Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-14 / 268. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1982. november 14., vasárnap A héten történt $ HÉTFŐ: A lemondott Santiago Carrillo helyett Gerardo Igleslast választják meg a Spanyol Kommunista Párt főtitkárává — Béketün­tetések az NSZK-ban — Üjabb súlyos har­cok Irak és Irán határán KEDD: Felújította munkáját az európai biz­tonság és együttműködés kérdéseivel fog­lalkozó madridi találkozó — Szovjet figyel­meztetés Japánhoz, a veszélyes militarizá- lást tervek miatt SZERDA: Elhunyt Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára, szovjet államfő, mély meg­rendülés és gyász a Szovjetunióban, 8 az egész világon CSÜTÖRTÖK: A lengyel sajtó pozitívan érté­keli, hogy nem sikerült keresztülerőszakolni a föld alatti ellenzék által hirdetett általá­nos sztrájkot — Walensát szabadon bocsátják az internálásból PENTEK: Begin, egyelőre nemhivatalos keretek között megkezdi amerikai látogatását — Amerikai nyomás Jordániára a Reagan- tervbe való bekapcsolódás érdekében — El­lentmondó jelentések a palesztin mozgalom állásfoglalásáról — A jugoszláv kormányfő Prágában SZOMBAT: Egyhangúan Jurij Andropovot vá­lasztják meg az SZKP új főtitkárának — Az NSZK-ban küldöttértekezletet tartanak a „zöldek" — Kormányválság jelel Olaszor­szágban Szombaton a reggeli óráktól kezdve moszkvaiak, valamint a Szovjetunió köztársaságaiból, más városaiból érkezett küldöttek ezrei keresik fel a szovjet szakszervezetek moszkvai székházát, hogy leróják kegyeletüket Leonyid Brezsnyev ravalata előtt. Országszerte foly­tatódik a gyász, a megemlékezés az SZKP KB elhunyt főtitkáráról, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének néhai elnökéről. Moszkva központjában, a Vörös téren és a szakszervezetek házából oda vezető útvonalon megkezdődtek az előkészületejt a hétfő déli temetésre. Az egész országból és külföldről is tömegével érkeznek a részvéttáviratok az SZKP Központi Bizottságához, a Legfelsőbb Tanács Elnökségéhez és a Szovjetunió Miniszterta­nácsához. A központi lapok a szocialista országok vezetőinek részvétnyilvánftásai között ismertetik Kádár János, Losonczl Pál és Lázár György táviratát Is. A szovjet lapok szombati számuk első oldalán; részletesen beszámolnak az SZKP KB pénteken megtartott rendkívüli üléséről Is, amely megválasztott a központi bizott­ság új főtitkárát, Jurij Andropovot. Az arab államok kérésére pénteken összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa. hogy megvitassa Izraelnek a meg­szállt arab területeken foly­tatott telepítési politikáját. A vita megkezdése előtt a Biz­tonsági Tanács tagjai egyper­ces néma felállással adóztak az elhunyt. Leonyid Brezs­nyev emlékének. Az arab országok azután kérték a BT összehívását, hogy a Begin-kormánynak a közelmúltban hozott döntése értelmében az elkövetkezen­dő 12 hónapban további 20 izraeli települést létesítenek gyorsított ütemben Cisz- jordániában. (Michael Dekel, az izraeli kormány mezőgaz­dasági miniszterhelyettese korábban rádiónyilatkozatban jelentette be, hogy 1987-ig 100 000 izraeli állampolgárt költöztetnek a megszállt te­A Columbia-űrreptllőgép pénteken, majdnem 300 kilo­méter magasságban a Csen­des-óceán felett lágyan az űrbe „taszította” rakományá­nak második darabját: egy 30 millió dollár értékű táv­közlési műholdat. A Cana­dian Comsat nevű kanadai vállalat tulajdona — az „Anik—C” nevet viseli, ami az eszkimók nyelvén „kis­testvért” jelent A Colum­bia ezután saját hajtómű­vével távolabb húzódott, Az űrrepülőgép négy űr­hajósa jól érzi magát, bár rületeken addig létesítendő 160 településre.) A vitában öt arab és afri­kai delegátus ítélte el Izraelt a megszállt területeken folyta­tott politikájáért, sürgetve, hogy a Biztonsági Tanács ha­tározatban bélyegezze meg Izraelt az ENSZ határozatait semmibe vevő politikájáért. Labib Zehdi Terzi, a Palesz­tinái Felszabadítás Szervezet állandó ENSZ-megfigyelője rámutatott, hogy Washington­nak az izraeli telepítési po­litika miatti hivatalos „til­takozása” képmutatás, amely a világ közvéleményének fél­revezetését célozza. A Biztonsági Tanács hatá­rozat elfogadása nélkül elna­polta az izraeli települési politikáról kezdett vitáját, folytatásáról a későbbiekben döntenek. kissé panaszkodtak, hogy elég hűvös van a kabinban. Joseph Allen és 'William Lenoir vasárnap háromórás űrsétára készül: azt a fel­adatot kapták, hogy próbál­ják ki az új űrruhát és gya­korolják az űrben történő szerelési munkálatokat. Elő­fordulhat ugyanis, hogy a Columbia az űrben szorul ja­vításra. Amerikai űrhajós utoljára 9 éve „sétált” az űrben. A Columbiát kedden vár­ják vissza a Földre. Magyar felszólalás az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés szo­ciális, humanitárius és kul­turális bizottságának pénte­ki ülésén felszólalt Hegyi Tamás, a magyar küldöttség tagja. Aláhúzta a békés és biztonságos élethez való jog jelentőségét, majd rámu­tatott: egyes kormányok és politikusok — bár az emberi jogok bajnokainak tűntetik fel magukat — különféle nukleáris dokrinákat hirdet­nek és az atomháború meg- nyerhetőségéről igyekeznek meggyőzni a közvéleményt. Ennek „bebizonyítása” pe­dig éppen az élethez való jogot veszi semmibe. A fej­lődéshez való jogról szólva a magyar küldött emlékez­tetett a gyarmati kizsákmá­nyolás, az imperialista hábo­rúk és a különböző országok­kal szemben elrendelt gaz­dasági blokádok káros kö­vetkezményed re. Walensa szabadlábon Pénteken este szabadon bocsátották az internálás he­lyéről Lech Walensát, az időközben megszűnt „Szoli­daritás” szervezet volt elnö­két A hírt pénteken késő este közölte a lengyel tele­vízió „Monitor Rzadowy” („Kormányközlöny”) című műsorában. A közlemény sze­rint Walensát azt követően bocsátották szabadon, hogy Czeslaw Kiszczak altábor­nagy, belügyminiszter uta­sítására a gdanski vajdasági rendőrkapitány aláírta az ehhez szükséges okmányt. Kedden tér vissza a Columbia NEGYEDSZÁZADOS DOKUMENTUMOK Üdítő szellőként... Két dokumentumot fogal­maztak és fogadtak el ne­gyedszázaddal ezelőtt Moszk­vában, amelyek tartalma — Arnold Zweig szavaival él­ve — „üdítő szellőként fris­síti fel a nemzetközi légkört, s az emberek könnyebben lélegeznek.” Arnold Zweig természetesen jelen időben fogalmazott, amikor több más író nevében és megbí­zásából papírra vetette eze­ket a sorokat Azóta sok évtized telt el, ami a béke jövőjét illeti, egyre szapo­rodnak a kérdőjelek, de a szocialista országok tizenkét kommunista és munkáspárt­jának nyilatkozata, majd a békekiáltvány, amelyet hat­vanöt kommunista és mun­káspárt képviselői írtak alá, ma, 1982-ben is útmutató és reményt adó dokumentumok. Negyedszázad távlatából annyit biztonsággal megál­lapíthatunk, hogy az 1957-es moszkvai tanácskozások, s az ott született dokumentu­mok történelmi jelentőségű­ek voltak akkor, azok ma, és feltételezhetjük, hogy ezt a továbbiakban is maga a történelem fogja igazolni. Akkor Moszkvában — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évforduló­ján — már az is jelentős tény volt, hogy a kettésza­kadt világ kommunista és munkásmozgalmának kép­viselői hosszú idő óta elő­ször tanácskoztak egymással hivatalosan. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a tanácsko­zás a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom ki­bontakozó új politikai irány­vonalának első nagy ered­ménye volt. Akkor Moszkvában tizen­két szocialista ország kom­munista és munkáspártjai­nak képviselői — miután „a nyilatkozat-tervezet kidol­gozásánál tanácskoztak a ka­pitalista országok testvérpárt­jainak képviselőivel is” — voltaképpen megerősítették az SZKP XX. kongresszu­sán levont főbb stratégiai következtetéseket, amelyek máig érvényesek. Az első ilyen stratégiai következte­tés a békés egymás mellett élés szükségessége. Részlet a nyilatkozatból: ,,Az Értekezleten részt vevő kommunista és munkáspár­tok kijelentik, hogy a két rendszer békés egymás mel­lett élésének - lenini elve, amely a jelenlegi helyzet­ben az SZKP XX. kong­resszusának határozatai­ban fejlődött tovább, szilárd alapja a szocialista orszá­gok külpolitikájának és meg­bízható alapja a népek kö­zötti békének és barátság­nak ... A kommunista pár­tok a békéért folytatott har­cot elsőrendű feladatuknak tekintik. Az összes békesze­rető erőkkel együtt minden tőlük telhetőt megtesznek a háború megakadályozásá­ért...” És sajnos, időszerű idézni ezzel kapcsolatban a nyilatkozatból azt is, hogy „az agresszív imperialista erők makacsul visszautasít­ják a fegyverkezés csök­kentését, az atom- és hidro­génfegyverek gyártásának be­tiltását ... folytatják a fegy­verkezési hajszát, egyre újabb és újabb katonai tá­maszpontokat építenek, a béke alásására irányuló ag­resszív politikát folytatnak, új háború veszélyét idézik elő... ” Sok víz lefolyt e nyilatko­zat óta a Dunán, továbbá a Volgán és a Mississippin is: — nagy eredmény, hogy azóta nem volt világháború (amely a nyilatkozat szövege szerint — „elkerülhetetle­nül egy soha nem látott pusztító jellegű nukleáris háborúvá válik”), de sajnos, érvényes, amiről az enyhü­lés évedben hajlamosak vol­tunk megfeledkezni, hogy „amíg az imperializmus fennmarad, addig megmarad az agresszív háború talaja Az Amerikai Egyesült Ál­lamok agresszív politikája ma ismét mindannyiunk bé­kéjét veszélyezteti. „ ... elsősorban nagyará­nyú megtorló képességünk­től kell függenünk, ezt ha­ladéktalanul kell tudnunk alkalmazni általunk válasz­tott eszközökkel és helye­ken”. Ezt nem Ronald Rea­gan jelentette ki napjaink­ban, hanem még John Foster Dulles, aki annak idején elégtelennek nyilvánította „a feltartóztatás” amerikai az úgynevezett „kommunis­ta katonai fenyegetés” ki­agyalt hipotézisét, amely ma sem ismeretlen, fogalom az amerikai külpolitikában A különbség azért félelmete­sebb, mert a dullesi „tö­meges megtorlás” helyett Reagan éppen a nukleáris fegyverek elsőként való al­kalmazásáról nem akar le­mondani ... A különbség fe­nyegető, ám a béke lehető­sége mégis nagyobb. Ebben a moszkvai tanácskozás óta folytatott következetes szoci­alista békepolitika játszott kiemelkedő szerepet, amely a nyilatkozatba foglalt kö­zös meggyőződésen, a háború elkerülhetőségének eszmé­jén alapult Akkor Moszkvában a szo­cialista országok kommu­nista és munkáspártjai nem­csak a béke reményét adták vissza a világ népeinek, ha­nem meghatározták a ma is tartó történelmi korszak lényegét, felvázolták a to­vábbhaladás terepét, fel­mérték a erőviszonyokat és ami ennél is fontosabb: ki­jelölték a haladás útját Mindemellett minden koráb­binál világosabban határoz­ták meg a szocialista építés általános törvénys zerűségeit és országonkénti sajátossá­gainak jellegét Az értekez­let résztvevői a tapasztala­tok gépies másolásából ere­dő hibákról okulva állapítot­ták meg: „Ha a proletár párt nem veszi figyelembe a nemzeti sajátosságokat fel­tétlenül elszakad az élettől, a tömegektől... és fordít­va: a nemzeti sajátosságok címén való" eltérés... a marxista—leninista alapel­vektől szintén feltétlenül kárt okoz a szocializmus ügyének...” Ráadásul azt is tudjuk, hogy nem kizárólag a szoci­alizmus ügyének, de a béke ügyének is kárt okozhat ha valamelyik szocializmust épí­tő országban a nemzeti sa­játosságok semmibevétele, illetve túlértékelése, vagy éppen (a nyilatkozat által ugyancsak szükségesnek ítélt) kébfrontos harc elmulasztása miatt a szocialista fejlődés megakad, zátonyra fut. Nem véletlen, hogy a szo­cialista országok kommunis­ta és munkáspártjai kép­viselőinek 1957. november 14. és 16. közötti értekezle­tén a résztvevők a „békéért folytatott harcot” tekintet­ték „elsőrendű feladatuk­nak”. És nem véletlen, hogy közvetlenül a nyilatkozat után a november 16. és 19. között tanácskozó hatvanöt kommunista és munkáspárt képviselői békefelhívást in­téztek a világ népeihez. Ha béke nincs, semmi nincs, ezt ma is tudjuk. Az „üdítő szellő”, amely akkor a moszkvai nyilatkozat és békefelhívás nyomán „fel­frissítette a nemzetközi lég­kört”, frissít ma is, az újra fojtogató hidegháborús lég­körben is lehetővé teszi, hogy lélegezzünk, s esélyt ad ar­ra, hogy folytatódjék az enyhülés. S idővel talán majd szél­lé erősödik, s a világ népei­nek közös egéről örökre el­fújja a háborúk sötét felle­geit. II nagykövet keze PÉNTEKEN, NOVEMBER 12-ÉN JELENTETTE a Reuter mexikóvárosi tudósítója: a hondurasi had­sereg kétezer katonája felvonult a salvadori határra, hogy részt vegyen a salvadori gerillák elleni „tiszto­gatásban”. A hír aligha lepte meg azokat, akik figye­lemmel kísérik a térségben zajló fejleményeket. A jelentések mozaikjaiból mind egyértelműbben áll össze a kép. Elég egy pillantás a térképre ahhoz, hogy a szem­lélő megértse a Fehér Ház és a Pentagon indítékait: Honduras délnyugaton Salvadorral, a délkeleten, a Coco-folyó mentén pedig Nicaraguával határos. Már­pedig Reaganék úgy döntöttek, hogy Salvadorban megállítják, Nicaraguában pedig visszafordítják az események menetét. ......Tegudgalpában, a hondurasi fővárosban — ír ja a Newsweek című amerikai magazin november 8-i száma — a Casablancában és hasonló füstös bá­rokban gyűlnek össze az itt élő nicaraguai fegyvere­sek. Kérdésünkre elmondták, azonnal elindulnak Ma- naguába, amint a főnök erre utasítást ad. A főnököt egyébként nagykövet úrnak szólítjuk...” A SOKOLDALAS CIKK LEGELKÉPESZTÖBB MONDATA ezután következik: „A nagykövet úr — írja az amerikai magazin — valóban az: John D. Negroponte, az Egyesült Államok hondurasi nagy­követe!” Ez a nemzetközi botrány fogalmát kimerítő ér­tesülés a Reagan-kabinet magatartásának épp oly tipikus példája, mint az, hogyan jutott el eddig Hon­duras. Az ország korábbi vezetése igyekezett hazáját távol tartani a konfliktusoktól, ezért Washington őr­ségváltást erőszakolt ki Tegudgalpában. Suazo Cor­dova, az új államfő és Gustavo Alvarez tábornok, az új hadseregfőparancsnok — százmillió dollár segély ellenében — együttműködési ígéretet tett. ' Azóta lángok csapnak fel a Coco-folyó mentén és fenyeget a veszély, hogy a tűz túlterjed a határi- térségeken. A tüzet az a kormányzat gyújtja-éleszti, amely a vajúdó latin-amerikai szuhkontinens minden válto­zása nyomán „Moszkva és Havanna kezéről” szóno­kol. A Newsweek helyszínen járt tudósítói viszont már mr. Negroponte kezét látták, érzékelték. HARMAT ENDRE Az arab államok kérésére összeült a Biztonsági Tanács

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents