Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 18., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Kezdetektől napjainkig Francia fotókiállítás Alig fél évvel azután, hogy a magyar fotóművészet a hőskortól napjainkig tar- tóan bemutatkozott a Műcsarnokban, most a francia fotóművészet történetével ismerkedhet a látogató ugyanott. A kiállítás felvonultatja a kezdetleges eszközökkel készfiit korai fotográfiákat, s a legbonyolultabb technikát szolgálatába állító korunkbeli alkotásokat. Láthatunk dokumentumfelvételeket, riportújság és reklámfotókat. S megjelenik a fotográfia mint az önálló képi ábrázolás művészi produktuma is. Történelmi események, zsánerképek, portrék, életképek, különleges kompozíciók között gazdag a választék. Jelen vannak a francia élet mindennapjai és ünnepi pillanatai. wms; má (A reprodukciókat Köhidi Imre készítette) — Nyert, oké, gyászvitézkóm, nem tudom — felelte a lány, és nagyot húzott az almaborból. — De most már kivezethetnél a hülyék földjéről. — Nincs fürdőszoba — mondta a fiú. — És most mit csináljak?! — csattant föl a lány. — Ott a lavór — mondta, és befelé fordult. Hallotta, ahogy a másik a konyhában csörömpöl, és arra gondolt, milyen jó lenne, ha sohasem jönne haza a főbérlő. Aztán a barátja jutott eszébe: kösz, hogy segítettél, én biztosan nem tudtam volna fölszedni ezt a lányt, jól tetted, hogy azt mondtad, kicsit dinka vagyok, mert úgy látom, ez nagyon tetszik neki. Kösz a tanácsot is, de mégse maradok Pesten. Ilonkát látom mindig, nagyon hiányzik, most is ő hív, érzem, lassan süllyedek, süllye- dek..süllyedek... A lány a lavór fölött gubbasztott, s próbálta kigondolni, mit mond majd holnap. Jónak jó volt, de hát nem normális a fickó. Méghogy a combjaim között a hold... jó vicc! És mindig elnézést kér! — nevetett föl. A fiút az ágyra görnyedve találta. — Na, ez ám az ünnep — morogta, ahogy a lepedőre nézett. A hajánál fogva felemelte a fiú fejét: — Na, mit segítsek, vadegér? — Szeretlek — nyögte a fiú. — Maradj itt. Szeretlek. — Azaz — bólogatott a lány —, jobb időpontot nem tudtál választaná, ütődött- kém? Na, kell még? Behozzam a lavórt? A fiú bólintott. — Nagyon egyedül vagyok — nyöszörögte. — Hagyd, hogy szeresselek. — A Moszkva téren bármikor megtalálsz — vont vállat a lány. — De én nem így akarlak — mondta fejfájósan a fiú. — Hát nem érted? Szeress engem, csak mert én is szeretlek, és mert úgysem tudsz több embert szeretni egyszerre. — Flúgos vagy te, pajtikám — legyintett lemondóan a lány. — Szívesein lefekszem veled, de tizenhét éves vagyok, és abszolút nem vidékiekről álmodom, meg kell mondjam. — De én feleségül veszlek — mondta a fiú. — Odaadom neked a holdat, a hajadba teheted, a homlokod fölé. — Kösz. (Melyik bizsubazárban láttad? — Nem, nem így — csuklóit a fiú. — Komolyan gondolom. — Na, pó, gyászvitéz — intett a lány —, a téren megtalálsz. Az ajtó csapódása még sokáig visszhangzott a fiú zavaros fejében: végül tántorogva felállt, és meztelenül kibotorkólt az előszobába. A sötétség, mintha bútor lett volna — beleütközött állandóan. — Talán a holdra csapta rá az ajtót! — rémült meg. — Talán elvitte magával! S míg öklendezve lekuporodott, hogy a főbérlő ott találjon rá majd, az előszobában, arra gondolt, hogy valamit végleg elloptak tőle — s bár nem tudta, mi az, abban biztos volt, hogy nem ennek a lánynak akarta adni. n Nobel-díjas író visszaemlékezései Éliás Canetti nevét 1981-ben kapott Nobel-díj a tette világszerte ismertté. A Világ- irodalmi Lexikon osztrák írónak mondja — a cikkíró e megállapítása nem minden kétséget kizáró. Canetti ugyanis Bulgáriában spanyol zsidó szülők gyermekiéként született, Bécsben, Zürichben, Manchesterben nevelkedett, az Anschluss után Párizsba emigrált, jelenleg Angliában él és németül ír. Az Európa Kiadó A megőrzött nyelv (Egy ifjúkor története) címmel adta ki visszaemlékezéseit. Ruszcsuk, ahol Canetti született és hatéves koráig élt, nyüzsgő, soknemzetiségű és soknyelvű városka volt, az együttélés békéjének, s az állandó vitatkozásoknak a színtere. Itt szívta magába először az ólet és a kultúra sokszínűségének levegőjét. „Minden, amit később átéltem, egyszer már megtörtént velem Rusz- csukban” — írja. A következő színterek az első világháborús Európa más és más típusú városai. Ezekben az olvasztó kohókban érett meg az ifjú író és esszéista, hogy már 1935-ben int regényét Dosztojevszkijjel és Joyse-szal hasonlíthassa össze a kritika. Élete fő műve, a Tömeg és hatalom, méltató! szerint (magyarul még nem jelent meg; húsz évnyi munka eredménye) pszichológia és szociológia, történelem és regényesszé, a mai német nyelvű próza csúcsteljesítménye. A megőrzött nyelv is több mint egyszerű emlékezés, nem pusztán a vele megtörtént dolgok és események sora; a lélektani elemzés eszközeivel megírt terjedelmes esszé a gyermek és a szülő kap- : csőlátóról, a gyermeki lőlek fejlődéséről; egyúttal a műveltség fogalmáról, elsajátításának lehetőségeiről és belső kényszeréről. Canetti mű-ve intellektuális élmény. Nyelve szépségesen érdekes és választékosán finom. A századforduló utáni Európa szellemi arculatának sodróan s élvezetesen pontos rajza. A mai NDK irodalom egyik jeles, Magyarországon is jól ismert képviselője Erwin Strittmatter. Az Európa Kiadó most elbeszélésedből adott ki egy szép válogatást Az ördögbicska címmel. Elbeszélésednek témája a gyermekkor, a felnőtté válás időszaka. Strittmatter változatos és gazdag élményvilága elevenedik meg elbeszéléseinek lapjain. A gyermekkor színhelye Lausitz. Rendkívül érdekes város, ahol a szláv szorbok élnek sajátos közösségben'. Vándorcirkuszosok, agyafúrt parasztok, csinytevő suhancok, állástalan műlovarnők, analfabéta bányászfiúk a szerző hősei. Strittmattert az állandó derű, a kifogyhatatlan mesélőkedv és a bölcs irónia jellemzi, mellyel minden olvasóját magával ragadja. Írjon butaságról vagy féltékenységről, önzésről vagy önfeláldozásról, visszásságról, gazdag életásmerete birtokában részévé teszi az olvasót a történetnek. Kellemes stílusa minden írását élvezetessé teszi. John Berger neves angol művészettörténész, nevét mégis G. című regénye tette is- i mértté egész Európában. A G a világirodalom egyik legismertebb és örökké visz- szatérő nagy témáját, a Don Juan-motívu- [ mot dolgozza fel, illetve újítja meg. A G. Don Giovaimit jelöli, aki 1886-ban jön napvilágra, újra járja elődje sikereinek színhelyeit, s persze egyúttal a mát is. G.' látszólag passzív, mégis valósággal az életerő forrása, nem személy, hanem mítosz. 0 az, aki a nőkben fel tudja szabadítani a bennük rejlő értékeket, s kioldja őket a polgári erkölcs kényszer-zubbonyából. John Berger értelmezése szerint G. a szabadság vezérelvét testesíti meg. írói célkitűzése: megérteni és megértetni, elemeire bontani az emberek viselkedését és a történelmi folyamatokat. A perui irodalomból jószerivel csak a már világhírű Vargas Llosa neve ismeretes nálunk. E kulturális hagyományokban! oly hihetetlenül gazdag ország legújabb irodalmát mutatja be a Vasárnap a gyékényketrecben című kötet. A hamis és hamisított, a keserves inka örökség mellett a nagyvárosi kőrengeteg is nyomasztja a népet. A festői tájak mellett ott van a nyomor és a kilátástalanság is. A mai perui elbeszélők írásaiban a múlt öröksége és a jelen valósága egyforma erővel jelenik meg. Irásmű- vészetük tömör, jellemábrázoló művészetük nagyhatású. Latin-Amerika egyik leggazdagabb irodalmi hagyományokkal rendelkező népét ismerhetjük meg e válogatásból.
