Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-19 / 220. szám
I -ijwáhii NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 19., vasárnap Kossuth-szobrok hazánkban és a világban n i ssii' 4 A budapesti Kossuth-emlékmű a Parlament előtti téren Száznyolcvan esztendeje szeptember 19-én, hogy Monokon megszületett Kossuth Lajos, kiért Ady így lelkesedett: „A nap heve nem vész el. Hiába / A langy eső sem ömlik a tájra:/ Ha lesz oly kor, hogy a népek előtt / A nemzet és haza összeomlott / S nem lesz hon, csak világ — a magyarnak/ Lesz hazája, mert Kos- suthja volt!...” E sorokat 1899-ben Irta, de korszakokra átívelők. Olyannyira, hogy már a századfordulótól az emlékezés szobrokban is kifejeződik. BEN HÚR AMERIKAI FILM MINDENNAPI NYELVÜNK Szörf: széllovas A nyár folyamán gyakran hallhattuk és olvashattuk a címbeli két megnevezést. Hogy milyen szövegösszefüggésekben és beszédhelyzetekben, arról ez a példatár bizonykodik: „Kedvező széllel száguld a szörf” (Népszabadság, 1982. aug. 8.) „Az augusztus heves, a szörfösök kedve lobbanó” (Népújság, 1982. aiug. 11.)... „Télen sízek, nyáron szörfözők” (Népsport, 1982. júL 14.). „A szörf napjaink modem hajója. Űj sportág a szörf” (Magyorország, 1982. aug. sz.). A hullám jelentésű angol surf, kiejtve szörf magyar megfelelőinek felhasználásával fogalmazták meg ezt a szövegrészletet: „Agárdon első ízben rendezték meg a hullámlovasok vetélkedőjét.” Magát a tárgyat, az eszközt körülírással így nevez- getifc: „csöppnyi vitorlás szerszám”, keskeny, hosszú deszka”. A vele való műveletre utalnak ezek a magyarító próbálkozások: hullámlovaglás, vízi deszkázás, a deszka tetején siklás stb. Természetesen ezek a nyelvi formák nagyon „testesek” ahhoz, hogy köznyelvivé váljanak, szói értékben nem is használhatók. Sokan vannak azon a véleményen, hogy egy megnevezés akkor jó, ha rövid a hangteste, jól toldalékolha- tó, könnyen képezhető belőle igei és névszói alak- változat. Éppen e meggondolások alapján úgy ítélkeznek : tegyük általánossá a szörf szót. Rövid, és a legváltozatosabb toldalékok járulhatnak hozzá: szörf, szörföt, szörfben, szörfös, szörföz, szörföző, szörfözés stb. Az ugyancsak egytagú szörp szavunkhoz hasonlóan könnyen általánossá válhat a használata s éppen ezek az alakpárok meggyorsíthatják a szörf köznyelvivé válását: szörp)— szörf, szörpje—szörfje, szörpp>el—szörffel, szőrijei— szörféi stb. Természetesen több magyarítás! próbálkozás is jelentkezett. A leggyakrabban ezeket a változatokat hallottuk és olvastuk: vitorlásdeszka, siklódeszka, siklófa. Bár a szolgafa (a taligánál), a kormánydeszka (az ekénél) már ismert szófocrmák, mégsem tartjuk őket megfelelő megnevezéseknek a szörf magyarítására. A humorban foggant viszka, a vitorlás deszka szóvegyüléses változata inkább nyelVí talányként értékelhető. Marad tehát a magyarításra: a széllovas és a hullámlovas. Hogy melyik válik általánossá, a nyelvérzék és a nyelvhasználat dönti el. Dr Bakos József Jellemző a nemzeti kegyelet gyorsaságára, hogy miután 1894. március 20-án Turinban meghalt, ugyanazon évben, 1894. július elsején már állt az első bronzból mintázott Kossuth- mellszobor Balatonszabadin, az akkori Siómaroson. Alkotói Kiss György, Geren- day Antal, Gerenday Béla. A második Kossuth-6zobor ugyancsak ekkor készült, 1894. december 16-án avatták fel Dunapatajon, alkotói ugyancsak Kiss György és Gerenday Béla volt, akik az elkövetkező időszakban még több pjortrét mintáztak róla. Dr. Adámfy József szegedi körzeti főorvos érdeme, hogy összegyűjtötte több mint ötezer levélváltás, sok évi kutatómunka után a világ összes Kossuth-szobrá- nak lelőhelyét. Végül 1980. január 9-i halála miatt, Vígh Károly szerkesztésében jelent meg a kiadvány a Kossuth-szobrok hazai és külföldi adattárával, Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetsége elnökének előszavával, Vayer Lajos bevezető tanulmányával, mely a Kossuth-kul- tuszt vizsgálja a magyar művészetben. Adámfy József tíz évig dolgozott e művén, mely hézagpótló, s a levélírás mellett mintegy ezer felvételt készített, s a legtöbb Kossuth-szobrot eredetiben megszemlélte, ö jegyezte meg a könyv előszavában: „A Kossuth iránti rajongás a hazaszeretet füzéből táplálkozott és a nagy szabadsághős halála után népszerűsége a magyarság körében még tovább erősödött. A Kossuth-kultusz legmaradandóbb kifejezési formája ekkor a szoborállítás volt”. Közel kilenc évtized pergett le Kossuth Lajos halála óta, s azóta körülbelül 239 szobrot mintázott alakjáról összesen hatvanhat szobrász. Külföldön hét emlékmű áll Washingtonban, New Yorkban, Londonban, Münchenben, Torinóban és Kanadában. Hazánkban köztéren, múzeumokban, egyéni gyűjteményekben 232 Kos- suth-szobor található. 1894-től napjainkig szinte folyamatos a szoborállítás Kossuth Lajos alakjáról. Arányait illetően növekszik a szám 1898-ban, a szabadságharc 50. évfordulóján, 1902-ben, Kossuth születésének 100. évfordulóján és 1948-ban, a szabadságharc 100. jubileumán. Ekkor avatták fel a csökmői, gödi, gyöngyös pia tai, iregszemcsei kis zom bori, bonyhádi, debreceni és vésztói Kossuth- szobrokat. Joggal váltott ki botrányt az 1900-as évek elején a fővárosi Kossuth - szobor ügye, melyre a hivatalos szervek feleannyit kívántak áldozni, mint az Erzsébet-emlékműre. Végül hosszas huzavona után az első díjat Horvay János pályaműve nyerte el, s a megvalósult alkotást 1927- ben állították fel a Parlament előtt. Születésének 150. évfordulójára azonban újabb, s a nemzet szívében élő képhez méltóbb szobrot avatott a helyén Révai József 1952. szeptember 19-én. Ez a monumentális emlékmű Kisfaludi Stróbl Zsig- mond, Kocsis András és Ungváry Lajos közös alkotása. / Száznyolcvan esztendeje szeptember 19-én, hogy Monokon megszületett Kossuth Lajos, kiért Ady Így lelkesedett: „A nap heve nem vész el. Hiába / A langy eső sem ömlik a tájra:/ Ha lesz oly kor, hogy a népek előtt / A nemzet és haza összeomlott / S nem lesz hon, csak világ — a magyarnak/ Lesz hazája, mert Kos- suthja volt!...” E sorokat 1899-ben írta, de korszakokra átívelők. Olyannyira, hogy már a századfordulótól az emlékezés szobrokban is kifejeződik. Az idők folyamán jelöltős művészek egész sora tett kísérletet arra, hogy méltó és teljes. Kossuth- pjortrét mintázzon. A többi között Róna József, Holló Barnabás, Horvay János, Finta Sándor, Kallós Ede, Ligeti Miklós, Teles Ede, Petri Lajos, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Kovács Ferenc, Somogyi Árpiád, Marton László, Csikszentmihályi Róbert. A legtöbb Kossuth- szobrot Horvay János és Kisfaludi Strobl készítette, utóbbi Sumenbe, Monokra, Kanadába is. Tóth András szobrászművész — a költő Tóth Árpád apja —, a Kossuth-szobrok mintázásában különösen szép sikereket ért el. ö mintázta a nagykőrösi Kossuth-emlékművet, melyet 1900-ban avattak fel, továbbá a nagyszalontai, clevelandi egész alakos bronzfigurákat. A felszabadulás utáni első Kossuth-szobor műkőből készült, Tatár Dezső műve, 1946. március 16- án avatták fel Rákoscsabán. Nem kilobbant, hanem tüzesedő hazafiság emelte az elmúlt száz évben a szobrokat szerte az országban. Méltó folyamattal, méltó figyelemmel, s alig akad megyénk, ahol ne lenne. S valamennyiről eszünkbe juthatnak — mintegy jelképesen is — Juhász Gyula „Kossuth szobor” című költeményének sorai: „Alföld porában, kisváros sarában / A napban és a hóban nyugodtan / áll”. Hozzátehetjük: egy nép emlékezetében is. Losonci Miklós Ha az ötvenes évek elején születik ez a produkció, s nálunk is vetítik — ez persze aligha történhetett volna meg —, akkor a túlbuzgó kritikusok felhördülnek, s valamiféle klerikális propagandát emlegetnek. Hát igen, a Ben Húr című kétrészes, színes amerikai film sztorijának háttere a kereszténység születése, Jézus fellépése, Tibé- rlus császár birodalomnö- velő politikája. Lew Wallace regényét Karl Tunberg dolgozta át kitűnő forgató- könyvvé. Ezekre a ritka erényekre alapozott William Wyler, a méltán világhírű amerikai filmrendező, aki mint a gyémántcsiszolók a nyers kőből vakítóan villogó, tisztafényű briliánst varázsolt. Méghozzá úgy, hogy mindenki megcsodálja, bárhol, bármelyik országban, bármikor mutatják be. Mi sem vagyunk kivételek, ez a mű nálunk is közönség-, azaz kasszasiker. A nézőtéren képviseltette magát minden korosztály: ott voltak az iskolások, s nem hiányoztak a nyugdíjasok sem. A fiatalok — nem ók tehetnek róla — valószínűleg semmit sem tudnak erről a korról. Tájékozatlanságuk azonban nem jelentett gátat: ez az alkotás ugyanis mindenkihez szólt, s közérthetően, világosan tolmácsolt maradandó értékű gondolatokat, olyanokat, amelyek aktualitása nem kopik, sőt időnként még erőteljesebb 'hangsúlyt kap. Csillagászati summába kerülhetett ez az 1959-ben született alkotás. A körülötte bábáskodók épp ezért semmit sem bízhattak a véletlenre, hanem mindig biztosra mentek. Irigylendő rutinjuk átsegítette őket a buktatón, tisztában voltak a hatás pszichológiájával. Hiteles történelmi légkört teremtettek, kiaknázva a monumentalitásban rejlő összes előnyöket. A hajdani Róma nemcsak fényeivel kápráztatott el bennünket, hanem ízelítőt kaptunk a zsarnoki államgép»ezet irányításának megborzasztó eszköztárából is. Többek között megköny- nyítette ezt a hibátlan színészi játék, különösképp a Juda Ben Hurt alakító Charlton Heston sokáig emlékezetes, árnyalt jellemfestése. Emellett jó érzékkel lelték meg a különböző motívumok ötvözési arányát, így aztán a lebilincselő részletek ellenére sem feledkeztünk meg a lényegről. Nem vitatjuk az üzleti szempont«* elsődleges szerepet : a stáb azonban nemcsak erre összpontosította energiáit, hanem arra is törekedett — méghozzá igen eredményesen —, hogy a legtöbbször eleget tegyen a legrangosabb művészi követelményeknek is. Mindany- nyiian hittek abban — kár, hogy nálunk ezt jó néhá- nyan tagadják —, hogy az érzelmi megközelítésnél nincs hatásosabb fogás. Ez — jó érzékkel adagolva — még a legridegebb, leghűvösebb alkatot is kilendíti nyugalmából. Ezért kár, hogy rendezőink olyan ritkán gondolnak erre. Ml tagadás: valamennyien szórakoztunk, tanultunk, s eszünkbe sem jutott, hogy mindez csak rafinált játék. Igaz, de a legjavából, hiszen a múlt egyik legizgalmasabb szakaszába pillanthattunk be, s a hiánytalan katarzis révén arra is rádöbbentünk — ez a film napjainknak szóló időszerű üzenete —, hogy többet kellene törődnünk egymással, hogy magunk is gazdagodnánk, ha bizalmatlanság, közömbösség, torzsalkodás, türelmetlenség helyett megértenénk, segítenénk, felkarolnánk embertársainkat. A tartalmas, a kellemes kikapcsolódás mellé nem akármilyen ajándék ez a tanulság... Pécsi István A szereplők A veréb igénytelen madár. Minden bizonnyal a leg- igénybelenebb. Mindenféle hulladékkal táplálkozik, s általában a szürkeség, a feleslegesség, a haszomtalanság jelkép». „Terméke” legfeljebb az a bizonyos veréb- piötty. Nem kellemes, nyomot hagy, de nem maradandót. Minden további nélkül el lehet távolítani, le lehet törölni... IMint ennek az ügynek annyi már részlete, kideríthetetlen, hogy Washingtonban miért éppien a Sparrow Mission, vagyis a „Verébakció” nevet adták Duke ezredes és társai egykori magyarországi vállalkozásának. Egyelőre, mivelhogy az erről szóló akták még mindig nem kerültek elő, az sem bizonyos, hogy a CIA elődjénél, az OSS-mél (Office of Strategic Service = Stratégiai Szolgálatok Hivatala) vagy pedig a Fehér Hájban határozták el: ideje már egy amerikai összekötő csoportot küldeni Magyarországra. Nem egészen világos mindmáig a vállalkozás célja sem. Duke ezredes mindenesetre huszonnégy esztendő múltán, amikor mint turista Magyarországon járt, azt állította: Roosevelt elnök személyes üzenetét kellett volna átadnia Horthy Miklósnak. Hogy az üzenetet írásban hozta-e magával, vagy piedig csak szóbelileg kellett volna közölni az akkori Magyarország kormányzójával, szintén lényegtelennek tartotta. Csak mesélt, csak mesélt, és amit elmondott, abból ugyan kibontakozik egy érdekes történet, de sok pontja nem bírja ki az ellenőrzést, a más tényékkel való egybevetést. S akármekkora kaland volt a Veréb-akció Colonel Duke számára, olyan jelentéktelen epizódja csupán nemcsak a II. világháborúnak, hanem a Kállay-féle hintapjolitikának és Horthy Miklós sokfajta, a német szövetségestől megszabadulni kívánó próbálkozásának. Ami biztos: Duke ezredesnek Florámond volt a keresztneve és 49 esztendős volt 1944. márciusában, amikor földet ért valahol Magyarországon, nem messze Nagykanizsától, ö váltig azt állította, hogy Portourin falucska határában landolt élete legelső és egyben utolsó ej.tőemyőes ugrása után. Csakhogy ilyen, de még hasonló helységnév nincs és nem is volt sem a magyar, sem a jugoszláv helységnévtárakban. Az több, mint valószínű, hogy Duke valahol a Muraközben ért földet -társaival együtt. S különben Is: hogy hogyan érkezett, mellékes. Végtére is viszonylag hamar elérte célját, a magyar fővárost. Más kérdés, hogy Budapesten aztán -nem jutott semmire. Mielőtt , február 27-én Washingtonban megkapta volna az indulási pxarancsot, az OSS washingtoni központjában dolgozott, mint a Balkán-osztály főnöke. Hogy épi>en őt küldték, értékelhetjük úgy is, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak az amerikaiak annak az akciónak, amely hivatva lett volna Magyarország II. világháborúból való kiválását elősegíteni, de úgyis, hogy milyen jelentéktelen figurára bízták az Egyesült Államokban a balkáni ügyeket, amelyek közé Magyar- ország sorsát is sorolták. Duke egyébként már az első világháborúban is részt vett. Akkor hadipilóta volt, később különböző- országokban katonai attaséként dolgozott. ö volt annak a különítménynek a parancsnoka, amelyhez még ketten tartoztak. Alfred M. Suarez őrnagy és Guy T. N-unn kapitány. Suarez apja Spanyol- országiból vándorolt be az Újvilágba, 6 maga mérnökként az észak-afrikai amerikai expedícióé hadseregben kapta első beosztását, ott a tábori repülőterek építését bízták rá. S mivel kiváló rádiós-szakértőnek is számított, Magyarországról ő tartotta volna az összeköttetést a szövetségesek Algírba telepített nagyteljesítményű rádióállomásával. Az ehhez szükséges készüléket az őket magyar terület fölé szállító Halifax-bombázó vagy magával vitte és utánuk dobta-, vagy nem. Duke elbeszélése szerint igen, Kádár Gyula, volt vezérkari ezredes, a horthysta hírszerző és elhárító szolgálat, a híres^hírhedt VKF/2 akkori vezetője szerint, akire a társaság fogadtatását bízták, nem. Guy T. Nunn kapitány, a híres kaliforniai Berkeley- egyetemen végzett. író volt, de bármiilyien dús volt a fantáziája, olyan kémtörténeteket aligha agyalhatott ki, mint aminek részese lett. A különítménybe azért került, mert több -nyelven beszélt, s tolmácsként küldték a többiekkel. Hogy erre miért volt szükség, az nem egészen világos, hiszen magyarul nem tudott. A többiek viszont jól elboldogultak volna az angollal, hiszen azt nagyon- sokan beszélték 'Magyarországon. A többi között Horthy Miklós, aki amilyen keveset felett a politikához, olyan sokat a nyélvekhez. Egyebek mellett hosszú tengerésztiszti pályafutása során angolul is megtanult. Duke tehát minden tolmáncs nélkül társaloghatott volna véle. Újszászy István, az Állam- védelmi Központ főnöke, aki végűi is a Veréb-akció tagjaival tárgyalt, maga sem szorult tolmácsra. A vezérőrnagy 1939-tól 1942-ig töltötte be a VKF/2 főnöki posztját, s onnan avanzsált az újonnan létrehozott szervezet élére, amelyben a fenyegető helyzetben valamennyi hírszerző és elhárító szervezetet egyesítették, tartozott légyen az a katonasághoz vagy a Belügyminisztériumhoz. Egyébként Horthy Miklós szőkébb, bizalmasabb köréhez tartozott. És bár a Veréb^akoió szempontjából semmiféle jelentősége nem volt, azért meg _ kell említeni: Újszászy Ka- rádi Katalin barátja volt, s boldogan járt a nagyon népszerű művésznő mellett a tisztek társasági kék atillájában. Ettől piersze még a Veréb-akciónak lehetett volna értelme és eredménye. (Következik: Az időpont) Pintér István dokumentumriportja EIERÉB IS RHCIÖ
