Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 18., szombat 3. — A jelenlevők közül sokan tudják, hogy az ember életében melyik az az időszak, amikor a legtöbb információt képes befogadni. Amikor a legtöbb, az egész életre kiható, s talán a legjelentősebb ismereteket szerzi meg... Ez az időszak a 4—8 éves kor, amikor döntő jelentőségű, hogy milyen információkhoz jut az ember- palánta, s hogy: milyen formában és' milyen példákon keresztül. Ezt azért mondom el, mert bizonyára hangsúlyozni fogják még a — Melyik a legfogékonyabb kor...? — kérdezte Blahó István felszólalók az előterjesztett téma kapcsán, hogy a legfontosabb kérdés a lakás- helyzet, vagy az egészségügy fejlesztése. Valóban az, mégis kérem, ne állítsunk rangsort az oktatás a lakásellátás és az egészségügy fejlesztése között, mert valamennyi egyformán fontos. De ha - megnézzük, a gazdasági növekedésnek, ezen belül a munka termelékenységének alapvetően három fontos tényezője van: az oktatás, a kutatás és a beruházás ... A gyöngyösi járás gondjairól szólt Suhajda Jánosné Blahó István füzesabonyi megyei tanácstag felszólalásából emeltük ki ezt a pár mondatot. Már csak azért is, mert a megyei tanács ülésén elhangzott végrehajtó bizottsági jelentés vitájában fontos helyet kapott az oktatás, a nevelés, a jövő generációjával való foglalkozás, s mindezek kapcsán valamennyiünk felelőssége gyermekeink testi és szellemi fejlődéséért. A közős gondolkodás alapjául az a részletes elemzés szolgált, amelyet a végrehajtó bizottság megbízásából Maróti Sándor elnökhelyettes tárt a résztvevők elé. Ebben hangsúlyozta a vezető testület: „ ... Fel kell készülnünk arra, hogy a tervezett beruházások körében további súlypontozást kell végrehajtani. Tudomásul kell vennünk, hogy az eddig igen fontosnak ítélt beruházási feladatok esetében egyéves, vagy még hosszabb halasztás is történhet. Emellett azt is ki kell emelnünk, hogy — ha nem is túlzottan látványosan — sok szép, korszerű létesítménnyel gazdagodtunk.” Való igaz, gazdagodtunk a lakások számát illetően, több egészségügyi létesítményt adtunk át az elmúlt másfél év alatt — ekkor született az a társadalompolitikai koncepciónk, amelyjuhász Jenő a hevesi járás tapasztalatait mondta el nek eddigi teljesítését vizsgálta tegnap a megyei tanács testületé —, bővült a családi háttérrel nem rendelkező gyermekek, a magukra maradt idős emberek segítésére sietők köre, s állandóan napirenden szerepel az oktatás tárgyi, személyi feltételeinek gyarapítása is. Amikor erről esett szó az előterjesztésben, máris várható volt: ez lesz a hozzászólások magva. És így is történt, mert Blahó István érvelését követően kért szót Román Antalné kerecsendi megyei tanácstag, aki az egri járás oktatásfejlesztési tervéről, helyzetéről beszélt: Tarnaleleszen befejeződött két új tanterem és tornaterem építése, jó ütemben dolgoznak az építők a bélapátfalvi nyolcosztályos Iskola és a hozzá tartozó tornaterem kivitelezésén. Megfelelően előkészítették a tanácsok az egerszalóki, a kerecsendi és a makiári iskola építését, s a pétervásári, tar— Az egri járásban szorgalmas nép lakik — mondta Román Antalné naleleszi, andornaktályi, recski óvoda tervezését, kivitelezését, illetve átalakítását. A járásban — s ez az összefogás szép példája — 46 millió forint társadalmi munkát és 181 ezer forintos készpénztámogatást ajánlott fel a lakosság. Juhász Jenő tárnámé rai megyei tanácstag — a hevesi járás képviseletében — szólt az erdőtelki iskola építéséről, a kiskörei tervekről, valamint a hevesi kisajátítási elképzelésekről: ezek mind-mind az oktatást, az óvodai-iskolai nevelést segítik, korszerűsítik majd. A hozzászólások — ezúttal csupán azokat idéztük, amelyek az oktatásüggyel foglalkoztak —, ékesen bizonyították, hogy Hevesben jól látják a mindennapi gondjainkat a helyi és a megyei tanácsok vezetői, szakemberéi. Nem megy vita, napokig tartó tanácskozás, sok-sok fejtörés nélkül a rendelkezésre álló forintok Maróti Sándor, a napirend előterjesztője (Fotó: Perl Márton) elosztása úgy, hogy oda és akkor utalhassák ki a pénzt, ahol, és amikor az a legjobban kell. óvoda, iskola, egészségügy — rangsor nélkül: egyik sem lehet fontosabb a másiknál, csupán az maradhat mérvadó a közösségi megvalósítás listáján, hogy hol, melyikre van nagyobb szükség. A megyei tanács tegnapi ülésén ennek a „szükségességnek” a megfogalmazásában voltak segítségére a testület vezetőinek a csaknem 350 ezres lakosság képviselői. Nyugodt lelkiismerettel zárhatta hát ezzel a mondattal az ülést Maróti Sándor: — Tanácskozásunk jelentős munkát végzett a társadalompolitikai program teljesítésének értékelésében, s a további teendők megjelölésében ... Szilvás István Zöldségfront *82 Drágább a piac, olcsóbb a felvásárlás (Fotó: Perl Márton) tartsa-e, csökkentse-e, vagy teljesen megszüntesse-e a gyakorta nagy veszteségeket produkáló kertészeti kultúB őséges, s jó minőségű az idei zöldségtermés. A gazdaságok — köszönhetően a kedvező időjárásnak is — általában, sokkal több árut állítottak elő, mint az előző esztendőkben. Azt hihetnénk, hogy e kétségkívül előnyös helyzetben a kínálat szabályozó szerelje a fogyasztói piacon is érvényesült. Nos, a tapasztalatok egészen mást mutatnak. Nevezetesen azt, hogy a bőséges terméshez és a nagykereskedelem alacsony átvételi áraihoz képest a boltokban, az üzletekben aránytalanul drágán kínálják a portékákat. Vagy megfordítva: a fogyasztói árakhoz viszonyítva a felvásárlási árak indokolatlanul alacsonyak. Megváltozott körülmények A jelenség okainak vizsgálatát — amely egyben a magyar zöldségtermesztés egyre romló helyzetét is jellemzi — kicsit távolabb kell kezdenünk. A hetvenes években meghirdetett zöldségprogram célja a feldolgozóipar igényeinek kielégítése, s a lakosság zökkenőmentes, széles választékú ellátása volt, mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt. A kertészeti ágazatok a termelés ösztönzésére és fejlesztésére különféle formájú állami támogatást kaptak, s ennek eredményeként olyan nagyüzemi (melegházi és szántóföldi) kertészek jöttek létre; amelyek munkája nemcsak a népgazdasági elvárásoknak, hanem jövedelmezőségük révén a szőkébb, termelői érdekeknek is megfelelt. Egyszerűen szólva: érdemes volt zöldséggel foglalkozni, mert szép, tisztességes nyereséget adott. Az utóbbi esztendőben azonban alaposan megváltozott a kép. Egyre nehezebbé, szigorúbbakká váltak a gazdálkodás általános körülményei, s ez érzékenyen érintette a kertészeteket is. Az egymást követő energia- és nyersanyagváiságok, a növekvő gép- és eszköztárak, a költségek folytonos emelkedése jócskán megdrágította a termelést. Ugyanakkora felvásárlási árak távoliról sem követték e folyamatot. Szemléletes tény, hogy amíg a termelési költségek megháromszorozódtak, a felvásárlási összegek általában csak 60—6ő százalékkal lettek nagyabbak. A kedvezőtlen tendencia következtében persze mind töhb nagyüzem vette — s veszd — fontolóra, hogy fennrákat. A legtöbb helyen mindenesetre csökkentették a zöldségterületet, az ágazat zöldségtermelési volumenét. Még olyan vidéken is, mint a Galga-mente, ahol ősi hagyománya van a kertészkedésnek. Kénytelen-kelletlen választották ezt az utat, mert a fokozatosan dráguló termelés, s az értékesítés ellentmondásai miatt vagy hiánnyal zártak, vagy — a jobbik esetben — épphogy csak eltartották magukat. Akad olyan Pest megyei tsz, ahol szinte egyik napról a másikra hatszázról harminc hektárra1 zsugorították a kertészetet. Az egyik bácskai szövetkezet elnöke a 'közelmúltban azt panaszolta, hogy a helyi program során — értve a népgazdasági célokat — töbh, mint 30 miEió forintot fordítottak a zöldség- termelés fejlesztésére,! korszerű üvegházakat, fóliatelepet építették, sokat érő speciális munkagépeket szereztek be, alaposan megnövelték a szántóföldi termő- területeket; most meg akkor járnak a legjobban, ha egyáltalán nem foglalkoznak zöldséggel. A kertészet nemcsak költséges, de temérdek kézimunkát igénylő ágazat is, ugyanakkor az eredmény, a termés! mennyisége és minősége nagymértékben függ az időjárástól. Nagy tehát a termelői kockázat is, amit akkor érdemes vállalni, ha a gazdaság — legalább hosz- szabb távon — megtalálhatja a maga számítását. Márpedig még tíz esztendeje 30 —35 százalékos yolt a zöldség jövedelmezőségi rátája; addig most a legjobb esetben is mindössze 3—6 százalék. Mit nyit a haszonkulcs? Sajátosi helyzet alakul (alakult) ki. A vásárló a piacon az árak növekedését tapasztalja, a termelő munkája pedig még nagyüzemi szinten is mind gazdlaságta- lanalbbé válik. A nagykereskedők — pozíciójuk folytán — némi túlzással, — tetszőlegesen állapítják meg az átvételi árakat, ugyanakkor hatalmas haszonikulccsal dolgoznak. Ez utóbbi elvileg nem haladhatja' meg a felvásárlási ár 50 százalékát, ám egy „apró” pénzügyi művelet révén akár ennek a duplája is lehet. Lássunk egy példát Hal a felvásárlási árhoz adjuk hozzá — mondjuk — az 50 százalékot, akikor 10 Ft esetén 15 Ft a végeredmény, vagyis a nagykereskedők ennyiért adják tovább a portékát a kiskereskedőknek. Ha azonban a kiskeres- kedelmnek Való átadási értéké a számítás alapja, s azt tekintjük 100 százaléknak, akkor az összeg máris 20 forintra módosulhat Vagyis a nagykereskedő azt mondja, hogy a húszból tízet kifizettem a termelőnek, így a 100-hoz képest 50 százalék a haszon. Valójában megduplázódott az összeg. Ezért fordulhat elő, hogy az az áru, aminek kilójáért a termelő egy tízest kapott, az üzletekben1 22—23 forintért jelenik meg. A kereskedelem többnyire nem vállal tényleges gazdasági, piaci . kockázatot. Sokszor marad a termelők nyakán a termény kisebb- nagyobb hányada, mert a nagykereskedelem — értékesítési nehézségekre hivatkozva — nem veszi át tőlük. A fogyasztói piac felvevőképessége persze az esetek zömében a zöldségnél is nagyobb lenne, amenyiben a nagykereskedelmi haszon csökkenne. Am a nagykereskedelem — valóságos piaci kockázatot alig vállalva — inkább kevesebb terményt forgalmaz drágán, mint töb- bet Olcsóbban. Az értékesü- lén folyamatát, az árakat, a piac működését nem a reális értékek, a kereslet-kínálat törvénye szabályozza, hanem egy vállalati érdeket szolgáló adminisztratív döntés. Pedig a termelők és a fogyasztók érdeke egyaránt az lenne, hogy a kereskedelem ne 100 mázsával, hanem 100 tonnával biztosítsa jogos nyereségét, elfogadható felvásárlási és eladási árakkal dolgozva. Érthető hát a termelő panasza, amikor saját portékáját az üzletekben két- és félszeres áron látja viszont, s a piaci bevételből aránytalanul kis hányaddal részesül. Gyakorta akkorával sem, ami a költségeket fedezné. Ráadásul a szállítás, valamint a szállítás és tárolás okozta veszteség, minőségromlás is terheli. Kényszerpályán Nem lehet persze kizárólag a kereskedelmet hibáztatni, hiszen1 bőven akadnak máshol isv neuralikus pontok. Nézzük a feldolgozóipart. Az idén, szeptember elején a konzervgyárak 2 forintot fizettek egy kiló el- sőosZtályú paradicsomért. Ennek az előállítása — az országos átlag szerint — legalább ötven fillérrel többe kerül. Ugyanez a helyzet a paprikával, az uborkával és a gyökéraöldsóggel is. A termelő végső soron kiszolgáltatott, & kényszerpályán. halad. Ez év elejétől megvonták a gazdaságoktól azt a 10 százalékos állami dotációt is, ami a zöldség árbevétele után járt. Ezzel az összeggel — csökkentett értékben — most a konzervgyárak rendelkeznek. Csakhogy szűkös pénzügyi lehetőségek miatt ennek kétharmadát belső, fejlesztésre fordítják, a felvásárlási árak minimális kiegészítésére a kisebbik rész jut. Megszűnt a felhasznált üzemanyag — például a fűtőolaj — ártámogatása is, ezzel szinte párhuzamosan viszont emelkedtek az üzemanyagárak... Hosszasan sorolhatnánk még a hazai zöldségfront gondjait. Említhetnénk például, hogy a termelési költségek további növekedése, újabb veszteségeket szül, s az egyre szűkülő beruházási keretek tovább nehezítik az amúgy is elég problémával küszködő kertészetek helyzetét. Persze csak ott, ahol van, vagy lesz még kertészet. A háztáji kertek nem nyúj- hatnak, nyújtanak — megfelelő bázist az ipari alapanyag- szükséglet biztonságos kielégítésére. Még a lakossági ellátásra sem. Ügy tűnik, központi szabályozásra van szükség ahhoz, hogy a zöldségtermesztés! ismét jövedelmezővé, kellően gazdaságossá váljon, hogy az igényeket az elkövetkező esztendőkben is maradéktalanul tudjuk kielégíteni. (D.-L.) ÜLÉST TARTOTT HEVES MEGYE TANÄCSA Óvoda, iskola, egészségügy — rangsor nélkül
