Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-19 / 245. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 19., kedd S. A helyi ivóban A vasúti jegy múltja Mi, a mai idők emberei, a legegyszerűbb dolognak tartjuk, hogy amikor utazni akarunk, odamegyünk a vasúti pénztárhoz, megváltjuk jegyünket, és már jogunk van utazni a legkényelmesebb, legmodernebb vasúti kocsiban is. 1825. évben, amikor az első vasúti vonalat felavatták, Stockton és Darlington között (Angliában), a vasúti jegy még ismeretlen volt. 1825 előtt az utazás omnibusszal történt. Az emberek már akkor is megértették és tudták, hogy egyszerűen nem lehet csak beülni a kocsiba és utazni, hanem az utazásra való jogot előtte meg kell szerezni. Az utasoknak 24 órával az elutazás előtt biztosítani kellett a helyüket. Ez az aktus mindig a helyi ivóban történt, pontosabban, egy korcsmában, a híres nevezetes „George”- ban, a londoni Borough High utcában. Ezen a helyen ma a brit vasutak óriási épülete áll. Tehát itt biztosították jegyüket az utasok több pohár sör mellett. A helybiztosítás időrabló dolog volt, mert minél többen akartak utazni, annál többet kellett várni, és több és több sört kellett inni. No, természetesen a korcsmárosnak a célja pontosan ez volt. A helybiztosítás a következőképpen zajlott le: az utas megmondta a nevét, és hogy milyen vonalon akar utazni. Nagyon fontos volt, hogy kívül vagy belül és melyik sarokban, stb. A főnök mindezeket leírta egy papírra. Egy példányt kapott az utas, második a korcsmárosnál maradt és a harmadikat az omnibusz vezetője kapta. A jegy teljes árát nem kellett előre kifizetni, hanem csak egy részét. A fennmaradó részt az utazás befejezésekor kellett kifizetni. Valójában ez nagyon ügyes dolog volt, ugyanis, ha az omnibusz szerencsétlenül járt vagy eltévedt, ami az ekkori időben elég gyakori volt, az utas nem veszítette el az egész útiköltséget. Megindult a vasúti közlekedés, de az utazási jegy mai formája még sokáig ismeretlen volt. A modern vasúti társaságok a papí- rocskák helyett négyszögletes rézlemezecskéket adtak ki, melyen rajta volt a társaság neve, az állomás, ahová az ember utazni akart, és a sorozatszám. Ezeket a le- mezecskéket azonban csak a harmadik osztályú utasok kapták. Az a kevés gazdag utas, aki első- és másod- osztályon utazott, papírokat kapott. A lemezecskék szá- mozottak voltak és jelezték, hogy ki hová üljön. A rézlapocskákat az utazás alatt a vonatvezető összeszedte és egy bőrzsákba tette, majd visszaadta az állomásfőnöknek. Ezek a rézlapok azonban nem voltak hosszú ideig forgalomban. A mai modern jegyeket Thomas Edmondson találta fel. Ez a, Thomas asztalos és fűszeres volt, majd állomásfőnök az angliai Miltonban. Amikor nem volt szolgálatban, szabad idejében azon gondolkodott, hogyan tudna valami egyszerű módot kitalálni a vasúti jegyek számozására. Kigondolta azt a módot, amiben lehetővé vált sor szerint megszámozni és kiadogatni a kartonokat. A dátumkészüléket már nem volt nehéz megépíteni, e minta szerint. A lancesteri múzeumban még látható ez a régi mintagép. Ma az Edmondson cég készíti- azokat a gépeket, amelyek ma 10 ezer darab vasúti jegyet készítenek egy óra alatt. A jegyek formája is Edmondson feltalálása. Csaknem minden ország átvette ezt a formát. Természetesen vannak kivételek, néhány amerikai társaságnak más formájú jegyei vannak. Perzsiában, ahol nagyon rövid a vasúthálózat hossza, a vasúti jegyek 10—20 centiméter nagyságúak. Borneó- ban a jegyek kerek formá- júak. Legérdekesebbek a vasúti jegyek a Nizám országában, ott a vasúti jegyek egyidejűleg jogot adnak ebédre a megérkezéskor. Ez követendő jelszó lenne és így szólna: „Ha megéhezett, utazzon vonattal.” Ha ma kezünkbe- vesszük a vasúti jegyet, nem is gondolunk arra, hogy ennek a kis papírdarabocskának milyen érdekes története van. (Eszperantóból fordította: Zakar János) A magyar lap- és könyvkiadás történetéből Tolnai Világlapja A nyomdaépület A millenáris évforduló lázában égett az ország. Lapkiadói tervekkel fejében gyalog indult el egy fiatalember, Tolnai Simon Nagyváradiról a fővárosba. Elsőként a Képes Családi Lapok nyugalmát bolygatta fel terveivel, ahol csak előfizetők százai voltak. Olyan lapról álmodott, mely ezrek kezébe jut el. Két évig járta az országot vasszorgalommal, előfizetőket — és a jövendő olvasók igényeit — gyűjtve. Az ezredforduló küszöbén — 1895-ben — jegyezte első évfolyamát a magáról elnevezett Tolnai Világlapja. A megjelenés első éveiben kézikocsikon szállították a példányokat a főpostára. A növekvő népszerűség következtében azonban szűknek bizonyultak a terjesztési és nyomdai lehetőségek. Megszületett Tolnai új korszakalkotó elképzelése: nyomdakombinátot kell alapítani. A Dohány utca 12— 14 alatt épült fel 1912—13- ban az ötemeletes újságpalota, amely negyven éven át otthont adott Tolnai Simon szellemi és nyomdaipari tevékenységének. Saját maga csupán egy könyvet írt, A bűvészet könyve címmel, de hát valóban bűvész is volt. A főváros akkori legjobb műépítészei tervez, fék, kivitelezték a sajtópalotát. Újnak számított akkor a saját villamos áramfejlesztő telep, a gőzfűtés és melegvízszolgáltatás. És a hatalmas szuterénben a Wör- ner-féle nyomdagépek (köztük az első mélynyomó rotációsgép. a vágó-, hajtogató- és fűzőgépek), melyek órán. Nézem a televízió híradóját. Egy olasz városban tüntetnek a munkások a mozgó bérskála megszüntetése ellen. Már nem is a hír érdekel, mert a szemem rátapad a képen feltűnő gyönyörűen hímzett, a század- forduló idejéből származó szakszervezeti zászlóra, amelyet ott visznek a tömegben. Olvasnám a francia kisvárosból érkezett hivatalos levelet, ha a szemem nem fogná meg a levélpapíron látható rendkívül szép és harmonikus városi címer. A külföldi delegáció vezetője búcsúzáskor hozzám lép, és feltűz a kabátom hajtókájára egy jelvényt. A három eset oly gyorsan, egymás után zajlott le, hogy halmozódva szinte egy élménnyé álltak össze. A magyar munkásmozgalomnak is vannak érzelmeket megmozgató tárgyi jelképei, amelyet az idén 25 éves Munkásmozgalmi Múzeum őriz. Az 1975-ben megnyitott állandó kiállításunkat eddig másfél millió látogató tekintette meg. De ezen a kiállításon a félmillió darabból álló gyűjteményeinknek'egykét százalékát láthatja csak a közönség. A muzeális érHír és kép arról, hogy Mihály Dénes magyar feltaláló első ízben valósította meg a tv-s közvetítést Németország és Budapest között ként négyezer példányt állítattak elő a „boszorkányos ügyességű” szedőgépek közreműködésével. Érthető módon Tolnaihoz gyülekeztek a legjobb nyom. dászok a biztos megélhetés reményében. Közreműködésük, szakértelmük meg is látszott a lapon, s a magyar művelődéstörténet termékei közé joggal sorolható, 120 ezer példányban készült Tolnai Világlexikonon és a Tolnai Világtörténelmén. A lap és kiadványai (szépirodalmi és tudományos munkák, színházi hetilap, divatlap) népszerűségét a közérthető stílus, a világos és könnyed nyelv biztosította. Tolnai írta: „Olvasni tanult rajta az egyszerű ember." Szerzői közreműködésével (Rákosi Jenő, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Tersánszky J. Jenő, Kosztolányi Dezső, hogy csak néhányat említsünk) lépést tartott lapja az idővel, s friss maradt. A 30. évfordulón Móricz Zsigmond írta a jubileumi számiban: „Harminc év óta tékek védelme és a helyszűke lehetetlenné teszi, hogy a látogató eljusson azokba a raktárakba, ahol anyagainkat őrizzük. A megoldás az, hogy a gyűjteményeknek kell bemutatkozniuk egy kiállításon. Nagy gonddal készül a múzeum az őszi tárlatra, de a 2500 darabos zászlógyűjteményből alig egy tucat, a jelvények tízezreiből pedig néhány száz fér el ezen a kiállításon. Itt vannak a szépen, nagy műgonddal hímzett öreg zászlók. Lehet, hogy már nem is ismeri senki ezt a rendkívül munkaigényes alá- tétes hímzési módot. Itt vannak az ötvösremeknek is beillő, a kor stílusát őrző jelvények. Generációk megőrző, féltő magatartása tette lehetővé, hogy ezek az anyagok a múzeumba kerüljenek. Ismerünk tanácsköztársasági zászlót, amelyet dunyhába varrva őriztek meg, partizánzászlót, melyet a föld alá ástak. Egy-egy szakszervezet jelvényeiből, zászlóiból az alakulás percétől egészen az ötvenes évek elejéig külön- külön kiállítást lehetne készíteni. A megalakulás után minden szakszervezet, a helyi csoportok is, összegyűjtötték a zászlóravalót. Az adományozók neveit a zászlátom, hogy ez a lap a... magyar világot tiszta, becsületes és jó írásokkal látja el. Az alföldi tanyákon, a kazlak alatt, a kedves kis műhelyekben s a kúriákban ... ez a lap a legkedvesebb szórakoztató és tanító fórum, amely harminc éve fáradhatatlanul hordja a tudás és az öröm igéit.” Betefomgaitva a bekötött évfolyam példányaiba, ötven év távlatából a történelem bontakozik ki a mai búvárkodó előtt már a címekből is: Erzsébet királynő halála (1898), Az angol—-búr háború (1899), Munkácsy Mihály halála (1900), A Nobel-díj első nyertesei (1901), A Wright testvérek sikeres repülése (1902), A Párizsi Nagyáruház égése Budapesten (1903), Jólkai Mór a ravatalon (1904), Az orosz— japán háború (1905), Rákóczi hamvainak hazahozatala (1906), Gróf Zeppelin léghajójának nagy sikerei (1907), A miessinai nagy földrengés (1908), Blériot átrepülte a La Manche csatornát (1909), Mikszáth Kálmán halála (1910), Török—olasz háború Tripoli szórt (1911), A Titanic katasztrófája (1912), Szerb —török—bolgár háború (1913), A világháború kitörése (1914), Prsemysl ostroma (1915), I. Ferenc József ■halála (1916), Megkezdődik a gép. és gázháború (1917), Gróf Tisza István halála (1918), aztán a Tanácsköztársaság, Horthy bevonulása Budapestre, és így tovább, Mussolini 1923-as fasizmusának jelentkezéséig, a németországi fasizmus megjelenéséig. A gépek ontották a lapok száziezreit. A Tolnai megálmodta technika egyre jobban a háborús hisztéria szolgálatába került. Tolnai ekkorra már megöregedett. Nem vette észre, hogy az Európa egén gyülekező viharfelhők az ő életművét is veszélyeztetik. 1941. után már korlátozták kiadói tevékenységét. Magyarország 1944. márciusi német megszállása után a nyilasok kezébe került, majd a Gestapo deportálta. Utolsó útját hasonlóan tette meg az elsőhöz: 1944- ben gyalog ment a maut- hauseni gázkamrába. Benkő Károly lószegek őrzik. 1891-től minden évben megjelentek a május elsejei jelvények is. Köztük olyan történeti érdekességek, mint az 1904- es, amelyen először szerepel magyar jelvényen az összefonódó sarló és kalapács szimbóluma. Az 1905-ös magyarországi és a németországi jelvény ábrázolásában és formájában is megegyezik. Szakszervezeteinknek és más társadalmi szervezeteinknek napjainkban elvétve van csak zászlója, címere, jelvénye. Valahol az útközben elvesztettük ezeknek a jelképeknek az értékét? A zászló becsülete, tekintélye csak fegyveres testületeknél maradt meg. Nemzeti ünnepek alkalmából fellobogózzuk a városainkat. A magyar zászlónak történelmileg meghatározott színei és arányai vannak: piros— fehér—zöld. És nem sárgás- piros, és nem fűzöld. Ahány ház, annyi színű, annyi formájú zászló a városban. A legújabb változat, ami megjelent a kereskedelemben, az anyagában virágmintákkal díszített paplanselyemből készült és kanárisárga rojtozású nemzeti zászló. H eti umor ét elején Egy texasi író meséli New York-i barátjának: — Gratulálhatsz, befejeztem az új darabomat. — És mi a címe? — Hamlet. — Te tréfálsz! Talán sói hasem hallottál Shake- spear e-ről? — Hát ez meglepő! — kiált fel az író. — Már akkor is beszéltek nekem erről a fickóról, amikor befejeztem a Machbethet! ★ — Semmit sem utálok jobban, mintha valaki akkor jön be a nézőtérre, amikor én már a színpadon vagyok — mondja az egyik színész. — És ha valaki éppen akkor megy ki a nézőtérről? — kérdezi a másik színész. ★ / — Micsoda fordítás ez! Nem tudják, ki fordította le ezt ilyen rosszul? — Senki, szerkesztő úr. Ez nem fordítás. Eredeti mű... ★ — Mi lett az új novelláddal? — Annyira „meghúzták”, hogy már csak aforizmaként közölték. ★ — Miközben az ön zenemüvének előadását hallgattam, az idős Smetanára gondoltam — mondja a kritikus. . — Hát ez igazán hízelgő! — mondja a zeneszerző. — És ezt mondtam magamban — folytatja a kritikus —: bár lennék most olyan süket, mint ő volt akkor! Szobrot ettek a gombák Mikroszkopikus kis gombák, a potsdami Sanssociban olyan súlyosan megtámadtak egy 150 éves márványszobrot, hogy a márvány porrá esett szét. Kémiai vizsgálatokkal és röntgen struktúraelemzésekkel megállapították, hogy az apró élőlények a márványban átkristályosodást idéztek elő. A kis és közepes kristályok felbomlottak és nagyobb kristályokká álltak össze. A kristályosodási nyomás a márvány struktúrájának teljes felbomlására vezetett. Az utóbbi időben valami mozdult, kitüntetéseink újraformálása most kezdődött meg. Ne féljünk a heraldikától, a zászlótantól, a pecséttantól — nem reakciós áltudományok, hanem nemzeti hagyományaink feltárói ezek. A Magyar Népköztársaság 1957-ben született címere nemzeti hagyományaink ötvöződésének eredménye. A címer egyik fő eleme a középen levő piros—fehér- zöld pajzs, * formájában , a korábban leghaladóbb magyar jelvény, a Kossuth- címer alakját követi. A pajzs felett az ötágú vörös csillag a munkásosztályt, Ja szocializmust és a proletár nemzetköziséget jelképezi. A Magyar Népköztársaság nemzeti zászlaja minden jelvény nélküli piros—fehér —zöld zászló. És van első zászlónk, amelyet nemzeti ünnepeink alkalmából az Országháznál, a Kossuth téren, díszőrség és katonai tisztelgés mellett, ünnepélyesen vonnak föl. dr. Szikossy Ferenc Piros-fehér-zöld pajzs Zászlóink, címereink, jelvényeink
