Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-28 / 280. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. november 28., vasárnap 3 Oj épületben, de a hagyományos vendégszeretettel várja vendégeit az egri Vörös Rák étterem (Fotó: Perl Márton) Egy szakma talpra áll Valaha pompás ízeikről voltak nevezetesek a magyar vendéglők, egy későbbi korszakban az alacsony árak tették mindenki számára elérhetővé a színvonalából sokat vesztett éttermi szolgáltatásokat. A hetvenes években azonban a különböző címeken juttatott állami támogatásokat fokozatosan megvonták a vállalatoktól, aminek lassú áremelkedés volt a következménye. Radikális fordulat 1979 júliusában következett be: ekkor a legtöbb élelmiszer árát emelték, és a nyersanyagok árára rárakódó haszonkulcsok olyan éttermi árakat eredményeztek, amelyek már egyenesen megfizető etetleneknek tűntek. Ekkor egy csapásra kiürültek a vendéglátóhelyek, még az italboltok törzsközönsége is átpártolt az élelmiszerboltokhoz. Az egész magyar vendéglátás mélypontra j ütött, mert a nemtörődöm módra készített, udvariatlanul felszolgált ételek — jelképesen szólva a hideg leves és a meleg sör — a magas árakon jóformán senkinek sem kellettek. Annak rendje és módja szerint délben és este megterítették az asztalokat, hogy azután érintetlenül szedjék le a terítékeket. A pincérek, szakácsok kapták a fizetésüket, de nem sokat kellett dolgozniuk érte, a vállalati vezetők pedig kétségbeestek, és ismét anyagi támogatásért rimánkodtaik. Pénz helyett tanácsokat kaptak a minisztériumtól: alkalmazzanak olyan módszereket, amelyek visszacsalogatják a vendégeket Mindenekelőtt: főzzenek jól, tálaljanak szépen, számoljanak korrektül, vagyis becsüljék meg azt, aki betér az üzletbe. Azután kínáljanak olcsó ételeket is, zóna adagokat, tojásból, tejtermékekből, baromfiból, krumpliból készíthető fogásokat, tésztaféléket; szerepeltessenek az étlapon gyermekmenüt, kedvezményes haszonkulccsal kalkulált menüt, adjanak árengedményt vasárnap délben. Majd . csak visszaszoknak az emberek a vendéglőkbe! A vendéglátóipar egy része még így is feleslegesnek bizonyult; a forgalom visszaesése következtében erősen csökkent a felszolgálók fő jövedelme, a borravaló — a pincérek közül jó néhányan más munkát kerestek. A szakma már-már ott tartott, hogy egyes üzleteit bezárja, amikor megjelent a rendelet: a gebines rendszert a tanácsi vendéglátásban 1962. végéig fokozatosan meg kell szüntetni, és a kisebb egységeket szerződéses vezetésbe lehet adni. Megkezdődött a nagy port felverő licitálás a vendéglátóhelyekre; aki több nyereség befizetését vállalta, az nyerte el a szerződéses vezetés jogát. A múlt év elejétől működnek — mind nagyobb számban — a szerződéses kisvendéglők, falatozok, eszpresszók, csárdák és létük újabb változást hozott A szerződött vezetők saját érdekükben törekedtek forgalomnövelésre és a vállalatok is kezdtek megnyugodni, hiszen a szerződéses üzletekből akkor is befolyt a pénz, ha a központ rájuk sem niézett De rájuk nézett, méghozzá azért, hogy amennyire lehet, átvegye sikeres módszereiket, a gazdaságosabb üzemeltetés eszközeit. Sok helyütt a keresletnek megfelelően módosították a nyitva tartási időket, nagyobb gondot fordítottak a helyiségek — főként a mellékhelyiségek — tisztaságára, igyekeztek az étlapot nem a szakács kénye-kedve, hanem a vendég ízlése szerint összeállítani, és így tovább. Ma már van, ahol elvihető vacsorát ajánlanak, természetesen kedvezményes áron, másutt műsort, irodalmi estet rendeznek, s egyebek között gyarapodtak az olyan bemutatók, amelyeken a vendégek egy-egy tájegység ízeivel ismerkedhetnek. Újabban vagy száz helyen kínálnak cukorbetegeknek, epebete- geknek, fogyókúrázóknak készített ételeket is. Persze akadnak olyan, rosszul vezetett vendéglátó- helyek, amelyek alig reagálnak a változásokra, de ezek már kisebbségben vannak. A vendéglátás túlnyomó része rákényszerült, hogy általában emelje a színvonalat, és közelítsen a fizetőképes kereslethez, vagyis azt és olyan körülmények között kínáljon, amiért a vendég kinyitja a pénztárcáját A vendéglátó szakma így fokozatosan talpra áll, és az új, magas, már nem dotált árak mellett is nyereségessé válik. A szerződéses rendszer — néhány felelőtlen vállalkozó bukása ellené, re — bevált, és ösztönzően hatott a többire. A rendszeres vendéglői étkezés ugyan ma is megfizethetetlen — kivéve természetesen a munkaadó által támogatott üzemi konyhát —, de egy-egy ünnep alkalmából, baráti összejövetel céljából már egyre többen veszik igénybe az éttermi szolgáltatásokat. Ha lassan is, de újra megtelnek az eszpresszók, a cukrászdák, a kisvendéglők, és az elegáns szállodai éttermek. Leginkább természetesen azok, amelyek színvonalukat hozzáigazították az árakhoz. (G. Zs.) Százezrek a stafétaváltókért Egy hevesi szövetkezet kezdeményezése Sokan tudják, hogy 1976- ban megszüntették a hevesi szakmunkásképző intézetet, azt az iskolát, amelynek több évtizedes hagyományai voltak. Ezt jó néhányan kifogásolták, s arra hivatkoztak, hogy az intézkedéssel a helyi igények teljesítése háttérbe szorult. Olyanok is akadtak, akik nem elégedtek meg a méltatlankodással, az öncélú kesergéssel, hanem áldozatot hoztak a gond i}élkülibb jövőért, a stafétaváltók biztosításáért. Elsőként a Dél-Heves megyei Építőipari Szövetkezet cselekedett, méghozzá igen határozottan igazolva mecé- nási alapállását. Beszédes előzmények Az egykori elhatározásra így utal Tóth Sándor elnök: — Tárgyaltunk a járási és a megyei szervek képviselőivel, az előbbiek megértették elképzeléseinket, s biztattak is: váltsuk valóra azokat. Szerencsére tagjaink is így vélekedtek, ezért aztán semmilyen akadálya nem volt annak, hogy a tettek mezejére lépjünk. Segített — ma is hálásak vagyunk érte — a gyöngyösi 214. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet. Az itteni vezetés és a nevelői kollektíva fantáziát látott ötleteinkben, épp ezért megígérte — tartotta is szavát — a felügyeletet. Emellett mindmáig fizeti az elméleti órákért járó díjakat. A kezdésnek persze számos akadálya volt, de ezektől nem riadoztak, hanem elhárították valamennyit. — Holnapjainkra gondoltunk, s ezekért hoztunk áldozatot, tudva azt, hogy a pillanatnyi befektetés idővel busásan megtérül. A helyi intézet, ahol a felnőtt-továb- képzés központja van, készségesen adott oktatótermeket. A pedagógusok — elsősorban a gimnáziumi tanárok — felajánlották támogatásukat. Természetesen nekünk is zsebbe kellett nyúlnunk. Mindenekelőtt tanműhelyt építettünk — a kiadásokhoz egymilliós juttatást kaptunk az OKISZ-tól — s ezt fel is szereltük a legfontosabb gépekkel. Ügy döntöttünk, hogy a hagyományos építőipari képzésre koncentrálunk, hiszen nálunk erre van szükség. Emellett nem feledkeztünk meg a korszerűség követelményeinek maradéktalan érvényesítéséről sem. Nemrégen például egy olasz gyártmányú vakológépet vásároltunk, hadd tanulják njeg a fiatalok ennek kezelését is. Sikeres meggyőzés Mindez nagy dolog, de legalább ilyen elismerést érdemel a sikeres szervezés. Erről hadd beszéljen Fodor Endre, aki a nemes cél érdekében búcsút mondott — tizenkilenc esztendei munkálkodás után — a szövetkezetnek, s 1980. szeptembere óta irányítja az oktatótevékenységet. — Sejtettük: nem lesz könnyű dolgunk, de kiaknáztunk minden lehetőséget. Felkerestük az általános iskolákat, s a gyerekeknek beszéltünk az egyes szakmák szépségéről, nehézségeiről, valamint a keresetről. Tárgyaltunk a szülőkkel, meglátogattuk az egyes családokat, Sok időt fordítottunk erre, épp ezért megnyugvással töltött el bennünket, hogy nemhiába szorgoskodtunk, ugyanis tíz festő- és 16 kőművesjelöltet toboroztunk. Ok jelenleg másodévesek, s mindössze egy morzsolódott le. Fáradságot nem kímélve foglalkoztunk velük, hogy felszámoljuk hátrányos helyzetüket, hogy behozassuk velük lemaradásukat. A szak- felügyelők sűrűn 'látogattak minket, de