Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-28 / 253. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 28., csütörtök 3 BESZÉLJÜK MEG Az én véleményem szerint Bevallom, meglepődtem. Nem annyira a válasz tényén, hanem sokkal' inkább a tartalmán. Azon az utolsó mondaton, amely így hangzik: — Különben valóban az a látszat, hogy a nagyker. nem szállít, és bizony, mi sem szeretnénk, ha „leírnának” bennünket. Végre valaki, aki nem azzal kezdi a levelét, hogy az újságírónak nincs igaza. Mert idáig ez volt a „szokás,” ha egy cég valamilyen bírálatot kapott. — A lerakat raktáraiban jelenleg is túlzott készlettel rendelkezünk a fenti cikkből — olvashattam a többi között ugyancsak Várkonyi Mihályné lerakatvezető soraiból. Adva van tehát az Északmagyarországi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat egri lerakata és a kérdéses cikk: a férfi alsónadrág — elnézést, hogy pont egy ilyen „szemérmes” ruhadarab körül folyik a vita. Írtam nemrég, hogy az egyik üzletben a kérdésemre azt válaszolta az eladó: Nincs, hogy mikor kapunk, nem tudjuk, mi megrendeltük. Sajnos, nem ott és nem csak ebben az ügyben kaptam már ilyen választ az ilyen vagy olyan boltokban. Mindig azt hallom, hogy az üzlet dolgozóinak fogalmuk sincs, mit szállít majd a nagyker. mindabból, amit megrendeltek. Több százszor, ezerszer hallottam a hivatkozást: mi rendeltünk, hogy a nagyker. mikor és mennyit szállít....? Elmondtam, hogy ezt a bizonyos fehérneműt már „mániákus” módon „üldözöm” évek óta: Egerben, Gyöngyösön, Salgótarjánban, Abasáron, amerre csak járok és ahol üzletre találok. Elmondhatom, hogy műselyem atlétatrikót csak „véletlenül” tudtam venni hosszas keresgélés után — Gyön- gyöstarjánban. Időnként az egri Centrumban is hozzájutok pamut alsóhoz, olyanhoz, amelyet valamikor a kínaiaktól vettünk. Ma már többféle változatban is előfordul ugyanez, de jó egy tucatnyi hever belőlük otthon a szekrényemben, mert ahány darab, annyi szabás — egyik szűk, a másik szára lötyög, vagy nincs benne szorító gumi, vagy olvan gyenge annak a minősfge, hogy már új korában sem tart semmit. Folytassam? Minek? Köztudott, hogy nálunk a kereskedelem azt árul, amit a nagyker. szállít, a nagyker. azt szállít, amit az ipar készít, az ipar pedig gyártja azt, amit... bármit: gyakran olyat, amit senki sem keres, tehát ma már eladatlan készletek halmozódnak fel, aminek következtében az ipar megint csak nem csinál semmit, mert ott van a nyakán még a rengeteg termék. Ki érti ezt? Hány éve mondjuk, hogy így nem jól van? Bútorok, ruhák, cipők, ingek, edények, mi egyebek „raktár-számra” porosodnak itt is, ott is, de ... senki sem akar tanulni mindebből semmit. Minden megy a maga útján, mint korábban és nincs senkinek füle a hallásra, nincs senkinek „jogosítványa” a felelősségre vonásra. Néha úgy érzem, mintha valamiféle „süket-szobában” élnénk, ahol minden észrevételt elnyelnek a falak. És a falak, a falak mindenütt. Bevallom, nem a kiskert és a nagykert, de nem is az ipart hibáztatom mindezért. Hogy ezek így élnek és így viselkedhetnek, az a fajta ilyen-olyan „követelmény- rendszer” az oka, amely ezt a magatartásformát elnézni, lehetővé teszi. Amióta egy kicsit jobban „kinyitottuk” az ablakunkat és onnan messzebbre láthatunk, kezdünk rádöbbenni arra, hogy a korábbi, szokott módszerek fölött eljárt az idő. Ideje, hogy nálunk is az legyen minden, aminek hívják: a kisker. — kiskereskedelem, a nagyker. — nagykereskedelem. Kereskedelem. Hogy mondta egyik vezető államférfink? Én azt szeretem, ha a paprikás krumpli az valóban — paprikás krumpli. Tulajdonképpen ilyen egyszerű a képlet. Egyszerű? Át kell formálnunk magunkat, közgondolkodásunkat a korábbi kényelmességről a mai frisse- ségköveti-: ményre. Nem az alapokat kell megváltoztatni, nagyon jók ezek az alapok. A rájuk telepített módszerek egy részét. Ezért örültem a levelének, Várkonyi Mihályné, mert abból egyetlen dolgot érzékeltem nagyon határozottan: a jobbításra való törekvés szándékát: — Mi is gazdálkodó szerv vagyunk — áruforgalmi tervünk van —, ezért nem célunk, hogy a raktárunkban lévő árut, amelyet az üzlet megrendel, ne szállítsuk ki. Igen, az a bizonyos jó szándék itt érhető tetten a válaszában. Már csak egyetlen kérdésem marad: valóban olyan áru van a raktárukban, a meglévő mindenféle raktárakban, amely iránt a vásárló érdeklődik? Tudom, mi most semmit nem döntöttünk el, semmit nem oldottunk meg. De nagyra értékelem ezt a „beszélgetést,” amely azt is bizonyítja, hogy azoknak van igazuk, akik mostani kissé nehezebb gazdasági körülményeink között is tudnak bízni, mert tudnak, akarnak — cselekedni. G. Molnár Ferenc Ipari szövetkezeteink együttműködése Amíg 1975-ben 27, 1979ben már 64 volt a megyei ipari szövetkezetek kooperációs partnereinek száma, az idén pedig száznál is többel folytatnak kölcsönösen előnyös együttműködést. Csaknem fele résziben hasonló szervezetekkel tartanak munkakapcsolatot, de igen jelentős — csaknem ugyanennyi — az ország és szűkebb hazánk állami vállalataival kötött megállapodás is. Csupán a gépipari ágazatban 127,5 millió forint értékben gyártanak így elektromos vízmelegítőkhöz használt aktív anódot, különféle fémtömegcikket, betonozási vasszerelvényeket, bútorszerkezeti elemeket, kilincseket. Az EQZOTA Kisszövetkezet értékesítésének 65 százaléka kötődik más cégek munkájához, az Egri Ruhaipari Szövetkezet négy fontos területen is osztozik másokkal a mindennapi feladatok megoldásán. Jelentős a munkamegosztás a Heves megyei Építőipari Gazdasági Társaságban való részvétellel is Ilyenekről és hasonlókról tárgyalt a KISZÖV elnöksége szerda délután Egerben, miközben napirendre került a tagszövetkezetekben végzett káder- és személyzeti munka, tájékozódtak a munkástovábbképzés helyzetéről, a tanulók neveléséről is. Elkészült Eger általános rendezési terve Várják az érdeklődők észrevételeit A megyeszékhely jövője 2010-ig - Több lehetőség a városkörnyéki településeknek — Gyarapodó zöldövezet Hosszú évekig tartó kollektív szervező munka fejeződött be a napokban: elkészült Eger város és településcsoportja általános rendezési terve. A terjedelmes, több könyvből, táblázatból, térképből álló dokumentum a héten már megtekinthető a városi tanács műszaki osztályának vitrinjeiben: két hónapig ugyanis társadalmi vitára bocsátják a tervezetet Várják a lakóközösségek, tanácskörzetek képviselőinek s természetesen a város minden érdeklődő, lakóhelyét szerető polgárnak véleményét. Csak ezután kerül a vezető testület, a város tanácsa elé jóváhagyásra, s a szükséges módosításokat rögzítve alapdokumentum lesz a városfejlesztésben. Kizárólag ennek alapján tervezhető a növekedés, az ellátás-fejlesztés, a városkép alakítása. Az ezredfordulót követő évtized végéig lesz érvényes a rendezési terv. Olyan időszakban, amikor egy igen gyors és nagy terheket is jelentő gyarapodás után józan előrelátással úgy kell alakítani a város képét, hogy igazi funkciójának mindenben eleget tehessen. Űj szemlélet érvényesül a tervben azzal is, hogy a jövőben nagyobb szerepet kapnak a városkörnyéki települések. A „városkörnyéki” kategóriába itt Felsőtárkány, Noszvaj és Szarvaskő tartozik, az úgynevezett vonzás- körzet alatt pedig Andornak- tálya, Egerbakta, Egerszalók, Egerszólát, Kerecsend, Derűjén, Maklár, Nagytálya, 1Vo- vaj, Ostoros értendő. Ezekben a községekben az ellátás gyorsabb javításával erősíteni akarják a vonzóerőt, s a tervek szerint az itt lakók száma a jövőben gyorsabban is növekedhet majd. Egerben viszont fékezni kell az eddigi rendkívül nagy tempójú gyarapodást. A mostani 65 ezerről 2010-ig 77 ezer 500 lakosra növekszik a város lé- lekszáma e dokumentum szerint. Az elképzelések alapján 80 ezernél nagyobb lélekszámú nem is lehet a megye- székhely, hiszen akkor gyökeresen megváltozna jelenlegi szerkezete, elveszítené mostani — éppen vonzóerejét adó — történelmi arculatát. A területfelhasználás szabályozása során az utóbbi időben több városnegyedben, utcában oldották fel a korábban hosszú időn át érvényes építési tilalmat. Ez utal a lakásépítés, -felújítás szintén új szemléletére: Egerben is gyarapítaná kell a korszerű csoportos családi házak, társas épületek számát, ellentétben a nagy tömegeket összezsúfoló lakóteleppel. Igyekeznek gondoskodni a várostervezők az itt lakók közérzetét javító zöldterületek, parkok kialakításáról is. Mindéképpen számítani kell arra, hogy a jövőben még több turista látogat ide, s a város mint idegenforgalmi centrum is jobban eleget kell, hogy tegyen feladatának. Az észrevételek, ötletek, javaslatok még módosíthatnak a most leírt és igen körültekintően kidolgozott elképzeléseken. Nyilvánvaló, hogy egy-egy utca lakóit saját szűkebb környezetük sorsa érdekli inkább, ezt is megismerhetik a kiállított dokumentumokból. A széles körű társadalmi vitára mindezek mellett azért is szükség van, hogy a költséges tervekben valóban helyet kapjanak az itt lakók érdekei, s a település mostaninál még magasabb színvonalon tudjon eleget tenni nemcsak az egriek, hanem az ide látogató milliók igényeinek is. (hekeli) Bajzát László elnök: — Mi ennél többet akarunk... (Fotó: Szántó György) Ötvös Imre elnökhelyettes: — Voltak szervezési és technológiai hiányosságaink... Tóth Zoltán főágazatvezető: — Kialakítottuk a víztakarékos talajművelési módot... Román Ferenc főmezőgazdász: — A gabonatermelés teljesen gépesített, mégis teljes szakértelmet igényel... Két szomszédvár - eltérő eredmények... A három község: Andor- náktálya, Nagytálya és Makiár határát átfogó Éger-völgye Termelőszövetkezetben, a 3047 hektár szántóból az idén, 1298 hektáron termeltek búzát. Az átlagosan 20,3 aranykorona értékű földeken viszont nem sikerült elérniük azt a hozamot, amit terveztek. Bajzáth László, a közös gazdaság elnöke erről önkritikusan beszél: — A múlt év őszén jól felszántott és előkészített, műtrágyával feltöltött vetőágyakba kerültek a magvak. A búza megfelelő állapotban át is telelt, így bizakodtunk a kedvező kilátásokban. Aztán rendkívüli szárazság következett és optimista reményeink fokozatosan kezdtek eloszlani. Májusban a Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság szakszolgálati laboratóriumában megvizsgálták búzamintáinkat és a növényeken nitrogénhiányt állapítottak meg. Akkor rögtön elhatároztuk, hogy ezt levéltrágyával pótoljuk, de már nem segített! Az aszály miatt a Kerecsend felé eső határrészen 400 hektáron valósággal kiégett a búzánk. Jugoszláv Ránát tettünk oda, ahol 1981-ben a legnagyobb termés volt. Most viszont már nem bírta a szárazságot. Táblánként is változtak a hozamok háromtól 4,8 tonnáig, míg végül is az átlageredményünk 3,9 tonna lett, amely alatta maradt a vártnak. — őszi árpából 63 hektáron Kompalti korai fajtát vetettünk — mondja Ötvös Imre, termelési elnökhelyettes. — A magvak későn, október 20-a után kerültek a földbe, erősen lejtős területeken. Lényegében ez volt az első próbálkozás itt nálunk őszi árpával, a Makiár —Kerecsend közötti részen. Sajnos nem sikerült! Szervezési és technológiai hiányosságaink voltak és az eredmény is elmaradt, hiszen hektáranként csak 2,4 tonnát takarítottunk be. Azt hiszem, kukoricából is túl magasra terveztük a hozamot, 5,6 tonnára. Ezt sem sikerült teljesíteni, mert az eredmény 5,2 tonna lett hek- ráranként. Gazdaságunk a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer partnergazdasága. Az általuk kidolgozott és alkalmazott termelési technológia viszont eddig nem hozta azt az eredményt, amit szeretnénk. Mi nem titkoljuk, hogy követtünk el szakmai hibákat, és szeretnénk 1983 tavaszára az IKR-től olyan termelési tanácsokat kapni, amelyek javítanak ezen a helyzeten. Ebben meg is egyeztünk a bábolnaiakkal, akik még tél előtt felmérést végeznek gazdaságunkban táblánként és vállalták, hogy az adottságokhoz igazítják a technológiaát. A gabonatermeléshez egyébként megvannak a szükséges célgépeink a talajműveléstől a betakarításig. Így a műszaki feltételek biztosítottak. Az elnök egy kimutatást vesz elő és a táblázatokból idéz: — Az IKR felmérése szerint, 1981-ben a szakmai hiányosságaink és a növekvő költségek miatt a hektáran- kénti 4,5 tonnás kukoricatermelés mellett, egységnyi területen 1951 forint ráfizetéssel termeltünk. Ugyanez vonatkozik a búzára is, ahol 4,7 tonna mellett hektáranként 283 forint volt a veszteségünk. Nagy tanulság ez valamennyiünknek, s az idei gondjaink is a gabonatermelés korszerűsítésére irányították figyelmünket. Mi ennél többet akarunk, ezért most ősszel nagyobb területen, 1323 hektáron vetünk búzát, Partizánka, Marton- vásári—4, Martonvásári—8, illetve Ljuhilejnaja fajtákat. Szeretnénk megalapozni a jövő évi termést, hogy 1983- ban búzából elérjük a 4,5 tonnát hektáranként. őszi árpát nem vetünk, helyette a kenyérgabonát adó területet növeltük. Kukoricát viszont kisebb felületen, 560 hektáron termelünk 1983 tavaszán, de 5,6 tonnát tervezünk belőle. Bízunk benne, hogy javuló technológiai fegyelemmel és szervezettséggel, az itt levő földeken ezeket el is érjük. Az andomaktályaiakkal határos kerecsendi Aranykalász Termelőszövetkezetben kellő megnyugvással beszélnek az idei gabona- termelésről. Noha a földek aranykorona értéke alacsonyabb, 15,8 — mint az an- domaktá lyaiaké, az idén mégis nagyobb sikereket értek el szomszédjuknál. — Gazdaságunkban meghatározó a gabonatermelés — beszéli Tóth Zoltán fő- á gaza tvezető. — Ezért lehetőségeink alapján nagy gondot fordítunk erre. A kalászosok közül fő növényünk a búza és az árpa, melynek biztonságos termeléséhez megteremtettük a technikai és technológiai feltételeket. Különösen az elmúlt évek tapasztalatai ráébresztettek bennünket arra, hogy szemes kukoricát itt nem tudunk jövedelmezően termelni, ezért helyette kis területen a silókukoricát választottuk. Termelési szerke- tünket úgy alakítottuk, hogy a búza és az árpa vetésterületét növeltük. Szövetkezetünk tagja a Szolnoki Gabona Ipari Növények Termelési Rendszerének, amely eddig is nagy segítséget nyújtott gazdaságunknak. Irányításukkal alakítottuk ki például a víztakarékos talajmüvelési módot, és o fajtaválasztékban pedig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Kutató Intézetének szaktanácsait használtuk fel. Nálunk a gyakori szárazság miatt a Martonvásári—4, a Martonvásári—8 és a Ljubilejnaja búzafajta adja a legjobb termést. Az idén például ebből 937 hektáron 4,7 tonnás átlageredményt értünk el, de ugyanennyit adott a kukorica is. őszi árpából pedig 4,3 tonnát takarítottunk be. Román Ferenc főmezőgazdász a siker hátterére utal: — A jó talajmunka, a technológiai fegyelem fontos betartása, az emberek szorgalma és szakértelme együttesen meghozta az eredményt. Noha a gabonatermelés teljesen gépesített, mégis teljes szakértelmet igényel valamennyiünktől. Így a munkafolyamatokban résztvevő traktorosokat, gépszerelőket és kezelőket a szolnoki rendszer által meghirdetett tanfolyamokra iskoláztuk be, ahol a termeléshez szükséges ismereteket elsajátították. Persze szerencsénk is volt, hiszen az időjárás is segített, mivel május 26-án, a búza virágzása előtt nagy esőt kapott, amely meggyorsította a fejlődését. Gabonából az idén tervezett 14 helyett 18 millió forint árbevételt értünk el, melyből a közgazdasági szabályozók nyújtotta ösztönző prémiummal és árkiegészítéssel két és fél millió forint többlethez jutottunk. Tovább folytatjuk a gabonaprogram megvalósítását. A következő években szeretnénk a talaj- és éghajlati viszonyok, a meglevő technikai és technológiai háttér alapján búzából állandósítani a hektárankénti 4 és fiél tonnát, mert így gazdaságos és jövedelmező! Sokat várunk a Füzesabonyi Állami Gazdasággal és a mező- szemerei Rimamente Termelőszövetkezettel kialakított együttműködéstől is. Egymást segítjük szakmai tanácsokkal és gépekkel is a termelésben. Mentusz Károly
