Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-05 / 233. szám
A NeflUÜuq hirdetési melléklete Mintha gyaluval simítanák... — térségi melioráció Kisköre határában Jó jövedelmet biztosítanak a dolgozóknak a Hanyi—sajtok! Vízgazdálkodási Társulatnál Tőlünk távolabb eső tájakon élők — ne mondjuk, idegenek — számára minden bizonnyal szokatlan hangzása lehet ennek a névnek: Hanyi- sajfoki... Márpedig ez az előneve, erről nevezték el a hevesi központtal működő, megalakulásénak immár negyedszázados jubileumára készülődhető vízgazdálkodási társulatot. Nos, ha idegenben szokatlanul is hangzik — nálunk, és a környező megyékben annál jobban cseng. S hogy ez így lehet, az egyáltalán nem a véletlen műve: a társulás vezetői és dolgozói — különösen az utóbbi nyolc-tíz esztendőben — igen derekasan dolgoztak. Oroszlánrészt vállaltak térségük meglehetősen „vad” víz- és talajviszonyainak rendezésében, mondhatni, megszélídité. sében. Mindemellett a társulat folyamatosan nagy gondot fordított és fordít a jövőben is a közcélú, társulati, illetve üzemi kezelésű müvek karbantartására. Ma: mindentudó gépek ____________ E me igen jelentős feladatok természetesen megfelelő anyagi-technikai felkészültséget követelnek — és jól felkészült, hivatásukat magas szinten értő szakembereket. Jó szerencse, de egyáltalán nem a véletlen, hanem1 nagyon is tudatos munka eredményeként a Hanyi- sajfoki Vízgazdálkodási Társulat az eredményes, a korszerű munkavégzés feltételeinek mindegyikével rendelkezik. Amiennyire csak anyagi lehetőségeiktől telik, lépést tartanak a technika fejlődésével. Az új, sokat tudó gépek munkába állása pedig természetesen további lehetőség a gyakran bonyolult és fizikailag is igen nehéz feladatok eredményes megvalósítására. Jó példa erre, hogy a társulatnál nemrég — 1980-ban — a RASSANT fűkasza számított nagy és megbecsült újdonságnak. Nem véletlenül. A holdjáróhoz hasonló „csudabogár” ugyanis nagyon sokmindent tudott, és bár sokba került — megérte a pénzét, de a kifejezés jó érteiméiben. Alig egy esztendő telt el, isimét új gépet vásároltak. A MULAG RM 40.es fü. és cserjeirtó, NSZK gyártmányú gép 1981 végén érkezett meg Nagy előnye, hogy igen nehéz terep viszonyok közt is jól alkalmazható, és rendkívül hasznos a környezetvédelem szempontjából. Kétségtelen, hogy ilyen masina manapság még nem minden, bokorban (bozótban) akad... Anélkül', hogy a szakmai részletekbe beüemennénk, hadd áruljuk el legalább az érdekesség kedvéért, hogy távirányítással is működtethető, és 45 foknál merede- kebb rézsün is biztonságosággal dolgozik. Nem véletlen, hogy a Tisza II. víztározó térségében már a téli cserjeirtásnál kipróbálták, és a MULAG vasfogai 6 cm átmérőig minden gyökeret, kórót, ágdarabokat porrá- zúztak. Az pedig ezek után már kézenfekvő, hogy a továbbiakban sem vallott szégyent a- gép: eredményesen megoldotta egy 320 km hosz- szúsógú csatorna gaztalaní- tósát. A dolognak hamar híre ment, s miután a termelő üzemek erről' értesültek, sorban egymás után igényelték, hogy a kezelésükben lévő üzemi művek fenn- és tisztántartásához bérbe vehessék. Időközben — ha már ott járt — elvégezte a maga „kis” tisztogató hadműveletét a vízügyi igazgatóság kezelésében lévő főműveken, így pl. a Hanyi- éren és a Sajfoki főcsatorna jelentős részén. Tovább lehetne dicsérni e gépek kiváló tulajdonságait, ha nem tartanánk attól, hogy emiatt a többiek, a régebben vásároltak háttérbe szorulnának. Nem is beszélve az emberi tényezőről, arról, hogy a Hanyi-sajfoki Vízgazdálkodási Társulat 130 dolgozóija — úgyszólván kivétel nélkül — mesterien ismeri saját szakterületét. A múlt: ásó, kapa,csákány Nem a divatos nosztalgia kedvéért, hanem összehasonlításul érdemes emlékeztetni arra, hogy . 22 esztendővel ezelőtt olyan parasztok és kubikusok alapították meg a társulatot, akik csak az ásók, kapák, csákányok „nyelvén értettek. Más szerszámuk nem is igen volt, így láttak hozzá a szinte reménytelen munkához, a belvizes, szikes talaj termővé tételéhez. Közülük jónéhá- nyan — közben érkezett tata labbak mellett — ma is megbecsült munkásai a társulatnak, olyan1 jövedelemmel, amire még ebben a mai, egyre dráguló világban sem igen lehet panasz... A fiatal Hanyi-sajfoki vezetőgárda, amely, azonban fiatalsága ellenére is már jó tíz éve együtt dolgozik — hamar felismerte a korszerű gépek beszerzésének szükségességét és azt, hogy ezzel együtt a gépek kezeléséhez, de egyáltalán, minden munkaterülethez a munkájukhoz, feladatuk ellátásához jól értő szakemberek kellenek. Itt most arra gondolhatnánk, hogy idővel, amikor kezdtek megerősödni, egyszerűen szélnek eresztették a régi, de megfelelő képesítéssel nem rendelkező munkásokat. Szerencsére. szó sincs erről. Ellenkezőleg: a társulat iránti hűséget mind a mai napig — és bizonyára így lesz ez a jövőben is — nagyon komolyan veszik és megbecsülik. Ennek jegyében rendeznek szinte menetrendszerűen szakmunkástantfolyarnpkat, amelyeket részben illik, részben pedig már kisebb vezető beosztások betöltéséhez is — kötelező elvégezni. Aki nem vállalja a tanulással járó nehézségieket (ilyen alig akad), annak sajnos, búcsúznia kell. Aki viszont tisztességgel elvégzi, azt nagyon megbecsülik, mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben, úgy, hogy panaszra oka aligha lehet. Mint ahogyan szintén aligha panaszkod hatnak azok a települések, különböző gazdálkodási szervek, amelyek a Hanyi-sajfoki Vízgazdálkodási Társulatra bízzák „vizes” munkálataikat, illetve az ezekhez nélkülözhetetlen földmunkák elvégzését. Az egyik legközvetlenebb és leginkább kézenfekvő, jó példa erre a városiasodás útját járó Heves nagyközség, ahol — eredményeihez képest túlságosan is szerény körülmények között — dolgozik a társulat irányító központja. Heves egyik legnagyobb gondja hosszú éveken át a szennyvízelvezetés, a csatornázás megoldatlansága volt. A mintegy 14 ezer lelket számláló és — különösen nyári időszakban — nagy idegenforgalmat lebonyolító településnek mindössze egyetlen, 400 köbméteres telepe volt szennyvíz fogadásiára, ami mindenképpen kevésnek bizonyult. A társulat az igényeknek megfelelően megépítette — a gépek segítsége ellenére is nagyon sok, nehéz fizikai munkát igénylő — újabb, de immár 2X400 köbméter kapacitású telepét, ahol a bonyolult munka nagyszerű műszerek segítségével a szó szoros értelmében gombnyomásra történik. Tiszta csatornák, földek, utak Sokáig elidőzhetnénk ezeknél az— egyáltalán nem lényegtelen — részieteknél, valamennyi ismertetésére azonban nem egy, de több oldal is kevés lenne. De aki, hogy csak egy-két példát említsünk, manapság Heves központjában jár, az láthatja, hogyan dolgoznak a Hanyi-sajfoki Vízgazdálkodási Társulat munkásai a Bartók Béla úton az korszerű csatornahálózat kialakításán. (Úgyszintén, egy másik brigád a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetében.) Távolabb — jelenleg Kisköre térségében — földgépek sokaságával teszik véglegesen múltidőbe a föld eddigi megművelhetetlensé- gjét, terméktelenségét. Ahol a társulat dolgozói megfordulnak, ott csak tiszta csatornák, tiszta földek — immár művelhetők! — maradnak, és nem túlzás mondani: szinte gyúrótábla simaságúak. Jellemző, hogy az erre járók közül még azok is kedvtelve nézik, akik egyébként vajmi keveset értenék a meliorációhoz, illetőleg a talajjavítást oly annyira igénylő mezőgazdasághoz. E példák után hadd tereljük néhány, csak a legjellemzőbb számszerű adattal a szíves és érdeklődő olvasót: A Hanyi-sajfoki Vízgazdálkodási Társulat éves termelési feladatát már augusztus 30-ig 80,5 százalékra teljesítette, közel 34 millió fprint értékben. Ez idő alatt 550 köbméter föld-, több mint 1400 köbméter betonmunkát végeztek! Az általuk épített szennyvízhálózat összesen már eléri a 8 kilométert, évente 15 km vízhálózatot és 22 kilométer meliorációs utat építenek. A járásszékhelyen, a Bartók Béla utcában befejezés előtt, az utolsó simításokat végzik a munkások a vízelvezető árkon. .. (Utóbbiból ezideig már 200 km-nél tartanak.) A csatornák cserjeirtásában, gazta- lanításában pedig túljutottak az egymillió négyzetméteren. akik kedvelői az egészséges testmozgásnak. Vázák, érmek, oklevelek Élvonalban Túl azon a tényen, hogy működési területükön menynyire értékelhető mennyiségi és minőségi munkát végeznek, érdemes egy összehasonlítást tenni, saját „műfajukban”, a többi vízgazdálkodási társulattal. Ebből az összehasonlításiból az tűnik ki, lK>gy az országban működő mintegy 70 társulat között — többségük jóval nagyobb — a Hanyi-sajfoki hosszú évek óta az élvonalban található. A „fordulat” évének 1975-öt tekintik, ekkor nyerték el első ízben, majd „zsinórban” újra kétszer a Kiváló Társulat címet. A két ezt követő esztendő, 1978 és 1979 sem' szégyenkezhet, „dobogóra” azonban nem tudtak kerülni. Ez után jött azonban a megalakulás 20. jubileumi éve, 1980. Erre ma is büszkék. Nemcsak azért, mert ebben az évben újabb Kivaló Társulat feliratú táblát tehettek szerény otthonuk homlokzatára az előző három mellé, de ékkor adták át az Egri úton épített korszerű és kivitelében is na- gyón szép géptelepüket. Erről röviden csak annyit, hogy garázsában, gépjavító csarnokában olyan fűtést biztosítanak, hogy a hőmérséklet télen sem eshet 20 fok alá, szép és jól felszerelt raktára1 van, modern irodahelyisége és — természetesen — csempés mosdózuhanyzó. Nem gond a munkába induló gépek tankolása sem: a telepen saját üzemanyagtöltő állomást létesítettek. Itt töltik fel a társulat dolgozóinak szállítása céljából nemrégiben vásárolt autóbuszukat és a miikrobusizukat isi, a telep mögött pedig sportpályát alakítottak ki, ahol kézilabdázással, kispályás labdarúgással, röplabdázással és egyéb sportokkal tölthetik szabadidejüket mindazok, Fentiekhez, csupán az illusztráció kedvéért hadd áruljuk el, hogy a társulat igazgatójának szobájában öt „Hevesért” emlékplakett található annak elismerése és köszöneté kifejezéseként, hogy valóban sokat tettek a járásszékhely felemeléséért. Sportsikereiket vázák, oklevelek és természetesen érmek sokasága jelzi. Az eddigiek ismeretében aligha kételkedhetünk abban, hogy mind munka-, mind sport- sikereik megérdemeltek. Hasonlóképpen igencsak rászolgáltak arra a Hanyi-sajfoki Vízgazdálkodási Társulat dolgozói, hogy egy-egy alkalommal, amikor a feladatok ezt lehetővé teszik, a társulat vezetői, aktívái hangulatos rendezvényeket rendeznek számukra, és ezeken többnyire együtt szórakoznak azok képviselőivel, akik jó partneri, megbízói, de — bátran mondhatjuk — baráti kapcsolatba is kerültek velük a munkában gyakran együtt töltött évek során. Az ismert eredmények alapján — befejezésként hadd mondjuk még el ezt — szinte már nem is csodálkozhatunk azon, hogy a tavalyi szép siker, a 42 milliós termelési érték után idén már minden bioznnyal elérik az 50 millió forintot, kivíva ezzel felettes szerveik, társcégeik és megbízóik, nem utolsó sorban a növekvő számú társulati tagok bizalmát, s növelve dolgozóik jövedelmi alapját és — nyereségrészesedését. Ide illák felettes szervüknek a 1981-es eredmények kapcsán született, de ma is érvényes nyilatkozata, amelyet jegyzőkönyvbe örökítettek meg: „Jó csapatmunka eredményeként születtek a jó eredmények... pedig nem volt könnyű dolga a vezetésnek, hiszen nem éppen kedvezően változó közgazdasági körülményekhez kellett alkalmazkodniuk.. (X) A 2,5 millió forintért vásárolt MULAG lánctalpas cserjeirtó a legnehezebb körülmények közt is kiállja a próbát Cj üzem, új büszkeség Heves határában a társulat által épített szennyvíztelep **»• - *• .... T ERMŐVÉ TESZIK A TÁJAT .. .délidőben pedig a korszerűen berendezett, szép kivitelezésű lakókocsijuknál pihennek
