Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-05 / 208. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 5., vasárnap Sóhaj, panasz, vita évek óta, jöttek-mentek a levelek a kiskerttulajdonosok aláírásaival az autóbuszmegálló ügyében. Kapott belőlük a Volán, a Közút, a városi tanács és persze a Népújság szerkesztősége is. Kérték a telektulajdonosok, hogy az iBgerszólót íelé haladó járatok álljanak meg az Éger- látónál — a tsz tanyaépületénél — ahonnan megközelíthetők az Agárdi, a Lőrinc- vári és a Rózsás dűlőben levő saját, bérelt, vagy kert- szövetkezeti, háztáji földterületek. Szóltak, írtak arról, hogy miért kell gyalogolni az üres, vagy egy-két főt szállító járatok mellett az igen meredek úton. Végül is meghallgatást talált az óhaj. Építőanyag érkezett, gépek jötték, elkezdődött a munka. Szemet gyönyörködtető kis megállóhely alakult ki. A napokban már odakerültek az új jelzőtáblák is. Az autóbuszok odakanyarod- nak a le- és felszállást segítő járdaszigetekhez, így könnyítik a telekre járók közlekedését Kihallgattam beszélgetésüket, amikor azt fejtegették újra aláírásokat kellene gyűjteni — mint amikor az autóbuszmegállót kérték —. most azért, hogy megköszönjék, mert úgy illik: kérték és megkapták; így őszinte szívvel köszönik. Mindenkinek, aki segített Lukács András Eger VISSZHANG Uszodát Hatvannak Ügy érzem „helyettem is — még inkább a hatvaniak helyett, avagy nevében írták” a szeptember elsejei 1 Népújságban „Rekviem az öregfürdőért’’ cikkét. Amint a riportból is kiviláglik, az ügyben felelős emberek se mondanának le könnyű szívvel, s lelkiismeretfurdalás nélkül a jó öreg fürdőről — csak hát... Az építési engedély kiadatott, a bontás már félidőben, a vízművesek építési kedve csillapíthatatlan. Mit lehet itt tenni egyáltalán van-e megoldás? Az írás résziben választ is ad: biztosítson a városi tanács valahol telket a tmk-üzemcsar- nok felépítéséhez, szervezze meg az öregfürdő társadalmi munkára alapozott (lásd: szakmunkásképző, és persze más intézmények: nemes ügyről van szó, nem fognak hallgatni sehol) felújítását — amíg nem késő; keresse meg és nevezze ki az uszoda üzemeltetésére, fenntartására legavatottabb intézményt! Ezt kellene tennie más megoldás nincs is, ami a város érdekeit szolgálhatná. Hosszú esztendők óta megoldatlan Hatvan uszodai gondja. Megszámlálhatatlan sokan vannak, akik jelentkeznének az első hívő szóra. Egy fedett 33 méteres medence bizonyára jól szolgálná az iskolai úszásoktatáson kívül a helyi tömegsport, a felnőtt testedzés ügyét is. Hegedűs László Hatvan Kulturáltabb közlekedést APRÓBB-NAGYOBB BOSSZÚSÁGOK Ej, az a sziréna Az idősebbekben igen rossz emlékeket ébreszt a sziréna hangja, idézi azokat a napokat, éjszakákat, amikor az ellenséges bombázók közeledtét jelezte. Elegük volt ebből annak idején a karácsondiaknak is. De sajnos egészen nem tudták elfeledni ezeket a hangokat, mert naponta két alkalommal, reggel és este iszonyatos UvSItő hang veri fel a falu csendjét. A helyi takarékszövetkezet biztonságvédelmi berendezése okoz igen sok bosszúságot a helybelieknek. Vajon mi lenne, ha mindenütt ilyen megoldást találtak volna? A modern technika világában sok olyan eszköz van a biztonságvédelem szolgálatában, amely nem zavarja rémítő hangú szirénázással az emberek nyugalmát. Nem lehetne Karácsondon is ilyet alkalmazni? D. Gy., Karácsond Nyitva tartás — kiérti „A balesetek okainál a balesetek egyharmad része a sebesség nem megfelelő alkalmazása, húsz százaléka az elsőbbség meg nem adása miatt áll az élen” — olvasom a Népújság szeptember 2-i számában a baleseti helyzetről szóló cikkben. Elgondolkoztató adatok és szerintem összefüggésben állnak a közlekedés kulturáltságával, illetve a kulturáltság hiányával a közlekedésben. És egy kicsit érthetetlen is, hogy ez, amikor már annyi gépkocsi közlekedik, még téma lehet. Vajon miért képzelik még mindig annyian az utcákat, az autóutakat versenypályának? Hová sietnek? Az árokba? Az előttük lévő kocsi csomagtartójába? Nagyon sokszor okoz problémát az elsőbbség meg nem adása. A kockáztatás, hogy még kijutok, mielőtt Ideér a másik. De hogy az udvariasságnak is sokan híján vannak, arra az egri közlekedésben sajn«s, nem egy példát tudok. Ott van például a Beloiannisz utca és a Vörösmarty utca kereszteződése. Nagyon sokszor állnak a buszok — noha a KRESZ kifejezetten előnyben részesíti a tömegközlekedési eszközöket, — mert egyszerűen nem állnak meg a gépkocsik. Vagy ha valamelyik végre megáll, a mögötte állók duplakoncertje sürgeti. De arra is volt már sajnos példa, hogy valaki kiengedte végre a kocsisort, s a mögötte lévő előzve, majdnem beleszaladt a kiforduló kocsikba. Kicsit több türelem, és kicsit kevesebb agresszivitás az úta- kon, már is javítana baleseti statisztikánkon. Arról már nem is szívesen szólok, hogy olykor a mentőt sem veszik figyelembe. A közlekedést tanulni kell, s nem lehet eléggé korán elkezdeni. A kulturált közlekedésre is apró korban kellene szoktatni a gyerekeket, amikor az első kerékpárt megkapják. Erről sem lehet eleget beszélni. Olvasom a jelentésből, hogy a gyalogosok kevesebb balesetet okoztak. Sajnos, fordítva még mindig nagyobb a baj. Nem ritka az átkelőhelyeken a még centikre kiszámított távolságra elsuhanó gépkocsi látványa. Több türelemmel és megértéssel kellene járni az utakon gyalog, motoron és gépkocsin egyaránt, s akkor a Heves megyei Közlekedésbiztonsági Tanács jövő félévi tapasztalata is sokkal kedvezőbb lehetne az eddigieknél. Dobrovits Mária Eger Apró kis boltocska biztosítja az egri Csákói rész lakóinak alapellátását. A Sas úti üzemek dolgozóinak egy része is itt szerzi be a mindennap szükséges dolgokat. Segítette ezt az is, hogy a bolt nyitva tartási ideje alkalmazkodott a munkába- járókhoz, reggel hattól déli tizenkettőig, délután négy órától este hatig volt nyitva. Az új rendelkezés szerint a bolt nyitva tartási ideje reggel hattól délután 2 óráig tart. Lehet hogy ez jó a bolt két dolgozójának, de nem jó a műszakbajáró háziasszonyoknak. Nem kellene-e vajon a nyitva tartást a dolgozók többségének érdekeit figyelembe véve megszabni? (Sz. J. leveléből) Együtt az óvodásokért... így igaz — nem árt számolni A kompolti napköziotthonos óvoda két éve költözött a volt tanácsház átalakított helyiségeibe. A három csoport részére ideálisak a körülmények. Az elmúlt tanévben 128 gyermek járt ide, közülük ma már negyven- ketten az általános iskola padjait koptatják. Az óvoda vezetői fontosnak tartják a bölcsődével való kapcsolat- tartást. Sokat jelent a bölcsőde munkája, hiszen a kisgyermekek már ott ösz- szeszoknak, barátkoznak és együtt jönnek óvodába. Előzetesen ismerkednek az óvodai nevelőkkel is. Fontos feladatnak tartják az óvónők a családlátogatásokat, ugyanis a gyerekeket a családban, családi környezetben kívánják megismerni. A szülők megkereshetik problémáikkal a fogadóórákon őket, s ezenkívül nyílt napokat tartanak. A nevelőmunka egyik célja, a gyermekek iskolára való felkészítése. Ennek érdekében rendszeres kapcsolatot tartanak az iskolai nevelőkkel. A kapcsolattartás formái: bemutatófoglalkozások az óvodában, óralátogatások az iskolában. Közösen végzik az iskolaérettségi vizsgálatokat is, informálják az iskolai nevelőket a gyermekek személyiségének fejlődéséről. Nagy súlyt fektetnek a hátrányos helyzetű gyermekekkel való foglalkozásra. Az óvoda vezetői biztosítani kívánják a gyermekek részére az egészséges mozgást a játszóudvaron, tervezik egy részének pormentesítését. Kihelyezhető táblákkal pedig pár perc alatt KRESZ-parkká alakíthatják át a terepet. Az óvoda berendezéséhez már eddig is sok segítséget nyújtottak. A kál-kápolnai Károlyi Mihály Termelőszövetkezet a játszóudvarra töltőhomokot szállított, a Tar- namente Ipari Szövetkezet a csoportszobák régi falait tették rendbe, a mosdókba pedig választófalakat készítettek. Elismerés illeti a Luna szocialista brigádot is, tagjai ugyanis az öltözőpolcok, cipőtartók, függönytartók elkészítését vállalták. Sajnos hiányoznak még a felszereléshez gyermekszékek, asztalok, tárolószekrények, s szükség volna még egy Mini-Mat készletre is, de remélhetően ez is megoldódik. Farkas Csaba, Tófalu Szívesen olvasom a Népújság cikkeit, mert általuk megvalósul a célom, az olvasottal több akarok lenni. Bosszant, ha ez nem sikerül, így jártam a lap e havi 19-i számának egyik „Mérlegen az időnk” című cikkével. Mind az ideig érdekes volt a különböző életmódnak adta időmérleg-felvételekről szóló ismertetés, amíg „A kulturálódás, szórakozás alapjá”-ról szóló részben a következő adat meg nem állított: 1963-tól 1977-ig a mező- gazdaságban dolgozók aránya „egyötödről mintegy egyharmadra csökkent”. —• Az állítás bennem pillanatnyilag kellemetlen, bizonytalansági érzést váltott ki. Az állítást ellenőrizve, kitűnt az Oka. Az, hogy 1- = 20% 5 1- = 33% 3 Hihetőleg számcseréről van szó. Csakhogy az adatközlésre nem a hit, hanem a hitelesség a mérvadó. A cikk tartalmából kétségtelenül az a következtetés vonható le, hogy íróját komolyan érdekli az, ami a számok mögött van. De maguk a számok is megérdemlik a komoly figyelmet. Mert különben lám összetéveszthetők, azaz bizonytalanok. Szőllösi Sándor Heves V életlenül találkoztunk és Főszerkesztő Űr kedvesen kérdezte: hogyan telnek nyugdíjas napjaim? Engedje meg, hogy írásban számoljak be néhány órámról. Ha hiszi, ha nem én min. den szombaton esküvőn veszek részt. (Ha akarok, ha nem.) Igazi falusi lakodalmat azt hiszem ma már csak az egri Expressz Étteremben lehet rendezni. Nincs szándékomba reklámozni az éttermet és kitűnő zenekarát, de nekem elhiheti, mert két szobám és az erkélyem nyílik arra. Hogy az elején kezdjem; Szombatonként délután négy óra felé megérkezik a násznép. Ezt a térre kihelyezett vasszékek hangos csörömpölése tudatja velem. Félóra múltán kikerget a kíváncsiság az erkélyre, és csendes elismeréssel állapítom meg, hogy a bejárat előtt hűsölő lakodalmasokból alakult alkalmi kórus, egyelőre zene nélkül, mély átéléssel és igen szépen énekel. A kedves ifjú pár is megérkezik öt és hat óra között. Olyan lelkesedéssel fogadják őket, hogy a ház ablakai beleremegnek. Én is. A zenekar a decibellel nem fukarkodik és éjfélig a szólista mikrofonjával változatos nosztalgiahullámot diktál a jó torkú lagzisoknak. Jó, igazi, ez a lagzis zenekar, nem húzza az időt, szinte pihenés nélkül játszik. A menyecsketánc után jó étvágyat kívánnak. Érre eszembe jut a délről maradt paprikásasirke. Betáncolok a konyhába érte és kicipelem az erkélyre, nehogy kimaradjak valamiből. A nagytemplom órája mély kongással üt egyet. Múlik az idő, és vele az élet állapítom meg szomorúan. A násznép nem sok időt tölt evéssel. Zenekari kísérettel torka szakadtából kezd valami Jánost agitálni, hogy legyen fent a Jánoshegyen, de annak a szegény szerencsétlennek úgy látszik semmi kedve sincs a dologhoz éjjel két órakor, hiába próbálják ismételten rábeszélni. Az ágyam szélén ülve hallgatom, hogy mire mennek azzal a Jánossal. Nem sokkal később lentről közlik velem: Snájder Fáni sej azt mondta! Sohse szerettem a pletykát, becsukom az ablakot. A füleimbe vattát helyezek, de még így is sikeresen közlik velem, hogy Snájder Fáni mit mondott. Szobámban bárminkét fok van, de lent a forró hangulat ötven fok. Sóhajtva nyitok újra ablakot, hogy az a pár fok különbség bejöhessen. Közben erősen töröm a fejem, hogy a távolabbi szomszédék kutyája szolidaritásból üvölt-e a násznéppel? Közben a találékony násznagy vonatot alakít a lakodalmasokból: Megy a gőzös Kanizsára. A zenekar megemeli a hangszint, hogy kint is jól hallják, és a vonat egy pár félkört fut az étterem körül. Remekül szórakoznak. Ezek után hajnali 4 óra felé én is zokogva dúdolom a zenekarral: hogy ebbe a szerelembe bele lehet halni. Fél öt körül a székek csörömpölése és a nóta cifrázza: Vége van már o lakodalomnak! Boldog szuszogással adom át magam a hajnali nyugodalomnak. És ekkor a busz-pályaudvarról egy tiszta, szép tenor hang kezd sürgetni, hogy négy perc múlva indul a járat Budapestre! Fejvesztve kapkodok a ruháim után, de közben ráébredek: hiszen én nem is akarok Budapestre utazni! Reggel kissé fáradtan kezdek a főzéshez, takarításhoz, s a következő gondolatokkal játszadozom; 1. Nem lehetne ezeket a lakodalmakat a szépasszony- völgyi csárdákban tartani? 2. Vagy! mi lenne, ha tíz óra után lezárnák az étterem aj fajait, hogy a násznép ne a téren és az áruház kirakatai előtt szédelegjen, és lejjebb vennék a zenekar hangszóróját? 3. Az éttermet ki lehet bérelni, de az egész teret?! Kedves Főszerkesztő Űr! Egy parányi túlzással így telnek-múlnak nyugdíjas pihenő óráim. Különben minden napnak meg van a maga izgalmas szépsége, de erről majd máskor. Cikkeinek kezdettől hűséges olvasója: Knerné Bóta Erzsi Jubileum A hevesi 3-as számú általános iskolában szerény kis ünnepség keretében köszöntötték Vaka Béláné igazgató- helyettest, aki 25 évvel ezelőtt kezdte meg pedagóguspályáját. A tanítványok és pedagógustársai mellett a szülők is elhalmozták a szeretet virágaival. A jubiláló pedagógus még az egri tanítóképzőben szerezte meg az oklevelet. Az első évben a tarna- mérai általános iskolához került. 1964 óta a hevesi 3-as számú általános iskolában végzi pedagógusmunkáját, melyet a hivatásszeretet és kötelességtudat jellemez. Tanítványai szeretik és a szülők bizalmát is élvezi. A köz érdekében is részt vállal, mert a Pedagógus Szakszervezet járási bizottságának tagja, két gyermeke is a pedagóguspályára készül. Tóth Mária, Heves usa Az egri Gép- és Műszeripari kazánfűtő tanfolyamokra. Szakközépiskola felvételt hirdet: ívhegesztő, Jelentkezés az iskolában, naponta 8-16 óra között, lánghegesztő, a tanfolyamvezetónél. műszaki rajzoló, A KIOSZ Heves megyei Nőbizottsága kisiparosok termékeiből divatbemutatót rendez. A divatbemutató helye: Eger, Platán Étterem. Ideje: 1982. szeptember 12., vasárnap du. 4 óra. Jegyek — korlátozott számban — a KlOSZ-alapszervezeteknél kaphatók: Eger, Gyöngyös, Hatvan, Füzesabony, Recsk. KIOSZ Heves megyei Nőbizottsága
