Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-20 / 246. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 20., szerda Kapitányt érlelő vállalkozás Tánc, móka, művészet a boldogi falunapokon Az ecsédi népi együttes a felvonuláson Falunapok! Hagyományteremtő vállalkozás a kultúra, a művelődés jegyében. Az egész települést átfogó ügy, amely a városkörnyéki község lakóiban rokon6zenvre, megértésre talált, és Hatvan vezetőit — Juhász Ferenc pártbizottsági titkár, dr. Lukács Lajos tanácstitkár — szintén az ünneplők körébe vonzotta. (Már az előjáték bizonyság, hogy nem csupán külsőségek — fellobogózott házormok, szélben fodrozó színes papírszalagok, virágcsokrok — jelzik a készülődést, hanem a cselekvő részvétel is. A péntek esti áfész-divat- bemutató igazi közönségsiker volt. A hatvani nagyáruház jóvoltából elsősorban, de azért is, mert Szőlőskei Zoltán igazgató nem csupán a ruházati újdonságokra gondolt, hanem — kitűnő kísérőműsorral — az ízléses táA helyi kultúrházban nagy sikert aratott Németh Marika operetténekesnő lalásra is. Különösképpen Németh Marika hódított, akinek bája, fényesen csengő hangja kikezdhetetlen primadonna erény. Szombaton aztán már egymást érték a művelődési ház szervezte, ám az egész faluvezetés által patronált kulturális események. Gyermekek százaihoz szólt Levente Péter és Gryllus Dániel mókás műsora Eleven, látványos volt a bagi, túrái, ecsédi, boldogi népi együttesek felvonulása. Elsősorban a folklór jellemezte az internacionalizmus eszméjét is ápoló kazah népművészeti kiállítást, amelyen — a községi pártszékházban — Hegedűs Ernő titkár mondott köszöntőt a helyi szervek képviseletében, majd Válerij Szmir- nov, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának mupka- társa méltatta hazánk és a Szovjetunió népeinek a barátságát. Később kijutott a tapsból minden művészeti csoportnak a művelődési ház nagytermében lezajlott közös bemutatón, amely bizonnyal kedves emlékeket ébresztett az idősebbekben, akik annak idején a „Gyöngyösfookréta” országjáró műsorain öltötték magukra a színpompás boldogi népviseletet, ropták az innen származó táncokat. De sokan tekintették meg azt a kis kiállítást is, amely a helybéli kisiparosok társadalmi tevékenységét, a közösségért vállalt munkáit tükrözi. A tánc, az ilyetén szórakozás a falunapok műsorából sem maradt ki. Igencsak az éjszakába nyúlt a fiataloknak szervezett diszkó, majd a falubál, és csak a jóisten a megmondhatója, mennyi kedvre hangoló „tütüt” fogyasztottak a bol- dogiak e közös ünnep alkalEgy modell a divatbemutatóról (Fotó: Szabó Sándor) mából. Nótázásbán, kacagásban minden esetre nem volt hiány, és az is bizonyos: a lányok, legények kitartása sem lankadt. Mert az idősebbekkel együtt sokan ott voltak másnap délután a század első harmadában Boldogon forgatott Fejős Páliam, a Tavaszi zápor felújításán is. | Summázva a dolgokat, mit jegyezzünk fél? Szándék és a tettek jól harmonizáltak. Tehát érdemes folytatni, valóban nemes hagyománnyá érlelni Boldogon a közművelő munka szezonját is nyitó őszi falunapokat. (m.gy.) Hangverseny a házasságkötőben Kórus és közönsége rusa hétfőn este, az egri házasságkötő teremben hangversenyt adott. Rövid időn belül ez a második fellépése a létszámban és repertoárjában. egyre gyarapodó együttesnek. Sok jel mutatja, hogy Eger zenei élete újabb ütőképes kórussal gazdagodik, amely nemcsak a maga teljesítményével járul majd hozzá a város, a megye szellemi arculatának színesítéséhez, de alkalmat kínál arra is, hogy kisebb együttesek, szólisták, előadóművésziek is csatlakozzanak hozzál, vele együtt rendezzenek irodalmi-zenés esteket. Mostani műsorukból két szerzőt emelnénk ki -ezúttal. Nemcsak azért, mert Schumann Spanyol daljátékának egy Boleroja, vagy Brahmsnak az A vén Duna partján című műve vagy a Szerelmi dalkeringök-ből vett részlet forró, romantikus hangvételével, a hazai kórusok műsorán ritkán szereplő, igen hatásos művek. Azért is, mert a kórus jói kidolgozottan, az érzelmi hullámzást, a művek dallamvilágát színesen keltette életre. Mintha itt, ezekben a számokban fogalmazódott volna meg ennek az érlelődő együttesnek az a magasabb igénye, amely az eddigieknél nagyobb távlatikba kívánja helyezni a vegyeskar munkásságát Tar Lőrinc karvezetői koncepcióját zenepedagógiai elképzeléseik stílusát nagyjából ismerjük, hiszen a főiskolások által vezetett női karának sikereit hosszú évek óta nyugtázzuk. Most mintha ez a felnőtt amatőr-együttes, a kellőképpen nem értékelhető önkéntes áldozatvállalás folytán valósítaná meg az egri közönség számára mindazt amit a főiskolán a jól képzett hallgatókkal diák-szinten el lehet érni. Mert valljuk meg: Hassler három dalát, vagy a most elhangzott három Kodály- számot is ritkán halljuk ebben a városban élőben ilyen átélten megszólaltatni, főként kamarakórustól. A Kodály-számok közül is kiemelnénk az Adventi éneket, amelynek hangulati töltését azt a bizonyos zsoltáros lel- kületet kaptuk ezúttal is a kórustól éppúgy, mint a két héttel ezelőtti hangversenyükön. Kovács Péter három orgonaszámot játszott Bach g- moll fantázia és fúgájával bemutatta, milyen fegyelemmel, átgondoltan nyúl egy- egy műhöz. C. Frank h-moll preludium, fúga és variációjával mintha stílusban és belső hangoltságában is v,isz- szatért volna saját elmélkedő egyéniségéhez. Ezt a szándékot éreztük Kodály Csendes miséjének, Introitu- sának és Kyriéjének előadásában is. A rézfúvós kvartett — Lengyelvári Péter, Lórencz Péter, Takács János és Za- kar Zoltán — Bach három kisebb darabját adta elő. A fúvósokat most is azzal a biztatással köszöntjük sikeres szereplésükért hogy a jövőben is érdemes a közreműködésre gondolniuk. Zongorán Marik Erzsébet és Juhász Flórián működtek közre. A közönség felfigyelt a hangversenyre, és várja a folytatást. Farkas András Russell Baker: Az egész életre szóló tudás Mi a valóság? A világról szóló ismereteink összessége. És hol szerzünk elsősorban ilyen ismereteket? Hát az iskolában! Ugyanabban az iskolában, ahol én holtbiztosán tudtam, hogy a földrajz- itanámő gyűlöl valamiért, a kémiatanár a legfurfangosabb kérdést éppen nekem adja fel, a tornatanár pedig, valahányszor rám néz, szinte guruil a nevetéstől — mintha híres komikus volnék, nem pedig diák. Jól emlékszem, hogy az egyik tanévnek már a harmadik hetében botanikából sikerült hat hónapra elmaradnom az osztály mögött — tanárnőnk számításaiból legalábbis ez derült ki. A latinórákon sehogy sem tudtam elragozná az igéket, úgy, ahogyan ezt Cicero tette hajdanában, ami pedig a német nyelvet illeti, — a tizenkilenc eset leküzdhetetlen akadályt emelt Németország és közém. Még ha nem is tizenkilenc, hanem valamivel kevesebb volt-, ez rrntsem változtat a probléma lényegén. Amikor értesültem róla, hogy az átfogó négyzete egyenlő a befogók négyzetének összegével, nem kiáltottam fel roppant örömömben, mint ezt matematikai tehetségű padszomszédom tette. Hogy mi fán terem a cosinus, erről mind a mai napig halvány fogalmam sdncsi, bár azt eléggé tűrhetően megtanultam, hogy kilencszer nyolc, egyenlő hetvenkettővel — vagy legalábbis körülbelül annyival. Nézetem szerint, ha a modem elmegyógyász meg akarja érteni a legközönségesebb neurózisok lényegét, többet kell érdeklődnie a tanulók iskolai élményei iránt. Bizony, mert sok ideg- összeroppanás és súlyos depresszió éppen azokra a soha vissza nem térő boldog évekre vezethető vissza. Az egyik vizsgán a történelem professzorom sokáig keresett-kutatott olyan kérdést, amelyre elfogadható választ remélt tőlem. Végül az iránt érdeklődött, hogy miről híres George Washington. — Az emlékezetéről híres — hadartam el egyszuszra. — Ugyan miért gondolod? — suttogta a tanár és megtörölte verejtékező homlokát. — Mert temérdek emlékművet állítottak az emlékezetére — Miért küldtek téged iskolába? — így hangzott a következő kérdés, de ezt már a vizsgabizottság egyik tagja tette fel. — A mamám azt akarta, hogy elnök legyek — magyaráztam angyali nyugalommal a tényállást, — a papám pedig ragaszkodott ahhoz, hogy nekem Ford helyére kell lépnem. A vizsgabizottság tagjainak nevetése még most is a fülemben cseng és gyakran ju,t eszembe, hogy talán éppen ezért lettem humorista ... Akárki, akármit mond is — mindent az iskolának köszönhetünk! (Ford.: Gellért György) % Képeit nézve úgy tűnik, mintha a csíkokon keresztül fogná meg a világot, a tájat Fontos Sándor, kinek temperaalkotásai a Hatvani Galériában láthatók. No, persze a „csíkosság” nem esztétikai kategória, de arra talán jó, hogy valamiféleképp érzékeltesse az olvasóval, műved formai megoldásának, technikájának lényegét Mint ahogy erre jó az a megállapítás is, hogy a művész számára a legkedvesebbek a sárgák, barnák, kékek harmóniája. Azaz... a harmóniára való törekvés, nem is mindig egyértelmű. Küzdelmes, változatos élete — mely a televízióban nemrég vetített műsor révén ismerős a nagyközönség előtt is — eleven lenyomatának tűnik mindegyik alkotása. Érdekes látni, ahogy a kincses alföldi táj ezerarcúságát megfogni igyekvő művész milyen ellentétes módokon illeszti az ég, a levegő, avagy a vizek kékjét festményeibe. Tavaly című képe csupa finomság, lágyság, egyszerű sugaras kompozíció. Megállapítja, megnyugtatja a .nézőt egybeolvadó színeivel. Akár csak a plasztikus Homok és felhő, avagy a bonyolultabb szerkezetű Táj varjakkal. Rendkívül kifejező szürkés kékjeivel, oldott barnáival nyugodó a November című alkotása is. Másutt viszont mintha ütni akarná színei nyerseségével. Harsog a Nádas, avagy az Érintetlen táj alig „illeszkednek” egymáshoz a Táj napraforgóval sárgái, s ezen nem változtat a minden esetiben nagyon átgondolt, nagyon megtervezett — olykor kimért (Vörös alkony) kompozíció sem. Élményt, maradandót, szívnek kedveset inkább az előbbiek jelentenek. Kettősség jellemzi azokat a műveit is, ahol megjelenik az ember. Van, ahol oly nagy figyelmet: fordít mondanivalójának hordozójára, hogy környezetét szinte csak „kiszínezi” (Kendős nő), de van ahol a táj részeivé válnak a figurák, tanítva a nézőt a természet egységének örök megtörhe- tetlenségére. A kiváló szegedi festőművész, Fontos Sándor alkotáKalmár Márton: Ülőlány (terrakotta) sai a szintén dél-alföldi Kalmár Mártonnak szobraival vannak együvé rendezve. Okkal, hisz nyilvánvalóan rokonítható alkotásaik realizmusa. Egyáltalán világszemléletük, látásuk módja. Tényszerűségükkel szépek Kalmár Márton szobrai. Szinte tüntetnek a hagyományosnak tetsző megoldásokkal afe egyszerű, közérthető formézottsággal. A néző legtöbbször azonnal az archordozta mondanivalóval találkozik. Érzi a művész kíváncsisággal vegyes tiszteletét Szent-györgyi Albert, vagy Petőfi iránt, a meghittséget, az ellágyulást, amikor Bori, Kati, Orsi, F. M. avagy Feleségem című portréja előtt áll. Figyelj az emberre! Keresd a mindenkiben ott lakozó szépet' és jót. Ezt sugározzák munkái, felülemelkedve az egyszerű gondolat banalitásán. Leghatásosabban mindez talán a Gyermekek című ólomkisplasztika sorozatában fejeződik ki. De világosan kitűnik az isi, hogy ezt az intim szféra felé fordulást hiba lenne a társadalomtól való menekülésként értelmezni Kalmárnál. Sokkal inkább úgy, mint a lábát biztos ponton megvetni akaró, mert harcra kész ember hitvallását amellett, hogy társakat nem valami ködös messzeségben, hanem karnyújtásnyi közelben kell keresni — ez műveinek legfőbb tanulsága. Németi Zsuzsa Kodály-koncert a tengerentúlon Kiállítással egybekötött jubileumi Kodály-koncertet rendeztek vasárnap az egyesült államokbeli St. Paul- Minneapolisban. A minneso- tai városban, amely New York mellett talán a legfejlettebb zenei hagyományokkal rendelkezik az országban, Philip Brunelle karnagy vezényletével egész estét betöltő Kodály-hangver- senyen emlékeztek meg a magyar zeneszerző születésének 100. évfordulójáról. A hangverseny keretében Kodály Cselló-szonátáját, a Psalmus Hungaricust, s a Budavári Te Deumot mutatták be. Ugyancsak a Psalmus Hungaricus részleteit, Kodály-epigrammákat és orgonamű-részleteket mutattak be vasárnap délelőtt a Plymouth Congregational székesegyházbam megtartott Kodály-emlékmisén. A St. Paul-Minneapolis-i Kodály-hangverseny teljes műsorát a helyi rádió hangszalagra vette, s december 16-án, a jubileum napján fogja közvetíteni. A műsorban ismertetik Kodály Zoltánnak a magyar és az egyetemes zenei életben betöltött szerepét. I A legifjabb nemzedékért Tanácskozás Egerben Orvosok, építészek, pszichológusok tanácskoznak két napon keresztül Egerben, a legifjabb nemzedék érdekében. Az értekezlet témája a bölcsődék helyzete. Az, hogy milyen körülmények között élnek, nevelkednek, találkoznak először a közösséggel apróságaink. Az országos értekezleten — amely tegnap, kedden délelőtt nyílt a megyeszékhelyen, a városi tanács dísztermében — többek között — szó lesz a bölcsődei helyzetről, a kihasználtsági arányról, a gondozás minőségéről, a kis közösségek egészségügyi helyzetéről, a család és az intézet kapcsolatáról is. Ma előadásokkal és hozzászólásokkal folytatódik a szakmai konzultáció. Fontos Sándor és Kalmár Márton a Hatvani Galériában dicsérete
