Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-24 / 224. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 24., péntek Heves megye és az élő színház Beszélgetés Miszlay István színigazgatóval Művészeti hetek A hazai közönségnek Kaposvár, Szolnok, Békéscsaba, Kecskemét, majd Budapest. Rendez, igazgat, most már a Népszínház élén, de ugyanolyan elánnal, ugyanannyi kezdeményezőkészséggel, mint ahogyan negyedszázada elindult a színház világában. Hogy milyen tettek tapadnak munkásságához? Békéscsabai di- rektorsága idején például a gyulai, nyári várszínházát indította el. Kecskeméten a nagyszínház mellett létrehozta a Kelemen László Kamaraszínpadot. Amikor a pesti József Attila Színház igazgatói székébe hívták, tevékenysége nyomán megszületett az óbudai kamara- színház. Vagy idézzük fel a magyar dráma iránti elkötelezettségét? Madách—Ke- »esztúry: Csák végnapjai. Kós Károly: István király. Szigligeti: Béldi Pál. Sárközi György: Dózsa. Majd kortársíróink közül Páskán- di, Kertész Ákos, Raffai Sarolta izgalmas művei. Még a határon is túl, még szerb és román színpadokon is. — Mikor fog megnyugodni? — Ez a munka nem enged. Rengeteg olyan dolog vár még rám, amit szeretnék erőben, egészségben sikerre vinni. Mivel hiszek az élő színház megingatha- tatlanságában, és mivel tudom, hogy ez a felnövő generációk beoltottságán múlik, most legfontosabbnak azt tartom, hogy új közönséget neveljünk, a gyermekeket színházhoz szoktassuk. És ez az intézmény, amelynek az élére kerültem, szinte tálcán kínálja hozzá a lehetőséget. A Népszínház társulata hozzászokott ahhoz, hogy az ifjúságnak játsszon, és a tehetséges, összekovácsolódott gárdának a jövőben e téren még több lehetőséget kívánok teremteni. Értse ezalatt azon szándékunkat, hogy drámaíróinkat a felnőtt közönség szolgálata mellett arra is ösztönözzük, hogy bábjátékokat, mesejátékokat írjanak, és miközben vállaljuk szomszéd szocialista országaink irányában a hídépítést — vendégjátékok, vendégrendezések formájában —, ugyanakkor azt a hidat is szélesítjük, amely a gyermekszívek közelébe viszi a színházat. — Repertoárjuk mit ígér a közeljövőben? — Ami a „nagyérdeműt” illeti, az új szezon első szerzője Csurka István, aki Az idő vasfoga címmel egy vidám karriertörténetet írt a Népszínháznak. A marke- coló csavargó történetét Karinthy Márton állítja színpadra, vezető szerepeit Jakab Csaba, Beszterczei Zsuzsa, Szőke Pál, Illés Mari, Holl János alakítják, és bemutatójára éppen Heves megyében, Gyöngyösön kerül sor október 5-én! A gyermekekhez szól majd Tordon Ákos Skatulyácska kisasszony című mesejátéka, míg a legapróbbak a bábtagozat Árgyélus királyfijának tapsolhatnak. És ahogyan mai magyar színház nincs Illyés Gyula nélkül, úgy mi sem mehetünk el az író .nyolcvanadik születésnapja mellett tétlenül. Műveiből műsort állítottunk össze, amelyet az Ozorán tervezett bemutatót követően szívesen viszünk más vidéki településekre, januártól pedig a Józsefvárosi Színház deszkáira, amely a saját otthonunk lesz. — örvendetes a Csurka- mü gyöngyösi premierje, annál szomorúbb, hogy a Népszínház az utóbbi néhány esztendőben Heves megye több, -jó teremadottságú települését elhanyagolta. Ha jól tudom, Gyöngyösön kívül mindössze Hevesre, Poroszlóra, Füzesabonyba járnak rendszeresen. Mi ennek az oka? — Pillanatnyilag valóban azt mutatja műsorrendünk, hogy a Skatulyácska, a Hétfejű tündér, a Tamás úrfi, a Hoffmann meséi, vagy éppen az emlegetett Csurka- vígjáték csak e négy városban, községben kerül közönség elé. Én azonban ezt az állapotot nem tekintem véglegesnek, és anélkül, hogy direktorelődeimet fu- migálnám, máris kijelenthetem: mi többet kívánunk nyújtani az eddiginél mind Heves megyének, mind a többi, jól megközelíthető országrésznek. Megvan hozzá minden személyi, tárgyi feltételünk, hiszen a legnagyobb fővárosi társulat a Népszínházé. A kapcsolatbővítés végett azonban először földerítő munkát kell végeznünk, megvizsgálván, hol és milyen játszási lehetőségek kínálkoznak. E célból már készül a menetrendem, amelyben elöl áll Eger, ahol a megye művelődésügyének vezetőivel szeretném tisztázni az igényeket, s ebből fakadóan az általunk nyújtható teljesítményt. Hatvanra szívesen gondolok vissza! A csomópont művelődési házában, még józsef attilás- ként jó néhányszor szerepeltünk, éspedig jó közönség előtt Nem tartom tehát elképzelhetetlennek, hogy a jövő esztendőtől a Liszt Ferenc Művelődési Házban színházat csináljunk. De ott van Petőfibánya is a maga szép színháztermével, fogékony munkásközönségével. Ezekről mondjon le éppen a nép színháza? — Az iskolai irodalom- és történelemoktatás módszereit elég sokan bírálják, nem is jogtalanul. Véleményem szerint e téren igen sokat tehetnének az olyan műsorokkal, mint amelyet Ozorán mutatnak be. Van ennek akadálya? — Ellenkezőleg! Mint mondtam volt, nyugodni nehezen tudok, valamit mindig kiötlők, hogy minél kevesebb szabad percem maradjon. Nem tehetek róla, ez már szinte a mániám. Nos, a lényeghez visszakanyarodva hadd mondjam el, hogy már létrehoztunk egy úgynevezett közművelődési pódiumot, amelynek kifejezett célja, hogy egyrészt szakmunkásképző intézetekben, középiskolákban, másfelől klubkönyvtárakban, művelődési otthonokban az irodalmat, a történelmet népszerű, közvetlen formában tálalja, a színházi élmény erejével közvetítse a hallgatóságnak. A körvonalak most bontakoznak, a megvalósuláshoz, a további munkához szívesen fogadunk minden ötletet. És amennyire Budapest peremkerületeit „teríteni” tudjuk e produkciókkal, úgy igyekszünk távolabb lépni. Petőfi-, Móra-, Ady-összeállításunk már van, következnek a nyuga- tosok, és így tovább ... Miszlay István, a Népszínház igazgatója, jó negyedszázada szolgálja a magyar színház ügyét. Tapasztalatokban bővelkedik. És mivel lendülete, munkabírása közismert, bízzunk benne, hogy a Heves megye színházi ellátását célzó elképzelései is valósággá válnak az elkövetkező időkben. Moldvay Győző Kulturális életünk rangos eseménye az a zenei, színházi, táncművészeti seregszemle, amelyet budapesti művészeti hetek címen rendeznék meg évek óta szeptember-októberiben. Az őszi kulturális évad kezdetét hangsúlyos, koncentrált programokkal teszik nevezetessé. Bevallottan a hazai, a fővárosi közönség számára és nem idegenforgalmi attrakcióul szánva... Hazai és az ilyenkor rendszeresen vendégszereplő külföldi művészek fellépése, teszi emlékezetessé a budaipesti művészeti heteket: A hangsúly — hiszen a korábbi budapesti zenei hetekből nőtt ki a széles körű ren- dezvénysor — most is a muzsikát illeti. Az idén világszerte Kodály-, Haydn-és Sztravinszkij-évfordulók jegyében zajlott a zenei élet. A magyar zenei rendezvények is e három nagy névhez kapcsolódjak. Nagyszabású centenáriumi Kodály- emlékfciá llítással nyitják meg a budapesti művészeti heteket a budapesti Történeti Múzeumban, ma szeptember 24-én. Egy nappal később a megnyitó díszhangversenyen Bartók- és Kodály-művek szólalnak meg az Erkel Színházban Ferencsik János vezényletével a Magyar Állami Hangverseny Zenekar közreműködésével. A továbbiakban sem szűkölködünk rangos előadásokban, nevezetes zenekarokban. A hazai művészek közül a már említett Ferencsik János karmester mellett Kórody András, Mihály András, Kocsis Zoltán, Rán- ki Dezső, Perényi Miklós nevét emeljük ki. A legnagyobb szenzációt ígérő zenei eseménynek a Wiener Philharmoniker koncertje ígérkezik Lórin Maazel vezényletével. A müncheni Baryton trió, a Weimer Sängerknaben, Alexis Weissen- berg, Nicolai Gedda hangversenye ugyancsak zenei különlegesség lesz. A modem zene á Korunk zenéje ciklussal képviselteti magát mindén évben azzal a céllal, hogy ilyenkor a magyar közönség megismerkedhessen a kortárs zene egy-egy neves képviselőjének életművével. A művészeti hetek színházi produkcióit egyrészt a hazai színházak premierjei, másrészt külföldi együttesek magyarországi vendégjátékai adják. Az idén nem szűkölködünk bemutatókban — nyolc budapesti színház kilenc premiert tart szeptember végén, októberben. S igazi kulturális csemege lesz a Thaiföldi Királyi Balett és a Novi-Sadi Színház budapesti vendégszereplése. A táncot a Magyar Állami Népi Együttes ünnepi hete képviseli az idén — hagyományőrző és vadonatúj műsoraival. A művészeti hetek sorában a képzőművészet is szerepet kap. Űj kiállítóházzal gazdagodik a főváros — a régi óbudai piactéren kétszintes gótikus és barokk épületében, az egykori sörházban; a Lajos utcában. Változó kiállításain a kortárs magyar képzőművészetnek, állandó kiállításain a századelő nagyjainak ad bemutatkozási lehetőséget. Mint minden évben, ezúttal is csatlakoznak a budapesti művészeti hetek programjához filmbemutatók, a televízió és a rádió művészeti műsorai is. Októberben ünnepi bemutatója lesz a Cannes-ban díjat nyert Egymásra nézve című Makk Károly-filmnek. S a fővárosi mozik első ízben egy neves hazai filmrendező — ezúttal (Makk Károly — oevreijet vetítik. X/5. Érthetetlen dolgok Kádár Gyula emlékirataiban nem sok szót veszteget arra, hogy miért nem közölte Szentbmiklóssy Andorral azokat az értesüléseket, amelyek 1944. március 10-én — vagyis azon a napon, amikor a magyar királyi külügyminiszter állandó helyettesé a VKF/2 főnökétől egy amerikai tiszt fogadását kívánta —, már rendelkezésre álltak a készülő német megszállásról. Arról azonban megemlékezik, hogy március 16-án reggel Király őrnagy (nála ugyan alezredes, de ezt a rendfokozatot alighanem később, még 1945. április 4. előtt, de már 1944. március 19. után kapta meg) jelentette; három — és nem egy — amerikai tiszt szerencsésen megérkezett, s elindult velük Budapestre. Kádár Gyula: „Az amerikaiak megérkezését azonnal közöltem Szentmiklóssyval. Lényegesnek tartom nyomatékosan hangsúlyozni válaszált, amire egészen pontosán emlékszem: „Ejnye, hát mégis megérkeztek! Pedig értesítést küldtünk, hogy most, amíg ez a megszállási história nem tisztázódik, ne jöjjenek. És hárman jöttek? Csak egyről volt szó! Na, mindegy, ha már itt vannak, úgy kell eljárni, amint azt megbeszéltük.” A telefonbeszélgetés lezajlott, és röviddel azután váratlanul megjelent a főnöki irodában Hétszegi-Hatz Ottó. Kádár Gyula feltételezte róla, hogy az általa Törökországban, az amerikai rezidensekkel folytatott egykori tárgyalások és az amerikai ejtőernyősök érkezése között, összefüggés van, tehát Hatznak tudni kell a dologról. Nem tudott. És nem is szégyellte tájékozatlanságát. Ellenkezőleg: ő kérdezte ki a főnökét Azzal, hogy őt az amerikaiak úgy informálták, hogy Magyarországgal kapcsolatban minden ügyet Kairóban székelő kirendeltségük intéz, sőt figyelmeztették is rá:' Magyarország ne tárgyaljon más amerikai szervekkel. Az ezredes és az alezredes egyaránt attól tartott, hogy valamelyik amerikai bürokratát megsértették hatásköri büszkeségében. Küszöbön álló német meg- szállásveSzély ide, a határon gyülekező Wehrmacht-csa- patok oda, nem volt fontosabb dolguk, mint átugrani Szentmiklóssyhoz, ezt tisztázandó. A külügyminiszter- helyettes megnyugtatta őket: minden rendben van, az ejtőernyősök Magyarországra küldését Svájcban teljesen megbízható amerikaiakkal tárgyalták meg mindenfajta aggályoskodás felesleges. Az urak együtt eldöntötték: az amerikaiakat úgy adják át a németeknek, hogy az előre . elkészített Tito-mesét jegyzőkönyvbe veszik. A kihallgató pedig ne legyen más, mint maga Űjszászy István vezérőrnagy, az -Államvédelmi Központ főnöke Ennyi kiváló szakembernek eszébe sem jutott, hogy a hitleristák, ha nem tudtak volna már eleve mindenről (mert — amint az egy fennmaradt dokumentumban olvasható — „becsületes magyar tisztek” informálták őket), éppen abból foghattak volna gyanút, hogy egy ilyen magas beosztású kómelhórító személyesen foglalkozik egy, valamelyik jobban képzett fogdmegjére tartozó témával. Kádár Gyula szerint március 17-ón délután érkeztek meg az amerikaiak Budapestre, Duke szerint csak március 18-án este. A VKF/2 volt főnöke szerint, Űjszászy még pénteken, vagyis 17-én délután el is készítette a kihallgatási jegyzőkönyveket, amelynek rövidített tartalmát azonnal átküldték a német katonai attasénak. Ö azonban nem tartotta fontosnak a dolgot; semmit nem tett. Hogy az amerikaiak Nagykanizsán töltöttek-e el két éjszakát, mielőtt a Hadik laktanyába vitték volna őket, vagy pedig a Hadik laktanyában aludtak kettőt addig, amíg a hitleristák megszállták az országot, tulajdonképpen mellékes kÖL. rülmény. Az azonban nem, hogy vajon kitől értesülhettek a németek már jó előre a Veréb-akció megkezdéséről? Feltételezhető, hogy — bár írásos bizonyíték nincs rá — például Király Koméi repülő-őrnagytól. Több mint gyanús, hogy később amikor április közepén az amerikaiakkal való cimboraság miatt a Gestapo letartóztatta Űjszászy Istvánt, Kádár Gyuláit, sőt helyettesét, Kern Károly őrnagyot is, Király Kornélnak a haja szála sem görbült meg, s hogy ráadásul a hitlerista megszállás idején még egy csillagot is kapott a parolinjára. Király Kornélon kívül tudomást szerezhettek a hitleristák a készülő Veréb-akcióról Hátszegi-Ha tz Ottótól is. A bulgáriai magyar katonai attasé ugyanis — és erről vannak cáfolhatatlan dokumentumok! — kettős * játékot játszott. Miután budapesti parancsra átréndul- gatott Isztambulba, hogy ott az amerikaiakkal tárgyaljon, rendszeresen jelantgette az ügyek állását a szófiai német követségen egy bizonyos Deliusnak, a hitlerista katonai elhárítás ottani főrezidensének. Étről sem Űjszászy, sem Kádár Gyula nem tudott. De hát ők maguk sem titkolódzók. Több vasat tartottak a tűzben. Amikor 1944. január 9-én Kádár Gyula — éppen Hátszegi-Hatz társaságában — Münchenben találkozott Canards tengernaggyal, a hitleristák katonai hírszerzésének főnökével — amint azt a hitleristák külügyminisztériumának irattárából előkerült feljegyzés rögzítette —: „lényegében tájékoztatták” őt „arról, hogy érintkezésbe léptek az angolak- kal és az amerikaiak kai”. Ügy vélték talán, hogy ez a magas rangú katona — aki később valóban szembekerült Hitlerrel, aki ki végeztette — afféle jó kolléga, aki megérti az ő gondjaikat, s segít nekik abban, hogy Magyarországot a „nyugati demokráciák irányába” kivezessék a háborúból ? Tévedtek persze, de menynyire tévedtek! Amikor Hitler magához rendelte Horthyt — a „meghívást” egyébként éppen abban a percben adta át Ja- gow birodalmi német követ a magyar kormányzónak, amikor Dukéék földet érhettek —, hogy közölje vele: nem tűri tovább az ingadozást, és elhatározta Magyarország megszállását, a mondandókat a Külügyminisztérium egy följegyzésben összegezte a Führer számára. Eszerint „ .. .Hatz alezredes, a szófiai .magyar katonai attasé, a magyar kormány tudtával és megbízásából, bevallottan tárgyalást folytatott Törökországban az angolaikkal és amerikaiakkal. Sajáit közlése szerint, Hatz 1943 októberében kezdte el tárgyalásait, és azokat minden bizonnyal 1944 január végéig folytatta. Tárgyalásainak lefolyásáról bizalmas közlésben tájékoztatta ugyan a szófiai német elhárítás vezetőjét, a birodalmi kormánynak mégis olyan eljárással kell szembenéznie, amelynek komoly jelentőséget tulajdonít. Hatz alezredes bizalmas közlései ugyanis ellentmondást tartalmaznak, és ugyanakkor olyan képet adnak a tárgyalások lefolyásáról, amely több szempontból Is valószínűtlennek tűnik. Emellett a birodalmi kormány afelől sem lehet biztos, hogy a szófiai német elhárítótiszt tájékoztatása vajon nem azt a célt szolgálta-e, hogy azzal alibiről gondoskodjanak, és a tárgyalások menetének legfontosabb mozzanatait elhallgatták. Ilyen feltevésre okunk van annál is inkább, mert az első tájékoztatásra két hónappal a tárgyalások felvétele után került csak sor. De hallatlan eset, elsősorban maga az a tény, hogy egy magyar katonai attasé, kormánya megbízásából, a szövetséges német birodalom háta mögött, Törökországban közvetlen kapcsolatba lép az ellenséges oldallal”. Ennek alapján Hitler alaposan le is teremtette Horthyt: micsoda dolog, hogy csak késve és nem teljesen tájékoztatják az ő embereit az ellenük készülő akciókról. Horthy tagadott, hebe- gett-habogott, és aztán — ez más téma, persze — végül is beleegyezett abba, hogy a német megszállás idején is a helyén marad. Minderről azonban Duke és társai •mitsem tudtak. Ök továbbra is úgy képzelték,, hogy átadják Horthynak Roosevelt elnök üzenetét és aztán, mint összekötő törzs, megkezdik munkájukat. Hogy ez az üzenet pontosan mit tartalmazott, írásban hozták-e magukkal, vagy csak szóbelileg kellett volna átadniuk, eddig még nem derült ki. Lehet, hogy már soha nem is fog? (Következik: „Kellemetlen... ”).
