Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-04 / 259. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. november 4., csütörtök 3* Túlterhelés vagy igénytelenség A tanácsi munkáról r Mérlegre tették és... Az elektronikai részegy­ségeket gyártó szalag afféle reprezentatív mintaüzemnek számított a vállalatnál. Ha látogatók, netán külföldi vendégek érkeztek, többnyi­re ide vezették őket, mond­ván: lássák milyen korsze­rűek a termelés ' módszerei. A tágas, jól világított, a színdinamika szerint kelle­mes árnyalatokra pingált üzemcsarnok valóban impo­záns látványt nyújt. A szalag mentén ülő — több­nyire a fiatalabb korosztály- hűi tartozó — lányok, asz- szonyok fehér köpenyben, igazán üdítő, kellemes ha­tást keltettek. Az égett olaj szagát árasztó forgácsoló üzemrészben, a zajos, pisz­kos présműhelyben, vagy a mérges párákat lehelő gal- vánüzemben dolgozók több­sége irigységgel gondolt az elektronikai szalag mellett szorgoskodó társaikra, sze­rettek volna a kivételezet­tek közé tartozni. Az üzemi orvosi rendelő­ben mégis a fehérköpenye­sek közül fordultak meg a legtöbben. Habár munkájuk fizikailag nem volt nehéz, s tiszta, egészséges környezet­ben dolgoztak, az átlagos­nál gyakoribbak voltak ki- sebb-nagyobb idegrendszeri panaszaik. Az üzemi orvos hamar kiderítette az okot. Mivel ezt a fajta összeszere­lési munkát lehetett a leg­apróbb részletekre felbonta­ni, leegyszerűsíteni, s ugyan­akkor felgyorsítani, a szalag mellett dolgo­zók közül többen megle­hetős stresszben töltöt­ték el a műszakot. Hiszen néhány perc alatt kellett minden munkahelyen a meghatározott művelete^ két elvégezni. S nem min­den ember egyforma képes­ségű. Van akinek gyorsabban jár a keze, ügyesebbek a mozdulatai, mások kicsit las­súbb tempónál képesek csak figyelni arra, hogy minden forrasztás, a csavarok vala­mennyi illesztése, az előírt minőségű legyen. A példa csupán azt kíván­ja érzékeltetni, hogy terme­lő vállalatainknál ma is gyakori, egyfelől a túlterhe­lés, másfelől bizonyos igény­telenség. Az előbbi olyan technológiáknál, munkafo­lyamatoknál, amelyeknek a szabályozása egyszerű, ahol a teljesítmény mérése köny- nyű. Ahol viszont nehezebb a valóságos teljesítmények ellenőrzése, ott jóval lazáb­bak a követelmények. A szóbanforgó szalagon példá­ul, ha javítani valója akadt a tmk-nak, arra is volt ide­jük a karbantartóknak, hogy kedélyesen eltréfálkozzanak a szalagon dolgozó nőkkel. Órabérben dolgoznak, nem hajtotta őket a normaidő. Előfordul persze, hogy át­meneti munkaerőhiány kész­tet arra, hogy a dolgozó két, sőt három erríberre szabott feladatot vállal. Van, akit ambíciója hajt. Mert kell a pénz az épülő családi ház­hoz, vagy a rég áhított ko­csira gyűjt, s nincsen olyan Kétnapos magyar—osztrák közgazdász-találkozó kezdő­dött szerdán Győrött. Az esz­mecserén több mint 20 ma­gyar és osztrák színes fé­meket, autóalkatrészeket, vegyipari alapanyagokat, vas- és acéltermékeket, va­lamint mezőgazdasági alap­túlóra, különmunka, amit el ne vállalna. A vezetők között nem ritka, aki nélkülözhetet­lenségét azzal bizonyít­ja, hogy mindent maga intéz el. Még azt is, ami beosztottjai­nak közvetlen hatáskörébe tartozik. S hol lehet tetten érni az ellenkező végletet: az igény­telenséget? Legfőképp a nemtörődömség, a kényel­messég szüli. Nyílt titok, hogy jó néhány építőipari vállalatnál, építésvezetőségen miért nem sikerült időben bevezetni az egyösszegű munkautalványozást. Pedig a megszokottnál sokkal ter­melékenyebb és jobb minő­ségű munkára ösztönöz, csakhogy az építésvezetők­nek szaporítja a gondjait. Ilyen elszámolási rendszer mellett az építőipari brigá­dok tagjai megkövetelik a jól előkészített munkaterüle­teket, a zökkenőmentes anyagellátást, hiszen minden terméketlen percet pénztár­cájuk bánná. S aki nehezen tud gondoskodni a folyama­tos munkáról, annak egysze­rűbb, ha lazább, kevéssé el­lenőrizhető elszámolási rend­szerben dolgoznak a beosz­tottjai, csak őt hagyják bé­kén. Szubjektív emberi gyengeségek is együttjárnak az igénytelenséggel. A túl­zottan „jószívű” vezető, ke­rüli a konfliktusokat, nem tud nemet mondani, utasíta­ni, mindenki szemében „jó főnök” akar lenni. Persze, hogy visszaélnek „jóságával”, s mindenki ott „lazít”, ahol csak lehet. Végeredményben mindkét véglet káros következmény­nyel jár. A túlterhelés kap­kodást, figyelmetlenséget idéz elő. Eredménye: selejt, de a szerencsétlen körülmé­nyek összejátszása akár üzemi balesetet is okozhat. A munkafegyelem lazu­lása pedig előbb-utóbb pontatlan technológiá­hoz, felületes munkához vezet, vagyis az igényte­lenséghez. Ráadásul mérgezi a munka­helyi légkört is. Túl sok ide­jük marad az embereknek egymást figyelni, a szomszéd gép vagy íróasztal mellett lévő dolgával törődni a ma­guké helyett. S mivel ilyen szituációban mindig vannak „kedvezményezettebbek", akik többet engedhetnek meg maguknak, nem kell magyarázni, hogy miért romlik meg egy-egy közös­ség légköre. A túlterheltség, vagy az igénytelenség egyaránt' árul­kodó jel. Valamilyen formá­ban a szervezetlenség bújik meg mögötte. A dinamikus, hatékony, jól szervezett munka viszont jó közösségi hangulatot teremt, kibonta­koztatja a dolgozók készsé­geit, növeli szorgalmát, s mindez tanúsítja, hogy az ilyen munkahelyeken előre­látó, rátermett a vezetés. (V. J.) anyagokat beszerző és for­galmazó nagyvállalat szak­embere cseréli ki tapasztala­tait a készletgazdálkodásról, az anyagellátásról és be­szerzésről. A közvetlen kap­csolatteremtést is szolgáló ta­lálkozót 1983 elején megis­métlik. Azt mondja a mai népi bölcsesség, hogy manapság minden út a tanácshoz ve­zet. Tetszik, nem tetszik, nincs az az állampolgár, akinek éppen emiatt a törvényszerű kapcsolat mi­att ne lenne véleménye a tanácsi munkáról, az ügy­intézésről, a szakigazgatási szervekben tevékenykedő személyekről. Éppen ezért keltette fel a kíváncsiságom az a vállal­kozás, amelyet a gyöngyö­siek kezdeményeztek, hogy megmérjék önmagukat. Mi­ket állapítottak meg? Másoktól is kérték IA tamáskodók máris mo­solyoghatnak. Ugyan, je­gyezhetik meg: lehetséges, hogy valaki ne legyen elfo­gult önmagához? Mit ér az olyan összegezés, amelyet az érdekelt állít fel? A gyöngyösiek el akarták kerülni az ilyen megjegy­zéseknek még a lehetőségét is, tehát „megszondázták” a várost. Érdeklődtek a ta­nácstagoknál, a Hazafias Népfront aktivistáinál, va­lamint a szakszervezeti fó­rumoknál. Jó is ez, bár ta­lán még jobb lett volna, ha az egyes állampolgárok is kifejezhették volna a vé­leményüket. Hogy mi lett a végered­mény? Ilyen mondatok szü­lettek meg: A városi tanács és szervei színvonalasab­ban és hatékonyabban látták el a feladataikat. A tanácsi munkában tovább erősödött a népképviseleti jelleg, ez­zel együtt erősödött a tes­tületek meghatározó szerepe. Amikor üléseznek Fogalmam sincs, hányán tudják, hogy a tanácsülések nyilvánosak, oda az mehet be, aki akar. Ha tud róla. Mert ismereteim szerint csak meghívók vannak, de sehol semmiféle eligazító hirdetmény, tábla, amely jelezné, mikor és mit tár­gyal ez a testület? Hadd látná, hallaná a választó, mit tesz, mit mond az a tanácstag, akit ő olyan lel­kesülten fogadott el annak idején. Mennyire szolgálja meg ezt a bizalmat? Meny­nyire van módja és lehető­sége választói érdekeit hangoztatni? Emlékszem, évekkel ez­előtt beóvatoskodott egy em. bér a tanácsülésre. Min­Lent a kazánház aknájá­ban, a mélyépítkezés rekonst: rukciós munkálatainál egy német szerelő társaságában találtuk meg Csanádi Gyula osztályvezetőt az egri Fi- nomszerelvénygyárban. Előbb intézkedik, aztán irodájába invitál. Amíg odaérünk, ér­deklődésünkre munkakörét; kiterjedt teendőit sorolja ... A villamos energia-, a víz- és a gőzgazdálkodás mellett a csőhálózat karban­tartása és a környezetvéde­lem tartozik reszortomhoz. Irodájában rengeteg irat, dokumentum. A kiterített „lepedőnyi” rajzok nem is férnek el egy asztalon. Fele­lősségteljes főállása mellett több társadalmi megbízást is végez ... — A Heves megyei bíróság területén elektromosipari, munkavédelmi szakágban mint igazságügyi szakértő­ként dolgozom, a Heves me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság munkájában pedig a megalakulása óta részt ve­szek. denki őt nézte. Még kér­dezősködtek is többen, ki ő és hogyan került oda? De hát az ülések... Azo­kon a meghatározott napi­rendeket tárgyalják meg. Előzőleg igyekeznek azt is kipuhatolni, milyen témák érdekelhetik a leginkább a tanácstagokat. Sajnos nem­csak ennek következtében zsúfoltak a napirendek. En­nek egyik kivédése lehetne, ha még többször elemezné­nek olyan területeket, ame­lyek több szerv, üzem, in­tézmény tevékenységét érin­tik. Az önvizsgálódás azt is megállapítja, hogy a tanács­tagok nem kérik ki a választóik és kerületük munkahelyeinek a vélemé­nyét a tárgyalandó kérdések­kel kapcsolatban. Pedig azt is elvárnák ugyanők, hogy a tanácstag az ülés után el­mondja, mi történt, mi volt a vélemény, hogyan dön­töttek. Még valamit. Vannak „ügyeletes” hozzászólók. Ez nem lenne baj, ha mindig érdemben mondanának véle­ményt. Még inkább: ha tö­rődnének azzal, hogy az óra mutatója könyörtelenül ró­ja a perceket. Mi lenne, ha tíz percben korlátoznák a felszólalások időtartamát? De — a válaszadásét, az összefoglalóét is. Mik között választhatnak? Furcsa gyakorlat alakult ki az idők során. A határo. zati javaslatok mindig egy tényre szorítkoznak. Nincs lehetőség akár két változat közötti választásra. Nem lehet nem elfogad­ni sem, mert az átdolgozásé, ra soha sincs idő. Talán emiatt sincs érdemi vita ennél a napirendnél. Mond­ják, a szakigazgatási szer­vek, a munkabizottságok jól előkészítették. Biztosan. A testületnek már csak a for­malitás jut: felnyújtani a kezét. Ez bizonyára elég is. A bizottságokat már emlí­tettük. Működésük tartami részét az a megállapítás minősíti, amely így hang­zik: A tanács nem támasz­tott velük szemben olyan igényt, amelyet a jól felké­szült bizottságok minden bizonnyal meg tudnának oldani. Világos beszéd. Akkor minek a bizottság? Sugallja rosszmájúság a kérdést. (Fotó: Bukta Imre) — Népi ellenőrként mi­lyen vizsgálatokat vezetett? — Legutóbb például Bél­apátfalván, az új cement­gyár légszennyezettségét el­lenőriztük. A hiányosságok feltárását hathatós intézke­dések követték. Előtte a ta­nácsoknál és azok felügyele­ti szerveinél, üzemeinél az energiagazdálkodás gyorsí­tott végrehajtását vettük re­vízió alá. Nem én mondom, a fel­mérés állapította meg: Mi is hiányát éreztük annak — mármint a tanács —, hogy a lakosság egészét vagy többségét érintő rendeletek, határozatok előkészítése so­rán nem támaszkodtunk rendszeresen szélesebb véle­ménycserére. Ehhez még hozzátették a tanácstagok is azt a kíván­ságukat, hogy a szakigazga­tási szervek ügyintézői évente egyszer járják végig a választókörzetet a tanács­tag kíséretében és az így szerzett tapasztalataik alap­ján döntsenek pénzről, te­endőről, tervről, társadalmi munkáról, az emberek sor­sának alakításáról. Ez már a legtöményebb demokrácia. Igaz, ezt jár­tuk körül eddig is. Kimon­datlanul is azt kutattuk, hogyan lehetne a lakosság egy részének (kisebb, na­gyobb részének?) az érdek­telenségét megszüntetni? Hogyan , lehetne a szokásos évi egyszeri, tavaszi nagy- takarításon kívül más fel­adatba, uram bocsá’, min­den teendőbe a tömegeket bekapcsolni ? Még többeket Persze: a szocialista bri­gádok, az úttörők, a KISZ- esek és a nyugdíjasok meg a tömegszervezetek aktivis­tái — ők vannak. De ők még nem a teljes lakosság. Van recept? Ha nem is mindent megoldó, de már az ilyen és ehhez hason­ló „tükörbe