Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-23 / 249. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. október 23., szombat RS AD ALOM 3. Mások is meggondolják Nemcsak beszélnek róla Ha meggondoljuk, hogy majdnem hetven tagja van a pártalapszervezetnek, kije­lenthetjük: ez már komoly politikai tényező, jelentős erő. A gyöngyösi székhely­ivel működő Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövet­kezet kommunistáinak maga­tartása tehát példa lehet. Még úgy is, hogy a megyénk­ben általánosabb az ekkora alapszervezet. Érdeklődésünket esetük­ben a pártdemokrácia kér­dései kötötték le. Nyíltan és őszintén Tóth Mihály nemcsak az oktatási csoport vezetője a szövetkezetben, hanem az alapszervezet titkára is. öt évvel ezelőtt választották meg erre a tisztségre. A tag­könyvében még egy számot jegyeztek be: 1965. Ekkor vették fel. Éveken keresztül az asztalosüzem pártcsoport­ját irányította korábban. — Beszélünk is még elég sokat a pártdemokráciáról, de csináljuk is — halottak tő­le a' kérdésünkre adott vá­laszt. — Nem állítom, hogy ebben a legjobbak közé tar­tozunk, de nem is ott, vala­hol lent vagyunk. Inkább ott, ahol a zöme. Erre szokták mondani, hogy a példájuk jellemző. — Különösen a pártcso­portok munkája élénk, de a taggyűlésekről már nem mondhatom ugyanezt. A ki­sebb közösségben mindenki szívesebben megnyilatkozik. Ezért is. — Mennyire érdemes meg­nyilatkoznia, véleményt mon­dania? — Nemcsak meghallgat­ják a véleményét, hanem válaszolnak is rá, ha kell, in­tézkednek annak nyomán. — Ebből az is következik, hogy a nyíltság és az őszin­teség jellemző a mindennapi gyakorlatra? — Meggyőződésem, hogy: igen. Maradjak a magam példájánál. Gyakran vagyok kint a munkahelyeken. Ilyen­kor sok mindent meghallok, mert odajönnek elmondani: ezt hallották, így van-e? Megtörténik, hogy nem tu­dok válaszolni, mert nem is­merem az ügyet. Megmon­dom, utánanézek, aztán köz­löm, mit tudtam meg. — És ha valaki csak fel­tételezett valamit? — Ilyen is előfordul. Az őszinteség és a nyíltság a válaszra is vonatozik. Ebben igazad volt, ebben nem. Mint legutóbb is egy személyes jellegű kérdésben. A módja is fontos Tájékozódni, tájékoztatni, ez is a pártdemokrácia tar­tozéka. — Azt mondhatom, nálunk semmi sem történik titok­ban, semmit nem hallgatunk el, mindent megbeszélünk. Nem egyszer hamarabb J ülünk le kettesben az elnök­kel, mint ahogy a műszaki vagy pénzügyi szakemberek­kel tárgyalna a szövetkezet egyszemélyes felelőse. Az sem mindegy, milyen módon hangzik el a tájékoz- - tatás a nyilvánosság előtt. Lehet olyan adat- és szak- fogalomhalmaz, mit nem ké­pes a hallgató az első pil­lanatra felfogni. — Ilyen is előfordul, saj­nos. A párttagok ekkor nem restellnek rákérdezni a rész­letekre. Nem tartja őket vissza annak feltételezése, hogy esetleg nehézkesebb észjárásúnak vélhetik. Fő­ként a gazdasági vezetőnk igyekszik mindig magyarán fogalmazni: erről van szó, és hogy ezt elérhessük, ezt meg ezt kell csinálnunk. Ahhoz, hogy valaki élhes­sen a jogaival, a* demokrácia lehetőségeivel, módot kell kapnia arra, hogy „jelen le­hessen”. — Bár a szövetkezetünk nem egy munkahelyen fog­lalkoztatja az embereket, a párttagok között is vannak, akik messzebb levő közsé­gekből járnak be, törődünk a rendezvényeink időpontjá­nak meghatározásával és az­zal is, hogy a rendezvénye­ken mindenki részt vehes­sen. Mert a joggal csak a le­hetőségek birtokában élhet bárki, tudják ezt jól ők is. ' Hol cseng? Gyakori eset, mint most is, hogy a párttitkár nem függetlenített. Mennyire be­folyásolja politikai tevékeny­ségében ez a tény? — Beszélgettünk már er­ről a többi titkárral is. Bár én még soha nem éreztem ilyet a gyakorlatban, az a vélemény az általános, hogy a gazdasági vezető talán tu­dat alatt is ennek a függőség­nek a jegyében építi ki a kapcsolatát a párttitkárral. Mondom, nálunk ez nem így van. — Hol cseng gyakrabban a telefon: a párttitkár íróasz­talán, vagy az elnökén? — Azt mondhatom, hogy hatvan százalék arányban itt. De ennek az is az oká, hogy az elnökhöz olyan sze­mélyek mennek, akikkel ne­kem is találkoznom kell. —í Vtasítja-e a gazdasági tezetö a párttitkárt? — Utasítani nem utasít­hatja. Még csak áttételesen sem sugall semmit, ami a pártmunkára vonatkozik. De arra sem volt még példa, hogy a szövetkezeti felada­taim ellátásába bármilyen módon beleavatkozzon. — Az, hogy alkalmazottja a szövetkezetnek, soha nem befolyásolta? — A titkártársaktól hal­lottam már ilyen megjegy­zést. De bennem is felötlött már, hogy ma még párttit­kár vagyok, ha azonban nem leszek ... szóval: ezt a sa­játos körülményt nem le­het kizárni, bármennyire is mondjuk, hogy a párttitkár teljesen független személy. Ez elméletileg így igaz. — Ha valamit javítani kel­lene a pártdemokrácia min­dennapi gyakorlatában itt, a szövetkezetnél mi lenne ez a terület? — Az információáramlás mindenek előtt. Oda és visz- sza értendő. Ha azt akar­juk, hogy ez rendben men­jen, akkor noszogatni kell az illetékeseket. A másik pedig az intézkedés időtartama. Nem tudom, miért kell vár­ni azzal, amit már holnap meg lehet csinálni? Mindabból pedig, amit most megtudtunk, kiderülhe­tett, hogy a pártdemokrá­ciát sem lehet már „kipipál­ható” feladatnak tekinteni. Van még ebben tennivalónk éppen elég. Lesz is még. G. Molnár Ferenc Új bányászlakások Folytatódik Borsodban a bányászlakás-épí tési akció: újabb huszonnégy lakásos épület alapozását kezdték meg a Szoba-Völgyi bá­nyászkodás központjában, Albenttedepen. Az új épület­ben kialakítandó, nagyobb­részt kétszobás, komfortos lakásokba a régi kolóniáról költöznek majd be a csaló­dok. Az egészségtelen, földszin­tes, egyszobás kolóniabeli lakások bontását 1977-ben kezdték meg. Azóta Albent- telepen kilenc épületben két­száztizenhat egészséges la­kást építettek a bányász­családoknak. Az alberttelepi bányászlakótelep építésére összesen megközelítőleg százmillió forintot fordíta­nak. Szakember kezében az első mintapéldány: Kocsa István művezető kritikus szemmel nézi, de elégedett, mert ki­tűnő paraméterekkel rendel­kezik az UNIFORM Több tucat információ zu­han ránk a napnak szinte minden órájában arról, hogy hol, milyen problémákat okoz az energiaszegénység, a növekvő árak, illetőleg, hogy nyugatnémet1 licenc milyen eredményeket sike­rült elérni. Kétségtelen tény: nagy energiákat fek­tetünk az energiatakarékos­ság eddiginél jobb, hatéko­nyabb megvalósítására. A közeljövőben építkezni szándékozókat bizonyára nem érinti közömbösen, hogy Mátraderecskén a tég­lagyár lehetőséget, illetve megbízást kapott arra, hogy nyugatnémet licenc alapján már ez év végén megkezdje az energiataka­rékosság szempontjából leg­jobb tégla gyártását. Keller József, a gyár műszaki ve­zetője elmondotta: az új termék törőszilárdsága dup­lája, mint az eddig gyár­tott és az építkezők körében általánosan ismert alfa mi­nőségűé. Mivel pedig 1983- tól igencsak energiatakaré­kos évek következnek, az erre leginkább megfelelő tégla alkalmazása az épít­kezéseknél lényegében kö­telező erejű lesz. .Igaz, ez így kicsit talán riasztónak A kísérleti gyártás első, kész téglái a technológiai sor utolsó • fázisa, az égetőkemencéből való kikerülés után (Fotó: Perl Márton) tűnhet, vigasztaló viszont, hogy az évek során elérhe­tő energiatakarékosság eredményeként megtérül majd az új tégla viszonylag magasabb ára. E kérdést — mivel sokak számára nem közömbös — közelebbről is megvilágította a műszaki vezető. Elmon­dotta: a kísérleti gyártás eredményei jók, így a ne­gyedik negyedévben már szinte csak ezt gyártják. Természetesen a még érvé­nyes alfa igényeket is kielé­gítik. FB 60/Í9-es födém­elem profiltervét a gyár már szeptemberben teljesí­tette, az ezzel kapcsolatos igényeket — ötszázezer da­rabot bocsátottak a vásár­lók számára — ki tudták elégíteni. Közben megkezdődött az új, UNIFORM kézifalazó­idom gyártása, és ebből még ebben az évben közel két­millió darab készül Mátra­derecskén. A 30X19X19 cm méretű falazóblokk négyzet- méterenként 26 darab tég­lát igényel. Egy tégla ára egyébként 10,18 Ft., míg az Alfáé 7,99 Ft. volt. Áz új, nagyszerű hőtaka­rékossági tulajdonságokkal rendelkező falazóelem gyár­tásának bevezetése mellett ugyancsak újdonság a mát- raderecskei téglagyárban, A korszerű, energiatakarékos UNIFORM olasz, automati­kus üzemű gyártósoron készül • hogy befejezik a hagyomá­nyos — hornyolt — cserép gyártását, miután sikerrel kísérletezték ki az új, iker­füles hornyolt cserép előál­lítását. Kétségtelen: a korszerű­ségre törekvés konkrét jelei és eredményei ezek, és ha a műszaki fejlesztés követni tudja ezt az akciót — amit a derecskeiek nagyon igé­nyelnének —, akkor bizo­nyára további jó eredménye­ket tudnának elérni .az ener­giatakarékos termékek gyár­tásában. Az energiatakarékosság jegyében TÉMA: a TÉGLA Egymásért vagy egymás ellen! Helyzetkép a hatvani -r,háziipar,,-ból Hatvan igen fejlődő, im­már jelentős exporttevé­kenységű üzeme a Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövet­kezet, amelynek Tabán ut­cai telepén és műhelyeiben kétszázan dolgoznak, hat- százan pedig „külsőként” se­gítik. Az idő múlása, a je­lenlegi általános gazdasági helyzet ezt a kisi ipartelepet sem kímélte meg. Időará­nyosan hozza ugyan éves szintű, 73 millió forint ter­melési értékét, az árbevétel­ben azonban pillanatnyilag lemaradás tapasztalható. Hogy miért? A kereskede­lem hónapvégek közeledté­vel mindig tolja az áruátvé­telt raktárkészletezési gon­dok miatt. Idei exportár- bevételének sem tud eleget tenni a szövetkezet. Mert duplájára emelte ugyan a bérmunkában itt készülő blúzok mennyiségét a nyu­gatnémet Bohne-cég, kima­radt azonban a rendelők so­rából egy másik, amely ta­valy például tizenötezer kö­tött gyermekruhát rendelt. Kötődé a tsz-ben Az utóbbi néhány évben egyéb zavaró körülmények is „bejátszottak” az üzletvitel kedvezőtlen alakulásába. Előbb Ecséden, aztán Heré­den, legutóbbi pedig Boldo­gon létesült kisebb-nagyobb varroda, kötődé, szövődé termelőszövetkezeti mellék­üzemágként, és ezt bizony megsínylették a hatvaniak. A fix alapfizetés elcsábította a jó munkaerőt, meg azután bejárni sem kellett a kör­nyező településekről. Ilyen probléma legutoljára a kon­fekciósok ■ exportszalagjánál keletkezett. Harminc asszony, leány közül hét mondta fel a munkát, maradt otthon, Boldogon. És bizony nem kis munkaszervezési, átcso- portosítási tennivalóba ke­rült, amíg sikerült zökke­nőmentesen megoldani a helyzetet. Az exportnál ugyanis egyetlen napot sem késhet a gyártó üzem. Ide áll a kamion, és viszi az árut határokon át. Most már — úgy tűnik — rendeződtek a viszonyok. A gépek, szala­gok körül nincs munkaerő- hiány, amiben a Damjanich Szakmunkásképző Intézet­nek is szerepe van. Idén kibo­csátott szakmunkásai jól il­leszkedtek a régi csapatba, és a pillanatnyilag harmadik osztályt végzőkre is számít­hat a munkahelyi vezetés. Ari, Nusi: kiváló « Beszélgettünk Hegedűs Ferencné elnöknővel az 1982- es esztendő esélyeiről, a jövő kilátásairól. Nincsenek aggályai, már ami a mun­kaerőhelyzetet illeti, és jót vár a piac alakulásától. Mint kifejtette, érthető az egyik-másik faluba vissza­tért munkásnők helyzete. Otthon lehetnek, családjuk közelében dolgozhatnak. Ugyanekkor a termelőszövet­kezet nyeresége szempont­jából sem közömbös egy jól működő kis kötődé, var­roda. A bérmunka bizton­ságosabb, mint bármely nö­vényi kultúra. De minőség tekintetében sem lehet pa- naszkodnivalója az elnöknő­nek. Hat termékük, közöt­tük az „Ari” csecsemőrugda- lózó, a „Marika” kötött ta­vaszi kabát vagy a „Nusi" csecsemőgarnitúra újdon­ságként jelent meg a piacon és az OKISZ pályázatán el­nyerte a „kiváló” minősítést. És hogy el ne kiabáljuk, a friss üzletkötések — igazi piaci sikerként — már az 1983- as esztendő teljes kapa­citását igénylik, ami nem le­becsülendő, így október első felében. Csak a Kelet-ma­gyarországi RÖVIKÖT Vál­lalat húszmillió forint ér­tékű kötött gyermekruházati cikk szállítására írt alá szerződést! Új üzemcsarnok Korábban fejlődést emle­gettünk. Nos, ennek a tárgyi jelei ugyanúgy szembeötle­nek, mint az a tény, hogy gazdasági nehézségei ellené­re teljesíteni tudja termelési tervét a főként nőket fog­lalkoztató szövetkezet. Tizen­ötmillió forintos beruházás keretében ugyanis megkez­dődött a Tabán utcában — a régi mellett — egy új, 540 négyzetméter alapterüle­tű üzemcsarnok építése, mi több, december végéig rész­ben át is adják rendelteté­sének. A jövő esztendő so­rán, amenftyiben a kivitele­ző Építőipari Szövetkezet végez a teljes munkával, itt nem csak új szalagokat, új technikát tud alkalmazni a Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezet, hanem az eddi­gi munkavitele is kulturál­tabbá, vonzóbbá, végső soron termelékenyebbé válik. Ügy is számoltak a vezetők, hogy a főként háziiparra épülő szövetkezet 1984-ben 83—85 millió forintra növelheti éves termelésének értékét. Mindebben az is benne van, hogy fikció az aggályosok kérdése: egymásért vagy egymás ellen? Az itt folyó, jól szervezett, dinamikus munka eredményességét nem ronthatják a termelő­szövetkezeti melléküzem- ágak. Illetve inkább segít­hetnek a gazdasági élet egy más területén, amely éppen olyan fontosságú, mint a hatvani. Moldvay Győző

Next

/
Thumbnails
Contents