Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. november 20., szombat Műgyűjtőknek Zsolnay porcelánok A világ huszonöt legrango­sabb porcelángyárának ter­mékei között a kézzel festett Zsolnay porcelán-fajansz tá- nyérkák is megtalálhatók ab­ban a kollekcióban, amelyet az amerikai Franklin cég ál­lított össze a szép porcelá­nokért rajongó műgyűjtők számára. A pécsi gyár ha­gyományos díszedényei most először jutottak el az Egye­sült Államokba, a tengeren­túli ország kereskedői ko­rábban csak zöld eozinmázas dísztárgyakat és porcelán szobrokat rendeltek. Magán- antikvárium Magánantikvárium nyílt Pécsett. Tulajdonosa Szű­kíts Zoltánné, aki a meg­felelő szaktanfolyam elvég­zése után kapta meg a működési engedélyt a Mű- * velődési Minisztériumtól és a Belkereskedelmi Minisz­tériumtól. Ezerkötetnyi könyvvel nyitotta meg han­gulatos kis üzletét a város fő útvonalán, a Rákóczi úton, a pécsi tudomány- egyetem közelében. Noel Coward: Vidám kísértet Hétfőtől színházi évad Rendhagyó színháza évad kezdődik Egerben. Mint már többször is hírül adtuk, az Egri Gárdonyi Géza Színház felújítási munkák miatt bezárta kapuit. Thália ideiglenes otthonra a Há- mán Kató úttörőházban lelt. Hétfőn — november 22-én este hét órakor — itt gör­dül fel a függöny amikor is szellemidézésre, spiritiszta szeánszra készülnek a szín­padon. Egy regényíró él­ménygyűjtés céljából kí- sértetet idéz, s ezzel útjára is indul a szellemes szel­lemjárás, amelynek szerep­lői többek között Komáro- my Éva, Kulcsár Imre, Pé- va Ibolya, Mátfié Éva és Varga Gyula. A Noéi Coward által ki- fundált vidám kísértetek Orosz György rendezésében indulnak útjukra, hogy má­gikus erejükkel a színház új otthonába csábítsák a né­zőket ★ A vidám kísértetjárás kellemes pillanatai (Fotó: Jármay György) Tudósítások a műhelymunkáról Már hagyomány az, hogy az egri Dobó István Vár­múzeum rendszeresen meg­jelenteti vaskos évkönyvét, amelynek alapvető vonása — s ez is tradíció — az, hogy a műhelymunka érde­kességeiből, a tudományos kutatás és vizsgálódás vi­szonylag friss eredményei­ből ad ízelítőt. Hű volt ehhez az örökség­hez a nemrég megjelent kiadvány szerkesztője Bodó Sándor és munkatársa, Csvffáry Gergely is. Olyan anyagot válogattak össze, amely a kívülállót is meg­győzi arról, hogy ebben az intézményben kitűnően fel­készült, alkotómunkára érett emberek tevékeny­kednek. A publikált írások zöme erről vall, ezt igazol­ja, akkor is, ha nem minde­gyik azonos színvonalú, ha nem valamennyi olvasmá­nyos, ha néhányuk nem lep meg bennünket az újszerű­ség varázsával. Mégis va­lamennyit az igényességre törekvés jellemzi, s ez akkor Az egri vármúzeum XVIII is érdem, ha a tisztes szán­dék esetenként nem való­sulhatott meg maradékta­lanul. Kozák 'Károly régész a nevezetes erősség Árpád­kori temetőinek feltárásá­val kapcsolatos ismereteit közli, méghozzá kifejező rajzokkal, illetve fotókkal szemléltetve. Hangsúlyozza: a relikviák elemzése nyo­mán új történeti adatok rajzolódnak ki. Feltételezr hető, hogy a várban már a X. század utolsó évtizedei­ben is temetkeztek, azaz a hely már akkor lakott volt. Az is valószínű, hogy' az Almagyar név a Megyer- törzs esetleges jelenlétét emeli ki. Sugár István Az egri vár hadnépe 1552 őszén című tanulmányában az egykori számadások és más levél­tári források révén veszi számba a hajdan harcoló közösséget. Szabó János Győző a megyeszékhely XVI. századi egyháztörténe­téhez szolgáltat izgalmas . évkönyvéről adalékokat. A település jo­gi helyzetét a török kiűzé­sétől 1854-ig kíséri figye­lemmel Löffler Erzsébet. Lénárt Andor azt a száz­éves térképet mutatja be, amely a föld alati erődrend­szer feltárását segítette. Kiss Lajos egri internacio­nalista életútjának mérföld­köveit sorolja Csiffáry Ger­gely, aki közléseit a histó­riai háttér felvillantásával formálja még érzékleteseb­bé. Úgy véljük: ez a dol­gozat a diákok számára is kamatoztatható. Korompai János információi is közér­deklődésre számottartóak, ő ugyanis a Gárdonyi Géza hagyatékában fellelhető cé­dulák sorából — többek kö­zött a Göre-könyvekhez fű­zött jegyzeteket hozza nyil­vánosságra. Misóczki Lajos közmű­velődési szempontból is fi­gyelemre méltó feladatra vállalkozott, hiszen a gyön­gyösi műemlék könyvtár krónikáját fogalmazta meg, arról a bibliotékáról szól, amelynek gazdag anyaga még ezernyi meglepetést tar­togat a búvárkodó szakem­berek számára. Bakó Fe­renc a keleti Tama-völgy falvait vizsgálja a népraj­zos szemével. Megállapítá­sai nemcsak hitelesek, meg­alapozottak. hanem újsze­rűségük révén is említést érdemelnek. Bariá István Berze Nagy János egyik kéziratát mu­tatja be, ellátva útbaiga­zító megjegyzésekkel. Ennek helyi aktualitása az, hogy azokat a hiedelmeket, szo­kásokat és babonás törté­neteket fűzi csokorba, ame­lyeket a századforduló táján őriztek a besenyőtelkiek. Az évkönyv — ez nem akármilyen érdem — a szak- berkeken túl a múlt iránt fogékonyaknak is kínál sok szempontból hasznosítható ismereteket. Meríthetnek belőle nemcsak a pedagógu­sok, hanem az elődök ha­gyatékát nagyra becsülő tanulók is. Pécsi István Alfréd Fűzik születésétől kezdve szerencsétlen flótás volt. És ezt mindenki tud­ta. Már a szülőotthonban ki­esett a szülésznő kezéből. Amikor iskolába kezdett jár­ni, ott is kísérte őt a bal- szerencse; ha készült az órá­ra, észre sem vették, de ha csak egyszer nem tanulta meg a leckét, nyomban ki­hívták. Az örökös kudarc miatt betegesen félénk lett. A fi­zetése kicsi volt, ugyanis a lehető legszerényebb tiszt­séget töltötte be. Amikor elkezdtünk duruzsolni a fü­lébe, mondván, hogy az ő tapasztalatával a legmaga­sabb tisztségre is alkalmas lenne, Fűzik felsóhajtott és így dörmögött: — Ugyan, hová gondol­tok ... isten őrizz, hogy fel­figyeljenek rám, mert még ezt a helyet is elveszítem. Egyszer a születésnapja előtt sokáig tanakodtunk, hogy milyen ajándékkal lep­jük meg őt. Sokféle javaslat elhangzott, de egyiket sem találtuk megfelelőnek. Végül Ignacij így szólt: — És mi lenne, ha csak egyszerűen adnánk neki egy kis pénzt? Tudjátok, hogy milyen szerényen él... — Nem — rázta meg a fejét Lojza. — Nem. A pénzt nem fogadná el, ezt illetlennek tartja. A probléma legideálisabb megoldására Jan jött rá. — A mi ünnepeltünk — mondta — egy kronométer pontosságával jár be a mun­kahelyére. Közvetlenül a megérkezése előtt letesszük a pénzt az irodánk bejárata előtti lépcsőre. Ott megta­lálja. Ez nemcsak egyszerű ajándék lesz. Egy emberre életében először rámosolyog a szerencse, és — ki tudja talán ezután nem tartja ma­gát örökös szerencsétlen flótásnak. A javaslatot nagy lelke­sedéssel elfogadtuk. Ennek megfelelően összeszedtük az ötezer koronát, ami nem kis összeg olyan ember szá­mára, mint Fűzik. Kartársunk születésnapján akkurátus kis csomagban leraktuk a pénzt a lépcső kellős közepére, magunk pe­dig elrejtőztünk a közel­ben. Eltelt néhány perc. Ki­néztünk, a pénz sehol. Azt hittük, minden rendben van. Hiszen láttuk, hogy Fűzik elindult felfelé a lépcsőn. Elégedetten oszlottunk szét szobáinkban. Szokás szerint valamennyien együtt ebédel­tünk. Megesszük az első fo­gást, de az ünnepelt egyre csak hallgat. Ignacij nem bírta tovább és megkérdez­te: — Nem feledkeztél meg véletlenül a születésnapod­ról? — Nem — vonta fel a vállát Fűzik, és továbbra is hallgatagon kanalazta a le­vesét. — No és nem kaptál va­lamilyen ajándékot? Fűzik tagadóan rázta a fe­jét. Ekkor már én sem bír­tam tovább: — És amikor ma jöttél a munkába, véletlenül nem ta­láltál semmit sem? — Mit találhattam volna? — csodálkozott Fűzik. Aztán elmosolyodott és hozzátette: — Amikor ma reggel jöttem a munkába, hirtelen eszem­be jutott, hogy már tizenöt éve járok egy és ugyanazon az útvonalon. Elhatároztam, kipróbálom, hogy be tudok-e jönni az irodánkba behunyt szemmel. És képzeljétek, pontosan idetaláltam ... 'Juhász Lászlé fordítása) November 22-én: Hofi-kabaré Egerben November huszonkettedikén, délután három, este fél hat és nyolc órai kezdettel az egri körcsarnokban Hofi Géza érdemes művész közreműködésével kabaréműsort rendeznek. A program keretében fellépnek még: Külkey László érdemes művész, Tarnay Gyula, Ütő Endre Liszt­díjas operaénekesek. Payer András zeneszerző és táncdal- énekes, Angyal János parodista, dr. Hegedűs Csaba olim­piai bajnok, a birkózó szövetségi kapitány. A zenei kísé­retet Havasi Viktor triója szolgáltatja. Változatos program, színvonalas műsorok Művészeti hét az egri járásban Az egri Megyei Művelődési Központ, az egri járási hiva­tal művelődésügyi osztálya, a TIT egri járási szervezete, valamint a Megyei Könyv­tár — a hagyományokhoz híven — november 20-tól 27. ig ismét megrendezi az egri járási művészeti hét kultu­rális eseménysorozatát. Ez többek között lehetőséget ad a települések amatőr együt­teseinek bemutatkozására. Emellett nem maradnak el a sokakat érdeklő, a színvona­lasnak ígérkező programok sem. Andornaktályán az MMK irodalmi színpada 21- én, vasárnap délután há­romtól viszi pódiumra a Hét- színvirág című mesejátékot. Ugyanitt 27-én este hat órá­tól általános műveltségi ve­télkedőt tartanak a képző­művészet és a zene témakö­réből. Bizonyára megnyeri a bélapátfalviak tetszését — 24-én, délután öt órától — az a gyertyás házi muzsika, amelynek keretében Haydn, Beethoven, Mozart, Schu­bert és Dvofák műveiből ad ízelítőt az Egri Szimfonikus Zenekar, valamint vonósné­gyese. Kerecsenden 20-án es­te 6 órai kezdettel Fajcsák Attila, a Népművészet Ifjú mestere nemcsak a népzene értékeiről beszél, hanem hangszerbemutatóval is szó­rakoztatja a közönséget. Mak­iáron — 24-én délután fél hattól — Schwalm Edit mu­zeológus elemzi Heves me­gye népi hagyományait. Mátraballán nemcsak könyvkiállítás várja az ér­deklődőket, hanem a helyi fafaragók is jelentkeznek munkájukkal. Mátraderecs. kén — 21-én délután négy órától — a helyi amatőr együttesek kínálnak kellemes kikapcsolódást. A 21-i pé- tervásári folklóresten a siro. ki asszony-, a váraszói ve­gyeskórusok, valamint az er- dőkövesdi és a tarnaleleszi citeraegyüttesek lépnek szín­padra. Az egri járási klub­találkozót 27-én délután négy órai kezdettel rendezik, a recski Bányász Művelődési Házban. Az Interfolk-kon- certet műveltségi vetélkedő, majd diszkó követi. A siroki Mátra Művelődési Házban 27-én este hat órától a ver­peléti színjátszó csoport Csepreghi Ferenc A piros bu- gyelláris című művét tolmá­csolja. Ma: Ki mit tud? fórum A Ki mit tud? megyei ve­télkedőjére készülőknek nyújt segítséget az úgynevezett KI mit tud? fórum. Megyénkben több városban és nagyköz­ségben adnak majd tanácsot szakemberek azoknak, akik eredményesen óhajtanak sze­repelni a nemes versengés­ben. Ma, Egerben, a Megyei Művelődési Központban dél­előtt 10-től délután 2-ig fó­rumot tartanak azon jelent­kezők számára, akik valami­lyen kérdésben felvilágosí­tást kémek. Vokális zenei segn.»eget Tar Lőrinc, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola ének­zene tanszékének adjunktu­sa, hangszeres zeneit Farkas István, az egri Szimfonikus Zenekar karnagya, néptán­cot Tábori József, az egri Néptáncegyüttes tagja, vers- és prózamondást Juhász Csa­ba, az egri városi tanács köz- művelődési felügyelője, a bá­bosoknak Demeter Zsuzsa, a Harlekin bábegyüttes művé­szeti vezetője, a művészi tor­nára jelentkezők számára Szilva Jánosné, az egri ta­nárképző főiskola testnevelés tanszékének tanára ad. Mária Teréziától 52-t kapott nászajándékba Szelencedivatok Kiállítás a Nagytétényi Kastélymúzeumban Szelencedlvatok címmel kiál­lítás nyílik november 21-én, dél­előtt a Nagytétényi Kastélymú­zeumban. Az apró, zsebben hord­ható, bonbont, bumótot, krémet, vagy szépitőszereket tartalmazó dobozkák a XVIII—XIX. századi arisztokrácia öltözékének szinte elengedhetetlen kiegészítő kellé­keinek számítottak. Divatjuk XIV. Lajos, a Napkirály udvará­ból indult el, s a krónikák sze­rint a korabeli francia udvarban kitüntetés helyett gyakran az uralkodó képmásával díszített szelencét kaptak ajándékba az odaérkező követek, diplomaták. Idővel valóságos „szelenceeti­kett” alakult ki, hiszen egy-egy gazdagabb udvarhölgy garderob- jában számtalan, az évszakhoz, sőt a ruha színéhez illő dobozka mutatta a tulajdonos jó ízlését, no meg jólétét. A szelence a kor egyik „stá­tusszimbóluma” volt amikor Má­ria Antoinette férjhez ment XVII. Lajos francia királyhoz, anyjától, Mária Teréziától 52 szelencét kapott nászajándékba, ám a szigorú és diplomatikus mama pontos listával indította útnak gyermekét: előírta, hogy a francia udvarban kinek melyik szelencét adja ajándékba. A nagy uralkodók közül a porosz Nagy Frigyes, majd Napóleon vált szenvedélyes szelencegyűjtővé, és jelentős gyűjteményt hagyott hátra. A Nagytétényi Kastélymúzeum kállitásán az Iparművészeti Mú­zeum és a Nemzeti Múzeum sze- lencegyfljteményének legszebb darabjai láthatók. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents