Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-24 / 276. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. november 24., szerda 5. Nem a kor, az elkötelezettség számít Egy kitüntetett KISZ-titkár hétköznapjai Laboréi Imre, a Herei me­lyei Tanáéit Építőipari Vál­lalat vUlamoifenntartő Öle­mének vezetője, november 7-e alkalmából megkapta a Ki­váló Ifjúsági Vezető kit Önte­téit. vele beszélgettünk a nem mindennapi elismerés műhelytitkairól. Először telefonon kerestem. Jelentkezett is, s mindjárt letegezett. Mi tagadás, meg­lehetősen felháborodtam, s így morfondíroztam magam- magamban. — Hát ez már sok, micso­da dolog az, hogy egy 21 éves „kölyök” ilyen bizal­maskodó hangnemben kezdi. El is határoztam, hogy az idősebb jogán keményen kioktatom az illemszabályok­ról. Fel is készültem az ak­cióra, aztán jött a meglepe­tés. Irodámba egy majd, ve­lem egykorú, 38 esztendős meglett ember nyitott be, s most már mindent értettem. Biztató pályakezdés — 1970-ben szereztem diplomát a Budapesti Mű­szaki Egyetemen. Monori vagyok, ezért először az it­teni építőipari szövetkezet­nél helyezkedtem el: villa­mosmérnökként mindjárt építésvezetőnek alkalmaztak. Mégis búcsút mondtam szü­lőfalumnak, mivel Egerbe nősültem, így aztán ide te­lepedtünk. Ez 1974 májusá­ban volt. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat­nál szívesen fogadtak, s a villamosfenntartó üzem irá­nyításával bíztak meg. An­nak külön örültem, hogy lakásgondjaim megoldásáról sem feledkeztek meg. Ez a törődés arra kötelezett, hogy honoráljam a támogatást. Lehetőségeimhez, képessé­geimhez mérten. Testhez mért feladatok 1975 óta áll a Nógrádi Sándor nevét viselő KISZ- alapszervezet élén. Az általa szervezett gárdáról csak jót mond, ez ellentmondásra in­gerel. — Manapság sokan — és nem is alaptalanul — bírál­ják az ifjúsági mozgalmat, kifogásolják a túltengő for­mai vonásokat. Épp ezért furának tűnik számomra ez a lelkesedés... 0 másképp vélekedik s az különösképp megnyerő, hogy nem divatos szólamokkal, hanem beszédes tényekkel érvel. — A csoport a gépgazdál­kodási üzem fiataljaiból to- borzódott. Harmincketten vannak: akadnak közöttük értelmiségiek és kétkezi munkások egyaránt Ez a vegyes összetétel egyáltalán nem zavaró. Én úgy látom, hogy a képzettségbeli különb­ség nem akadálya az érde­mi tevékenységnek. Persze csak akkor, ha mindenki testhez mért feladatokat kap, s ezek végrehajtását követ­kezetesen, személyekre szó­lóan ellenőrizzük is. Én és vezetőségbeli társaim meg­tettük, s ez — legalábbis ta­pasztalataim szerint — szor­gos munkálkodásra ösztön­zi az ifjakat. Sok példát említhetnék, de csak egy jellemzőt emelek ki. A Meder úti telepen ren­geteg vashulladék hevert, méghozzá hosszú esztendők óta. Nos, mi elhatároztuk: összegyűjtjük ezeket és ér­tékesítjük. így is történt. Tervünket csak azért való­síthattuk meg, mert a gép­gazdálkodási üzem vezetője, Trizna Jenő, valaha alap­szervezeti pártitkár volt, s nagyon jól tudta, hogy egye­dül, felkarolás nélkül alig­ha boldogulnánk. Hozzá bár­mikor fordulhattunk. Ebben az esetben például ő biztosí­totta a vasat szállító gépko­csikat. Az összejött összeget egy pécsi kirándulás — ez augusztus 28 és 29-én volt — költségeinek fedezésére ál­doztuk. Hadd utaljak ezzel kapcsolatban még egy na­gyon lényeges mozzanatra. A vállalat felajánlotta — ter­mészetesen ingyen — az autóbuszt, és semmi akadá­lya nem volt az indulásnak. Szót érteni mindenkivel Belemelegedtünk a dis­kurzusba, sorjáznak is az izgalmas adalékok. — Mindenkivel szót lehet értőd. A sikernek mindösz- sze egy fettétele van: a nyíltság, a közvetlen, az azonnali informálás. Ez jel­lemzi vitaköreinket, emiatt maradnak el az ilyenkor szo­kásos, unalmas szólamok. Mi mindannyian azt valljuk: képtelenség vákuumban élni, valamennyien sokat kap­tunk a társadalomtól, a sző­kébb környezetből, s ezt mindenképpen viszonoznunk kell. Azt hiszem ebből a szemléletből fakad az az el­kötelezettség, amely min­denkiben kialakítható, erő­síthető, cselekvéssé mintáz­ható. Egészséges elégedetlenség Nem éppen tinédzser ko­rára célzok, családi kötele­zettségét, három gyermekét, otthoni teendőit emlegetem, ő azonban töprengés nélkül felel. — Az ifjúság nincs évek­hez kötve. Számomra fel­üdülés a tizen- és huszonéve­sek körében élni. Annál is inkább, mert hathatok rá­juk, formálhatom gondolko­dásmódjukat, világképüket. Emellett együtt örülünk és bosszankodunk. Mi taga­dás: az utóbbira is akad példa. Radarszolgálatunk jól működik, rendszeresen nek, visszalépésére utalok, ő kát. Az a baj, hogy az érin­tettek nem mindig „veszik a lapot". A tervek is szóba kerül­nek, visszalépésére utalok, ő azonban így érvel. — Nincs korhatár, ezért mindaddig az alapszervezet élén maradok, ameddig szükség van rám, amíg hasznosíthatom adottságai­mat. Ez számomra elégtétel, s talán mások számára is nyereség. Nem mondja, mégis meg­fogalmazódik bennem: az efféle alapállásban rejlik az „örökifjúság" titka... Pécsi István ŐSZINTE PILLANATOK (?!) Hogyan érzed magad a főiskolán? Pontosabban: az egri Ho SÍ Mlnh Tanárképző Főiskolán. Az alábbiakban az intézmény egyik hallgatójának a meglátásait és két tanárral készített beszélgetését közöljük. Mindezzel — ha nem is mindenben értünk egyet az itt következő írás szerzőjével — az a célunk, hogy felkeltsük a tanintézet hall­gatóinak figyelmét, s egyúttal vitára sarkalljuk őket. VÉLEMÉNY: (Tanár 1.): Jól érzem magam, mert sok­kal jobb a helyzet, mint az egyetemeken. Igaz, sokan vagyunk és nem ismerhet mindenki mindenkit, de mindenki megismerhet új és jó embereket. Persze az baj, hogy a tanszékek túlságosan elszigetelődnek egymástól, nem értesülünk a munká­jukról, még az eredményeik­ről sem mindig Az angol tanszéken viszont jó a han­gulat. szeretek itt lenni. A hallgatók is otthonosan ér­zik magukat, szívesen be­szélgetünk bármelyikükkel; bármiről. Nyitottak va­gyunk, csak éppen a diákok nem használják ki ezt kel­lően. A gondokat tetézi, hogy óraközi tízperceken kí­vül nincs idő beszélgetni, rá­adásul a szabad szombat to­vábbi lehetőségét is elvet­te a közeledésnek. Hét köz­ben pedig a tanár, a diák idejét a különféle progra­mok veszik el ettől... Fon­tos; hogy a csoporton belül jó legyen a szellem a hall­gatók között, de ahogyan 'hallom, nem sok ok lehet a derűlátásra. Én azonban op­timista vagyok. Igyekszem mind szakmailag, mind em­berileg (s ez a fontosabb) közel kerülni hallgatóimhoz; nemcsak azokhoz, akiket ép­pen tanítok, hanem akiket már tanítottam. Harminc éves tanári gyakorlat után sem fásulhat el az ember... A beszélgetés után a Ta­nár 1. visszakérdezett: én hogy érzem magam? El­mondtam. hogy nekem nem jó itt Próbálok kapcsolato­kat teremteni, de alig-alig sikerül, mert az emberek be- gubóznak a saját kis „üveg. burájukba”. Azt tapasztal­tam, hogy sok tanár csak üres frázisként mondja, hogy bármilyen problémával, bármikor megkereshetem; mert ha éppen nem konkrét szakmai kérdéssel állok elé­be, zavarba jön és elmegy. Azt ugyanis nincs jogom felhánytorgatni, hogy ők sem kezdeményezőek. s nem ke­resnek bennünket, mert ha jobban belebonyolódom, tu­lajdonképpen senki nem ke­res senkit semmilyen célból — csak ha már okvetlenül muszáj... A csoportok sze­rintem nagyon hamar szét­hullanak klikkekre, párok­ra, háromszöglekre, és főleg magányos emberekre. Sem­milyen eredményre nem ve­zetnek a szinte pótcselekvés­ként rendezett ismerkedési