Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-17 / 218. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 17., péntek S. Epreskerti séta A Magyar Képzőművészeti Főiskola úgy­nevezett Epreskertje a századforduló óta ad otthont festő- és szobrásztanulóknak, mestereknek. Az Epreskert műteremházak és szobrok hangulatos ligete Budapesten, a Bajza utcában. Jelenleg itt tanulnak és dolgoznak a szobrász-restaurátorok, a díszlet- és jelmeztervezők is. (MTI fotó — Horváth Éva felv. — KS) Reprezentatív lovasbemutató Szilvásváradon — Az EDDA Füzesabonyban — Császár Angéla és Nagy Attila irodalmi estje Gyöngyösön — Hegyaljára tart a galériabusz Megyei műsorkalauz A kellemes szeptemberi jó idő kínálta lehetőségeket megragadván, az IBUSZ „ősz a Bükkben” címmel reprezentatív szilvásváradi lovasbemutatóra csábítja az érdeklődőket e hét végén. Szombaton és vasárnap egy­aránt 14-től 17 óráig tart a műsor, amely lovasvadászok bevonulásával kezdődik a szép környezetű pályán, az­tán csikósbemutatót, fogatos akadályversenyt, női hajtást, lovas solymászatot és íjá­szatot ígér a közönségnek. A Hatvani Galéria autóbu­szos kirándulásra viszi bará­ti körét ezen a két napon Hegyaljára, ahol a résztve­vők — ha le nem késik az indulást — Sárospatak és környékének nevezetessé­geivel ismerkedhetnek. A Finomszerelvénygyár szombaton, a Bükki Vörös Meteor vasárnap tervez mátrai túrát a természetba- toknak. Természetesen most nem csupán szabadtéri időtöltést javasolnak a műsorrendezők a hét végére. A füzesabonyi Bartók Béla Ifjúsági Klub 1 például ,,Beszélnünk kell róla” cím­mel dr. Veres Pál könyvé­ről tart vitát fiatalok rész­vételével, ma délután 6-tól. A Megyei Művelődési Köz­pont pedig a péntektől va­sárnapig sorra kerülő felső- tárkányi klubtalálkozón túl, szombaton délután 18 órá­tól az MMK 10-es termében a Gaál-trió zenéjére dzsessz- klubba várja az ifjúságot. Ugyanezen a napon Füzes­abonyban este 7-től az EDDA együttes koncertezik. A gyöngyösi művészeti estek programjában 19-én, vasárnap este 7 órától a Mátra Művelődési Központ kamaratermében tekintheti meg a közönség Császár An­géla és Nagy Attila közös, zenés irodalmi műsorát. Az egri MMK kisgalériá- jáiban a Heves megyei ama­tőr képzőművészek tárlata látható naponta délután 3- tól este 7 óráig. Vasárnap 11 órától tekinthetik meg a lá­togatók a Gyöngyösi Galé­riában Debreczeni Zsóka ke­ramikus kiállítását s Mátra- szentimrén a klubkönyvtár­ban Soós Sándor amatőr szobrász munkáival is meg­ismerkedhetnek. A kiállítás legkisebb és legnagyobb mozdonya Vasútmodellek Országos vasútmodell-kiállítás látható szeptember 1- től a Ferencvárosi Vasutas Művelődési Központban, ahol több mint száz vasútmodellen kísérhetjük végig a közlekedés fejlődését Junicza Tibor terepasztalának részlete (MTI fotó — Branstetber Sándor felv. — KS) TERMÉSZETVÉDELMI ÉRTÉKEINK Tarnaőrsi tölgyek Tamaőrs felé autózva, az erre járóknak föltétlenül ér­demes megtekinteniük a község két öreg fáját, a ne­vezetes kocsányos tölgyeket. Egyikük a külterületen, a folyó jobb partján néma ta­núja a múló időnek. Vénsé­Hazánk északnyugati ha­tárától néhány kilométernyi­re, — nem messze onnan, ahol az Ipoly folyócska a magyar és csehszlovák par­tok között szinte merőleges irányban iramlik; a Duna felé — nagy múltú kisköz­ség házai sorakoznak a Bör­zsöny nyúlványainak ölelé­sében. Nagybörzsöny hajdan valóban a legfontosabb hely­sége volt e környéknek: messze földön mint gazdag bányavárost