nyos, kedves barátom, ha vé­letlenül te lettél volna vár- parancsnok az egri vár va­lódi ostromakor, sohasem tudtam volna megírni az „Egri csillagok’r-at”. . Második kedvelt szórako­zásunk volt a golyózás, amely valóságos szenvedé­lyünkké fokozódott. Egyszer egyik barátunk kikapta kezemből hirtelen az üveggolyót. Egy másik, aki szemet vetett a vita tárgyá­ra, őt magyarosan pofon ütötte. A játékosok két párt­ra szakadtak. A teljes zűr­zavarban gyömöszöltük, gyűrtük egymást, mint a ke­letien kovászt. Gárdonyi ész­revétlenül mosolygott vas­kerítése rácsa mögött. „Te- ringettét, haszontalanok!” — színészkedett előttünk tette­tett szigorúsággal. „Nem tud-' tok másutt ordítozni, lár­mázni, csak az én portám előtt?” Ijedten lapultunk meg egymás háta mögött, mint a káposztalevelek. „Szeretitek a cukrot?” — kérdezte tőlünk átmenet nél­kül nyájasan. „Bizony igen" — válaszol­tunk nekibátorodva. „Hányán vagytok?” — „Nyolcán”. „Nahát, — mondotta mo­solygósán, hunyorgó szemek­kel —, itt van egy hatos (20 fillér). Vásároljatok magatok nak nyolc krajcárért cukrot a sarki boltosnál. Két kraj­cárt (4 fillér) visszahoztok. Megértettétek?” „Igen, igen — válaszol­tunk élénken, aztán egymás hegyén-hátán gomolyogtunk be a fűszerkereskedésbe. „Mit akartok?” — kérdez- de ijedten a szatócs. „Cukrot!” — harsogtuk kimelegedve. „Hány krajcárért?” A gyermekszemek titokban egybegabalyodtak. Szót­lanul vívtuk az erős lelki tusát, míg végül győzött a mohó kísértés. „Egy hatosért” — vála­szolt valaki helyeslő fejbólo- gatások között. Azután-elosz­tottuk testvériesen a csábító csemegét. Csak az utolsó cu­korszemet is elszopogatva ébredtünk a gyermeki csíny bűnös voltára. Halkan ke­restük egymás tekintetét. Mindegyik a másikat okolta. A bűntudat örökre elűzött minket Gárdonyi szomszéd­ságából. Néhány év után, amikor már az egész csínytevés ho­mályba burkolózott, megláto­gattam az egri remetét. Nagy szeretettel fogadott és fel­idézte a bolyóbörze viharos emlékét. „Emlékszel?’1 — kérdezte mosolyogva — „ho­gyan csaptalak be titeket? Tudtam jól, hogy sohasem látom a két krajcáromat De bizonyos voltam • abban is, hogy ezután nem ordítoztok a házam előtt.” Koncz Dezső Színházi bemutatók Az Oscar-díjas filmrende­ző és kiváló színész, Jiri Menzel ezúttal színpadi szer­zőként mutatkozik be; De jó szeretni! című darabját mu­tatja be november 12-én, pénteken este a József At­tila Szinház kamaraszínháza a Fővárosi Művelődési Ház­ban. Shakespeare kortársa*Ben Jonson komédiáját, a Volpo- nét mutatja be Békés And­rás rendezésében november 12-én a Várszínház. Magyarországi bemutatóra készül a Miskolci Nemzeti Színház társulata; hazánk­ban november 14-én, vasár­nap este játsszák először Boris Vian, modern francia szerző Mindenkit megnyú­zunk című színművét^ A Miskolci Játékszín kétrészes komédiája a II. világháború idején, az angol—amerikai csapatok partraszállásának papján játszódik. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents