Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-25 / 225. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I XXXIII. évfolyam, 225. szám ÁRA: 1982. szeptember 25., szombat 1,80 FORINT A „köztes elem' AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Az országos átlag fölött Hová tűnitek a techniku­sok? Nem, kell messzire visz- szátefldnteni. Tíz-tizenöt éve, ha valaki például a Petrik technikumban vég­zett, megnyíltaik előtte a vegyipari vállaltatok kapui. Válogathatott az állásaján­latok között. De minden szakmában akadt olyan hír­neves technikum, ahová be­jutni is nehéz volt, ám ahol bentmaradni és bizonyít­ványt szerezni csaknem annyit jelentett, mint ma­napság egy egyetemi dip­loma. Fiatal üzemmérnökök keseregnek erről, akik se­hogyan sem találják a he­lyüket. Amolyan „köztes élam”-mek tekintik őket, akik azért mégsem igazi mérnökök, viszont nem is szakmunkások Ugyanab­ban a gyárban panaszkod­nak az okleveles mérnökök isi hogy gyakran olyan munkára fogják őket, amit egy technikusi is elvégez­hetne. A nyugdíj előtt álló igazgató pedig azért aggó­dik, hogy nem akad majd ember, áki a munkások és mérnökök között az össze­kötő szerepét betöltse. A középfokú végzettségű műszakiak száma évről év­re csökken. Közülük min­den negyedik otthagyja még apályát is, többségük több pénzt keres, ha szakmun­kásként dolgozik. Az ötvenes években, -az iparosítás erőltetett ütemű fejlesztése idején a techni­kusok szerepe szinte tör­vényszerűen felértékelő­dött Sokan kerültek közü­lük vezetői munkakörbe, hi­szen a népességnek a mai­nál jóval alacsonyabb volt az iskolázottsága. Így aztán a fiatalok számára akkori­ban nagy vonzerőt jelen­tettek a tagadhatatlanul jó színvonalú technikumok. A hatvanas években a közép­fokú oktatás tömeges lett, és a gazdaság, a gyakorlat valóságos igényeinek félre­értelmezésével az oktatás­ügyben, egyre inkább ter­jedt egy olyan szemlélet, ami kétségbe vonta, hogy a technikusi képzésnek he­lye van az iskolarendszerű szakoktatásban. Pedig 1973- ig a technikumok nappali tagozatán, 129 ezer, esti és levelező tagozatán pedig 112 ezer szakembert képez­tek ki. A legjobbak közü­lük ma is az ipar „húzó­emberei”. Kilenc eszten­dővel ezelőtt azonban a technikusi képzés helyett bevezették a termelési gya­korlathoz kötött, iskola- rendszeren kívüli önköltsé­ges tanfolyamokat. Csaknem egy évtized kellett ahhoz, hogy vala­mennyi fórumon belássák: hibás volt a döntés. Hiszen a jelenleg még létező rend­szerben a vizsgák színvo­nala nemegyszer az érett­ségi színvonalától is mesz- sze elmarad. Az oktatásügy irányítói, a szaktárcák illetékesei je­lenleg már azon munkál­kodnak, hogy miiként lehet­né a lehető leggyorsabban visszaállítani a középfokú oktatásban a technikumo­kat. Az elképzelések sze­rint a műszaki jellegű szakközépiskoláknak kelle­ne részbeni érettségit adó szakmunkásképzéssel, rész­ben pedig technikusok pá­lyára bocsátásával foglal­kozniuk. (G. L. F.) Szoros versenyben harmadik a négyes Volán Munkájukkal folyamatosan találkozunk, szolgáltatá­saikat szinte mindennap igénybe vesszük. Szidjuk, s dicsérjük őket. Együtt érzünk velük a bajban, ve­szekszünk, ha hibáznak. Igen, ők a volánosok. Bará­tok és „fenegyerekek” egyszerre. Miért e kettősség? Hogyan is dolgoznak valójában? Erről beszélgettünk Zomborl Józseffel, a Volán 4-es számú Vállalatának igazgatójával. — Elégedetlenkedők min­dig vannak, s lesznek is — mondja. Ha valakit megbün­tet az ellenőr, mert jegy nélkül utazott a buszon, ak­kor felháborodik és rekla­mál. Amikor udvarias a he­lyi járat vezetője, s megfele­lően tájékoztatja, köszönti utasait, az mindenkinek jól­esik. örömmel tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben ezt is észreveszik. — Mégis, hogyan dolgoz­nak a volánosok? — Ismerjük eredményein­ket, ugyanakkor tisztában vagyunk a gondokkal és a problémákkal is. De a vál­lalata igazgató nyilatkozata helyett nézzük inkább azt az értékelést, amelyet a szo­cialista munkaverseny alap­ján készített rólunk a Volán Tröszt. A féléves értékelés során az összes Volán-válla­lat közül a harmadik helyre kerültünk. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy nagyon szoros versenyben. Eddig ugyanis az első félév min­dig nagyon jól sikerült, do­bogós helyen vagy annak közelében tanyáztunk. Az utóbbi tíz évben mégsem sikerült az év végén is ha­sonlóan jó helyezést elér­nünk. Ma már éppen ezért nem tudnánk megmondani hogyan is állunk. — Mi az ami jó, s milyen területeken kell javítaniuk? — A személyi forgalom­ban a műszak és a gazdál­kodás területén kiváló ered­ményt értünk el. Az ener­giagazdálkodásunk javításá­nak az üteme azonban kí­vánnivalót hagy maiga után. A személyi forgalomban vizsgálták a menetrendek pontos betartását, a férőhe­lyek kihasználtságát, az utastájékoztatás s a kiszol­gálás színvonalát, valamint természetesen a forgalom - biztonsági helyzetet. Öröm­mel mondhatom, hogy érté­kelésünk az országos átlag fölött van. — No és a balesetek? — Az autóbuszok bizton­ságosak, a sofőrök képzet­tek. Ebben az évben egyet­len karambol történt, de szerencsére utasok nélkül — Ami még érzékenyen érinti a lakosságot, az az árufuvarozás... — Jó minősítést kaptunk ezen a téren is. A fuvarka­pacitásunkat megfelelően ki­használjuk. Körültekintő szervező munkával elértük, hogy gazdaságosain szállí­tunk. A lakossági igények kielégítése pedig szívügyünk. Gondolok itt a magánerős lakásépítésekre, a gáz- és az olajkiihordásra, de sorolhat­nám tovább is a példákat. Ezen a téren egyre kevesebb panasz érd tevékenységünket. — Mit tesznek azért, hogy az év végére is megtartsák ezt a jó eredményt? — Többek között csök­kentjük a benzinnel műkö­dő autók számát. A gépko­csivezetők részére pedig új üzemanyag-prém i um rend - szert dolgoztunk ki. Ennek az a lényege, hogy minden egyes liter megtakarított üzemanyag árát visszatérít­jük. Szeretnénk olyan kap­csolatot kialakítani utasaink­kal, hogy valóban barátok­ká, igazi munkatársakká váljunk. Ez mindkettőnk érde­ke. A Volán-vállalatok ver­senyében ugyanis az év végi helyezés az, ami valódi ran­got jelent. A célunk ennek a kivívása. Kívánjuk, hogy sikerüljön, már annál is inkább, mert ezzel mindahányon csakis nyerhetünk... Kis Szabó Ervin OKTOBER 8-RA ÖSSZEHÍVTAK AZ ORSZÁG­GYŰLÉST Ülést tartott az Elnöki Tanács Pénteken ülést tartott a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa. Az Alkot­mány 22. paragrafusának 2. bekezdése alapján, októ­ber 8-áru pénteken délelőtt 10 órára összehívta az or­szággyűlésit A Miniszterta­nács javasolja, hogy az országgyűlés ülésszakán tár­gyalják meg a belügyminisz­ter beszámolóját a közrend és a közibáztonság helyzeté­ről, valamint az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolóját a vízgazdálko­dás időszerű kérdéseiről. Losonczi Pál tájékoztatót adott Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke ha­zánkban tett baráti munka- látogatásáról. Az Elnöki Ta­nács a tájékoztatót elfogad­ta és megállapította, hogy Mauno Koivisto látogatása tovább erősítette a hagyo­mányos magyar—finn barát­ságot és elősegítette a két rokon nép sokirányú kapcso­latainak továbbfejlesztését Az Elnöki Tanács a lakás- gazdálkodás korszerűsítésé­vel kapcsolatban módosítottá a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseit Ezzel összefüggésben felha­talmazta a minisztertanácsot hogy az ügyintézés egyszerű­sítése végett az államigazga­tási eljárás általános szabá­lyaitól eltérően egyes eljárási kérdéseket külön szabályoz­zon. A továbbiakban az Elnöki Tanács kinevezésekről hatá­rozott, bírákat mentett fel és választott (MTI) Lassan telítődnek a víztárolók Kevés volt az eső Csökkent Egerben a vízhiány A hosszantartó szárazság, a szokatlan szeptemberi ká­nikula sok örömet okozott ugyan a túristáknak, feirán- dulótonak, ám gondot jelen­tett nem csupán a mezőgaz­daságnak, hanem többek között az egri vízműnek és a megyeszékhely lakosságá­nak. Igen. gyakori volt a pa­nasz Egerben, különösen az északi lakótelep magas épü­leteiben, hogy délutánon­ként, esténként alig csöpö­gött a csap, vagy egyáltalán nem is volt víz. A megér­kezett hűvösebb, csapadéko­sabb idő valamit segített a helyzeten, ez azonban nem annak köszönhető elsősor­ban, hogy megteltek a táro­lók, mert hiszen amint azt a szakemberek elmondták, a víztartó rétegek telítődé­séhez körülbelül tíznapos csapadék kellene. A rendkívüli szárazság ugyanis rendkívüli helyzetet idézett elő. Amire még nem volt példa, a tárkányi patak medre Felsőtárkány után, ahol elérd az északi vízmű telepeit, teljesen kiszáradt. Két hét óta egyetlen csepp víz sem található a cserepes mederben. A csütörtökiről péntekre virradó éjszaka megkezdődött esőzés vala­mit segített a helyzeten. A patakban ismét víz van. A legtöbb gondot most az okozza, hogy reggelenként az átlagos fogyasztáshoz ké­pest 5—600 köbméteres túl­fogyasztást jeleznek a víz­mérők. Ez a többletfogyasz­tás abból adódik, hogy a la­kosság félve a késő délutáni, vagy esti vízhiánytól vöd­rökben, kádakban ' tárolja a vizet, s ezzel tulajdonkép­pen maga is előidézője a vízínségnek. A vízmű ille­tékesei elmondták, hogy je­lenleg a szükséges mennyi­ség éppen hogy megvan a tárolókban s naponta mint­egy félórás-másíélórás nyo- máscsökkenéssel kellene csupán számolni, ha a reg­geli vésztartalékolásról le­mondanának az egri lakók. Enyhített a helyzeten, hegy a megérkezett eső miatt már nem locsolnak a kertekben, háztáji szőlőkben, csökken a felszíni vizek pá­rolgása is, amely egyik elő­idézője volt a vízhiánynak a 25—30 fokos szeptemberi kánikulában. Őszi munkák a földeken, a gyümölcsösökben Jó ütemben haladnak az őszi mezőgazdasági munkák,, a viszonylag száraz időt min­denütt igyekeznek kihasznál­ni a gazdaságok. A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium helyzetjelen­tése szerint javában végzik az őszi vetések alá a talaj- előkészítést: az összes terü­let 58—60 százalékán fejez­ték mér be a munkát. Vetik a rozsot és az őszi árpát, itt többleterőfeszítést kíván a kiszáradt talaj; csupán több­szöri tárcsázással, hengere- zéssel lehet megfelelő mag­ágyat készíteni. A talajelő­készítő munkák közé tarto­zik a tavasza növények alá a mélyszántás is, ez azonban lelassult, valamennyi gépeit ugyanis a sürgetőbb betaka­rításra kell átcsoportosítani. Jelenleg az erők nagy ré­szét a napraforgó-, és silóku_ konca- és a burgonyabeta­karítás adja. A napraforgó döntő többségét learatták már, a silókukorica három­negyede áll a raktárakban, a burgonyának pedig 65 szá­zalékét szedték fel, ebben a háztáji gazdaságok előbbre járnak a nagyüzemeknél. A cukorrépa betakarítását most igen szigorúan a szedést ütemtervhez igazítják, a meleg miatt ugyanis a ter­mény kevésbé bírja a táro­lást, azért a földekről köz­vetlenül a feldolgozó gépso­rokra szállítják a répát E napokban indul a kuko­rica nagyobb arányú beta­karítása. Eddig csupán a termés 8 százalékát helyez­ték biztonságba. Amíg a ta­la jelőkészítésnek a száraz idő kevésbé kedvez, addig a kukorica számára igen elő­nyös, kevesebb a szárítási költség. A gyümölcsök közül a té­li alma betakarítása a leg­nagyobb feladat. Az almater­més mintegy 50 százalékát szedték le eddig. (MTI) Véget ért az INSII közgyűlése Pénteken Balatonszépla- kon befejeződött a Hajótu­lajdonosok Nemzetközi Egyesülése — INSA — nyol­cadik közgyűlése, amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Kuba, Lengyelor­szág, Magyarország, NDK, Szovjetunió, valamint India hajótulajdonosainak képvi­selői vettek részt. Megfigye­lőként jelen voitak a KGST titkárságának és a KGST hajóbérleti koordinációs iro­dájának, továbbá az Inter- lighter Nemzetközi Hajózási Rt., az INBA gdyniai titkár­ságának tisztségviselői is. Szolgáltatás a kislakásépítőknek Lakossági szolgáltatásként bádogosmunkát is végez, ereszidomokat gyárt a Fi­nommechanikai Vállalat ke- recsendi 3. számú telepe. A kislakásépítők részére évi 6 millió forint értékű terméket állítanak elő. Képünkön Lin- ter Istvánné, a hajlítógépbe adagolja a horgonyzott le­mezt-ár Molnár Istvánné automata peremezőgépe csak felügye­letet igényel (Fotó: Kőhidi)

Next

/
Thumbnails
Contents