emlegették. Mégpedig mint gazdag aranybányavárost, mert hi­szen — ki gondolná ezt ma­napság! — egykor sikerrel termelték ki ott a nem túl nagy mélységben tovafutó aranyteléreket. Oklevelek tanúskodnak, hogy Nagybörzsöny számot­tevő lakhely lehetett már 1200 táján. Mégpedig annyi néppel, hogy az külön temp­lomot is építtetett magának. Ez a Szent Istvánnak aján­lott egyház ma is teljes épségében áll, s vaskos erőd­falának oltalmában hirdeti a román, s az ebbe oltó­dott gót stílus egyszerű for­máinak gyakorlatias szép­ségét. Egyúttal pedig kövei­be vésve őriz egy tatárjárás kori legendát. A templom külső falának kőfülkéiben ugyanis rendre ököl nagysá­gú kőfejeket látni, összesen tizenkét ilyen mongolosan ferde szemű kis portré sora­kozik a jelzett helyeken — állítólag azoknak a tatárok­nak az arcvonásait őrizve, akik egy visszavert táma­dás áldozataiul estek. A ti­zenharmadik . fülke azért gét nem annyira 12 méteres magassága, mint inkább törzsének csaknem ötméte­res átmérője jelzi. A másik, amely a temető északi olda­lán áll, valamivel alacso­nyabb és karcsúbb, s talán fiatalabb is. Ám ez utóbbi sem élt 200 esztendőnél ke­üres, mert a csapat tizen­harmadik tagjának sikerült elmenekülnie .. A tatárok után a törökök jöttek, és ők már egy virág­zó bányavárost sarcoltak meg újból és újból, mert időközben Nagybörzsöny megkapta a városi jogot. Ezt az előbbrelépését nagyrészt Zsigmond királyunknak kö­szönhette, aki 1410-től né­met lakosságot telepített az aranytelérek fölé. E famíliák hozzáértő férfitagjai minden addiginál nagyobb mennyi­ségben hozták felszínre a pénzveréshez, az ékszerké­szítéshez szükséges nemes­fém nyersanyagát. E derék és szorgalmas germánok oly nagy tömeg­ben találtak ott otthonra, hogy ők is külön templomot építettek maguknak. Ezt Szent Miklósnak ajánlották, és újból meg újból igazgat­tak rajta. Hol itt nyitottak új ablakot, hol amott tá­masztottak a falnak egy vaskos pillért. Ez a közkele­tű nevén bányásztemplom ilyenformán az -aszimmet­rikus építkezés egyik — im­már jó hétszáz éves — pél­dája. A német lakosság azonban nemcsak a föld mélyét mű­velte sikerrel, hanem felszí­nét is, mégpedig úgy, hogy mind több és több szőlőt te­lepített a környék napos lankáira. Remek boraik te­remtek, s ezeket nagy téte­lekben szállították főképpen az Ipolyon túlra. Nagybörzsöny aranykora meglehetős hirtelenséggel véget ért. Először is azért, mert aranybányái kimerül­vesebbet, ennélfogva igazi ritkaságnak számít mind­egyik a megyében is. Mind­ketten az Alföld ősi növény- társulásának megmaradt esz­tétikai és dendrológiai érté­kei, amelyek méltán kaptak védettséget, mindannyiunk­tól megbecsülést érdemelnek. tek — ez az elapadás a XVIII. század végén követ­kezett be —, majd a filo- xérajárvány következtében szőlői is elpusztultak. A ki­rályi város, ahol egykor megyegyűlést tartottak, és amelynek főterét, afféle rangjelzésként, kő borította, gyors hanyatlásnak indult. Lakói szétszéledtek, és bo­rospincéi, présházai elárvul­va mutogatták üregeiket az arra vetődő erdőjáróknak, vadászoknak: íme, ily nagy gyomrokat töltöttek meg egykor a hordók százai, ez­rei. Hazánknak ugyanis a dú­san benőtt szögletében — jobb híján — mind nagyobb és nagyobb méreteket öltött a vadgazdálkodás. Különö­sen az ottani szarvasvadá- szatok váltak híresekké, amelyek szertartásait, úri ceremóniáit jeles vadász­írónk, a Börzsöny szerelme­se, Bársony István örökí­tette meg népszerű könyvei­ben. Az aranybányászok és szőlősgazdák egykori városa minden környékbeli szépsége és gazdag múltja ellenére sem képes megújulni. Két­ezres lélekszáma 1200-ra csökkent, s felvirágzását legföljebb ha a mostanában szorgalmazott gyümölcste­lepítésektől remélhetjük. A málnabokrok ugyanis dúsan teremnek arrafelé — e táj terméke a híres szobi szörp —, és jól érzik ott magu­kat a körte- meg a diófák is. Netán az abbahagyott bányászkodásnak is lehet majd folytatása? Ki tudja?! Nagybörzsöny históriájában annyi minden megesett már... A. L. Nagybörzsöny HORGÁSZOKNAK Őszi harcsázás Vizeink legnagyobbra meg­növekvő hala, a harcsa, a horgászok „nagyvadja”. Ami­lyen élmény a vadásznak egy kapitális szarvas elej­tése, ugyanúgy egy nagy harcsa megakasztása, kifá- rasztása, zsákmányul ejtése is az álmok beteljesedését jelenti a horgásznak. Folyó- és állóvizeinkben mind több ez a ragadozó, amely nagy irtást végez a kisebb halak között. A har- csázáshoz azonban nagy tü­relem kell és éjszakázás. Ha ismerjük életkörülmé­nyeit, könnyen rátalálunk tartózkodási helyére. A har­csa az oxigéndúsabb és mély vízterületeket kedveli. A Tiszán a kanyarok utáni forgók 10—15 m mély meder- részeiben tanyázik szívesen. A tavakban nemigen vannak a harcsának ilyen állandó helyei, de a mélyebb ré­szeket itt is kedveli. A harcsa éjszakai raga­dozó, napközben csak rit­kán kap rá még a „legízle- tesebb” csalinkra is. Legfel­jebb ha kutyogtatással fel­verjük nappali pihenéséből. Különösen az esti szürkü­letben, vagy a hajnali de­rengésben lehet eredményes a vízparti várakozásunk. Többféle módszerrel is horgászhatjuk, úgy mint fe- nekező, úszós, villantós „készséggel”, partról vagy csónakból egyaránt. Bárme­lyik módszert is választjuk, zsinórunk 50—60-asnál vé­konyabb ne legyen. A hor­got a zsinór végére közvet­lenül kössük élőké beikta­tása nélkül. Mindig csak egy horgot használjunk, mert két horog csak a leakadást segíti. Óvakodjunk a régi „páternoszteres”, több hor­gos felszerelés használatá­tól. Ez egyrészt szabályel­lenes, másrészt a harcsa fárasztása közben az üresen maradt horog könnyen le­akadhat. Ha nincs harcsázóhorgunk, akkor három vagy négy nullás pontyhorog is meg­felel. Amennyiben halsze­lettel csalizunk, két- vagy háromágú horgot használ­junk, mert így biztosabb az akasztás. Ha a víz feneke nem akadós, legegyszerűbb a csúszóólom használata. A horogtól legalább 30—40 cm-re tegyünk ütközőt sze­lepgumiból, vagy bevágott ólomsörétből. Akadós vizek­ben ajánlatos külön élőkére szerelt fenékólom alkalma­zása. Ennek felkötése több­féle módon történhet. A harcsafogás alapfelté­tele, hogy botunk erős, de rugalmas legyen. Gondol­junk mindig a nagy hal megakasztására, amikor a harcsázáshoz vásárolunk. Igen sok kapitális példány menekült meg a horogról, mert a bot és a zsinór nem dolgozott együtt. Sokan azt hiszik, csak merev bottal lehet harcsát jól kifáraszta­ni. Pedig a fárasztás utolsó szakaszában már csak a bot rugalmassága az, ami segít­ségünkre van a beemelés előtt. Csalink lótetű, pióca, élő hal, halszelet lehet. A gi­lisztacsokrot is eredménye­sen alkalmazhatjuk, csak más hal is szereti, és bedo­bás után azonnal megkezdi lecsipegetését a horogról. A gyenge húzások sok esetben megtévesztik a hor­gászokat és ezért több ered­ménytelen bevágás után rá­unnak a csali felrakására. Különösen kellemetlen éj­szaka, kisfényű lámpánál a gilisztacsokor felrakása. Szabó Lajos összeállította: Cyoni Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents