Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-07 / 209. szám
4. • NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 7., kedd---------------—> A KÉ PERNYŐ ELŐTT íj___________— E gy hét... Részlet a Malualából Jelesre vizsgáztak nevelésből Látogatóban egy kitüntetett tantestületnél Maksa István átveszi a tantestület kitüntetését Kubai üzenet Az ember folyvást szom- júhozdk az újra, az ismeretlenre. Épp ezért várjuk azo. kát az estéket, amelyeken egy-egy ország mutatkozik be a képernyőn. A legutóbb Kubából kaptunk üzenetet, egy gonddal válogatott, színes érdekes műsorösszeálli- tást. Sokat hallunk, de mégis keveset tudunk erről a messzi szocialista országról, az itt élőik munkás hétköz. napjairól. Nos, a csütörtöki kínálat első, majd egyórás blokkja nemcsak ilyen jellegű ismereteinket bővítette, hanem művészi hangoltság- gal adott ízelítőt a távoli sziget építészeti, műemléki értékeiből, a varázslatos táj sajátos hangulatából. iEzt követően vetítették az 1979-ben készült Maluala cí. mű alkotást, amely a latin- amerikai filmek 1979-es havannai fesztiválján nagydí jat nyert. A mű témája is felkeltette az érdeklődést, hiszen a spanyol hódítók elleni harcok időszakába kalauzolt bennünket. Nem a nagy küzdelem legnevezetesebb epizódjait villantotta fel, hanem egy kifejező sztori kapcsán az elszánt ellenállás mozgatórugóira hívta fel a figyelmet. Méghozzá kerülve a sablonos megközelítést, sokrétűen, árnyaltan hatásosan, s épp ezért meggyőzően. Sergio Giral, a forgató- könyv társszerzője egyben a produkció rendezője is, azaz lehetősége adódott arra, hogy az általa tolmácsolt gondolatokat a legmegfelelőbb köntösben mutassa be. Ebben a munkában minden részlet fontos, jellemző volt, mégsem zavart minket az aprólékossá g. Elsősorban azért nem, mert ezek a mozaikdarabok — szerves egésszé ötvöződitek, s így képet alkothattunk a két hegyi faluba — Malualába és Bumbába — szorult őslakók szabadságvágyáról, a kormányzó körének megosztó, az erőket szétaprózni kívá. nó törekvéseiről azok pillanatnyi sikeréről, de végleges eredménytelenségéről is. Mindenekelőtt a cselekménysor lélektani hitelessége bűvölt el bennünket. Annál is inkább, mert számunkra szokatlan világban kellett eligazodnunk. Ebben a közegben nem európai módon nyilatkozott meg se az öröm, se a fájdalom, mégis minden érzelmi villanás emóciókat keltett bennünk. Olyannyira, hogy hama_ rosan elfogadtuk az egyedi tempót, s külön elismeréssel adóztunk a legmesteribben megkomponált képsoroknak. Ez a bemutató ismét arról győzött meg mindannyiunkat, hogy nem a földrajzi távolság a meghatározó, hanem az érzések és az indulatok azonos hullámhossza. (pán) Bejrúti jelentés Chrudinák Alajos, a Panoráma műsorában bemutatott riportfilmjével ismét bebizonyította, hogy nem véletlen kapott a közelmúltban első díjat Cannes-ban. Kitűnő ér_ zékkel időzítette a forgatást, ugyanakkor egy lapra tett fel mindent. Ez az egy lap a Habit-féle béketerv végrehajtása volt. Bízott a po-- litikai rendezés sikerében — és az ő szerencséje a mi szerencsénk is volt. (Ha a félelmetes túlerőben levő izraeli hadsereg — dacolva a világ elítélő véleményével — elindul, aligha jutott volna el képernyőnkre a film.) Így jelen lehettünk egy világpolitikai válság krízisénél. A Halász Mihály operatőrrel készített dokumentum- riport félelmetesen életközeibe hozta a jelenkor háborújának borzalmait, egy üldözött nép szenvedéseit. Az újságíróitól kétszáz méterre robbanó bombák, az orvlövészek fütyülő golyói, a veszély szinte már hozzátartozik a Chrudinák-filmekhez. S nem öncélúan, mert rá döbbentik a nézőt, hogy ami ott történik az nem „operettháború”, hanem a valóság, rombadűlő épületeivel és halottaival. A rendkívüli körülmények között is következetesen törekedett a szembenálló felek és azok véleményének bemutatására. A PFSZ vezetőjével készített éjszakai interjú, az idősebb Gemajellel folytatott — nem éppen kedélyes — beszélgetés, a .^közkatonák” hangulatának ábrázolása közelebb hozta a nézőkhöz a palesztin nép ügyét és válságos napjait. Ez a film, mint dokumentumriport, ismét esélyes lehet egy következő fesztiválon az élvonalbeli alkotások között. Huppán Béla Sokéves sikeres nevelőoktató munkájának méltatásaképpen augusztus 20-a alkalmából a megyei tanács egyik közoktatási díját kapta meg a visznek! általános iskola tantestülete. Maksa István igazgatóval jó néhányszor találkoztam Az sem véletlen, hogy mindig az általa irányított kollektíva kimagasló eredményeiről beszélgettünk, hiszen ez a gárda az elmúlt esztendők során nap mint nap igen sokat tett a felnövekvő nemzedékek szellemének és jellemének pallérozásáért. így aztán a direktorral az elért szint izgalmas műhelytitkairól gyűjtöttünk kifejező adalékokat, történeteket. Túl a nehézségeken A tevékeny pedagógus 1971-től „karmestere” a tanítói, tanári közösségnek. — A kezdet nem volt könnyű, ugyanis idejöttöm- kor tornyosuló gondok fogadtak. Már akkor elhatároztam, hogy nyílt lapokkal játszom, mindenkinek előlegezem a bizalmat, valameny- nyi kartársam ígéretes törekvéseinek zöld jelzést adok. Azt hiszem, ennek az alapállásnak köszönhető, hogy hamar feloldódott a feszélyezettség, a bizalmatlanság. Elértük azt — közös akarattal —, hogy mindany- nyian a legfontosabb feladatok végrehajtására összpontosítsuk energiánkat. Ebben a légkörben szárba szökkent a kezdeményezőkedv, okos javaslatok regimentje született. Ezeket megvitattuk, finomítottuk, s idővel valóra is váltottuk. Más szóval: a demokratizmus hétköznapi gyakorlattá vált nálunk. Nem emlegettük folyton, hanem cselekedeteinkben mutatkozott meg. Ügy is fogalmazhatnék, hogy a baráti hangulat feledtette a hajdani nézeteltéréseket, s az egyén sikerének az egész társaság örült. Mindez nem szép szólam, nem dicsekvés, hitelességét többek között — kitüntetések sora igazolja. 1973-tól nyolcán részesültek ilyen elismerésben, átvéve tizenhárom miniszteri, úttörővezetői dicséretet, illetve jelvényt. A tanulók érdekében Ennek az átlagon felüli cselekvésvágynak, lelkiismeretességnek igazi nyertese a tanítványok serege lett. — A kis létszámú osztályokban a diákok élvezhették a differenciált foglalkozás előnyeit, a hátrányos helyzetűek behozhatták lemaradásukat, felzárkózhattak a középhad vagy éppen a jobbak táborába. Az is érthető, hogy a nyolcadik osztály befejezése után nem érte csalódás őket. A jelentkezők zömét felvették nemcsak a szakmunkásképzőbe, hanem a gimnáziumokba és szak- középiskolákba is. Az iskola nem feledkezett meg róluk, továbbra is figyelemmel kísérte szereplésüket, jó érzéssel tudósíthatok arról, hogy az erős mezőnyben is állták a sarat. Néhányan megyei, sőt országos szinten is hallattak magukról. Négy évvel ezelőtt hárman a társadalomkutató úttörők vetélkedőjében hazai elsők lettek, s az sem véletlen, hogy az egyetemre is bekerültek. Számukra megnyugtató az, hogy nemcsak a meglévő tehetségeket fejlesztettük, hanem a szerényebb útravalóval érkezetteket is felkaroltuk. A jobb adottságokért Arra is gondoltak, hogy folyvást javítják a nevelésoktatás tárgyi adottságait. Akkor sem keseredtek el, ha az ígéretes elképzelések megvalósítását anyagi nehézségek akadályozták. — Nem panaszkodtunk, hanem kiaknáztuk a társadalmi összefogásban rejlő lehetőségeket. Szerencsére jó kapcsolat formálódott a községi vezetőkkel, így aztán könnyen szövetségeseket találtunk. Az együttműködésnek meg is lett az eredménye. 1979-ben olyan tornatermet vehettünk birtokunkba, amelyet még ma is megcsodálnak a környékbeliek. Forintban nem bővelkedtünk, de bárkihez fordultunk, mindenki készséggel fogadott és segített. 1981-ben hasonló módon építettünk salakpályát. Úgy vélem: ezt érdemes emlegetni, mert a példa másokat is követésre sarkallhat. Szerény tervek A gratuláció után illik a jövőre szóló tervekről is érdeklődni. A hangzatos mondatok ebben az esetben is elmaradnak. — Nem hirdetühk „világraszóló” programot, az elkövetkező években arra törekszünk, hogy legalább ugyanazt nyújtsuk neveltjeinknek, mint korábban. Ennek érdekében nemcsak a bevált módszereket vetjük hadba, hanem keressük, kutatjuk, s remélem meg is találjuk az új, az eddigieknél hatékonyabb eljárásokat. Nem is tehetünk másként, ugyanis ezt kívánja fiaink, lányaink mindennél előbbre- való érdeke ... Pécsi István Safik el-Vazzán libanoni miniszterelnök a Magyar Televízió mikrofonja és kamerája előtt BÁRÁNY TAMÁS : 4 FÉSŰK M SE L EGE Pori festő kiállítása Október 14-től lesz látható a Magyar Nemzeti Galériában a finn népi-nemzeti festészet legjelentősebb képviselőjének, Akseli Gallen- Kallelának a kiállítása. 1865-ben született Poriban, festészeti tanulmányait a párizsi Julian-akadémián végezte. Képeinek témáját szinte kizárólag a nép életéből, a nemzeti, mondakörből merítette. Festett arcképeket, készített kőrajzokat, fametszeteket, rézkarcokat, plakátokat. Illusztrálta többek között a Kalevalát, s népművészeti elemek fel- használásával tervezett bútort, szőnyeget, hímzéseket. A képzőművészeti és alkalmazott grafikai tevékenységét tükröző tárlat anyagának jelentős része a művészről elnevezett finnországi múzeumból érkezik a galériába: 120 festmény, grafika és plakát. Emellett bemutatják a Szépművészeti Múzeumban őrzött több mint 40 alkotását, ezeket a magyar állam az 1900-as évek elején, Budapesten rendezett Gallen-Kallela-kiállí tások során vásárolta meg. A tárlatot ex-librisek és freskótervek is kiegészítik. XXXV. — Én sem! — csatlakozik sietve Tibor. Odakint újból megszólal a csengő. — Kati! — hajol hozzá az öccse —, ebben a házban úgyis te vagy a férfi! Eredj! Minden szem Tiboron; elvégre ő a házigazda. Int a feleségének, hogy maradjon, és lassan, vontatott léptekkel elindul az előszoba felé. Az imént már úgy érezte, kissé fejébe szállt az ital, s jó lesz á koccingatást abbahagyni — most viszont egy pillanat alatt kijózanodott, és hideg fejjel mérlegeli a várható esélyeket. Aztán ott van már az ajtónál; s már a kulcs is meg- csikordul. Az öreg rózsacsokorral áll az ajtóban; a kertjében szedhette. Derűsen mosolyog. — Szervusz, fiam — mondja és belép. — Szervusz, apa — mondja Tibor, s a földet nézi. — Köszönöm, hogy eljöttél... — No hallod! — Az öreg fejét csóválja. — Ez aztán a meglepetés, te, ezzel a Lali gyerekkel! Sosem hittem volna, hogy nősülésre adja a fejét, annyira megkomolyodik ... És a menyasszony? Meg vagytok vele elégedve? — Ó, igen — mondja Tibor kínlódva, s örül, hogy a szobaajtót nyithatja apja előtt, s most sem kell a szemébe néznie. — Bájos teremtés ... — És arra gondol: végeredményben ki tehet arról, hogy Bende Lajos elektromérnök véletlenül éppen Szotyori Máriáékhoz szállt ki javítómunkára, aztán egymásba gabalyodtak... A lány egyetlen szóval sem említette, hogy menyasszony — így Lali a legjobb hiszem- ben kezdett udvarolni neki!... Nna! Szász Bálint pillantja meg odabent elsőül az öreg Kovácsot; felderülő arccal lép oda hozzá. — Á, Kovács szaki! Maga itt? — Kezet ráznak, Szász aztán Tiborhoz fordul. — De kedves gondolat volt tőled, Tibikém, hogy a műhelyből is meghívtál valakit! — Nagyon derék! — kiáltja Fülöp Géza, poharát az öreg Kovácsra emelvén. — A munkásság kitűnő képviselőjét! Éljen! Réz is odalép, a kezét nyújtja. — Hozott isten, öreg harcos! De örülök, hogy itt látlak! — És Tiborra pillant. Amaz a homlokáig veres most. Körülnéz, aztán lassan odamegy a szoba közepére, ahol az imént Fülöp Géza olvastá fulmináns köszöntőjét, és fölemeli a kezét. — Halljuk! — kiálltja kíváncsian Bende örömapa. — Halljuk! — kontráz neki büszkén Szotyori, a másik örömapa. Tibor Szász felé fordul. — A most érkezett vendég nem — megnyomja a szót: — valaki a műhelyből, Bálint bátyám. — Ezt meg már Fülöpnek mondja: — És nem is csak a munkásság kitűnő képviselője. Itt az ideje, hogy egy régi-régi titkot bevallják: Kovács szaki egyben az édesapám is! Az igazgató elragadtatva tapsol. — Pompás! Kovács — Kovács! Hehe! Ennél jobb viccet ma estére, gyerekek!... — A könnyét törli, úgy kacag. — Nem is mondtad, Tibikém, hogy műsoros estre hívtok! Réz arca rezzenéstelen, ahogy most fejét rázza. — Ne mulass, Szász elvtárs, ez komoly dolog. Szász rámered. — Komoly? És te tudtál erről? Réz bólint. — Én vettem fel a fiatalembert. Akkor még a személyzeti osztályon dolgoztam, emlékszel. Az igazgató gyámoltalanul körülnéz. — De miért kellett ezt, barátaim? Tibor a száját rágja: rövid némaság után Kata felel helyette. — Nem akart visszaélni az apja protekciójával... — így volt! — int hevesen Réz Ernő. — Éppen ezért szigorú diszkréciót kért.... — És te? — néz rá Szász. — Biztosítottam, hogy megkapja! Azt mondtam magamnak derék, Szerény fiú, hát támogassuk! Nem akar visszaélni a származása adta előnyökkel, az apai protekcióval... Ritka az ilyen fiú a mai világban! Fülöp tekintete állhatatosan ott ül Tibor arcán. Aztán odahajol hozzá és odasúgja neki: — Az apád protekciója ... — Legyint. — Tibi, Tibi! Dörzsölt fiú voltál te már ezelőtt tizenkét évvel is!... Kis csönd. Az öreg Kovács aztán körülnéz. — No, fiam. Eljegyzésre hívtatok. Hát hadd gratulálok a jegyespárnak! — Körülnéz; a fiatalokat keresi, de azok a szomszédos szobáiban bújtak össze. Tibor töpreng, hogy csupán csókolóz- ni-e, vagy Lali ezzel is az időt akarja húzni... Az öreg lassú léptekkel átmegy Tibor szobájába; a fiatalok szétrebbennek. Erről a csokorról is lekerül a papír. (Folytatjuk)
