Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-03 / 232. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 3., vasárnap LAKÁSPOLITIKA Egy évtized után Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy előrejelezzük: a most kővetkező hetekben megnő az érdeklődés a hivatalos közlönyök iránt. Mindenki első kézből, pontos megfogalmazásban akarja elolvasni a legutóbbi minisztertanácsi határozatot, és a majd azt követő végrehajtási utasításokat. Nem csoda. Aligha akad olyan család Magyarországon, amelyet ne érintenének a várható változások a lakásépítés és -fenntartás, a lakáselosztás és gazdálkodás fejlesztésében. A „lakáshiány” egyik eredője ugyanis az — mint itthon és külföldön sokan és sokszor leírták hogy igen sokan elégedetlenek jelenlegi lakásukkal. Mielőtt a túlzott általánosítás hibájába esnénk, azért meg kell állapítanunk, hogy több százezer családnak nincs önálló lakása, tehát ők figyelik leginkább, miként, milyen eséllyel vethetik magukat a lakásszerzés küzdelmeibe. A mostani rendeletek hatására pedig többen papírt és ceruzát ragadnak és számolgatni kezdik, hogy családi költségvetésük kiadási rovata, miként változik a lakbéremelés hatására. lehetősen nagymértékű, hiA felsőszintű határozat — melyet a pénteki lapok közöltek — természetesen csak a körvonalakat rajzolta meg. A valódi változtatásokat — forintban, négyzet- méterben számítva; lakáshoz és személyhez, csalódhoz kötődően — a hitelpolitikai intézkedések és a tanácsrendeletek tartalmazzák majd. Erre sem kell már sokat várni. A mostani változtatások, a több mint egy évtizede felgyülemlett ellentmondások jó részét igyekeznek — a társadalmi igazságosság elvei szerint — feloldani. Jól- esően, akár büszkén is nyugtázhatjuk, hogy az elmúlt bő két évtizedben másfél milliónyi otthon felépült, a lakások zsúfoltsága lényegesen csökkent, a komfortjuk jócskán' nőtt. A társadalom különböző csoportjai között azonban a hazai realitásokkal összhangban nem álló túl nagy különbségek alakultak ki, attól függően, ki milyen lakást épített, vagy utaltak ki neki, milyen típusú telepü- sen lakik, milyen a jövedelmi és vagyoni helyzete. Az ország lakásállományának, mintegy negyede bérlakás. Az állami költségvetés tetemes összeggel támogatja az alacsony hazai lakbérszint fenntartását. Amikor tehát a lakbéreket 1983 júliusától átlagosan 130 százalékkal felemelik, akkor azt a különbséget igyekszik a kormányzat eltüntetni, vagy jócskán mérsékelni, ami a személyi tulajdonú házban és a bérlakásban élők havi terhe között az előbbiek hátrányára mutatkozik. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a felmérések bizonyítják, a bérlakásokat nemcsak a szociálisan rászorulók lakják, akkor még világosabb az intézkedés háttere. A kormány tekintettel van a bérlakásokban lakók és a szociálisan hátrányban levők helyzetére is. Ezért az egyén számára fokozatosan, 1983. és 1988. között, több részletben emelkedő lakbér ellensúlyozására szociális támogatást nyújt, ahol az szükséges. Maga a lakbéremelés differenciáltan megy végbe. Részint a komfort-helyzet javulásával párhuzamosan egyre nagyobb az emelés mértéke, (a komfort nélkülieknél 80 százalék az összkomfortosoknál 150 százalék), és ezt fölfelé és lefelé még a helyi tanácsok a valós helyzet alapján módosíthatják. A nyugdíjasoknál a kompenzáció megszen az 5000 forintos nyugdíj- határ következtében az az érdekeltek több mint 90 százalékát kedvezően érinti. Az emeléssel kapcsolatban a bérlakásban lakók leggyakoribb ellenvetése, hogy az épületek fenntartása, a házkezelés minősége — enyhén szólva — kívánnivalókat hagy maga után. Ezt mindenki elismeri. Ennek most — remélhetően — az adja az ellenszerét, hogy az ingatlankezelő szervek, vállalatok érdekeltségi, gazdasági szabályozó rendszere megváltozik. Lehetőség kínálkozik új szervezetek, mégpedig a bérlők társulásainak létrehozására. Az idő dönti el, miként javul a- karbantartás, a házkezelés, a fenntartás minősége. Sok évi vita után egységessé válik a magánlakás- építőknek nyújtandó kölcsön törlesztési ideje és kamata, akár községekben, akár a városokban, tízemeletes épületről, illetve családi házról van szó. Mi több, most már minden lakást építő vagy vásárló kaphat az eltartottak után szociálpolitikai kedvezményt, mégpedig gyerekenként 30 ezer, egyéb eltartott után személyenként 20 ezer forintot. Aki korábban családi házat épített vagy nem tudott telepszerű építkezésbe bekapcsolódni, akkor vagy nem kapott ilyen jellegű támogatást, vagy csak 20 ezer forintot gyerekenként. Az egyéni vágyak kiteljesedése érdekében a továbbiakban változatosabbá, színesebbé válik a magánerős építkezések finanszírozási rendszere. Ez jó, hiszen az ifjúsági takarékbetéttel ösz- szekötött hitelnyújtástól kezdve a szokásos banki feltételekkel nyújtott kiegészítő kölcsönig, beleértve a korábbinál szabadabban nyújtható vállalati, szövetkezeti — tehát munkáltatói — kölcsönöket is, az egyénre bízzák, mekkora adósságot vesz a nyakába, mennyire nagy alapterületű, igényes kivitelezésű házat emel magának. Az egyéni döntés nyilván sokkal többre vezet, mint a kívülről kényszerített korlátozás. (Ez persze nem zárja ki, hogy az OTP ne bíráljon el a hitelképesség szempontjából minden hozzáfordulót) . Akár bérlakásra, akár személyi tulajlonú hajlékra törekszik valaki, számára elsősorban az a fontos, hogy családja nagyságának és anyagi lehetőségeinek megfelelő otthonban éljen. A most kialakított lakásgazdálkodási rendszerben lényeges elem a fokozatosság. Most intézményesített formát nyernek az eddigi, ittott fellelhető kísérletek. A pályakezdők, a fiatal házasok szerződést köthetnek ,a tanácsokkal, hogy néhány évre, átmeneti jelleggel kis lakásba költözzenek, szobabérlők házába, garzonházakban, megüresedő szöba- konyhás lakásokba. Onnan néhány év múlvai megfelelő előtakarékossággal, családi létszámuknak, anyagi lehetőségeiknek megfelelő nagyobb lakáshoz jutnak. Ennek ezután szervezett jellege lesz. A tanácsok felelőssége alaposan megnő a lakásgazdálkodásban, a jelenlegi állami lakásépítésre, illetve végrehajtására összpontosító munkálkodásuk helyeltt és mellett Nem egyszerűen beruházók maradnak, hanem bevételeikkel okosan gazdálkodó szervezetekké válnak. Maguk döntik el — a helyi adottságok alapján — a rendelkezésre álló összegekből mennyit fordítanak területelőkészítésre, közművesítésre, bérlakások építésére, s milyen eszközökkel segítik a magánlakás-építésit. Bizonyos szempontból könnyebbé is válik a helyzetük, hiszen egyértelműbb lesz, ki kaphat bérlakást, mert a jövőben csak szociális szempontokat kell figyelembe venniük. Másrészt meg kell mozgatniuk a maguk eszközeivel is a lakásállományt, gyorsítani a cseréket, ösztönözniük az érdekelteket az építésre. Az új kormányhatározat ugyanis teljes összefüggésében szabályozza a lakásgazdálkodást. Ebben a telepü- léspolitika épp úgy szerepet kap, mint a lakosság és az általuk választott tanácsok közötti kapcsolat minősége. Ez messzire mutató politikai kérdés. Miközben az állami költségvetéshez fűződő kapcsolat gyengül, erősödik a választókhoz kötődés, felelősség, szolgálat hatja át ezt a rendszert. Eközben egyre inkább beszűrődik a lakásgazdálkodásba a gazdasági ésszerűség. A vállalkozói magatartás serkentése, segítése, a lakásépítés, -fenntartás szervezettségének fokozása egészségesebbé teheti gazdaság- és szociálpolitikánk eme részét. Miközben változnak a szerepek: az állam megváltoztatja a támogatási csatornákat, — az egyiket szűkíti, a másikat tágítja — a lakosságnak is a választás gazdagabb lehetőségeit kínálja. Feltételezhetjük, hogy az egész lakáspolitika válik ésszerűbbé. A változások „csomagját” természetesen légióként az esélyek szempontjából értékelik az emberek, vagyis ki, mikor juthat lakáshoz. Ha ebben kedvező változások következnek be — amit feltételezhetünk —, akkor sikeresnek minősíthetjük majd a hosszú idő alatt, társadalmi vitánkban döntésre érett rendelkezéseket Azokat amelyek fiatalnak és már nem olyan nagyon fiatalnak, városon és községekben lakónak, sokgyermekesnek és gyermektelennek, kis és nagy keresetűnek nagyjából azonos esélyt nyújt a mi korunknak megfelelő hajlék megszerzésére. Nem ad előnyt de nem is kell társadalmilag igazságtalan hátrányokkal indulni ebben az embert próbáló versenyben. Ez a cél. Nem több, de nem is kevesebb! (B. M.) Partbiztosítás használt autógumikkal A használt autógumik érdekes és hasznos felhasználását javasolta Nagy Géza, a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság mérnöke. Egy ötletes szerkezettel szétvágja és a folyómedrek és halastavak hullámzásnak kitett partszakaszait burkolja velük. Az ilyen módon burkolt vízszéleken még az erős, állandó hullámzás sem képes bemarásokat okozni, így végleges védelmet adnak a használt autógumik. A tiszaföldvári Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet újonnan létesülő halastavának több kilométeres partszakaszát ilyen autógumikból építik meg (MTI fotó — Csíkos Ferenc felv. — KS) MEGKÉRDEZTÜK: Milyen lesz az új egri piac? Arról érdeklődtünk Bakónál Endrétől, az egri városi tanács kereskedelmi osztályának vezetőjétől, mikorra készül el, s milyen lesz az új egri piac? — A tervpályázat értékelése megtörtént — mondta. — A győztes pályamű alkotójának kiadtuk a megbízást a tervek elkészítésére, mégpedig egy könnyű- szerkezettel épülő egyszintes piaccsamok papírra vetésére. Ugyanazon a helyen lesz, mint a jelenlegi, de a mostaninál nagyobb területen, mintegy háromezer négyzetméteren. — Bővül-e majd a piac feladatköre? — Az új vásárcsarnok funkciója alapvetően nem változik. Továbbra is csak zöldség-gyümölcs, s egyéb élelmiszerek árusítását engedélyezzük. — Az építés alatt hová költöznek az árusok? — Jövő év májusában zárjuk be a jelenlegi piacot. Az . ideiglenes árushelyeket pedig a Szúnyog-közben és az úgynevezett Csizmadiaszínben, a patak partján jelöltük ki. Szeretnénk 1983 második felében elkezdeni a kivitelezést, hogy 1985 III. negyedévére megnyithassuk az új vásárcsarnokot. — Nem befolyásolja-e az építkezés az ellátás színvonalát? — Az ideiglenes piac megjelenésében feltétlenül igénytelenebb, kisebb lesz. Teljes kihasználásával, valamint a Csebokszári-lakó- telepen levő alpiac megerősítésével azonban várhatóan nem lesz visszaesés az ellátás színvonalában. Az új létesítmény elkészültével Eger belvárosi rekonstrukciója befejeződik. Megvalósul az a cél, amit a város vezetői úgy fogalmaztak meg: teljessé kell tenni Eger élelmiszer-bevásárló központját a megye- székhely igényeinek megfelelően. És addig? Addig legyünk türelemmel... (kis szabó) Népi ellenőrök vizsgálják Mi a sorsa a közérdekű bejelentéseknek ? A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság októberben széles körű vizsgálatot tart megyénkben, annak megállapítására, hogy mi lesz a sorsuk a közérdekű bejelentéseknek, javaslatoknak, panaszoknak. Megvizsgálják többek között, hogy a megye állami szerveinél, gazdálkodó szervezeteinél biztosítottak-e a személyi és tárgyi feltételei a bejelentések, javaslatok, panaszok intézésének. Választ keresnek arra is, hogy ezek kivizsgálása milyen alapossággal történt, s a megtett intézkedések mennyiben voltak hatékonyak. A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatai kiterjednek arra is, hogyan alakult a bejelentések, panaszok intézésének időtartama, és milyen a bejelentő, valamint a lakosság tájékoztatása. Ugyanakkor foglalkoznak a névtelen bejelentésekkel is. Drágábban, de kulturáltabban is! A viteldíjnövelés tapasztalatai a hatvani üzemfőnökségnél Egy hónapja új, drágább tarifa szerint utazunk. Száz százalékkal emelkedtek a viteldíjak. Az okról, az eltelt időszak forgalmi, gazdasági tapasztalatairól Korács Kálmán hatvani üzemfőnököt kérdeztük meg. — Elmondták többen, leírták sok helyütt, de azért nem árt megismételni, hogy a közlekedési tárca mostanáig évi hatmilliárd forint állami hozzájárulást kapott. Nos, olyan összeg ez, amire a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben nem tarthatunk igényt. Illetve a dotáció jelentősebb hányadát át kellett hárítanunk az utazóközönségre, be kellett építenünk a viteldíjba. Hogy milyenek eddigi tapasztalataink? Dekádonként ellenőriztem jegypénztárainkat, így könnyen meg lehetett állapítani, hogy az utasok száma nem csökkent, illetve bevételünk, a viteldlíj-emelkedés függvényében, megduplázódott. Persze, az eltelt hónap talán kevés ahhoz, hogy teljes értékű következtetésre jusson az ember. Ügy vélem, kell negyedévnyi átfutási idő, amire a dolgok végképpen kialakulnak. Ezalatt mindenki a saját zsebén érzékelheti, próbálhatja ki, miféle utazási forma konveniál neki a legjobban. Bizonyos esetben, utazólétszámtól függően, most úgy tűnik, hogy a személygépkocsi javára billen a mérleg. Még a busszal szemben is! Én azonban hosszabb távon magunknak, a vasútnak jósolok virágzást. — Azzal vádolják a MÁV- ot, hogy bizonyos tekintetben nem a legtisztességesebb eszközökkel igyekszik az imént emlegetett többlet bevételhez jutni. Például megyénkben is személyvonat- járatok váltak gyorssá, ami egyszeriben négyszeres kiadást jelentett az utasoknak. Mi erről a véleménye? — Kétségtelenül több lett pályáinkon a gyorsszerelvény. A mi fő- és szárnyvonalainkon naponta közlekedő 105 járat 25 százaléka ilyen jelenleg. A változás aránya azonban csak tíz- százalékos növekedést mutat a korábbi helyzethez viszonyítva. Hozzá kell még tennem, hogy az ide vágó intézkedés nincs összefüggésben szeptember elsejével. Menetrend-módosításunkat még májusban készítette el a KPM, korábbi irányelvekkel összefüggésben. Arra törekedtünk, hogy a helyváltoztatási idő csökkentésével, valamint az apró megállóhelyeket kiiktatva, kulturáltabbá tegyük ezrek és ezrek utazását. Egyébként megfigyelhetik azt is, hogy ilyes-' féle vonatátminősítéseket inkább a napközi járatoknál végzett a MÁV. A főforgalmi idő, tehát a reggel, a kora délelőtt és a kora délután személyvonatai megmaradtak. A tárgyi hűséghez tartozik továbbá, hogy vonalainkon változatlanul nincs zsúfoltság, gyorson és személyjáratokon mindenki kényelmesen utazhat. — A vasútnál, az egyenruha mellett, a közvetett juttatásokhoz tartozik az utazási kedvezmény, ami lehetővé teszi a MÁV-alkal- mazottaknak, hogy díjmentesen akár Európát is beutazzák. A viteldíjnöveléssel ennek megnőtt a jelentősége. De segit-e abban, hogy a vasútnál utóbb tapasztalt munkaerőhiány csökkenjen? — Az ilyen közvetett juttatás, az átlagos utazásokat figyelembe véve, tíz-tizenöt százalékos jövedelemtöbbletet jelent a vasutas dolgozóknak. Persze, ez nagy szóródással oszlik meg, hiszen nem mindenki szeret utazgatni, pláne határon túlra. Gondolok az idősebb szaktársakra. E pillanatban még nincs is jele, hogy a kedvezmény valamiféle munkaerő-vándorlást indított volna a vasutaspélya felé. Én azonban hosszabb távon ilyesfajta gondjaink csökkenésében bízom, különös figyelemmel arra, hogy nálunk pillanatnyilag sem rosszak a bérviszonyok — mondotta befejezésül Kovács Kálmán, a hatvani MÁV- üzemfőnökség vezetője. (m. gy.)