mindig kedvező véleményt alkottak rólunk. Ez persze egyre többre kötelezi az embert, én például levelezősként végzem a Műszaki Egyetemet, mindenekelőtt azért, hogy teendőimet a jövőben még magasabb szinten láthassam el. Mások javára is összejött az újabb elsős gárda, a huszonnégy kőműves is. Igyekezetükről csak jót mond a szövetkezet elnöke, aki ennek kapcsán egyéb érdekes összefüggésekre is rávilágít. — Nem feledkeztünk meg a helytállás méltatásáról sem. A nyáron ezért küldtük a gyerekeket siófoki sátortáborozásra, természetesen mi fedeztük az összes ezzel járó kiadást. Hiszünk abban, hogy az ilyesmi még többre ösztönzi a fiúkat. Egyébként az idén már komoly tennivalókkal bízzuk meg őket. Többek között építik az új tarnamérai postát. A másodévesek sok szállal kötődnek hozzánk, épp ezért társadalmi ösztöndíjat is adunk majd nekik, úgy, ahogy ezt az erre vonatkozó rendelkezések előírják. A szövetkezet vezetői azonban nemcsak sajátos óhajaik teljesülésére gondolnak, hanem az egész járás, azaz más üzemek igényeit is mérlegelik. — Számunkra is képezzük az utánpótlást, mert túl kell látnunk portánkon. Úgy érzem, ezért megéri évi 700 000 forintot költeni a képzésre. Nem vitatjuk, hogy így van, ám azt megjegyezzük, hogy érdemes lenne rangjához illően kezelni ezt a megyénkben majdhogy egyedülálló kezdeményezést. A hevesi építők nemcsak a maguk, hanem mások jövőjéért is hoznak áldozatot. Ezért célszerű lenne felkarolni — anyagi vonatkozásban is — vállalkozásukat. Annál is inkább, mert nemcsak nagy fába vágták fejszéjüket, hanem következetesen valóra is váltják azt, amit ígértek ... Pécsi István Az Elnöki Tanács rendelete nyomán Tanácsi kötvények - Veheti a lakosság is Az Elnöki Tanács pénteki ülésén hozott törvényerejű rendelete 1983. jamuáir 1-től a népgazdasági pénzeszközök célszerű, gazdaságos átcsoportosításának új módszereként lehetővé teszi kötvények kibocsátását. A kötvény olyan — átruházható, bemutatóra vagy névre szóló — értékpapír, amely tartalmazza a kibocsátó adósságait, kötelezettségeit, a hitelezőnek járó törlesztést, a kamatot és egyéb járulékokat. Kötvényt — az államon kívül — a tanácsok, a bankok, a pénzintézetek, a biztosítók és a takarékszövetkezetek, valamint a gazdálkodó szervezetek bocsáthatnak ki. A tanácsok kötvény- kibocsátása általában a lakosságot érintő fejlesztések, vagy lakásépítés céljára történhet. A pénzintézetek fejlesztési célú pénzforrások összegyűjtésére és újraelosztására bocsáthatnak ki kötvényt, míg a gazdálkodó szervek fejlesztési céljaik pénzügyi hátterének megteremtésére. Kötvényeket főként pénzintézetek, gazdálkodó szervek vásárolhatnak. Bizonyos fajta kötvényeket azonban a lakosság is megvehet. A kötvények közül magán- személyek azokat vásárolhatják, amelyeket lakossági célokat szolgáló beruházások — például óvoda-, bölcsőde- és lakásépítés, telekkialakítás — pénzügyi fedezetére bocsátanak ki. A lakossági kötvényjegyzés kizárólag önkéntes lehet, míg az állam, tulajdonosi jogán a gazdaságtalanul, tartósan alacsony hatékonysággal dolgozó vállalatok, illetve esetenként a pénzintézetek számára ezt kötelezően is előírhatja. A kötvényen alapuló követelés nem évül el, névértékben adó- és illetékmentes. A magánszemélyek azonban a kamatra is adó- mentességet élveznek. (MTI) Az élők, akik a holtakból is hasznot húznak Rendőrkézen a hevesi sírkőtolvajok Ma már sokan megengedhetik maguknak, és meg is teszik, hogy még életükben saját síremléket készíttessenek. Van, aki nagyzási hóbortból, vagy sznobizmusból, más — nem lévén egyetlen hozzátartozója sem — kényszerűségből. Akár életben, akár a halál után állít- tatik is fel, egy biztos: a legszemélyesebb dolgok és jogok közé tartozik, tehát kellő tisztelet és védelem illeti. Bármilyen megsértésük durva beávatkozásnak minősül, s méltán kelt felháborodást valamennyiünkben. A rómaiaktól egészen napjainkig a közvélemény mindig élesen elítélte a sírrablókat. Az alábbi