estek, diszkók, eldiszkóso- dott szakestek, gólyabálok. S hogy milyen egyéb lehetősé­geink vannak az önképzésre, önművelésre és kapcsolatte­remtésre azon kívül, hogy tanulni is keli? Nincs nagy választék. Vannak lehetősé­gek a TDK-na, van néhány (szak)kör, amelyeken viszont igen korlátozott tevékenysé­geket lehet folytatni. Van remek filmklub, amit viszont csak a filmnézés szintjén vesznek igényibe a diátok. Néhányan azt mondják, az­óta nem akarnak tanítani, mióta ide járnák. Elgondol­kodtató __ V ÉLEMÉNY (Tanár 2., ci­nikus mosollyal): Nagyon jól érzem magam itt, és ez azért (is) van, mert jól is aka­rom érezni magam. Két éve végeztem el ezt a főis­kolát, de persze azért nem nézem le a nálam egy-két évvel fiatalabb „tanítványo­kat”... Szerintem, ha kere­sel barátokat és nem találsz, azt is eredménynek tekinthe­ted. De az is bizonyos: egye­dül jóval nehezebb. Nekem is vannak barátaim, és na­gyon jó velük... Ezentúl is mindenkivel nagyon szívesen beszélgetek, minden kérdés­re örömmel válaszolok, és ha megkeresel, bármiről szí­vesen elmondom a vélemé­nyemet. A cikk megírására tisztán a jóindulat vezérelt. Tudom, az álláspontot könnyebb meg­védeni, mint a jogosultságot megszerezni a véleménynyil­vánításra. Azt is hiszem, hogy lehet változtatni, jobb­nak lenni, és jobbakat tenni, csak ehhez nyílt kérdező és visszakérdező emberek kel­,1an nlr Körmendi Judit i A béke, » leszerelés, a haladó nemzetközi szolidaritás szellemében tevékenykedik Im­már évtizedek óta a nemzetközi egyetemista mozgalom. November 17-e minden esz­tendőben az egyetemisták napja szerte a világon. A fiatalok így emlékeztek a múlt héten azokra a cseh egyetemistákra, akik 1939. november 17-én Prágában a megszálló fasiszták terrorjának estek áldozatul. A képen: „Legyen a világ atomfegyvermentes övezet!” — olvasható a transzparensen, amely alatt egy nemzetközi egyetemista béke- demonstráció résztvevői vonulnak (Fotó: ORBIS — KSJ A HÉT VÉGÉN, VASÁRNAP Városismereti verseny Egerről A megyeszékhely felsza­badulásának közelgő 38. év­fordulója tiszteletére város- ismereti versenyt szervez a KISZ városi bizottsága, az EVILL és a Heves megyei tanácsi Nagy József KISZ- alapszervezete. Az eseményre — amely­nek célja Eger történelmi és munkásmozgalmi emlék­helyeinek, műemlékeinek bemutatása, valamint a for­radalmi hagyományok ápo­lása — november 28-án, va­sárnap reggel fél 9 órától kerül sor a Megyei Művelő­dési Központban. Részt ve­hetnek a városban lévő KISZ-alapszervezetek tagjai és az ifjúsági szocialista brigádok. Egyenként három fős csapatok indulhatnak, a kötelező versenyfelszerelés: jegyzetfüzet, írószer, az idő­járásnak megfelelő öltözet és a város térképe. A ver­senyezni kívánó fiatalok számára ajánlott szakiroda- lom a felkészüléshez: Csif- fáry Gergely: Történelmi emlékhelyek Heves megyé­ben és Wellner István: Eger című könyve. Az eredményhirdetést dél­után egy órakor tartják, a győztes csapat elnyeri az erre az alkalomra alapított kupát Rockzene — dzsessz elemekkel A Skyros-group Gyöngyösön Nevükkel több rendezvé­nyen — más együttesekkel közösen vagy önálló koncer­ten — lehetett már találkoz­ni Gyöngyösön és környékén. Többször felléptek a helyi Volán Művelődési Házban és a Mátra Művelődési Központ­ban, nem kevés sikerrel. Kik is ők tulajdonképpen? Erre a kérdésre kerestünk választ az együttes próbáján. Vezetőjük Danhauser Balázs — ő maga Fenderzongorán és orgonán játszik — mutatta be fiatal társait: a szólógi­táros: Csáti Zoltán, basszus- gitáron Gömöri Ottó játszik, dob: Benei Béla, ütősök, con­ga: Munkácsi András. A stílusuk felől érdeklőd­ve megtudtuk: nem ragasz­kodnak a zenei stílus konk­rét meghatározásához. Ügy lehetne összefoglalni, hogy nem más, mint instrumentá­lis rockzene — dzsesszes ele­mekkel. Nagyon szeretik a Santanát — a slágereikből összeállított egyveleg kon­certjeik sikert kiváltó része. A saját erőből összehozott szereléssel; rendszeresen — heti 4 alkalommal 4 órát — próbálnak egy bérelt helyi­ségben. Fellépéseikhez szíve­sen várják más amatőr együttesek jelentkezését, kö­zös fellépésre. Tervük között szerepel: létrehozni Gyön­gyösön egy rockzenei bázist, minél több fiatalból álló kö­zönség kialakításával. Az 1983-as Ki mit tud?