nézés” jó alap lehet. Azt tudom, hogy a tanácsi munka formája és gyakorlata évtizedek meg­kövesedett öröksége. Még ma is kísért benne a „ha­talom” tudata és a vele szemben levő „laikus” tö­meg érzete. Persze, a tanácsi munka — szakma. De a tanács népképviselet első sorban és mindenek fölött. A nép pedig mindent tudni sze­retne ahhoz, hgoy mindig tegyen is — önmagáért. Ennek a formáit még fi­nomítanunk kell. Van mit, az eddigi legjobb szándé­kok ellenére is. Mi is ta­nuljuk még mindig a szo­cializmust — tanácsnál, gyárban, intézménynél, az egész országban. Tanulni pedig nem szégyen, hanem — kötelesség. G. Molnár Ferenc — A Finomszerelvény­gyárban mikor jártak népi ellenőrök? — Ügy tudom, éppen most vannak itt, az SZMT-vel kö­zösen a szociális és jóléti ke­ret felhasználását vizsgálják. — S itt, a vállalatnál mint népi ellenőr dolgozott már? — Hogyne! A múlt évben az energiatakarékos beren­dezéseket vizsgáltuk. S mi­lyen eredményességgel ? Gyárunkban a háztartási kompresszorok energiaigé­nyét 5 wattal csökkentettük, ami népgazdasági szinten évente 4,4 millió kilowattóra megtakarítást eredményez. — A gyár alapító törzsgár- datagja, s aki egyben népi ellenőr is. Vajon lehet-e próféta a saját vállalatánál? — Lehet! A népi ellen­őrzés rengeteg tapasztalatot ad, ami saját munkaterüle­tén is ráirányítja az ember figyelmét a hiányosságokra. Gyárunkban az utóbbi két évben végrehajtott energia­racionalizálási intézkedések összesen 40 millió forint eredményt ígérnek. Ez bő­Közös üzem A hatvani Lenin Termelő­szövetkezet és a Chinoin kö­zös üzemében a gabonaipar számára közel száz tonna Maltodextrin segédanyagot készítenek, amelyet a takar­mánykeverő üzemek használ­nak fel. Felvételünkön Ju­hász István és Zsirka István zsákolás közben (Fotó: Szabó Sándor) Találmányok filmen Az Országos Találmányi Hivatal szerdán a Kossuth klubban mutatta be a Ma­gyar találmányok című film­sorozatát, amelyet a MAFILM Propagandafilm Stúdiójával közösen készítettek. A két intézmény első ízben vállal­kozott arra, hogy egy-egy magyar találmányt filmsza­lagra rögzítve ismertessen 6 —7 percben. A céljuk az, hogy ezeket a szellemi ter­mékeket minél több helyen alkalmazzák, s ezért a vetí­tésre ipari és külkereskedel­mi vállalatok képviselőit hívták meg. Filmet vetítettek energia- megtakarító fóliasátorról, ivóvíztisztító berendezésről, betonlövő eljárásról, egy új vegyi anyagról, építőiparban használatos impregnáló hab­ról és villanymotorokhoz ké­szült fordulatszám-szabályo- zóról. Ezeket a filmeket a külföldi magyar rendezvé­nyeken, nemzetközi vásáro­kon kívánják bemutatni. A vetítés után Pusztai Gyula, az Országos Talál­mányi Hivatal elnöke el­mondta, hogy a jövőben újabb hazai vállalatok to­vábbi találmányait várják, s ezekből is hasonló filmeket készítenek. A Találmányi Hi­vatal és a MAFILM kész ar­ra, hogy a jövőben rövid határidővel készítsenek ilyen ismertető filmeket. (MTI) ven kínál, s ad lehetőséget az elképzelések további ki­bontakoztatására ... — Személy szerint mire a legbüszkébb? — Nemcsak a pályázatok kidolgozására és megnyerésé­re, hanem a kivitelezési mun­kák lebonyolítására. Még az 1925-ös évből származó, két ötvenhat százalékos hatásfo­kú kazán helyett nyolcvan­százalékos hatásfokú, ala­csony fűtőértékű hazai szén tüzelésére is alkalmas NDK berendezés évente majd ezer tonna importszenet takarít meg. Idén márciusban a fűtési idény befejezése előtt már elkezdtük az egyik öreg kazán bontását. Az átalakí­tással határidő szerint ha­ladunk, december végéig be­fejezzük a 25.milliós beru­házást. Ilyen rövid idő alatt nyolc kivitelező cég munká­jának az összehangolása ... Ezért sokan nem irigyelnek engem ... Simon Imre Magyar—osztrák közgazdász-találkozó EGY NÉPI ELLENŐR... Aki próféta lett a saját vállalatánál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents