Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 11., szombat 3. A Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa előtt (111/3.) Nemzetközi kapcsolatok és segélyezés A Magyar Vöröskéreszt — túl a természeti katasztró­fák, a fegyveres konfliktusok áldozatainak rendszeres, visszatérő segítésén — min­dig nagy gondot fordított nemzetközi kapcsolatainak ápolására. Így erősíti a ba­ráti együttműködést a szo­cialista országok testvérszer­vezeteivel, s szélesíti kap­csolatait a fejlődő országok nemzeti társaságaival, nö­vekvő támogatást nyújtva tevékenységük kibontakoz­tatásához. A Vöröskereszt Társasá­gok Ligájával és a Vörös- kereszt Nemzetközi Bizott­ságával kialakított együtt­működésben a Magyar Vö­röskeresztet az a törekvés vezeti, hogy — a Vöröske­reszt szerepének újraérté­keléséből levont következte­tések alapján — o mozgalom tevékenységében hangsú­lyozottabban kerüljön elő­térbe a humanitárius misz- szió, s a vöröskeresztes moz­galom hatékonyabb ténye­zője legyen a béke megóvá­sának. Elismerések A magyar vöröskereszte­sek képviselői rendszeresen és aktívan részt vesznek a liga vezető testületéinek ta­nácskozásain. Hasonlókép­pen aktív tevékenységet fejtenek ki az úgynevezett Ifjúsági Tanácsadó Bizott­ságban. 1980 márciusában Budapesten rendezték meg az európai ifjúsági vörös- keresztes vezetők V. regio­nális értekezletét, amelyen magyar előterjesztés alap­ján vitatták meg az egye­temi (főiskolai) vöröskeresz­tes munka tapasztalatait. A nemzetközi gyermekév kap­csán 1979 nyarán Leninvá- rosban tizenöt nemzeti tár­saság ifjú vöröskeresztesei, Zánkán az európai szocia­lista országok úttörő vörös­keresztesei részére szervez­tek nemzetközi találkozót, illetve táborozást. A Magyar Vöröskereszt főtitkárát be­választották a Henry Dunani Intézet vezetőségébe. A nemzetközi humanitá­rius jog tervszerű ismerte­tése és módszeresebb ter­jesztése céljából a Magyar Vöröskereszt 1980-ban elő­adóképző tanfolyamot szer­vezett, amelynek résztvevői segítséget adnak a hazai vöröskeresztes szervezetek ez irányú tevékenységéhez. A Nemzetközi Vöröskereszt­nek a témát gondozó szak­értői csoportjába meghívták dr. Herczeg Géza pécsi jo­gászprofesszort, a Magyar Vöröskereszt Országos Veze­tőségének tagját. A nemzetközi bizottság kétévenként ítéli oda a leg­magasabb ápolónői vöröske­resztes kitüntetést, a Flo­rence Nightingale Emlék­érmet. A Magyar Országos Segélyező Egyesület cente­náriumának évében hat magyar ápolónő kapta meg e rangos kitüntetést. A Ma­gyar Vöröskereszt centená­riumi ünnepségén a nemzet­közi bizottság elnöke szemé­lyesen nyújtotta át az ér­demrendet további négy ma­gyar ápolónőnek. Keresőszolgálat A Nemzetközi Vöröske­resztben végzett munka ki­emelkedő eseménye volt a két kongresszus között az 1981 májusában Budapesten megrendezett III. európai regionális konferencia, melynek ünnepélyes meg­nyitóján nagy visszhangot kéltő beszédet mondott Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. A magyar vöröskereszte­sek képviselői eredményesen működtek közre a Vöröske­reszt XXIV. nemzetközi konferenciáján, amelyet 1981 novemberében Manilá­ban rendeztek meg. Ezen a tanácskozáson meghosszab­bították a Nemzetközi Vö­röskereszt békebizottságának mandátumát; az állandó bi­zottság álelnökévé ötéves időszakra Hantos Jánost, a Magyar Vöröskereszt főtit­kárát választották meg. Emberbaráti tevékenysé­ge révén külön elismerést vívott ki magának a Vörös­keresztes Keresőszolgálat. Ez az eltűnt hozzátartozók ke­resésén kívül családegyesí­tési és tartásdijügyekkel, a háborús évekre vonatkozó igazolások beszerzésével a balesetet szenvedett magyar és külföldi állampolgárok hazaszállításával, a háború­ban elesett katonák sírhe­lyének megállapításával is foglalkozik. A Magyar Vö­röskereszt Keresőszolgála­tához évenkét több ezer le­vél, megkeresés érkezik. Segélyfelhívás — 19 naponként A Magyar Vöröskereszt az V. kongresszus óta külö­nösen aktívan vesz részt a Nemzetközi Vöröskereszt se­gélyező tevékenységében, mivel annak egyik legfonto­sabb feladata maradt válto­zatlanul a katasztrófa súj­totta áldozatok megsegítése Különböző természeti ka­tasztrófák esetén a liga, fegyveres konfliktusoknál a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának felhívása alapján, míg a liga fejlesz­tési programja keretében az egyes fejlődő országok nemzeti társaságainak nyúj­tottak támogatást a magyar vöröskeresztesek. A Vöröskeresztes Társasá­gok Ligája a természeti ka­tasztrófák, valamint az ele­mi csapások gyakorisága miatt az utóbbi években átlag 10 naponként bocsátott ki különböző segélyfelhívást. Ezekhez csatlakozva a Ma­gyar Vöröskereszt 26 or­szágba küldött — 44 alka­lommal — csaknem 50 mil­lió forint értékű segélyt. E segélyakciók jelentősége mindenki előtt nyilvánvaló. Hiszen sokak emlékezetében él még a sajtó, a rádió, va­lamint a televízió híradásai nyomán például az olaszor­szági, a jugoszláviai, a ro­mániai, az algériai földren­gés által okozott pusztítá­sokról, és a Magyar Vörös- kereszt időben érkezett se­gélyeiről közölt híradás. A fejlesztési program ta­nácsadó bizottságának tag­jaként a Magyar Vöröske­reszt hatékonyan részt vál­lal a fejlődő országok nem­zeti társaságainak támogatá­sában is. öt év alatt 24 fej­lődő országba — összesen 40 alkalommal — mintegy 30 millió forint értékben juttatott el segélyt, egyér­telműen bizonyítva a fiatal Vöröskereszt Társaságok­kal vállalt cselekvő szolida­ritást. E tevékenységében egyébként a Magyar Vörös- kereszt a múltban is tá­maszkodhatott, s a jövőben fokozott mértékben támasz­kodni kíván a pártoló tag­ság önzetlen segítőkészségé­re, amely minden köszöne­tét megérdemel. Újlaki László Fagytűrő szőlőfajta Mínusz 45 fokos fagy át­vészelésére képes szőlőfaj­ták meghonosításával pró­bálkoznak az Ural-hegységj közelében levő Orenburg vá­rosában. A moszkvai Pravda hír­adása szerint egy szőlésze­ti-borászati kutafóállamá­son sikerrel telepítettek olyan szőlőfajtákat, amelyek a szélsőséges szárazföldi ég­hajlat minden megpróbálta­tásnak sikerrel állnak el­len. Orenburg a Szovjetunió legészafcabbra fekvő vidéke, ahol még kísérleteznek sző­lőműveléssel. A blokkvezénylők felújítása egyszerűsítette, megbízhatóvá tette az ügyeletesek munkáját. Hihetetlen, mennyire tájé­kozatlanok tudunk lenni, ha mások munkájáról van szó. Itt van például a Gagarin erőmű. Mit is tudunk róla „mindközönségesen” ? Azt, hogy a visontai lignittel tü­zelnek a kazánjaiban és, hogy ott állítják elő hazánk­ban a legolcsóbb villamos energiát Aztán... ? Még annyit, hogy egyszer, valamikor „begyújtatták” a tüzet az óriási „kályhákban” és azóta is szaporán lobog­nak benne a lángok. A tur­binák pedig szorgalmasan pörögnek, zümmögnek és ontják a kilowattok száz- és százmillióit. Mennyire felszínes fogal­mak ezek. A részletek sok­kal izgalmasabbak, érdeke­sebbek ennél. Mert a szén ... Hányszor mondjuk: ta­karékosság? Mit kezdjenek ezzel az erőműben? Oltsa­nak le két negyvenes izzót? Tegyenek két lapáttal ke­vesebb lignitet a tűzre? — Nagyon sokat tehetünk azért, hogy sok-sok millió forintot megtakarítsunk — mondta Bódi Béla, a Gagarin Hőerőmű Vállalat vezérigaz­gatója. — Először is: szenet kell eltüzelnünk, minden mennyiségben. Minél több a szén, annál kevesebb az olaj. Innfen pedig már nem kell tovább folytatnom. Már számokat hallunk — rekordokról. A mi fülünk­nek furcsa rekordok ezek Például arról, hogy tavaly érték el a barna szén tüze­lésében a csúcsot. Nyolc- százezer tonnát égettek el belőle. Az idén még további százezerrel akarják ezt meg­toldani. Az eredeti terv sze­rint a mostaninak, mintegy ötven százalékát használhat­nák) fél. A kiemelkedő adatok sorába tartozik az is. hogy az elmúlt évben hétmillió­háromszázezer tonna lignit alakult át nálunk villamos energiává. Marad még egy adat eb­ben a sorban: az olaj há­romezer tonnával lesz ke­vesebb most, mint az utób­bi időkben Mindez rendben is lenne, szép is, említésre való, de önkéntelenül arra kell gon­dolnunk, hogy az erőmű tü­zelési módszereit a tervezők annak idején pontosan meg­határozták. Lehet ezt a „nor­mát” felrúgni — büntetle­nül? — Kockázatot kell vállal­nunk az ésszerűség határáig — hallom a választ a vezér- igazgatótól. Tehát, ha tetszik, ha nem, valamiféle „veszélyhelyzet.” alakul ki. Lehetséges ez? Inkább nem A téma izgató. Bevallom, nekem szokatlan is. Arról már éppen eleget hallottam, hogy „kockáztatni kell”, meri enélkül nincs igazi vállalkozás, de hogy éppen' egy erőműben ...? — Miután tudjuk, .hogy az országnak minden kilowatt­ra szüksége van, és, hogy azt itt lehet pillanatnyilag a legkisebb költséggel előállí­tani — bontja ki a lényeget a vezérigazgató —, elhatároz­tuk, hogy a szükséges javí­tásokat elhalasztjuk, amíg lehet. Amíg lehet... És utána? Meddig? Mindez nem úgy alakult ki, hogy a „vezér” otthon egy magányos félórájában megálmodta az egészet. Előbb a vezetői stáb hányta-vetette meg, aztán mindezt a felet­tes szervekkel is megbeszél­ték és utána elmondták el­képzeléseiket és az indokai­kat is a dolgozóknak. Meg kellett nyerni min­denkit a kockázatvállalás­hoz. — Bevallom, jól esett, hogy mindenki egyetértett velünk és támogatta elkép­zeléseinket. Mindenekelőtt a pártszervezetek segítő kész­ségét kell hangsúlyoznom — hallottam. Mondhatná erre bárki, könnyű így vállalni a ne­hézségeket. Könnyű ? Tessék kipróbálni. Majd kiderül. Igaz, nálunk a jó célok mindig képesek az embere­ket megmozgatni. ­— Ilyen módon az idén a tervünkön felül még száz- harmincmillió kilowattórát tudunk termelni. Az erőműi közösség han­gulata jó, a feladat világos. Tehát megy minden, mint a „karikacsapás”? Áldozatok árán A kockázat állandó ké­szenléti állapotot is feltéte­lez. Ehhez pedig emberek kellenek. — Most a Mátra erőmű áll — kapjuk a felvilágosítást. — Ennek egyik oka az, hogy olajtüzelésre épült. Az olajat pedig kímélnünk kell. A másik ok, hogy onnan na­ponta így harminc embert tudunk átszállítani, akik itt segítenek a munkákban. A harmadik erőmű a sal­gótarjáni. Ott is „kitaláltak” valamit. Nem is akármit. — Tervszerű kooperáció, így mondjuk hivatalosan — jegyzi meg a vezérigazgató. — A Salgótarjáni Kohászati Üzemek a lakosság egy ré­szét ellátja meleg vízzel he­lyettünk. Az üzem tulajdonképpen csak a lehetőségeit használja így ki, az erőmű pedig megspórol egy csomó tüzelőt és munkát. A szénőrlő malmok teljesítményét növelte, hogy — újításként — módosították járókere­keiket. Ezzel az üzembiztonság is javult, mert ha a blokk nyolc malmából egy vagy kettő meg is hibásodik, a kazán teljesítményét még nem kell csökkenteni (Fotó: Kőhidi Imre) Ha már itt tartunk, Bódi Béla a Heves megyei Terü­leti Energiaipari Bizottság vezetője is. És ... ? — Azt mondhatom, hogy a megye energiahelyzete jó. A bizottság mindezt fi­gyelembe véve igyekszik az ésszerű takarékosság további lehetőségeit megtalálni és terjeszteni. Ügy látszik, aki „otthon” jól tevékenykedik, ‘„máshol” is hasznosíthatja módszereit. Ez is nagyon szép, de ne feledjük, a lelkesedéssel nem lehet az üzletekben fi­zetni. — Megtaláltuk annak pénzügyi lehetőségeit is, hogy a feszített munkáért megfelelő anyagi juttatást tudjunk adni — tette hozzá a vezérigazgató. Ilyenkor mi így fogal­mazunk : anyagi juttatást. Az, hogy „pénz” — mintha nem illene ide Szemérmesek vagyunk? Pedig nem könnyű Mi minden történhet ilyen helyzetben? Lássunk egy példát. A hármas gép fő- transzformátora tönkrement. Csak a Dunamenti Hőerőmű­ből lehetett hozni helyette másikat. Ehhez nemcsak hat hétre volt szükség, hanem a 280 tonnás (!) monstrumot ki kellett szerelni, fel kel­lett rakni egy speciális jár­műre. amit az osztrák szállí­tó cégtől kellett megrendel­ni, elvinni javíttatni, a Du­na mellől elhozni a jó transzformátort. — Hat hét megfeszített munka. Különben ki tudja, mennyi ideig kellett volna a 3-as gépnek állnia. Ezzel kapcsolatos jó hír: senki sem akadékoskodott, amikor az osztrák cégtől a különleges jármű fuvarját meg kellett rendelni. Ha va­lami muszáj, azt még a „va­lutások” is megértik. A másik: olyan kevés a víz az erőmű hűtőtavában, hogy minden cseppet kímél­ni kell és mindent el kell követni, hogy valahonnan víz legyen. Az idei nagy szá­razság ... ! — Gyorsan kiépítettünk egy ideiglenes vízvezetéket a bányához és azon az elcsur- gó vizeket felfogjuk, ide szállítjuk. Megegyeztünk a domoszlói tsz-szel is, hogy a tárolójukból is kapunk vi­zet úgy, hooy az öntözési feladataikat is el tudják vé­gezni. Mindebből kiderül, hogy ha valahol kopogtatunk, készséggel segítenek bennün­ket. Megértik, hogy az erőmű­nek nem könnyű a vállalt feszített terveket teljesítenie. De bizonyára azért ilyen készséges mindenki, mert tudják, a Gagarin mindany- nyiunkért teszi azt, amit te­het és amit tesz.

Next

/
Thumbnails
Contents