-on is indulnak, amelyen a lehető legjobb eredményt szeretnék elérni... Korcsog Béla Egy szerző — tíz kép Fotópályázat diákoknak Diákéletünk címmel or­szágos tehetségkutaitó diák­fotópályázatot hirdetett az OFOTÉRT, valamint a Pe­dagógusok Szakszervezeté­nek központi vezetősége. A pályázaton részt vehetnek: az általános iskolások, a szakmunkásképzők tanulói, a gimnáziumi és szakkö­zépiskolai diákok, egyete­mi és főiskolai hallgatók, egyénileg, vagy szakköri kollektív anyaggal. Mind a négy kategóriában az első két helyezettet díjazzák, összesen 50 ezer forinttal. Egy szerző legfeljebb tíz képpel pályázhat, a szakkö­ri kollekció pedig 15 darab lehet. Olyan fekete-fehér képek küldhetők, amelyek­nek a hosszabbik oldala maximum 24 centiméter. A díjazott képekből az OFO­TERT kiállítást rendez, il­letve kirakataiban helyezi él. A képeket a pályázati felhíváshoz csatolt nevezési lappal együtt 1983. március 31-ig az OFOTÉRT propa­gandaosztálya, 1075 Buda­pest, Asbóth utca 15, címre kell eljuttatni. A küldemény­re rá kell írni: diákfotópá­lyázat. A beküldött képeken fel kell tüntetni: a mű címét, a pályázó nevét és címét, valamint életkorát, az isko­la vagy fotószakkör megne­vezését és címét. Nevezési lapok igényelhetők Buda­pestem, az OFOTÉRT pro­pagandaosztályán, vidéken a Pedagógusok Szakszerveze­tének megyebizottságán és a megyeszékhelyen lévő OFOTÉRT-szaküzletekben. Az eredményhirdetésre 1983. április 18-án késül sor az OFOTÉRT Vállalat központ­jában. Helytálltak a füzesabonyi áfész fiataljai Ifjú kereskedők versenyeztek November közepén rendez­ték meg Egerben, a megyei tanács vb kereskedelmi osz­tálya, a KPVDSZ és a KISZ Heves megyei Bizottsága ál­tal közösen szervezett, Fiatal kereskedők megyei vetélke­dőjét. A szakmai feladatok megoldása után az első he­lyezést a füzesabonyi áfész csapata szerezte meg. Máso­dik lett az egri áfész, harma­dik pedig a Ruházati Textil­kereskedelmi Vállalat együt­tese. Az egyenként hat sze­mélyből álló versenyzőgár­dák jutalma háromezer, két­ezerötszáz, illetve kétezer fo­rint volt. A zsűri különdíját kapta a területi versengésen az egri Kereskedelmi Szak- középiskola és Szakiskola csapata. A díjakat és jutal­makat Miskolczi László, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője, a zsűri elnöke adta át. Ezen a vetélkedőn .,mane- ken versenyre” is sor került A kereskedelmi szakiskola tanulói az iparcikk kiskeres­kedelmi vállalat kollekciójá­ból őszi-téli modelleket mu­tattak be, és ajánlottak vá­sárlásra, jó kereskedő mód­jára. Tel jesítményüket a ver­sengésen részt vevő fiatalok értékelték. A legtöbb szava­zatot elért három „mane­ken” a kiskereskedelmi vál­lalat ajándékát kapta meg. A megyei verseny első he­lyezett együttese, a Füzes­abonyi Áfész hatfós csapata vett részt az elmúlt hét vé­gén, vasárnap Miskolcon megrendezett országos vetél­kedőn. A fiataloknak itt is elméleti és gyakorlati isme­reteikről és tudásukról kel­lett számot adniuk. Húsz csapat közül megyénk kép­viselője a kilencedik helye­zést érte el. Teljesítményük annál is inkább dicséretes, mivel az első és utolsó he­lyezettet alig néhány pont választotta el egymástól.

Next

/
Thumbnails
Contents