Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-25 / 225. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 25., szombat MŰVÉSZET ÉS ÍROD A L O M Gellért Oszkár emlékezete A nyolcvanöt évet élt Gel­lért Oszkár hatvanöt éven keresztül aktív részetvevöje volt a magyar szellemi élet­nek: költészetével és iroda­lomszervező munkájával a Nyugat-mozgalom előkészí­tője, résztvevője a felsza­badulás után pedig hagyo­mányainak őrzője. Emellett — újságíróként írt több ezer cikkével — a magyar pub­licisztika figyelemre méltó képviselője. ■ A huszadik életéve felé közeledő diákot — 1902-ben — Osvát Ernő vezeti be az irodalmi életbe: maga mellé Még több mint 200 kilomé­tert kell vezetnie. Megy vissza Helsinkibe. Másnap este látom a televízióban, amikor részt vesz a költség- vetési vitában. Finnország érezhetően jobbra tart — mondja a kommunista párt központi lapjának, a Kansan Uutiset- nek a főszerkesztője. — Hogyan érzi ezt az át­lag finn állampolgár? — Például úgy, hogy a nagy központi tömegtájékoz­tató eszközök, például a rá­dió és televízió műsorai, na­gyon finoman, nagyon ra­vaszul, de jól kivehetően jobboldali ízűek és beállí­tottságúak. A finn parlament képvi­selői összetétele, az 1978-as választások alapján: Finn Népi Demokratikus Unió 35 képviselő, szociáldemokraták 52, Centrum Párt 36 képvi­selő, liberálisok 4, Svéd Néppárt 20, jobboldali pár­tok 63 képviselő. Ugyanezt az arányt tükrözik a televí­zió és rádió vezetőségi tes­tületéi is. Azért; hogy min­den párt választási mandá­tumának megfelelő arány­ban tudja képviselni érde­keit a legnagyobb nyilvános­ság előtt. A kockás zászló lecsap, a motorok teljes fordulaton felsivítanak. A formaautók kilőnek a célból. A kocsik­ban gyerekek ülnek. A Bot- teni-öböl partján, egy tisz­táson mikro-forma pályát avatnak. Különböző kategó­riákban 11 évtől 16 éves ko­rig versenyeznek itt a fiata­lok, a család által közösen épített autókkal. veszi a Magyar Géniusz társ­szerkesztőjéül, majd rövid idő után rábízza a szer­kesztői munkát. Amikor pedig — 1908-ban — meg­alakítják a Nyugat cimű fo­lyóiratot, Gellért munkatár­sa, majd főmumkatársa lesz a lapnak; 1920-tól 1941-ig szerkesztőként szerepel. A költő Gellért Oszkár szerelmi lírájával hívta fel magára a figyelmet, mely szakítást jelentett a ha­gyományos és prűd szemlé­lettel. A világ felé forduló költőt a filozofálgatás, az A jelenlegi futam külön érdekessége, hogy kettes rajtszámmal Taru — egy szépséges finn kislány is, az egyetlen női induló — ver­senyben van az elsőségért. Négy körön keresztül űzik, hajtják egymást a tavalyi finn bajnokkal, Mika Hak- kinennel. A mezőny mélyen lesza­kadt tőlük. Elöl ketten csi­korgó fékekkel, füstölgő ke­rekekkel robbanak be a cél­egyenes előtti hajtűkanyar­ba. Eddig Taru nem tudott kibújni Häkkinen kocsija mögül, aki ügyesen manő­verezve lehetetlenné tette az előzést. Hat kört futnak, még egy van hátra. Újra előbukkannak a domb tete­jén, újra bezúgnak a ka­nyarba. És most valami, számom- re szinte felfoghatatlan do­log történik. Häkkinen hát­ranéz, látja, hogy Taru cen­timéterekkel van mögötte. A célegyenesbe fordulnak, és a fiú most helyet hagy, hogy kívülről Taru behajt­hasson a célba. öt körön keresztül nem hagyta előzni, most elen­gedte. Nem tudta volna sportszerű eszközökkel to­vább tartani a kislányt. Häkkinen is győzni akart. De nem mindenáron. És ekkor megértettem sok mindent. A Finnországban tapasztalható rendet, a be­osztástól független emberi tiszteletet, az egymás iránti nem látszat udvariasságot és segítőkészséget. Brávó Häkkinen, brávó Taru. Satakunna megyében — mintegy háromszázezer lakos — a pártok megoszlása tag­jaik szerint a következő: Finn Kommunista Párt 3300 tag, szociáldemokraták 15 örök humánum értékeinek óvása jellemezte. Gellért Oszkár életművé­nek jelentős darabjai az emlékezéskötetek. A Kortár­saim, Levelezésem a kor- társaimmal, Egy író élete címmel megjelent kötetek századunk irodalmi életének megismeréséhez járulnak hozzá, addig ismeretlen do­kumentumokkal és a részt­vevő emlékezéseivel. Gellért Oszkár — lírikus­ként és prózaíróként — ré­szese volt a magyar társa­dalmi haladásért vívott küz­delmeknek. ezer, Centrum Párt 20 ezer, Koalíciós Párt — jobboldal — 15 ezer tag. Minden pártlap központi támogatást kap a kormány­tól, hogy kifejthesse véle­ményét. A lapok sok min­denben homlokegyenest szembenálló nézeteket valla­nak, még megyén bélül isi Az olvasók elolvassák ezt is, azt is. Aztán valakinek igazat adnak. így alakulnak a választási győzelmek is. Ketten' maradunk a szau­na teraszán. A nap vörös, iz­zó gömbként függ a fenyő­tenger felett. Skarlát fény terül szét a mezőn. Csend van. Távolban a szomszéd tanya gyerekei terelik haza a legelő gulyát. Messziről csak a szavak hangsúlya, hanglejtése hallatszik. Be­hunyom a szemem. Mintha otthon lennék, mintha ma­gyarul beszélnének. Vilho barátom dörmögő ipély hangja hoz vissza az elkalandozásból. — Ugye jó itt? — mondja, mint inkább kérdezi. Válaszra sincs időm. Arre unokája szalad felénk, hogy kész a vacsora. Odaát a ház­ban, már befűtöttek. Hátam nekivetem a kemenceszerű tűzhelynek. Jólesik a meleg. Családtagok, barátok ülik körül az asztalt. Gyerekne­vetés szabdalja szét a be­szélgetést. A háziasszony fel­vágja a gőzölgő, forró halka­kast, a füstölt szalonnából, halból, kenyérből sütött finn csodaételt. Még egyszer kinézek az ablakon. Alkonyodik. A szomszéd tanya gyerekei is elpihentek, csak a gabona­szárítók zúgnak csendesen. A fenyvesek mögött lenyugvó nap egy boldog testvérnép sziklák, fenyvesek, rétek övezte földjét hinti be őszi sugaraival. A Krakatit a magyar mozikban Hátborzongató dolgokat produkál az élet Karel Ca- pek Krakatit című regényé­ben olyan anyag felfedezé­séről ír, amely minden szer­ves életet elpusztít de nem rombol. Mintha megálmod­ta volna a mai neutronbom­bát, amelyet fenti „előnyei” miatt szorgalmaznak az USA héjái. Otakar Vávra csehszlovák rendező 1949-ben egyszer már készített filmváltozatot a regényből. Az új változat — amelyet most mutattak be Magyarországon — fősze­repeit Radoslav Brzobothay, Magda Vasáryová, Rudolf Hrusinsky játsza, és közöt­tük találjuk a magyar Bá­lint Andrást is. ötakar Vávra a csehszlo­vák rendezőgárda élvonalá­ba tartozik. 1911. február 28-án született, és Karek Stekly mellett ma hazája filmgyártásának egyik utolsó •nagy öregje A harmincas években, kezdett filmezni, kísérleti jellegű rövidfil­mekkel indult és számos al­kotás forgatókönyvét írta. Erősen vonzódott a cseh iro­dalom realista műveihez. Rendezései között találjuk Karel Capek, Alois Jirasek, Maria Majerová és Marie Pujmanova írásainak film- változatát. A második világháború után Barrandowban kezdett dolgozni, és A néma barikád című, 1949-ben forgatott filmjével nemzetközi hírne­vet szerzett. 1965-ben San Sebastianban, 1970-ben Mar del Platóban tüntették ki. 1973-ban fogott hozzá a kö­zelmúlt történelmének fel-, dolgozásához egy trilógiá­ban: Az árulás napja, Soko- lovo és Prága felszabadítása címmel. A Prágai Filmfőis­kola létrejötte óta ott tanít. Az egyik főszereplő Rudolf Hrusinsky, őt nálunk legin­kább a Svejk, a derék kato­na címszerepéből ismerik, amelyet harminchét évesen, karrierje csúcsán játszott el. Erdős Márta Németh László „eszmekatedrálisa”: A Tanú A Tanú fél százados jubileumára Fél évszázaddal ezelőtt, 1932. szeptember 26-án je­lent meg Németh László egyszemélyes esszé-folyóiratá­nak. a „sors és magatartás” folyóiratnak is nevezett Tanúnak az első száma. Vannak előzményei a magyar és az európai irodalomban is, mégis kivételes jelenségnek számít a 30-as évek magyar szellemi életében. Az előz­mények között tartjuk számon Bródy Sándor Fehér Könyv sorozatát, Szabó Dezső Auróra, Élet és Irodalom, Kritikai Füzetek lapvállalkozásait, Szabó Lőrinc Pando- ráját. Az európai minták közül a legismertebb és legna­gyobb hatású Ortegay Gasset 1916—29 között írt esszéi­nek nyolckötetes könyvsorozata: El Espectador {A Figye­lő). Ismerjük a cseh FrantiSek Xaver folyóiratának, a Salduv zápisniknek (Salda notesze) szintén egyszemélyes, a Tanúval sokban rokonítható folyóiratvállalkozását is, amelyet a kitűnő cseh író, kritikus, pedagógus 1928-tól 1937-ig adott ki. Az Ember és szerep cimű önéletírás foglalja össze Németh életét és munkásságát a Tanú megindulásáig: „egy vállalkozás történetét (...) a sorsdöntő szerepválla­lásig”. A szépírónak indult Németh László irodalomkriti­kusként szerez országos hírnevet 1927. és 1931. között. A lehetetlent vállalja, megkísérli megvalósítani a ve­szendő magyar erők megszervezését: az „organizátor” szerepet. Az új írónemzedék megszervezésében jelöli meg egyik fő feladatát. Portrésorozatot ír a Nyugatban a nem- zedéktársakiról: Erdélyiről, Illyésről, Pap Károlyról, Ta. másiról, Halász Gáborról... Törekvéseiket „egyidejűéi­nek és „egyszelleműek”-nek érzi. ^ A kortárs irodalom áradatában, ellentmondásosságá­ban biztos kézzel választja ki az értékeket, körvonalazza a nemzedék ismérveit, eszétikai jellemzőit. Tehetségen a szellemnek azt a képességét érti, amellyel a szellem em­bere „kora kultúrájában alkotó szerepet tud betölteni”; felismeri és vállalja az „új, alkotó szerepet, amelyet vé­gigjátszva ereje megsokszorozódhat”. Szerinte a közös­ségi ember kimagasló egyéniségként sem olthatja el ma­gában „a teljesség szomját s nem nyomhatja el az egész iránti felelősség érzetét”. A vallomásban benne van a Tanú egyik fő indítéka, célja és programja: tájékozódás, alkotószerep, a teljesség szomja. A Tanú megindításához a végső impulzust egy Deb­recenből érkezett üzenet, Gulyás Pál elismerése adta: „Én Németh Lászlóban az ifjú magyarság új orientációját látom” — írta a debreceni homokon oázist, alkotó mű­helyt álmodó jó barát. Gulyás lesz a folyóirat címadója. A Tanú a görögben mártírt is jelent. Németh Lászlót figyelmezteti, okuljon az előzmények tanulságaiból. Né­meth a „Szabó Dezső-i helytelen írói magatartás fényes illusztrációja” helyett és ellenében „a tiszta írói maga­tartásra akart példát adni”, páratlan téma- és ismeret­skálán „a helyes írói magatartásnak a fejlesztése, szabá­lyozása, harmonizálása” lett a célja. Joggal nevezi Csoóri Sándor a Tanút Németh Gőg és Magógjának. Ihletett szavakkal fogalmazza meg Né­meth nevezetes beköszöntőjében a Tanú célkitűzését, hit­vallását és esszéírói módszerét. Idézzük fel a lenyűgöző erejű, lírai szépségű bevezető nyitányát: „Folyóiratom ihletője e kor igazi múzsája: a szorongó tájékozatlanság. Hajótöröttek vagyunk, akik a csillagokat nézzük s a partot keressük, abban a hitben, hogy van part s a csil­lagok vezetnek. Nem akarok tanítani. Az esszét a nyil­vános tanulás műfajának tekintem: egy lélek égtájakat keres, s közben égtájakat segít megtalálni; munkásságom meghívó egy tanácskozáshoz, melyet önmagámmal foly­tatok. Folyóiratom tanulmányai messze ágazók lesznek, otthonos vidékről gyakran térek olyan területre, ahová akkor vetődöm először. Lehet, hogy a szakember nem mindig fog örülni ennek a látogatásnak. Azonban min­denkinek joga van minden emberi tapasztalathoz, s az én feladatom nem a szaktudományban van, hanem ön­magámban. E folyóirat nem dióhéjműveltség tudatlanok számára; a szellemi élet klorofillja inkább, melyen az ismeret problémává s a probléma magatartássá válik. Ezt jelenti a címe is. Nem Figyelő, hanem Tanú. Nemcsak szemtanúja annak, ami van, hanem bizonyságtevő amel­lett, ami örök. Azon túl, hogy írás: erkölcs!” A Tanú (Kecskeméten Tóth László a kiadója) össze­sen 17 Tanú-füzetből áll, amelyek összesen huszonkét lapszámot tartalmaznak. Az 1932-től 1936-ig megjelenő folyóirat szerzője a kor szellemi áramlataiban a változa­tosságot s mögötte az egységet, a színváltó jelenségek mögött a lényegi folyamatokat kereste. Elsődlegesen a magyar értelmiségi fiatalokhoz szólt, nem programot kí­nált, hanem „morális tartást sugallt”. A Tanú-író irány­kereső volt a válságokkal súlyosbított 30-as évek első felében. Öntörvényű kritikával hasonlította eszmerendszeréhez a legváltozatosabb „hatásokat”, inspirációkat, sugallato­kat, szellemi élményeket. Ortegát sem fetisizmussal, ha­nem jogos kritikai éberséggel olvasta: nem követte pél­dául pesszimizmusát, megőrizte a század megváltoztat­hatóságának hitét. A Tanú szigetén sem szakadt el kora valóságától. A Tanú volt a bölcsője a „Minőség forradalma” gon­dolatnak, és a szomszédos népekkel szót érteni akaró „tejtestvériség” eszmének is. A magyar és az európai értékválságra, értékdevalvációra a minőség válaszát adta feleletül. A szakmai és az emberi minőséget elválaszt­hatatlannak tudta, ezt akarta felszabadítani a termelés­ben és az életben is. Egy „új Közép-Eurépát” hirdetett, amelynek gondolata a háború idején „kelet-európai kül­detéstudattá” változott, amelynek régiójába beletartozott nemcsak a Kalevala, hanem Tolsztoj és Dosztojevszkij népe is. 1945 után ez a népeket megismerő és megértő magatartás folytatódik újult körülmények között Nagy Lászlónak és költőtársainak szellemi hídépítésében —- „a létfontosságú megértés jegyében”. Lehet, hogy a „tejtest­vériség” gondolata is utópia? Inkább adottság és vízió, de távlatilag sincs más alternatíva! Lehet, hogy a „ke­let-európai küldetéstudat” újult formájában is prófécia? — Minden ige, verbum és logosz az, amíg valóra nem válik! Németh László hatalmas „eszmekatedrálisa”, a Tanú nagy távlatú hatóerő lehete újulásra váré jelen korunk­ban, mert a szellem emberének kivételes vállalkozása volt — minden eredményével és fogyatékosságával együtt. Cs. Varga István

Next

/
Thumbnails
Contents