Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-23 / 249. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1982. október 23., szombat Be kell vallanunk: csak ürügy volt, hogy a gyógyászatot választottuk mai összeállításunk témájaként. A Hevesi Gerontológiai Gondozó igazgató főorvosának cikke is más tudományághoz, a pedagógiához kapcsolódik. Mint kiderül azonban, az összekapcsolás nem teljesen indokolatlan... Hírt adtunk már arról, hogy az országban elsőként Egerben nyílt meg a nyugdíjasok főiskolája. A kezdeményezés nagy érdeklődést váltott ki; most az új tanév kezdetén a továbbfejlődés, az oktatás tudományos megalapozása jelenti a legnagyobb feladatot. Összeállította: HEKELI SÁNDOR Technika a gyógyításban A reumás fájdalmakat ma modern hidroterápiás készülékekkel gyógyítják Tudományos elemzésre vár Hz időskorúak pedagógiája A nyugdíjasok egri főiskolájáról Az idős emberek iskolai rendszerű oktatásának Magyarországon még nincsenek hagyományai. Minden előzmény nélkül jött, ezért nem alakulhatott még ki az úgynevezett gerontopedagógia. Az időskorú, ak oktatása nem magyar találmány, a fejlett országokban sok évvel ezelőtt már megindultak az ilyen irányú kísérletek. Mondhatni: a civilizáció egy bizonyos szintjének szükségszerű velejárója. Annak a civilizációnak, amely már tömegméretekben képes növelni az emberi életkort, ugyanakkor nélkülözni képes az idős emberek munkáját. Ezzel együttjáróan azonban bomlani kezdtek a hagyományos családi keretek, amelyek a családi munkamegosztásban adtak értelmet az idős emberek életének, s cserében szükségszerűen gondozást és emberi közösséget biztosított számukra életük alkonyán. A tudományos fejlődés felgyorsulása nem öncélú folyamat, a társadalmi igények fokozódása váltotta ki. Különösen érvényes ez az orvostudományra és az orvosi ellátásra. Az egészségügy csupán az orvosok számának növelésével nem tud már megfelelni a növekvő mennyiségi és minőségi követelményeknek. Ezen a területen tud segítséget nyújtani az orvosnak a technika. Már a régi korok orvosa is használt technikai eszközöket gyógyító munkája során (késeket, ollókat, horgokat), de a legutóbbi néhány évtizedig a legbonyolultabb „készülék” mégis a sztetoszkóp és a lázmérő volt. Az altatási módszerek fejlődése, a röntgensugarak felfedezése és századunk szédítő technikai fejlődése egyre újabb és újabb technikai eszközöket adott és ad az orvos kezébe. Különösen feltűnő az elektronika behatolása az orvostudományba. Századunk elektronikai forradalma tette képessé az orvostudományt olyan teljesítményekre, mint a szerv- átültetések, vagy a mesterséges szervek készítése. E fejlődésre jellemző, hogy A manchesteri egyetemen olyan készküléket fejlesztettek ki, amely próbakimet- szés nélkül élő emberi bőrről ad teljes keresztmetszeti képet. A berendezés, amely polivinil-fluoridból készült ultrahangos generátort alkalmaz, 0,25—0,1 milliméter vastag rétegeket képes jó felbontóképességgel leképezni. E műszerrel a sérült bőr is vizsgálható, sőt arra is mód van, hogy a bőrnek a gyógyulás alatt végbemenő változásait folyamatosan figyelemmel kísérjék, ami az eddigi kimetszéses eljárással egy-egy bonyolultabb műtétnél a műtőben tevékenykedő diplomás személyek közül már ma is kevesebb az orvos, mint a mérnök. Vannak azonban olyan vélemények is, amelyek az orvostechnika hasznosságát tagadják, mert úgy érzik, hogy a készülék az orvos és a beteg közé áll, és megakadályozza az orvos—beteg közötti bensőséges kapcsolat kialakulását, dehumanizálja a gyógyítás kialakult rítusát. Ez természetesen tévedés, annál is inkább, mivel a technika természetesen nem pótolja az orvost. Különösen a számítógépes diagnosztikai készülékekkel kapcsolatban merül fel, hogy a számítógép képes-e diagnózist felállítani. A vizsgálatok szerint .a számítógép „találati valószínűsége” a diagnosztikában nem rosszabb, mint a kiváló orvos-specialistáké. Viszont a számítógép programját éppen a kiváló specialisták állították össze tanulmányaik és évtizedes tapasztalataik alapján, vagyis a komputert az emberek „tanították meg” diagnosztizálni. lehetetlen volt. Az új eljárás időt és pénzt takarít meg, hiszen itt nem kell kimetszett bőrdarabokat fixálni és festeni, beágyazni, szeletelni ahhoz, hogy rajtuk a mikroszkópos vizsgálatot elvégezhessék. A kísérleti műszer ultrahangos generátorát másodpercenként tizennyolcszor ide-oda mozgatták a bőr fél centiméteres szakaszán, s így állt elő a folyamatos kép. Ennek nagyítása megfelel egy kis nagyítású mik- ros zkópénak. „Fiatalos” iskolatípus? Ha a pedagógia alapvetően az életkori sajátosságokra épít a fiataloknál, akkor a gerontopedagógia alapvető kérdése az idős kor testi és lelki életkori sajátosságainak vizsgálata. Nem várható tehát, hogy az idős emberek oktatásának pedagógiája valami, az általánosságokon túlmenő újat, a dolog lényegébe vágó, s valóságos értéket alkosson, amíg a pszichológusok és orvosok nem tárták fel azokat az alapokat, amelyek az öregedő testben és lélekben rejlenek. Ameddig ezek az alaptulajdonságok a homályban maradnak, addig az idősek oktatása csupán jó- akaratú, de mindenképpen dilettáns próbálkozás maradhat, amelynek eredményei csak szerények lehetnek a valóságos lehetőségekhez képest. Tévedései azonban nagyok lehetnek, mert maga az oktatás csak feltételezéseken alapulhat, még akkor is, ha művelői nagyon értenek a gyerekek, fiatalok oktatásának kérdéseihez. Sőt, a veszély annál nagyobb, minél inkább a fiatalok oktatásának sztereotípiájából indulunk ki. Akarva-akaratlan a közöset keressük a fiatalok és az idősek pedagógiájában, ott ahol pedig nem az általános, hanem épp a sajátos az, ami nem ismert, s ami feltételezhetően dominál. Éppen ez a sajátosság az alapja a gerontopeda- gógiának, ami hiányában az oktatás gyakorlatában csak bizonytalanok lehetünk. Erre a meggondolásra jutunk akkor is. ha a szervezett iskolai oktatás tervezeteibe, valamennyi iskolatípus úgynevezett nevelési és oktatási terveibe tekintünk be. Ezek rendszere jól ismert. Kijelölik és körülírják az iskolatípus alapvető nevelési-oktatási céljait. Meghatározzák a célok érdekében végrehajtandó feladatokat. Kijelölik, hogy milyen anyagot kell feldolgozni, tanácsokat adnak az oktatási folyamat módszereire. Végül pedig javasolják a szükségesnek vélt taneszközök alkalmazását. Amikor az időskorúak ok. •tatásának alapjait vizsgáljuk, vagyis egy új pedagógiai műfaj, a gerontopedagógia kialakításának és művelésének alapfeltételeit akarjuk kutatni, mint gondolatadó összehasonlítási alapot vizsgálhatjuk a hasonlóságokat és különbségeket. Vegyük most azt az iskolatípust, amely a legnagyobb követelményekkel lép fel, s talán sok szempontból leg- közelebbinek is tekinthető: a gimnáziumot. Hogyan határozza meg ez az iskolatípus az alapvető célját? „A gimnázium általánosan művelő középiskola. Célja, hogy az általános iskolai nevelés és oktatás eredményeire építve folytassa, kiegészítse és elmélyítse a szocialista ember személyiségének az ismeretek, képességek, világnézet és magatartás és ízlés egységében történő alakítását. A gimnázium az adott életkör lehetőségeit figyelembe véve dolgozza fel és rendszerezze a kor társadalmi műveltségét. Tegye képessé tanulóit a felsőfokú továbbtanulásra, a szakképzettség megszerzésére, a gimnázium elvégzése után munkavállalásra. Fejlesztheti a tanulókban az önművelés, önnevelés, önmegvalósítás igényét és képességét”. A gimnáziumi cél két dolognak van alávetve: egyrészt a serdülő személyiség fejlesztésének, ha úgy tetszik, a kialakulatlan személyiség, fejlesztésének, másrészt a fiatal alkalmassá tétele a társadalmi termelésbe való bekapcsolódásra, s az abban való sikeres, eredményes részvételre. Világos tehát, hogy a pedagógiai cél itt teljesen más, mint az idősek oktatásánál, ahol már nem lehet szó a kialakulatlan személyiség formálásáról, hanem éppen egy végleg kialakult személyiség kiteljesedő igényeiről. De nem lehet cél a termelésbe való bekapcsolás sem, hanem éppen fordítva, a rendszeres munkából való kikapcsolódásra kell felkészíteni az időskorúakat, megtalálni ebben a szakaszban a helyettesítő motívumokat. Együtt természetesen azzal a törekvéssel, hogy az idős ember hasznos tevékenységet folytathasson nyugdíjas éveiben is és minél tovább megőrizze szellemi frissességét. Az öregedés hatásai Valóban más az, amely a2 egész pedagógiai tervezést meghatározza: az elöregedéssel együttjáró szervezeti és az ettől soha el nem választható társadalmi és szociális adottság. Ezt tudományosan fel kell tárnunk, vagyis az oktatással egyidőben olyan „geronto-pszichológiai” kutatásokat kell elkezdeni, amelyek eredményeit menet közben felhasználva kialakíthatjuk a gerontopedagógiát, biztos alapokra helyezhessük az időskorúak oktatását. A dolgot megfordítani nem lehet, mert a pedagógiai gyakorlatban kialakult tapasztalatokat nem általánosíthatjuk az orvosi és pszichológiai kutatások eredményei nélkül. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy. várjunk az időskorúak oktatásával addig, amíg ezek a tudományos eredmények megszületnek. Hiszen, ennek az oktatási formának a létét nagyon is sürgető igények határozzák meg. Ezek az igények pedig a jövőben csak tovább növekedhetnek, olyan mértékben, ahogyan az idősek száma gyarapodik társadalmunkban. Már most legalább kétmillió idős embert tartanak nyilván a statisztikák. Egyes becslések szerint már az egészen közeli jövőben újabb öt százalékkal gyarapodhat a számuk. Az ország lakosságának csaknem egynegyedéről van tehát szó. Nemhogy a felső- oktatásban, de a közép- és az általános iskolában sem kell ilyen széles réteggel számolni. Nyilvánvalóan az idős emberek többségét nem fogjuk iskolába küldeni, a feladat azonban ezzel nem kisebb. Nem a probléma felismerésében való elsőbbség tehát a fontos, hanem a gyors és szakszerű megoldás. Az sem véletlen, hogy ezzel az igénnyel először nem a pedagógus, hanem az orvos találkozott, mert az öregedés hatásának csökkentése közös feladat: orvosi és pedagógiai együtt. Mindkettő segítése kell a káros hatások elkerüléséhez, hiszen ezek részben szerviek, másrészt viszont lelkiek, társadalmiak. Orvosi pedagógia Az öregek oktatásában is szükség van az iskola-egészségügyre. Itt is kell tanítani a mentál-higiéniát, mert ebben rejlik a bajok elhárításának egyik lehetősége. Az időskorúak oktatása csak akkor lehet sikeres, ha tudásvágyuk, nosztalgikus eredetű érdeklődésük, presztízstörekvéseik kielégítése mellett azt a ,tu.datalatti vágyukat is kielégítjük, hogy megismerjék a bennük lejátszódó folyamatokat, amelyek esetleg betegségeik forrásai, vagy relatív frissességük megőrzői lehetnek. Éneikül előbb utóbb szükségszerűen bekövetkeznek azok a változások, amelyek, ha felkészületlenül érnek bennünket, lerombolhatják az oktatás minden eredményét is. Ez már, ha úgy tetszik, orvosi pedagógia, amely meggyőződésem szerint a gerontopedagógiának szerves része. Ez a felismerés vezetett ahhoz, hogy 1980. márciusában javaslattal fordultam az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolához az idősek oktatásának kísérletére és annak megértő fogadtatását nagy örömmel fogadtam. Ugyancsak örömmel veszek részt a megvalósításban is. Dr. Szegő Imre igazgató-főorvos Röntgensugár az egészségért Amikor Konrad Röntgen 1895-ben nyilvánosságra hozta a később nevéről elnevezett sugárzással kapcsolatos felfedezését, maga sem tudta felmérni, milyen eszközt adott az orvostudománynak, hiszen a röntgen- sugár kezdetben csupán érdekességnek számított. Nem a surgázás, hanem az adott kép volt érdekes, amit kezdetben az orvosok csupán idegen testek felderítésére, csonttörések megállapítására, az ilyen jellegű törések gyógyulási folyamatának nyomon követésére tudtak felhasználni. Elsőnek a sebészek alkalmazták, hiszen rendkívül biztos diagnosztikai eszköznek bizonyult, bonyolult vizsgálati eljárásokat helyettesített, rejtett törések felderítésére is képes volt. Nemhiába nevezték az 1897. évi orvosi kongresszuson nélkülözhetetlen sebészeti diagnosztikai eszköznek. Kezdetben a röntgensugarakat mint diagnosztikai lehetőséget használta fel az orvostudomány, de a sugarak romboló tulajdonsága — számos orvos vált ennek áldozatává — miatt sokakban felmerült a gondolat, miként lehetne a betegségek gyógyítására is alkalmazni. Elsőnek a bécsi Leopold Fre- undnak (1868—1942) tűnt fel, hogy a röntgensugárban dolgozóknak kihullott a hajuk. A valóságot akarta ellenőrizni, amikor a bécsi grafikai és kísérleti intézethet fordult segítségért, mivel feltételezte, hogy a röntgensugarakat klinikai célokra is fel lehet használni. Edler, az intézet igazgatója minden segítséget megadott Freund doktornak, aki — orvos lévén — keveset tudott a sugárzásról, a készülékről és használatáról. Valójában itt ismerkedett meg a röntgensugárzás tulajdonságával, és tette meg az első lépéseket a betegségeknek a röntgensugarakkal való kezelésére. Első betege egy csúnya, szőrös anyajeggyel rendelkező kislány volt, akin tíz besugárzás eredménnyel járt, a besugárzott területről kihullottak a szőrszálak, és kitisztult a bőrfelület is. Freund eredményét az orvosi közvélemény közönynyel fogadta, ami az ifjú bécsi orvost nem kedvetlenítette el. Ezután a fejbőr és az arc szakállal benőtt felületén levő gombás és gennykeltő kokkuszok által okozott megbetegedéseit kezelte eredménnyel. Valójában Freundnak köszönhető, hogy mások is „kedvet kaptak” a röntgensugarak terápiás jellegű alkalmazásához, hiszen bebizonyosodott, hogy a kis mennyiségű sugár gyógyító, a nagy adagban adott káros hatást fejt ki. Ennek megfelelően Freund olyan készüléket szerkezteit, amelyen a sugáradagolást szabályozni lehetett, a mennyiséget már nem kézzel vagy érzéssel kellett meghatározni. A bőrgyógyászok után hamarosan a nőorvosok is felhasználták a röntgensugárzást, elsősorban a műtétekkel sem gyógyuló női rákok terápiájára. Azóta is a rák elleni küzdelemben a műtéti eljárások és a gyógyszeres kezelés mellett a röntgensugárzás a legmegbízhatóbb eszköz. Ugyancsak eredményesen lehet alkalmazni korán felismert — még nem kifejlett — daganatok felszámolására is. Bőrvizsgálat ^"-kategóriás mezőgazdasági termelőszövetkezet pályázatot hirdet főkönyvelői, főagronómusi, valamint állattenyésztői, ágazatvezetői munkakör betöltésére. A fizetés a 4/1981. MÉM—MüM. számú rendeletben foglaltak alapján. A pályázatot írásban a „Hórvölgye” Mgtsz, Bogács címére kell benyújtani. 301. SZ. TÜZÉP-TELEP, EGER felvételt hirdet az alábbi munkakörökben: eladási ügyintéző, középiskolai végzettséggel; árukiadó, targoncavezető, vagonrakó. Jelentkezni lehet: 301. sz. Tüzép-telep, Eger, Kistályai út, telefon: 10-224-.