bűnügyben szereplő társaság üzelmeit szerencsére hamar felderítették a Heves rftegyei Rendőr- főkapitányság vizsgálati osztályának munkatársai. Hűlt helyük a síremlékeknek Hevesen az izraelita temetőben évente rendeznek megemlékező összejöveteleket. Az idei, júliusi találkozóra a szokottnál is többen érkeztek, mivel ekkor avatták fel az elesett mártírok névsorát is tartalmazó emlékhelyet. Jelen volt az ünnepi eseményen a miskolci izraelita egyházközösség vezetője is, aki elhatározta, hogy ezúttal megkeresi elhunyt barátainak, ismerőseinek sírját. Ám, fáradozása hiábavalónak bizonyult: rá kellett döbbente, hogy többük síremlékének — amelyeket hosszú időn át lelkiismeretesen gondoztak — már csak hűlt helye van. Rögtön feljelentést tett a rendőrségen, és megkezdődött a nyomozás. Furcsa módon azonban, egyetlen nyom sem utalt arra, hogyan is kerültek ki a súlyos kőtömbök a temetőből. A kerítés mindenütt sértetlen volt, a gondnok vallomása szerint a bejárati kaput is mindig gondosan bezárták. Felesége is hamar kész volt a válasszal, amikor először megkérdezték: — Cigányokat láttam errefelé, biztos ők vitték el! Ám a további adatgyűjtés során újra és újra gyanúsítottként jöhetett számításba az asszony, La jer Mihályné, akiiről az is kiderült, hogy korábban két és fél évet már ült börtönben, csalásért. Végül a megkérdezettek elmondásaiból összeállt a kép: kik és hogyan követték el a bűncselekménysorozatot. Az éjszaka leple alatt Hogy az ötlet Laj érné, vagy férjének László nevű fia fejéből pattant-e ki, nem tudni. Mindenesetre ők ketten megnyerték az ügynek az autóalkatrészekkel kereskedő, ugyancsak hevesi Zsidó Lászlót. A 35 éves férfi adta a lopáshoz a szállítójárművet: Trabantját és egy Jászjákóhalmáról kölcsönkért utánfutót. Kizárólag éjszakai „műszakban” serénykedtek. Az is megtörtént, hogy egy alkalommal nem tudták az utánfutóra rátenni a kiválasztott nagy méretű márványtömböt. Autóba ültek, elrobogtak a jászjá- kóhalmi temetőőrhöz, hogy az segítsen nekik. Hogy miért pont * őt választották? Azért, mert részt vett már hasonló bűncselekményekben. Ezután a síremléket Zsidó anyjának tanyáján helyezték el. A „vásárlók” itt végezhették el a mustrát. Ily módon kétség nem férhet hozzá, hogy tudták, honnan származó árut vesznek. A vizsgálat során arra is fény derült, hogy a sírkő- tolvajok egyik zsákmányukat Derda Lajos hevesi kőfaragó kisiparosnak értékesítették és három alkalommal szállítottak a hasonló szakmát űző káli Novak Lászlónak. Természetesen mindannyiszor értéken alul, hiszen — így gondolták a banda tagjai — nekik kevesebbért is megéri. Persze, hogy vaiooan megérte-e, ezen még lesz idejük töprengeni. Zsidó László, Lajer Mihályné és Lajer László előzetes letartóztatásban várják a vizsgálat folytatását, jelentős érték tekintetében elkövetett lopás bűntette miatt. Alkal- mi segítőtársuk, a szintén hevesi, „Csera” becenévre hallgató Molnár László kisebb értékű lopás vétségéért felel majd. Derdát orgazdasáp vétségének, Nova- kot pedig orgazdaság bűntettének elkövetésével gyanúsítja alaposan a rendőrség, amely az ügyet vádeme- lési javaslattal már át is adta az ügyészségnek. ★ A szakértő véleménye szerint a tolvaj társaság által okozott kár megközelíti a 200 ezer forintot. Igaz ugyan, hogy az ellopott sírkövek felét lefoglalta a hatóság, s a kár egy része így megtérült, néhány momentum mégis elgondolkodtató. Először is: ha végignézzük a bűnelkövetők névsorát, három — köznyelvünk szerint — maszekot is találtunk közöttük. Olyanokat tehát, akik a jólét hiányára egyáltalán nem panaszkodhattak. .. Az ő cselekedetük többszörösen is ártalmas, hiszen veszélybe sodorják — a gyakran előforduló általánosításra lehetőséget adva — a becsületes kisiparos és kereskedő társaik hírnevét is. Nem beszélve arról, hogy a bűntényekbe a Lajer család kiskorú gyermekét is belekeverték. Mindez csak tovább súlyosbítja egyébként kegyeletsértő tettüket. Szalay Zoltán
