Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-19 / 245. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 19., kedd 3 Beszélgetések a lakásgazdálkodásról (IV/1.) II tanácsok áj feladatai A lakásprobléma megoldása hazánkban továbbra is kiemelt társadalmi, politikai feladat, amint azt az MSZMP XII. kongresszusának határozata megerősítette. Ennek alapján és szellemében hozta meg a közelmúltban ismertetett döntéseit a Minisztertanács a lakásellátás és -gazdálkodás fejlesztésével kapcsolatos intézkede>- sekről, s hagyta jóvá az ezzel összefüggő miniszteri rendeleteket. Társadalmunkat nemcsak azért foglalkoztatja ez a kérdés, mert a lakás az életszínvonal egyik meghatározó tényezője, tehát a szóban forgó döntések, intézkedések széles körben anyagilag érintik a lakosságot, hanem azért is, mert nem egyszerűen a lakbérek emeléséről, konkrét pénzügyi intézkedésekről van szó, hanem a fejlesztés, az elosztás, az értékesítés, az építés, a korszerűsítés valamennyi feladatkörét érintő lakásgazdálkodásról. Ami nemcsak anyagi, hanem szociálpolitikai, s így politikai kérdés is. Ezeket a kérdéseket tárgyaljuk a mai nappal kezdődő interjúsorozatunkban. Elsőként azt kérdeztük meg Buda Gábortól, a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala elnökhelyettesétől: melyek voltak a most hozott kormány- határozat előzményei? — Mindenekelőtt megkell állapítanunk — mondotta —, hogy a lakáshelyzet hazánkban az elmúlt években számottevően javult. Nemcsak mennyiségi javulásról beszélhetünk, hiszen felszereltségben, komfortfokozatban, sőt még a lakások méreteiben is jelentős a fejlődés, minden létező gondunk ellenére. A lakásépítés, -elosztás, -használat gyakorlata azonban az utóbbi években már nem felelt meg az 1970-ben elfogadott elveknek, és ezt sokoldalú, jogos bírálatok érték. Az elosztás és a fenntartás terhei nem oszlottak meg megfelelő arányban az állam és a lakosság, illetve a lakosság különféle rétegei között. Ez szükségessé tette, hogy tovább lépjünk, mert a változó körülményeknek megfelelő, hatékony lakásgazdálkodási gyakorlat még nem alakult ki. — A lakásépítés központi irányítását a településpolitikai meggondolások befolyásolták. Lehetséges, hogy ez is hátráltatta a tanácsoknak a helyi igényekhez és lehetőségekhez jobban igazodó, önálló munkáját? — Feltétlenül. Mostanáig a célcsoportos lakásépítkezés pénzeszközei meghatározóak voltak, de a fenntartás céljaira adott állami támogatás is a települések jellegéhez igazodott. Ez gátlólag hatott, akárcsak az. hogy a családok az építési és tulajdon- forma alapján kapták a szociális juttatást (tehát nem a családi helyzetük alapján), vagy éppen foglalkozásuk, adott társadalmi réteghez tartozásuk szerint. Szükségessé vált, hogy a Központi Bizottság és a Minisztertanács az ismert döntéseket meghozza, hiszen a korábban helyes, de a ma már túlhaladott rendelkezések, jogszabályok változásokat igényeltek. — A tanácsrendeletek elkészítésének melyek a főbb rendező elvei? — Első helyre kívánkozik az a már korábban is említett tény, hogy a célcsoportos lakásfejlesztés rugalmatlannak bizonyult. Nem mozgósította kellőképpen a lakosság anyagi eszközeit, sőt bizonyos mértékig kivárásra ösztönzött. Ezek ismeretében tehát indokolt és szükségszerű a tanácsok lakásgazdálkodási tevékenységének a fejlesztése; nagyobb önállóságot kell kapniuk a lakásgazdálkodási elvek alkalmazásában, a lakáscsere feltételeinek megteremtésében, a mennyiségi-minőségi követelmények kielégítésére irányuló erőfeszítéseikben. — Erre most megkapják a felhatalmazást? — Igen, az ő feladatuk a területi lakáspolitika teendőinek a megalapozása. Nagv felelősség ez. Hiszen a rendező elveket a helyi körülményekben és lehetőségekhez igazodóan jól és alaposan kell végiggondolni. Hogv példát mondjak: Őzdon vagv Bácsalmáson. Kőszegen vagv Mátészalkán más-más a helv- zet. hiszen e települések és lakosságuk körülményei között lényegesek a különbségek. Tehát a tanácsoknak a maguk illetékességi területén is nagyon differenciáltan kell határozniuk és cselekedniük. — S néhány konkrétum e nehéz „lecke” jellemzésére? — Például az, hogy a középtávú és ezen belül az éves terveikben is komplexen kell meghatározniuk az építés, a fejlesztés, a korszerűsítés egyenrangú, s egymással ösz- szefüggő céljait. A másik fontos tényező, hogy a tanácsok a helyi igények és lehetőségek ismeretében maguk határozzák meg. hogyan kívánják a lakásigényeket a legcélravezetőbb módon kielégíteni. Tehát eldönthetik, mennyi pénzt használnak fel új lakások építésére, menynyit személyi tulajdonú beépítésű területek előkészítésére (ami, egyébként. úgy gondolom, a korábbinál helyenként több figyelmet érdemel), mennyit felújításra, mennyit közművesítésre és más támogatásokra. Ismét hangsúlyozom a differenciáltság fontosságát. Mert egészen mások lehetnek az igények, s a lehetőségek olyan településeken, ahol főként csak bérből, fizetésből élők laknak, és más a helyzet ott, ahol jövedelmüknek nem a bér az egyetlen, vagy éppen a meghatározó forrása. Ezt azonban éppen a helyi tanácsok tudhatják a legjobban, tehát mi sem indokoltabb, mint, hogy övék legyen a döntés joga és felelőssége. — De ahogy mondani szokták, erősen „belejátszik” az építőipar helyzete, állapota is. — Természetesen és még sok egyéb. Éppen ezért a tanácsok megkapják azt a lehetőséget. hogy a pénzügyi formációk, az építőipari kapacitás. a közműlehetőségek és a lakossági szükségletek ismeretében határozzák meg például a lakásépítésben az alapterületet, a lakások minőség szerinti összetételét, a lakásépítés különféle módozatainak alkalmazását. Megint csak példával élve: nyilvánvalóan más a helyzet ott, ahol a szomszédban van házgyár, vagy ahol a lakosság reáljövedelme az átlagosnál magasabb, és ott. ahol esetleg e jellemzőknek az ellenkezője érvényes, tehát ahol mondjuk csak hagyományos technológiával, vagy éppen házilagos módszerrel kedvezőbb a lakásépítés. De még egy településen belül is lehetséges, sőt szükséges a többféle építési mód. — És a közműhálózat? — Lakásépítésnél elvi és meghatározó lépésként ki kell dolgozni a közműhálózat fejlesztésének pénzügyi, megvalósítási formáit és leghatékonyabb módszereit. Eddig ezt főként állami eszközökből finanszírozták, de mindinkább előtérbe kerülnek a lakossági társulások, egyszerűbben szólva; a lakossági teherviselés. Ennek a lehetőségeit és természetesen tűrési határát is nagy felelősséggel kell felmérni. — Ml a megoldás? — Az, hogy nem elég deklarálni a tanácsok abbéli kötelezettségeit, hanem meg kell teremtenünk hozzá az anvagi feltételeket is. Atgon- dolandónak tartom a telkek használatbavételének eddigi gyakorlatát. Ezt úgy kellene továbbfejleszteni, hogy megtaláljuk a mindenki számára elfogadható formációkat. A tanácsi rendelet keretében dolgozzák majd ki a lakás- gazdálkodás helyi szabályait, ezeken belül á szociális és egyéb juttatásokat. Az a feladat is hárul rájuk, hogy javítsák a csere feltételeit, és az új lakásokon kívül a meglévő lakásállomány bevonásával bővítsék a lakáscserealapot. — Milyen intézkedések várhatók a lakásfenntartás fejlesztésére? — A főbb rendező elvek közé tartozik, hogy fel kell mérni a lakások állapotát, meg kell állapítani a használati értéküket, ki kell alakítani a lakbérövezeteket, továbbá a lakbérek helyi differenciáltságának elveit és mértékét. A lakbérmegáila- pítások nyomán előfordulhatnak reklamációk, fellebbezések. rle ezzel együtt is vállalnunk kell ezt a semmi mással nem pótolható és kikerülhetetlen munkát. Megkell keresni a fenntartás anyagi forrósait és egyeztetni a szükségletekkel. Ehhez korszerűsíteni kell az állami lakások fenntartó szervezeteit, aminek egyik lényeges "feltétele, hogy kettéválasszuk az alapellátás (tehát a fenntartás) és a felújítás munkáját. Mindehhez kutatni kell az ingatlankezelési szervezeteken belül, e szervezetek megtartásával vagy újabbak kialakításával, a helyi adottságoknak megfelelő, rugalmas fenntartási formákat. Hatóságilag ellenőrizni kell a fenntartási munkát, és irányítását, amibe célszerű az eddiginél sokkal nagyobb mértékben bevonni a társadalmi szervezeteket. — A közvélemény érdeklődésének homlokterében álló intézkedésektől milyen eredményeket várhatunk? — Az egész lakásgazdálkodási 'rendszer nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan bontakozhat ki és hosszabb távon juthat csak érvényre. A helyi szervek önállósága sokirányúan bővül. Lényeges társadalompolitikai cél, hogy az építés és fenntartás arányai az igazságosabb teherviselést szolgálják. Társadalmi méretekben támogatni kell, hogy a lakásépítés belső aránya mennyiségi csökkenés nélkül megváltozzék: több legyen a saját szervezésű, vagy a munkáltatók támogatásával létrehozott lakás. A korszerűsített lakáselosztási és fenntartási rendszert a nyolcvanas évek második felére szeretnénk kiteljesíteni. — A lakosság így feltehetően aktívabban együttműködik majd a helyi tanácsokkal ... — Ez kívánatos is. Alapja az a tény, hogy a lakosság érdekeltsége közvetlenebb lesz a helyi település- politika kialakításában, ami segítheti az életkörülmények javulását és visszaszoríthatja azt a szemléletet, mely szerint elég, ha mindent az államtól várunk el. E szemléletváltozás nem puszta óhaj, hanem éppen a megváltozott helyzet teremthet hozzá feltételeket. Ugyanis a lakosság számára nem lesz mindegy, hogy lakására, vagy lakóhelyének környékére mennyire vigyáz, hogyan védi, ápolja, hiszen ami létrejön, az egyre nagyobb mértékben saját munkájának és anyagi tehervállalásának eredménye, amelyben mindenkor számíthat a tanácsok segítségére. Cserhalmi Imre KGST vízügyi szimpozion M át rafü reden A vízminőségiét automatikusan elemző készülékek és a távérzékelő állomások továbbfejlesztéséről rendeznek KGST_szimpoziont hétfőtől péntekig Mátrafüre- den, az Avar Szállóban. A tanácskozáson Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, a Szovjetunió,- Magyarország és meghívottként Finnország szakembered vesznek részt. Az elhangzó 15 előadás során a műszerek és berendezések kifejlesztéséről és alkalmazásuk tapasztalatairól lesz szó. A szdmpózionon magyar részről több kutató- fejlesztő cég: a Budapesti Műszaki Egyetem, a Mérőműszerek Gyára, a Labor Műszeripari Művek], továbbá négy vízügyi igazgatóság, valamint az Országos Közegészségügyi Intézet, a Papíripari Kutatóintézet képviselteti magát. A szakemberek a tanácskozás során csütörtökön megtekintik Alsózsolcán az automatikus vízminőségellenőrző állomást, valamint a lázbérci vízmüvet is. Az ország sok halastaván megkezdődött a november közepéig tartó őszi lehalászás. A hal egy részét feldolgozás után mint félkészterméket exportálják. A képen: munkában a halászok (MTI fotó: Csikós Ferenc felv. — KS)' A hét öröme-gondja Pétervásárán Tornacsarnok állami támogatásból - A törpevízmű vastalanítóra vár — ABC célrészjegyekből — Új óvoda, 400 adagos konyhával Pétervására és a hozzá tartozó, négy társközség — Ivód, Kisfüzes, Váraszó, Erdőkövesd — csaknem 5600 lakost számlál. Éppen a gondok megosztottsága, szerteágazó volta miatt van tehát bőven tennivalója a nagyközség tanácsi apparátusának. Mégis, amikor asztalhoz telepszünk Ivádi László elnökkel, előbb néhány friss eredményről, örömről ad számot. Így elmondja, hogy a négymillió forint értékű iskolabővítés eredményeként könnyebb immár a dolga Király Gábor igazgatónak, hiszen egymű- szakossá vált a tanítás. A múlt ősszel beindult, ötven- személyes új diákotthon, a környező települések jó képességű gyermekeinek biztosít zavartalan tanulmányi munkát. A két hónapja átadott óvoda pedig nemcsak további két csoport szervezését tette lehetővé, hanem 400 adagos konyhájával mind a gyermekintézmények, mind az öregek napközijének étkeztetését biztosítja a legkorszerűbb viszonyok között. Sőt! Ha sikerül teljes kapacitással beindítani a főzőhelyet, továbbá járműhöz jut a nagyközségi tanács, akkor Váraszó és Ivád óvodáit is innen látják el ízletes étkekkel. — Igen büszkék vagyunk a diákotthonra, de ugyanakkor már gondot is ad a- tanácsvezetésnek