Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-08 / 236. szám

3. NÉPÚJSÁG, 1982. október 8., péntek A lakosság egyetértésével Társadalmi vélemények az új lakásügyi intézkedésekben Az elmúlt húsz esztendő | alatt több mint másfél mil- | lió új lakás épült, ami az or­szág lakásállományának csaknem fele. Ha figyelem­be vesszük, hogy a lakások mintegy 47 százalékát a régi korszerűtlen és ezért lebon­tott lakások pótlásaként épí­tették, akkor is minden má­sodik család új otthonba köl­tözhetett. Teherviselés és életszínvonal A lakásépítésben vállalt teherviselés arányai, koráb­bi szándékainktól eltérően nagyobb részük nem állami, hanem a magánerő bevoná­sával épülő lakás. Ez az épí­tés kivitelezésére és a pénz­ügyi forrásokra egyaránt vo­natkozik. Igaz, az összes lakásépítés két százalékát sem éri el a teljesen állami kölcsönök nélkül épülő lakások ará­nya, tehát az összes többi­ben teherviselőként szerepel az állam. Nem lényegtelen viszont, hogy az építési for­máktól függően igen diffe­renciált az állampolgárok teherviselése, ami jelentős mértékű életszínvonal befo­lyásoló tényező. A városokban a legfőbb gond általában az volt, hogy nehéz lakáshoz jutni, aggodalomra adott okot ala­kások állapota, nem volt megfelelő az ingatlankezelés. A falvakban a lakásépítés feltételei, a telek- és építő­anyag-ellátás, a hatósági ügyintézés, a kölcsönnyújtás­ban meglevő megkülönbözte­tések, a közműépítés költsé­gei foglalkoztatták az em­bereket. Az azonos cél — új, vagy jobb lakásban lakni megközelítésének útjai kü­lönbözőek voltak. Hasonló­képpen a vállalt terhek isi, amelyek nagysága között év­ről évre növekedett a kü­lönbség. A népfront-fórumok tapasztalatai A népfrontmozgalom fon­tosnak tartotta, hogy a lakás- kérdésben csakúgy, mint más társadalom- vagy gazdaság- politikai kérdésben köz­ponti intézkedések előtt, nyílt fórumokon, vitákon is­merje meg a. lakosság véle­ményét. A fórumok segítsé­get adnák a helyes döntési­hez, egyben igazolják meg­valósíthatóságát, vagy ellen­kező esetben felszínre hoz­zák — még időben — a ja­vasolt tervezet hibáit, vég­rehajtásét gátló okokat. Az okokat tárták fel azok a fórumok is, amelyeken az építkezők vagy építkezni szándékozók mondták el vé­leményüket. Más megvilágí­tásiba került így a telekgaz­dálkodást nehezítő földhiva­tali munka, a sok időveszte­séget okozó hatósági ügyinté­zés. Nem volt mindig jó az építőanyag-ellátás, az aján­lott családi ház típustervek választéka. Sokszor támasz­tott nehézséget az azonos munkakörben — de más te­lepüléskategóriába tartozó — dolgozók megkülönböztetése az építési kölcsönök, szociál­politikai kedvezmények elbí­rálásakor. Mindezek nyomán kirajzo­lódott néhány probléma, amely a lakáshelyzet továb­bi javítását gátolta. Az egyik ilyen gond, hogy a tömeges lakásépítés ellenére sem csökkent a lakásra várako­zók száma. Az okok között meg kell említeni azt az el­lentmondást, ami az állami tulajdonú és építésű lakás, valamint a magánerős laikási- építési támogatási rendszeré­ben volt található. Az álla­mi bérlakásépítés döntő többségében a városokba koncentrálódott, ahol az egyébként is meglevő köz­művek a gazdaságos építés látszatát keltették. Bár nem Ids számban találkozni a vá­rosok szélén épült lakótele­pekkel, amelyek közművesí­tésére jelentős pénzösszege­ket költöttek Itt nem volt szokás kétségbe vonni a köz­mű szükségességét, sem pe­dig annak költségeit szétosz­tani az egyes lakásokra. Vagyis, automatikusan azt is szociális juttatásként kezel­ték. Ezzel szemben a magán­erős lakásépítés esetében az építési költségen kívül to­vábbi jelentős terhet jelen­tett az alapközművek létesí­tése, fenntartása. A kölcsö­nök, a szociális kedvezmé­nyek is nagy mértékben kü­lönböztek az állami és a ma­gánerős lakásépítés támoga­tási rendszerében. Vagyis, egyre vonzóbb lett lakás­igénylőként jelentkezni a vá­rosban, mint vidéken lakást építeni. Ugyanakkor sokan nem tudták mivel magyaráz­ni a lakosság nagyarányú vá­rosba áramlását A lakástér növekedése Egy másik gátló tényező az építési technológiánkban keresendő, amely kirobban­totta a panélviitát. A panelt ellenzők nem azt vitatták, hogy más technológiával is lehetséges ilyen tömeges és gyors lakásépítés, hanem azokkal nem értettek egyet, akik ezt a leggazdaságosabb megoldásnak tartották. A tényleges építési költségek — csak a lakásokra számí­tott összegén túl nem elha­nyagolható az az energia- és más fenntartási költségtöbb­let, amit a házgyári techno­lógia magával hozott A ház­gyári sablonok méretei több­nyire nemcsak az épületek külsejét tették unalmasan egyhangúvá, hanem a laká­sok térelosztását is korlá­tozták. Igazuk volt azoknak, akik szerint a hétvégi házak­hoz felhasznált építőanyagok hiányoztak a lakásépítések­nél. A nagyarányú lakásépítés a kelleténél jobban elvonta a figyelmet a meglevő épü­letek, lakások fenntartó és felújító munkálatairól. Az építés lendületében nagyon gyakran áldozatul estek a még gazdaságosan felújítható épületek. Az újonnan épülő külső városrészek gyorsítot­ták a városbelsők elöregedé­sét. Ezzel együtt növekedett az ingatlankezelés gondja, mert az idő rombolásával nem állt arányban a házak karbantartása, felújítása. Szükségszerűvé vált, hogy az egyre növekvő fenntartá­si, felújítási költségek egy részét az állam áthárítsa a bérlőkre. Ugyanakkor a la­kó is jogosan elvárhatja, hogy a megnövekedett lakbé­rekért megfelelő szolgálta­tást nyújtson a bérbeadó. A bérlők nem kívánják — mint eddig — honorálni a nagy apparátussal és ezért nagy költségekkel dolgozó házken z»l őségek munkáját, a tatar rázásoknál tapasztalható szer- veretlenséget és anyagpazar­lást. Viszontlátni a javaslatokat A fentiek csak kiragadott példák a társadalmi fóru­mok megállapításaiból. A vé­lemények eljutottak a fel­sőbb fórumokig. Valójában valamennyi intézkedés, sza­bály kidolgozása előtt figye­lembe vették a társadalmi Vitákon ölhangzottakat. Mindezek azt igazolják, hogy a legmagasabb szintű párt- és állami szervek fon­tosnak tartják a lakosság vé­leményét. Nem csorbítja a döntéshozók tekintélyét, ha az előkészítő munka külön­böző fázisaiban a „kevésbé szakértő” közvélemény is el­mondhatja javaslatait. Külön érdeme a mostani határozat­nak, hogy kellő időben iga­zítja a szabályozás eszközeit az élet változásaihoz. Mind­ez bizonnyal találkozik a közvélemény egyetértésével. Inzsel Ottó Véradóink önzetlen segítése Levél a kórház kapuján... Ellenőrzött exporttermékek Az exporttermékek minő­ségének és az ország külföldi érdiekeinek védelmét szem előtt tartva módosították a közelmúltban az egyes kivi­telre kerülő termékek köte­lező minőségellenőrzésről és a MERT Minőségi Ellen­őrző Rt-ről 12 évvel ezelőtt megjelent rendeletet A módosított rendelet pon­tosan megfogalmazza azok­nak a termékeknek a körét, amelyeknél a MERT-nek szu­perellenőrzést kell végeznie. E körbe tartoznak a külke­reskedelmi miniszter ált-1 meghatározott termékeken túl a kisipari termeltető vál­lalat által szállított gyárt­mányok, az első ízben ex­portált cikkek, a kooperáció­ban készült termékek, a koo­perációs gyártás megindulá­sától számított egy évig. A központi minőségellenőrzési kötelezettség kiterjed olyan cikkekre is, amelyeket a vál­lalatok külföldi kiállításokra és vásárokra szállítanak ki. Ilyenkor a vizsgálatot a ki­szállítás előtt kell elvégez­ni. A minőségellenőrzéssel a MERT-et a külkereskedelmi szerződést létrehozó termelő vagy külkereskedelmi válla­lat bízza meg, mégpedig olyan időben, amikor a ter­mék gyártás közbeni vizsgá­lata is elvégezhető. Ha a megbízás elmarad és az árut kiszállítják, az eset — kö­rülményekhez képest — sza­bálysértési, illetve fegyelmi felelősségrevonást von maga után. A MERT által ellenőrzött áruk körében az átlagosnál mintegy 75—80 százalékkal kevesebb a reklamáció, mint olyan cikkeknél, ahol nem végezték szuperellenőrzést A vér, az élet, az erő szim­bóluma. Nem véletlen, hogy legendák sora fűződik hoz­zá. Régmúlt időkre visszate­kintve, s napjainkban is egyet jelentett: az élettel. S hogy ez mennyire így van? Arról dr. Molnár Miklóssal, az Egri Megyei Kórház Ren­delőintézet Véradó Állomá­sának főorvosával beszélge­tünk. — Csak az egri megyéi kórházban naponta 8—10 li­ter vért és több liter vérké­szítményt használnak a be­tegek gyógyításához — mondta. — A vérátömlesztés ugyanis gyakori és sokszor életet mentő orvosi beavat­kozás. Ehhez a véradó állo­más biztosítja a kért meny- nyiséget. Sőt, ma már a szakmai irányítás is hozzánk tartozik. Nemrégtől ugyan, de már külön orvosi szakma, szakorvosi tudomány szük­séges ennek a munkának az elvégzéséhez. Ugyanis ma már a legritkább esetben al­kalmazzuk a teljes vért. Ré­szeire bontjuk, s csak azt kapja meg a beteg, amire szüksége van. Egy-egy or­szágban minél fejlettebb ez a tudomány, annál több vérpre­parátumot tudnak előállíta­ni. Ez egyrészt nagyfokú ta­karékosság, mivel azt az al­kotórészt, amire nincs szük­ség, egy másik beteg gyógyí­tására használhatják fel. Mindenesetre, nagyon össze­tett tevékenységről van szó. Nagyban múlik például a Vöröskereszt által szervezett véradó-mozgalomtól. — Mi erről a tapasztalata? — Olyan eset még nem Ma már a legritkább eset­ben alkalmazzák eredeti for-, májában a donoroktól kapott vért: az egri Vértranszfúziós Állomáson különféle vérké­szítményeket készítenek be­lőle (Fotó: Kőhidi Imre) fordult elő, hogy egy beteg­nek ne tudjunk vért adni, mert nem állt rendelkezé­sünkre. Csodálatos az embe­rek segíteni akarása, össze­fogása ezen a téren. A megye lakosságának 5, 8 százaléka rendszeres véradó. Mégpedig csaknem mindannyian ön­zetlenül segítenek. Ennek az az eredménye, hogy évente hatezer-ötszáz liter vér áll rendelkezésünkre. Erre büsz­kék lehetünk, ám nem meg­elégedettek. Ez ugyanis fo­lyamatos, soha meg nem szűnő munkát kíván. Nem lehet kampány! Elvégre több mint háromezer kórhá­zi ágy ellátását kell folya­matosan biztosítanunk a me­gye három véradóállomásá­ról. — Kik számítanak Heves megyében a legjobb vér­adóknak? — Senkit nem szeretnék kiemelni, ugyanis az a hely­zet, hogy szinte mindenki önzetlenül nyújtja a karját ha kell. Egy svéd kollégám például szinte el sem akar­ta hinni eredményeinket. Volt, amikor egy tizenöt éves fiúnak az egyik vasárnap lá­togatási időben nagyobb mennyiségű vérre lett volna szüksége, de mivel a legrit­kább vércsoporthoz tartozott éppen nem volt. Az ügyele­tes orvos kiírta mind­ezt a kórhoz kapujá­ra. Szinte ázonnal je­lentkezett tíz ember, aki tud­ta magáról, hogy a kívánt vércsoporthoz tartozik, s még további hetven, aki ugyan nem tudta, de kérte, hogy vizsgáljuk meg, mert segíteni akar. Az ilyen, s ha­sonló példákat vég nélkül so­rolhatnám. Ma már lehetetlen meg­mondani, hogy ki kinek se­gített a vérével. így a dono­rok nem lehetnek kapcsolat­ban a beteggel. Ennek elle­nére egy széleskörű társadal­mi összefogás az, ami nap mint nap tapaszalható. A be­teg azonban tudja, hogy nemcsak a tudománytól, hanem embertársaitól, a kö­zösségtől is segítséget kap. Mert a tudomány önmagában kevés. Ezt a segítséget vár­ják, elvárják a jövőben Is. Hozzátéve persze azt Is; hogy jobb adni, mint kapni... Kis Szabó Ervin Mi újság a vagyonvédelemben? Fogyasztási szövetkezetek - nagyító alatt A múlt év novemberében megtartott kong­resszus nagy teret szentelt a vagyonvédelem erősítésének a fogyasztási szövetkezetekben. Határozat szögezi le: a szövetkezeti tulajdon megóvása érdekében javítani szükséges a vagyonőrzés és -kezelés technikai és személyi feltételeit. Az elhatározás indokoltságát tá­masztották alá az adatok is: bár kevesebb bűncselekményt követtek el 1981-ben a szö­vetkezeti kereskedelemben, az okozott kár viszont jelentős mértékben növekedett. Nem véletlen, hogy Heves megyében is mind nagyobb gondot fordítanak a fogyasz­tási szövetkezetek javait károsító jogsértések megelőzésére. Tapasztalatgyűjtö útjukra kí­sértük el a MÉSZÖV és a megyei rendőr­főkapitányság egy-egy munkatársát. A hanyagság a múlté Domoszlón A korábbi években, de még az ideinek az első ré­szében sem büszkélkedhet­tek a domoszlói áfésznél: a leltáreredmények szerint ta­valy náluk mutatták ki a legmagasabb normán felüli hiányt, s néhány furcsa ügy is zavarta a gazdálkodás rendjét. Az 1979-ben alakult liba­hizlaló szakcsoportnál rövi­desen arra lehettek figyel­mesek, hogy ugyan zsíro- sodnak-begyesednek a jó­szágok, ám a számuk egyre kevesebb. A főszervezők, az akkori felvásárlási osztály- vezetők, és a háztáji agro- nómus, más módon is ügyes­kedni pórbáltak: például nem fizettek a takarmányért. Máskor viszont, annyira alultápláltak maradtak a nagy testű szárnyasok, hogy az elszállított 170-ből csu­pán 7-et lehetett levágni. A többit elkobozta az állator­vos. A karácsondi téesztől meg tenyésztésre egyáltalán nem alkalmas libákat vásá­roltak meg. „Buzgólkodá- sukkal” több mint 100 ezer forint kárt okoztak a do­moszlói szövetkezetnek. Egy másik esetben a leltározó múlt év végén sikkasztáson érte az egyik felvásárlóju­kat. A dióbéllel folytatott űzelmeivel ő is hasonló ösz- szeggel rövidítette meg az áfészt. Mindemellett pár be­törés és kisebb összegű sik­kasztás szerepel a listán. — Hogyan lehetséges, hogy elkövethették az említett bűncselekeményeket? — for­dulunk Tóth Lajoshoz, a szövetkezet nemrég e tiszt­ségbe került ügyvezető igazgatójához. — A legfőbb oka — fe­leli —, hogy elmulasztották annak idején a rendszeres ellenőrzést. — Nagyon elhanyagolták — erősíti meg az elnök sza­vait Boros László, a MÉ­SZÖV revizori irodájának vezetője. — Az akkori ve­zetés nem fordított kellő fi­gyelmet rá. — Mi lehet a biztosíték az elkövetkezőkben? — Elsősorban a belső el­lenőrzés megszigorítása — szögezi le határozottan Tóth Lajos. — A hálózati mun­kát végzők számára előírás, hogy minden héten, vala­mennyi egységünket ellen­őrizzék! A vezetőknek is kötelességük, hogy vizsgál­ják rendszeresen a boltok rendjét. Aki pedig a hatás­körét meghaladó esetet ta­pasztal, annak ezt azonnal jeleznie kell. Ezentúl biz­tonsági berendezéseinket is szeretnénk bővíteni, illetve felújítani. Csakhát... na­gyon drágák. A vagyonvédelem tehát Domoszlón a jövőre nézve jól megszervezett. Nem cso­da, hiszen az elnök hajda­nán ellenőrzési csoportve­zetőként is dolgozott. S ez is lehet garancia. Az EXPO után nyugalom a GYöNGYSZOV-nél Ellátogattunk a domoszlói, majd az abasári takarékszö­vetkezetbe. Bizton állíthat­juk, egyik helyre sem — de a többi takarékszövetkezet­ben — sem érdemes megkí­sérelni a behatolást, kelle­metlen meglepetések várják ugyanis a betörőt. Igaz, a szakavatott bűnözők már tudják ezt, hiszen még nem fordult elő, hogy ilyen pénz­intézet kifosztásával pró­bálkozott volna valaki... Tovább vezet utunk. Az országoshoz hasonló képet kapunk a GYÖNGYSZÖV Afész vagyonvédelmi hely­zetéről Holma Györgytől, a belső ellenőrzési osztály ve­zetőjétől : — Tavaly igen nagy volt a kárösszeg. Ez mindenek­előtt köszönhető volt az ide szervezett EXPO-nak. Űj vásárlási forma — kevés tapasztalat. Mindemellett meg kell je­gyezni, hogy sajnos a bűnte­vők az idén is nagy elősze­retettel látogatták — persze nem hivatalos időben — a szövetkezethez tartozó ki­sebb boltokat. A leltárhi­ányt tekintve a múlt eszten­dőben elérték az országos átlagot, ebben az évben vi­szont már jóval kedvezőbb a helyzet. A 250 millió forin­tos évi forgalmat lebonyolí­tó GYÖNGYSZÖV Áruház­ban például az ellenőrzése­ken egy esetet kivéve, min­dent rendbenlevőnek talál­tak. — Nyilván, ez a vagyon­védelem még szervezettebbé tételét is jelzi... — Nálunk a gyakorlat az — válaszolja Holma György —, hogy évente többször tartunk vagyonvédelmi szemléket. Ezeken mélyre^ hatóan megvizsgáljuk a pénzkezelést, azt, hogy mi­ként tárolják, szállítják és őrzik az árukat, a szövet­kezet tulajdonában levő va­gyont. A veszélyeztetett he­lyeken pedig riasztás táská­kat alkalmazunk a pénz pos­tára viteléhez. Nagy össze­gek esetében külön kocsit használunk, és az autót ren­dész is mindig elkíséri. Igen jól állunk a jelző- és biz­tonsági berendezések dolgá­ban is. — S a személyi feltételek? — A különféle egységek vezetőinek egy központi rendész segit a munka ko­ordinálásában. A portaszol­gálatosok száma 25 körül van. Mi, az osztályon 12-en vagyunk, s éves munkaterv szerint végezzük a legkülön­bözőbb témakörökben az el­lenőrzéseket. Jó az együtt­működésünk a rendőrséggel is: a szállításoknál közös vizsgálatokat, emellett együt­tes, éjszakai őrjáratokat tar­tunk, amelyeken, elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, hogyan szervezik meg a kü­lönböző objektumok őrzését. Közösen és szigorúbban Hazafelé jövet, a kocsi­ban összegezzük a látotta­kat, hallottakat. Azok a megye valamennyi fogyasz­tási szövetkezetére nézve jellemző vonásokat mutat­nak. A javak óvása szem­pontjából tulajdonképpen jó helyet foglalunk el a me­gyék rangsorában. — Persze, van még mit továbbfejleszteni — jegyzi meg Boros László — csak­hát figyelembe kell venni azt is, hogy az ellenőri vo­nalon meglehetősen nagy a személyi cserélődés, s a biztonsági berendezések is egyre drágulnak. — Az aktákat átlapozva — folytatja a gondolatsort Lantos Bálint rendőrfőhad­nagy — számomra az ör­vendetes, hogy egyre több vagyon elleni cselekményt a belső ellenőrzés tár fel. De közösen, egymást segítve, még hatásosabbá tehetjük a vagyonvédelmi munkát. Ebben mindannyian egyet­értünk. Szalay Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents