Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-03 / 232. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. október 3., vasárnap 5. VISSZHANG Rólunk szólt(?!) Olvastak a Népújság szep­tember 25-i számában az „Ajtó önmagunkra” című ciikket. Bizonyára nem is tudja a szerkesztő elvtárs, hogy „véletlen folytán” a menzás dobós diákok érde­kében írt. Ugyanis az „ajtó­vágási mánia” az oka, hogy mi ebédre ne a kollégium épületén, illetve folyosóin menjünk be, hanem más­honnan — mondjuk olyan „ajtón át”, ami egyenesen az utcáról nyílik az ebédlőbe. Ugyanis minket nem szeret a kollégium igazgatója, mert mi „rendetlenek” stb. va­gyunk. A nagybátyám me­séli, hogy ők is ide jártak ebédre, de nem volt velük semmi baj. Ennek pedig már van 12—14 éve. ßs azóta is így jártak a diákok. Szóval, minket nem „bír­nak” itt. De vajon építe- nek-e majd új kézmosót, meg W. C.-t is? Mert ne­künk az ebédlőn keresztül, de mégis ugyanoda kell jár­ni, ahová eddig! Vagy kéz­mosás nélkül üljünk le en­ni? Persze majd kitalálnak valami jó okot, de ezt el­hallgatják. A kis ajtócska, mint valami félelmetes „fe­kete lyuk”, bízunk benne, nem minket fog naponta el­nyelni. Elnézést, hogy nem írtuk alá, de ami biztos, az biztos. Kérjük bizalmasan, illetve titkosan kezelni! ★ Hogy miért? Fel nem fog­hatom, Vagy nehéz lenne a felfogásom? (gyurkó) Új szociális létesítmény az Egri Dohány­gyárban Szeptemberben átadásra került az Egri Dohánygyár új szociális létesítménye, amely a legkorszerűbb fel­tételeket biztosítja a gyer­mekintézmények működésé­hez, az üzemi étkeztetéshez, és megteremtette a lehetősé­get a dolgozók kulturális igényeinek színvonalasabb kielégítéséhez. A 29 millió forintos beruházással régi és nagy gond oldódott meg. A létesítmény nemcsak korsze­rűbb; de például nagyobb létszámú óvodás korú gyer­mek befogadására is képes. Így nemcsak a dohánygyári igényeket lehet maradékta­lanul kielégíteni — a gyer­mekek óvodában való elhe­lyezését illetően —, hanem korlátozott számban nem do­hánygyári szülők gyermekét is elhelyezhetik. A szocialista brigádok je­lentős felajánlásokat tettek az új szociális létesítmény üzembe helyezési, berende­zési, takarítási, az épület környékének parkosítási munkáiban való részvételre. A szocialista brigádok a vállalt háromezer órából ed­dig mintegy 2500 órát teljesí­tettek, biztosítva ezzel a lé­tesítmény mielőbbi birtokba vételét. Az év hátralévő részében a parkosításban és az eddigi — ideiglenesen kialakított — szociális — létesítmény bon­tási munkáinál még igen hasznos segítséget nyújthat­nak. Bárdos Miklósné dr. Eger Őszi közművelődés Hatvanban A Városi Művelődési Köz­pont Dózsa téri „székházát” ugyan már augusztus első napjainak egyikén megnyi­tották, de mégiscsak őszelőin debütál a helyi téesztől át­vett és fölcsinosított néhány helyiség. A városközpont meglehetősen elaggott háza ugyan nem oldja meg a te­lepülés közművelődési gond­jait, de hatékonyan segí theti majd Kovács Béla és mun­katársai őszi terveinek meg­valósítását. Leginkább a sokféle, jól működő csoport örvend an­nak, hogy a szétszórtságnak immár bealkonyul. A lelkes népdalkör elsőként foglalta el helyét, de most már az ifjúsági meg a nyugdíjas csoport is birtokba vette a termeket. A díszítőművésze­ti szakkör hímzői szorgosan készülnek november 7-i ha­gyományos kiállításukra, no és a képzőművészeti stúdió se rest: októberben megnyi­tó. Kamara jellegüknél fog­va jól megférnek itt a fel­nőtt tánccsoportok és az iro­dalmi színpad. A TIT ismeretterjesztő elő­adásainak is otthonául sze­gődik e szerény hajlék. A szakköri bázisra szervezett színvonalas műsorokra a szé­les nagyközönség is meghí­vottként látogathat el, s hallgathat szemelvényeket a nőgyógyászattól az űrkuta­tásig A cukorgyári művelő­dési házban, különféle gyer­mekrendezvényt, valamint igényes szórakozást nyújtó „discomplex” zenei esteket tartanak. A Pipacsban min­den hét szerdáján egyszerű­en „csak” disco. A szak­munkásképzőben hosszú ide­je rendszeresen gyűlnek egy­be a művészi torna helybéli hódolói. Igaz ugyan, hogy ma még nincs hangversenyre alkal­mas terem ebben a város­ban, de így is utat tört ma­gának a kamarazene az ambiciózus könyvtár zened klubjában. Enyhít a gondo­kon a fiókintézményként működő galéria is, jól szer­vezett komoly zenei estjei­vel. Annak ellenére, hogy nem könnyű a tanácsházi irodá­ból bonyolítani a sokfelé irányuló programokat, a fá­rasztó pendli zéssel megbé­kélve, serényen főijük a munka a művelődési köz­pontban. Hegedűs László Hatvan Ma is törődnek velünk A Heves megyei Tanács V. B. Egri Járási Hivatalának szakszervezeti bizottsága év­ről évre megrendezi a ki­rándulással egybekötött nyugdíjastalálkozót. A na­pokban két autóbusz indult Egerből, az egri járás nyug­díjasaival Nógrád megyébe, ahol elsőként Szécsényben tekintettük meg a Kubinyi Ferenc Múzeum nevezetes­ségeit, a volt Forgách-kas- téljrt, majd a volt ferences kolostort, a gótikus templo­mot és a Rákóczi-emlékosz- lopot. Szécsényből Hollókőre vittek bennünket a buszok, ahol szabadtéri falumúzeu­mot láthattunk, a régi pa­lócházak szépségeivel. A kis­vendéglőben ebéd előtt dr. Varga János, a járási hivatal elnöke és Utassi László szb- elnök köszöntötte a nyugdí­jasokat. Ebéd után a védett palócfalu megtekintésére in­dultunk. Az egyik udvarban a Hollókői Pávakör tagjai kenyérrel és sóVál fogadtak bennünket, majd régi és na­gyon szép népviseletbe öltöz­ve szórakoztattak bennünket a szebbnél szebb palóc da­lokkal. Megtekintettük a szé­pen berendezett Palócmú­zeumot "is. Az emléklapok és emléktárgyak megvásár­lása után még visszatekin­tettünk a hollókői várra és a néhány óra alatt szerzett sok élménnyel és emlékkel gazdagodva indultunk visz- sza a nyugdíjastalálkozóról. Mindezekért köszönet azoknak, akik ma is törőd­nek velünk. Maruzs János Mátraderecske Jutalom­ként — Budapestre Nagyszerű őszi délutánt fogtak ki a gyöngyösi izzó- sok, amikor a BNV utolsó napján tanulmányi kirándu­lást szerveztek Budapestre. A gyár szakszervezeti bi­zottsága a legjobb verseny­szervezőket és brigádvezető­klet jutalmazta azzal, hogy a vásár megtekintése után a Fővárosi Nagycirkusz mű­sorára vitte dolgozóit. Késő este a Halászbástyáról és a Várból csodálhatták meg a gyöngyösiek a kivilágított fővárost, így emlékezetes marad ez a nap a verseny­mozgalom legjobbjainak. Csefán István Gyöngyös Testvéri kapcsolat Evek óta ápolt, szoros testvérkapcsolatokat épí­tett ki az egerbaktai köz­ségi tanács a néphadsereg egyik alakulatával. Ez a kötődés nemcsak a hétköz­napok közös munkálkodá­sára szorítkozik, bár pél­dául az óvodaépítés sem valósulhatott volna meg a kiskatonák segítsége nél­kül. A fegyveres erők nap­ján ünnepelni is összejöt­tek a honvédek és az is­kolások: az egész napos rendezvényen a katonák technikai bemutatót tartot­tak, míg az úttörők ízletes bográcsgulyással kedves­kedtek a vendégeknek. (Fotó: Kőhidi Imre) Köszönjük a találmányt Bizony mlndannyiunkban él még a vasúti átjárók busz­karamboljainak szomorú emléke. Ezért is ragadott meg va­sárnapi számukban Szilvás István cikke a két egri mérnök találmányáról. Ha csak felére csökkenne is a vasúti átjárók veszélye, már akkor is sokat tettek biztonságunk érdekében, de mivel találmányuk ennél is többet ígér, és ha ez így is lesz, s mindannyiunk nyugodt utazását biztosítja, akkor ez a talál­mány nem egy „olcsó táskarádió” árát fogja érni, hanem annál sokkal többet, emberéleteket! Kívánok munkájukhoz teljes sikert, erőt, egészséget és sok-sok hálát azoktól, akiket találmányuk ezután megóv ilyen szörnyű karamboltól. Beke Jánosné, Eger Ki fizeti meg az elveszett pénzküldeményt — és mikor? 1982. szeptember 4-én a debreceni postahivatalnál feladtak részünkre egy 6700,— (hatezerhétszáz) forin­tos pénzküldeményt, amely a mai napig sem érkezett meg a címünkre, Egerbe. Hiábavaló várakozás után az egri postahivatalnál érdeklődünk, ahol nem tudnak a küldeményről, többszöri utánajárás ellenére sem akadtak a nyomára. A pénz feladója azóta személye­sen elhozta és bemutatta a feladást igazoló szelvényt, de ennek ellenére semmi vigasztalót sem tapaszta­lunk. Az ügyben a saját bosszúságunkat, az utánajá­rással, a bizonyítással járó időkiesésünket, költségein­ket számítva tetemes az az Idő és pénz, amit az el­veszett pénzküldemény keresésével töltöttünk. Mi nem tudjuk, ki követte el a hibát, ez a posta belső ügye, az viszont már nem, hogy ez a pénz végül is kell nekünk. Ki és mikor fizeti ki végül is részünk­re a pénzküldeményt? Azt sem értjük, hogy a feladás­sal egyidőben lerótt 20 forint költségben mit ér a biz­tosítás, ha a kárt senki sem akarja a lehető legrövi­debb időn belül megtéríteni? Forgács Kálmán, Eger Nyolc év alatt négyszáz klubtag üdült a Balatonnál Az adácsi Zéta Ifjúsági Klubnál több helyes kezde­ményezés immár hagyo­mánnyá vált. Ilyenek pél­dául, hogy minden évben, hazánkban tanuló külföldi diákokat látnak vendégül, vagy évenként járási ifjúsá­gi napokat rendeznek. Ezek közé tartozik többek között az is, hogy évenként július végétől két hetet töltenek csoportos üdüléssel a Bala­tonnál. Az idén ötven fiatal vett részt ebben a táboro­zásban a már törzshelyüknek számító Balatonalmádiban. A fiatalok szinte egész évben készülnek erre az alkalomra, amelyre valamennyien a szabadságukat is tartalékol­ják. A táborozás költségeinél felhasználják a klub kitün­tetéseinél adományozott pénzjutalmakat, az ifjúsági alapból részükre a tanács által juttatott összeget, vala­mint a klub által szervezett mezőgazdasági munkák be­vételeit. Az egyéni hozzájá­rulásokat a klub vezetősé­ge a végzett munka alapján határozza meg a tagok részé­re. Táborozás alkalmával sok közös kulturális program ke­rül megvalósításra. Ilyenek például; ismerkedés a Bala- ton-környék nevezetességei­vel, múzeumok megtekinté­se, részvétel a nagyvázsonyi lovasnapokon, koncertek és hajókirándulások mind a közös szórakozást biztosítják éppen úgy, mint a sport- programok szervezése is. A táborozásnál a klubta­gok közösen étkeznek. A jó ételekről a velük együtt tá­borozó Marika néni gondos­kodik, természetesen segítik munkáját a mindenkori na­posok is. Ezek a táborozások, ame­lyeken az utóbbi nyolc év alatt több mint 400 fiatal vett részt, nagyon jól erősí­tik a fiatalok közösségi szel­lemét, az egyén pedig egy életre szóló élménnyel gaz­dagodhat. Medve János Adács A Tárnáméra és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, Tárnáméra, Árpád u. 22. sz. az 1983. január 1-től 1985. december 31-ig terjedő időszakra szerződéses üzemeltetésre adja át a következő üzleteket: 2. sz. Strandbüfé, Tárnáméra 4. sz. Italbolt, Tarnazsadány 7. sz. Presszó, Erk 10. sz. Presszó, Boconád 11. sz. Italbolt, Alatkacsárda 13. sz. Presszó, Zárónk 15. sz. Italbolt, Tornáméra 16. sz. Presszó, Tarnabod 9. sz. Vegyesbolt, Tarnazsadány 16. sz. Vegyesbolt, Tarnaörs A versenytárgyalás 1982. november hó 11- én 10 órakor lesz megtartva Tarnamérán, az Árpád u, 35. sz. alatti tanácsteremben. Felvilágosítást ad a szövetkezet kereskedelmi osztálya a fenti címen. A pályázatot 1982. november 3-ig lehet benyújtani ugyancsak a kereskedelmi osztályon. /

Next

/
Thumbnails
Contents