éppen úgy, mint Szűcs Dezső igazgatónak és munkatársainak. Az intézményt ugyanis nem tudjuk eredeti rendeltetése szerint működtetni. Vagy kellő propaganda hiányában vagy szülői tartózkodásból félig telt csak meg az otthon, így a teljes kihasználtság végett állami gondozottakkal kellett feltöltenünk — mondja a tanácselnök. — Ám a település feltétlen gazdagodását ígéri a mező- gazdasági szakmunkásképző intézettel közösen indított beruházás, Pétervására első tornacsarnokának építése, amihez az idén hárommillió forintos minisztériumi támogatásból és egyéb anyagiakból pedig biztosítottnak tűnik a létesítmény jövő esztendei felavatása. E téma kapcsán szóba került, hogy a csarnokot tanácsi kezelésbe adnák, költség- vetésünkben teremtve hozzá fedezetet. Bevallom, mi ennek örülnénk a legjobban, mert akkor iskolán kívüli, vagyis tömegsport célokra is tudnánk hasznosítani. Ez azonban pillanatnyilag a jövő kérdése! Elmondotta későbbiek során Ivádi László, hogy az utóbbi évek pénzeszközeit jobbára az óvoda építése kötötte le, és emiatt nem tudtak kellő gondot fordítani a nagyközség és a környező települések vízellátásának biztosítására. Váraszóra és Erdőkövesdre például Egerből, tartálykocsikban érkezik naponta a friss, egészséges víz, és a péter - kei törpevízművet sem tudja csúcsidőben ellátni a nemrégiben fúratott kút. Egyébként ennek a vize erősen vastartalmú, befogja az edényeket, a mosott fehérneműt. Egy vastalanító ára viszont millió forinton felül van, amire nincs fedezet. Kecsegtető ilyen szempontból: a Váraszó határában most nyert jó víz! S ehhez a közeljövőben szerveznek társulatot, hogy a teljes hálózat kiépülhessen. Elképzelhető, hogy ez a kút későbbiekben Pétervására gondján is enyhítene. . — Ami kereskedelmi ellátottságunkat illeti, lenne mit tennie a körzeti áfész- nek. És itt nem az alapvető cikkekre gondolok, bár gyakorta szűkében vagyunk a tejtermékeknek, és a kenyér szétszállítása miatt is sokat panaszkodnak a társközségekben — folytatja a tanácselnök. — A péterkei üzlethálózat kinőtte magát. Nagyon elkelne például a szakosítás. Nincs háztartási- cikk-boltunk, és a sok diák ellenére nincs a községben papír-írószer üzlet. Most talán mégis előre lépünk, amit Sebők Kálmán áfész- elnökkel folytatott tárgyalásainkra, valamint a célrészjegy-fizetés beindítására építek. Megcéloztuk egy ötszáz négyzetméter alapterületű ABC építtetését, ami a megüresedő korábbi boltok révén elősegíthetné a szakosítást is. Tehát a lakosság segítségére apellálunk, amit széles körű szervezőmunka előz meg. Hangsúlyozom, nem közadakozásról van szó, bár ilyesmiben a társközségek jó példákkal járnak előttünk. Váraszón tavaly így sikerült óvodát létesítenünk, Ivádon pedig most áll befejezés előtt a templom tatarozása, könnyítvén az állam terhein. Szóba került közöttünk Kaszab Balázs tsz-elnök neve is, akinek köszönhetően igen gyümölcsöző a tanács és a „Gárdonyi” kapcsolata. A közös gazdaság például, kétszázezer forinttal, meg földmunkákkal segítette az új óvoda építését, most pedig Pétervásárán, Váraszón, Erdőkövesden harmincnál több házhely kialakításához adott földet. Hogy ez menynyire indokolt, alátámasztja az a több tucatnyi telekigénylés, amely között még bükkszenterzsébetit is találni. Főként fiatalokról van szó, akikre különös figyelmet fordít a tanácsvezetés. Moldva? Győző és mennyezetburkoló Új falŰj termék gyártását kezdték meg a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát szentgotthárdi gyárában. A belsőépítészet számára készítenek fal- és mennyezet- burkolatot. Az alapanyagja 12 milliméter vastag faforgácslap, amely faerezetű fóliával borított. A fal- és meny- nyezetburkoló elem hossza 270 centiméter, szélessége pedig, 12,5 centimétertől 25 centiméterig terjed. A burkoló előnye, hogy a felületét nem kell csiszolni, lakkozni, nem vetemedik; egyenletes a színhatása és hosszú az élettartama. A kiváló tulajdonságú díszítőanyaggal esztétikussá tehe_ tők az épületek belső helyiségei. Őszi lehalászás
