Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
4. Népújság, 1982. október 16., szombat Egy „motoros” visszatérése Avagy: új lehetőségek küszöbén a boldogi közművelődés Próbál a boldog! népi együttes (Fotó: Szabó Sándor) Kedvező tárgyi feltételek, valamint a közönség részéről megnyilvánuló érdeklődés ellenére mindmáig meglehetősen zilált a boldogi közművelődés helyzete. Elsősorban a művelődési házra gondolunk, amelynek élén egyik igazgató a másikat váltotta. Tehát jósze- rint az sem volt, aki fazont, arculatot adott volna az intézmények, a tartalmas és folyamatos művelődés formáit keresvén. A probléma foglalkoztatta és foglalkoztatja a helyi vezetőket, akik szívügyüknek tekintik a népes település kulturálódását. Ezért a legutóbbi „igazgató- válság” után, olyan embert kerestek], akinek nemcsak megfelelő szakmai képesítése, hanem kellő tapasztalata, kitartása is van e sokrétű, áldozatos tevékenységhez. Három hónapja így került Boldogra Majláti Györgyné, aki korábban csaknem egy évtizedig Hatvan közművelődését szolgálta. Hogy milyen körülmények fogadták ... ? Előlegezett bizalogi — Ügy érzem, mind a pártvezetők, mind a tanácsi testület irányítói teljes bizalmat előlegeztek szervező, rendező munkámnak, illetve személyemnek. Viszonylag az anyagi lehetőségei is megvannak a korszerű köz- művelődésnek, hiszen költségvetésünkben mind a kiscsoportos foglalkozásokhoz, mind a nagyobb rendezvé- lyekhez biztosított a pénzügyi fedezet. Csak természetesen negyedévre szükség volt, hogy megismerjem a települést, a munkába be. vonható, segítőkész embereket, a hajlékul szolgáló épületet pedig olyan állapotba hozzam, hogy szívesen jöjjenek rendezvényeinkre a falubeliek — utal a kezdetre az új igazgató. — Bevallom, még most sem kecsegtető a helyzet. A lerongyolódott vizesblokkot ugyan kicsampéztük társadalmi segítséggel, de attól például előre reszketek, hogy miként tudjuk befűteni nagytermes estjeinkre a művelődési házat Az olajtüzelésű kazán működtetése ugyanis horribilis összegbe kerül, átszerelésére pedig pillanatnyilag nincs kilátás. TIT és művelődési ház Mind e gondok ellenére Majláti Györgyné igyekezett úgy előkészíteni az intézmény őszi, téli programját hogy a legkülönbözőbb érdeklődésű és korosztályú falubeliek igényét kielégítse. A pártházban például kiállításokat tud rendezni, vagy alkalmasint olyan vitafórumokat amelyek a községpolitika ügyét is segítik. Felvetette továbbá a kapcsolatot a TIT helyi csoportjával, hogy a művelődési ház klubtermében sokszínű, érdekes ismeretterjesztő szezont bonyolíthasson le. Igyekezett az elmúlt hónapok során a korábban eredménnyel működő művészeti csoportosulásokat is talpra állítani, megerősíteni, hogy tovább élhessenek a népi hagyományok, vagy a muzsikás kedvű idősebbek a tűzoltózenekar tevékenységében találjanak hasznos időtöltést szórakozást. A Népszínházzal pedig avégből próbál éppen kapcsolatot teremteni, hogy időközönként gyermek- dairabokkal, máskor felnőttekhez szóló színpadi müvekkel látogasson Boldogra. Falunapok küszöbén — Egyébként azt hiszem, a közeljövő hozza meg az én vizsgámat, az én igazi próbatételemet. Illetve, az elkövetkező néhány fontos megmozdulás tanúsíthatja, hogy miként sikerült beépülnöm a falu közösségébe, miként tudtam felkészülni a kulturálódás igényeinek a kiszolgálására — jegyzi meg 'beszélgetésünk során az igazgató. — Pontosabban fogalmazva, az október 16— 174 falunapokra gondolok, amelyeknek a sikere, netán a fiaskója eldönti: jó irányban indultam-e? E nagyszabású megmozdulással hagyományt szeretnénk teremteni, minden őszön tartalmas műsorral adva lendületet a tavaszig tartó közművelődési tevékenységnek. Az ilyen válalkozások sokfelé beváltak már, remélem, én sem okozok csalódást. Kazah népművészet Hogy mivel szolgálják Majláti Györgyné és munkatársai e két napon a települést? A programból kiolvashatóan minden korosztályhoz igyekszenek közelebb jutni. Szombaton délután „Ki kopog?" címmel például a gyermekeknek nyújtanak szórakozást. Ä műsor szereplői a televízióból ismert Levente Péter és Gryllus Dániel lesznek. Ezen a délutánon zenés, táncos felvonulást is rendeznek a túrád, bagi, ecsédi és boldogi népi együttesek részvételével, majd a csoportok szín- pompás műsort adnak a művelődési házban. Ami az igazgató kiállítási elképzeléseit illeti, ezek részben a folklórhoz kapcsolódnak. A falunapok keretében ugyanis kazah népművészeti bemutató nyílik a pártszékházban, és ezen Valerij Szmir- nov, a Szovjet Kultúra Házának munkatársa tart majd megnyitó előadást. A tűzol- iózenekarnak ugyanezen az estén a falubál nyújt majd szereplési lehetőséget. Október 17-én, vasárnapi pedig egy filmvetítés emelkedik ki a programból. Fejős Pál 1936-ben itt, Boldogon forgatott filmdrámájáról van szó, amelyben annak idején a helyi gyöngyösbok rétások statisztáltak, és nyilván sokan élnék még közülük ahhoz, hogy faluszerte nagy érdeklődést keltsen az archívumi celluloid szalag leper- getése, a „Tavaszi zápor” alkalmi felújítása. Igény és áldozat Boldog, ahogy Cserkúti István tanácselnök is kifejtette, szereti a szép és nemes szórakozást, a kulturálódás legkülönbözőbb megjelenési formáit. Áldoz is érte, ha valóban igénye szerint igyekszenek az ügyiét felkarolni. Egy tapasztalt régi „motorosnak” számító népművelő most megpróbálkozik azzal, amibe néhány ember bicskája már beletört Első lépései, elgondolásai jót ígérnek. Ha ehhez valóban megkapja a helyi vezetők és az itt élők sokoldalú támogatását, akkor bizonnyal siker koronázza törekvéseit. Ehhez persze némi kifutási idő kell, amit talán nem tagadnak meg tőle az illetékesek. Moldvay Győző Nyereség nélkül? A kultúra pénzbe kerül. Ugyan még le nem zárt vita folyik arról, hogy társadalmunkban áruvá tehető-e vagy sem, mégis kiszámítható, mennyibe kerül egyénnek és köznek. Nehéz gazdasági körülmények közé kerültünk. Számot kell vetni azzal, hogy mi a fontos és mi nem. Bizony, néhol még a beruházásokból is le kellett faragni, hogy az egyensúly megmaradjon. Sokszor felmerül az is, hogy minek a művelődésre jelentős összeget fordítani, ennél lényegesebb dolgok is vannak. Még magukat értelmiséginek tartó emberek is mondják, hogy a termelés serkentésére kell áldozni minél többet, meg szociális létesítményekre: járdára, óvodára stb. Az érvelés előtt meghajolhatnánk, ha csak a jelenre figyelnénk, de a távolabbra néző kétkedik ezen „alapigazságok” hallatán. Igaz, azonnal nem hoz nyereséget a művelődésre szánt összeg. Az is valós, hogy „ki lehet bírni” művelődési házak, mozik, színházak nélkül is. Fő az. hogy az ember jóllakjék, meg legyen hol álomra hajtania a fejét — ez a létszükséglet, a többi már ezen túl van. De vajon valóban elegendő-e ez, s nem kell-e mindig többre törekedni? Mert kikkel fogunk a gazdaságban nagyobb ütemre kapcsolni? Csak olyan munkásokkal, szellemi dolgozókkal lehet megvalósítani a másfajta, intenzivebb termelést, akik képesek az állandó megújulásra, nemcsak annyit tudnak, hogy azzal életük végéig egyetlen helyhez kötődjenek, hanem — ha a sors úgy hozza — más területeken is megállják a helyüket. Ehhez szakmai műveltség s a világban való eligazodás képessége kell. Ez kulturális beruházások nélkül nem megvalósítható. Igenis, törődni kell azzal, hogy a „hétköznapi ember” is találjon magának tájékozódási pontokat. Ez nem megy a művelődés „bázisainak" megteremtése nélkül. Szükség van művelődési házakra, s a többi létesítményre, amely erre lehetőséget ad. Könnyen meggyőződhetünk tehát arról. hogy nem szabad megkurtítani a közművelődésre szánt forintokat. Bármilyen taktikai elgondolás nem feledtetheti a stratégiai terveket: a távlatot sem a társadalom, sem az egyes ember nem vesztheti szem elől. Ha valamire mégis törekedni kell ezek között az új körülmények között, az az, hogy jobban, hatékonyabban használjuk föl a keservesebben előteremtett összegeket. Körültekintőbben szükséges a művelődést támogatni, még inkább a hatékonyságra figyelve. Nem szabad megengedni, hogy hozzá nem értők kezéből csurranjon-cseppenjen semmibe az erre szánt pénz. A valóban feleslegesen kidobott forintokért kár. De hogyha okosan használjuk föl — a jövőben nem kevés nyereséget hoz. Gábor László A jó programnak is... A jó műsornak is kell a cégér — vallják a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban, ahol az egész havi programról már az utcán tájékozódhatnak a járókelők — a későbbi nézők. A példa máshol is követendő lehet (Fotó: Kőhidi Imre) TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK Az Új Seprű — Nálam nincs kivétel, protekció, korrupció, bratyi- zás, klikkezés, sógor-koma- ság, lógás, spicliskedés — jelentette ki az Űj Seprű, amikor a bejárónő beállította az íróasztal mögé. Később még azt is leszögezte, hogy legeslegjobban a köpönyegforgatókat, az elvtelen hízelgőket, a főnökökkel gondolkodás nélkül egyetértőket utálja. Helyes — bólintott a szőnyeg alatt a már most nyugdíjazásra váró fiatal Szemétkupac. — Végre egy igazi Seprű! És bátran, a következményekkel nem törődve kijelentem, hogy mindenben igaza van a főnöknek — mondta az egész szobában jól hallhatóan. Az Űj Seprűnek ez természetesen a tudomására jutott. S hogy már ténykedése legelején bebizonyítsa (igazi) elvhűségét, következetességét, Szemétkupac kartársat soron kívül jutalomban részesítette. Hol hideg, hol meleg — Nyápic alak — gúnyu- lódott a hóember a felborzolt tollú vacogó verében. Ha-ha — nevetett volna a veréb, ha tud nevetni. Arra gondolt viszont, hogy jön még a kutyára dér, azaz majd eljönnek a jobb idők. Mire azonban olyan meleg lett, hogy a hóemberből megmaradt pocsolyában a tüdőgyulladás kockázata nélkül megmártózhatott volna, a veréb szerint most rendkívül antiszociális nap a vizet az utolsó cseppig felszárította. Ravasz a róka Keservesen megbűnhődsz még ezért — gondolta a róka, amikor az oroszlán álnoksága miatt kizavarta az állatok tanácsából. Híréhez - illően a róka hí- zelkedéssel, szép szóval a szúnyog bizalmába férkőzött, s igyekezett meggyőzni, hogy bár kicsi, de ha akarja, akkor legyőzheti az állatok királyát. Nem kell mást tennie, csak ha az oroszlán elalszik, szúrkálja meg az orrát. Mindig csak álmában, s végül az oroszlán jajgatva, szűkölve fog kegyelemért könyörögni. A szúnyog igent zümmögve elröpült az oroszlánhoz — jelenteni, hogy mire akarta rávenrú a ravasz róka. Lehetőségek Minden bátorságát összeszedte, és halkan bár, de kimondta : — Még most is rám tehén- kedik, elegem van magából... A fotel megnyikordult, amit azonban felhorkanásnak szánt. — Nem hallja?! Másszék le rólam — követelődzőit a támlásszék. — Örüljön, hogy itt lehet mellettem, maga, maga, kis izé — mondta a fotel. — Nem tudja, hogy ki vagyok én?! A támlásszék csikorgatta kilazult lábait. — Már hogyne tudnám. Éveken át tanúja voltam, áldatlan tevékenységének ... — Na, ne mondja. Hol volt maga tőlem ... Én — s fölpuffadt huzatából porfelhő szállt föl —, én hoztam a döntéseket! — Magán ülve hozták — javította ki a 'támlásszék. — Azaz, aki magán ült, az csak aláírta... — Vagy nem írta alá ... — Ez igaz, de azokat a döntéséket az készítette elő, aki rajtam ült. — Tehát magán is ült valaki. De én, én akár bársonyszék is lehettem volna, vagyis lehetnék, csak a huzatot kellene kicserélni. — De nem cserélik. — Még megtehetik. Óriási távlatokat nyitott ez a kor! — Ha magának, akkor nekem is — tette hozzá a támlásszék. S talán még most is vitatkoznának, ha el nem vész a hangjuk ott a szeméttelepen az éppen rájuk borított soksok limlom alatt. Szerződés „Kössünk megnemtámadási és kölcsönös segítségnyújtási szerződést” — üzente a macska a szürke kisegérnek, aki különben a társainál gyorsabb, ügyesebb, okosabb volt, s ezért nemrégiben kikiáltották köztársasági elnökükké. A kisegér válaszolt, hogy rajta nem múlik. A róka megfogalmazta a szerződést. Az ünnepélyes alákaparást — tekintettel az általános és krónikus takarékossági kampányra — minden formaság, ünnepség nélkűí tervezték lebonyolítani. így is történt. Az aláírást követően mancsot ráztak, majd a macska (aki rendszeresen nézte a magyar tévé-híradót) keblére ölelte a kisegeret. Az egér egy pillanatra meghökkent, de leküzdve ösztönös irtózását, belement a játékba, s észre sem vette talán, amikor a macska leharapta a fejét. A tudás hatalom — Én vagyok a teremtés csodája, az abszolút tökéletesség — jelentette ki a valóban gyönyörű, egészséges jonatánalma a gyümölcskosárban mellette lévő körtének. — Olyan vagyok, mint a föld, de inkább, mint a csodás nap. Gömb alakú és káprázatos. A szivárvány teljes színskálája megtalálható rajtam. S te? Te ronda vagy. Foltos. És körte alakú — ócsárolta a körtét. — De én ízletesebb vagyok. És táplálóbb! Száz gramm alma 126 joule energiát, 0,4 gramm fehérjét, 0,4 gramm zsírt és 7 gramm szénhidrátot tartalmaz. Ezzel szemben száz gramm körtében 209 joule energia, 0,4 gramm fehérje, 0,3 gramm zsír és 12 gramm szénhidrát van. A szépséged pedig múlandó és ehetetlen... Nahát, ki hitte volna — gondolta áz addig az almával kacérkodó kukac, és elkezdett araszolni a körte felé. Szente Pál
