Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-15 / 216. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 15., szerda S. 3. — Milyen érzés miniszternek lenni? Joiko Koivunen kissé zavartan megS'imogatta szakállár, nem tudja, hogy tréfálok-e, vagy komolyan kérdem? — Hát... felelősségteljes ... meg... — nézett rám tanácstalanul, mert érezte, ha így folytatja, óhatatlanul közhelyekbe fullad a beszélgetés. Ügy értem — segítettem a felelet megszületéséhez önkritikusan is átfogalmazva kissé ostobának tűnhető kérdésemet —, hogy milyen érzés miniszternek lenni itt, ahol számon kérik, mit tett és mit tehetett volna? Joko Koivunen, a kormány kommunista munkaügyi minisztere most már egyből válaszolt, s a tömör válasz valójában a politika mélységeibe világított be.. j — Képzelje el, hogy , egy kormány. kommunista minisztere hogyan érezheti magát, abban az országban, ahol a munkaügyi miniszter éppen egy munkáspárt képviselője, s ahol mind nagyobb a munkanélküliség ... Nem vojt nehéz elképzelnem. A kötetlen beszélgetés, ez a nem hivatalos beszélgetés, ím interjú formájában fogalmazódott meg, elnézést is kérek, innen a távolból is, ha nem pontosan idézem e néhány mondatot és a rövid beszélgetés lényegét. Ám úgy vélem, hogyha szó szerint talán nem is „élethű” az idézet, de tartalmát és szándékát illetően feltétlenül az. Népviseletben a menet indulása előtt... A röpinterjú ugyanis ott és akkor készült, amikor a munkaügyi minisztert nekem megkérdezni jó okom lehetett, de a választóinak, meg egyenesen jog adatott ehhez. A XXXVII. „Maakuntajuh- lat” alkalmából, ami röviden fogalmazva nem más, mint egy egész napos, „majálissal”, demonstrációval, előadásokkal és műsorral tűzdelt rendszeres találkozója a Finn Népi Demokratikus Unió tagjainak. Ennek a szövetségnek tagjai a kommunisták, a baloldali szocialistáik, a Demokratikus Nőszövetség, meg a haladó ifjúsági szervezet. A Noormar- kuulba, ebben a kedves, csendes, fás-ligetes, modernet régi falusi színekkel ötvözött települések, annak is a sportcsarnokában került sor a miniszter és a választói találkozására. Kérdések, válaszok, újabb kérdések, újabb válaszok: rövidke summázás, amelyben rezignálton kénytelen megállapítani a munkaügyi miniszter, hogy Helsinkibe a mára virradóra nyúló költségvetési vita nem hozta meg még az eredményét, s hogy a munkanélküliség egyre fenyegetőbb a finn munkásosztály feje felett. És ezzel vége is a délelőtti találkozásnak, hogy azt egy másik kövesse. A zászlós, dalos, színes, forgatagos felvonulás, amelyre az autóbuszok egész hada szállította a környékből ide a több mint kétezer felvonulni vágyót. öreget és fiatalt, férfit és nőt, kommunistát, vagy csupán olyan szimpatizánst, aki az Unió erejében bízik a holnapot nézvést. A menet élén természetesen ott vannak az Unió vezetői, ott vannak a párt megyei aktivistái, s ott menetel közöttük, ugyancsak az élen a munkaügyi miniszter is. Történetesen pompásan süt a nap, kellően fúj ahhoz a szél, hogy a vörös és nemzetiszínű, meg a községek, települések sokszínű házi zászlai, ahogyan ülik, úgy lobogjanak bele a szélbe. Ha meggondoljuk, hogy a mintegy három és félszázezer lakosú Satakunta megyében háromezer kommunista párttag él és dolgozik, akkor ez a „vidéki”, nem megyeszékhelyi felvonulás, nagygyűlés és egyben majális azt látszik igazolni, hogy taglétszámukhoz képest, legalábbis e vidéken, nem alábecsülendő a párt befolyása. Derű. Magabiztosság, egyfajta bizalom és fölényes nyugalom, — ezt érezhettem A miniszter a választói előtt ki ebből a színes felvonulásból. — Ügy érezzük, mintha csökkenne a párt iránti bizalom — mondta még a minap őszintén Leo Marmio és hozzátette magyarázatul. .. — A kisember azt látja, hogy ott vannak a kommunisták a kormányban, ha kevesen is, sőt az egyik éppen munkaügyi miniszter és a helyzet csak nem akar javulni... Sőt... E beszélgetést folyta tandón tettem hát fel az ominózus kérdést Joiko Koivu- nennek és kerestem fel újból egy megjegyzés erejéig, már a felvonulás után és közvetlenül a délutáni nagygyűlés előtt: — Nem is olyan rossz a kép ... — mutattam a nyüzsgő tömegre. — A kép az biztató... Szép és erőt adó. De hát más egy ünnepi demonstráció és megint más a politikai, a gazdasá gi élet... — tette hozzá reálisan és már lépett is mikrofon elé, hogy elmondhassa küldetése célját, a párt magatartásának \ és lehetőségeinek lényegét. A „majális” még tartott, de a munkaügyi miniszter már búcsúzott: tovább folytatódik a költségvetési vita Helsinkiben. Máma itt, holnap ott... de egyáltalán nem mindegy: miként Hogy az egykori sláger szövegével éljek. (Folytatjuk) Gyurkó Géza KIOSZTOTTÁK A BNV DÍJAIT Pénteken kezdődik a vásár Tegnap, kedden délelőtt a kőbányai vásárváros konferenciatermében tartották meg az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár díjkiosztó ünnepségét. Kelemen Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese beszédében hangsúlyozta: a vásár az eddigiekhez hasonlóan az idén is lehetőséget teremt a magyar ipar fejlődésének bemutatására, a hazai termékek versenyképességének felmérésére. Kedvező alkalmat teremt ugyanakkor a magyar és a külföldi termékek összehasonlítására, a világpiac értékítéletének megismerésére, az importálók és az exportálók közötti tapasztalatcserére. Különösen fontos ez jelenleg, amikor a világgazdaság nehézségei komoly gondokat okoznak mind a szocialista, mind a fejlett tőkés országokban. A nehezebb piaci viszonyok között a vásár is ösztönzően hat a termelés nemzetközi versenyképességének fokozására, a minőség javítására. Utalt arra,* hogy a bemutatásra kerülő sok ezer termék közül egyre több tükrözi a magas színvonalú technikát, emellett a vállalatok és ipari szövetkezetek javuló termékstruktúráját. A díjazott termékek kivitelezésükben, konstrukciójukban egyaránt elérik a nemzetközi színvonalat és gazdaságosan értékesíthetők, verseny- képesek lehetnek a világpiacon is. A díjakat odaítélő bizottság is elsősorban a nemzetközi műszaki színvonal elérését, az exportképességet, az importmegtakarítás lehetőségét, illetve a fogyasztói igényeket vette figyelembe. Az idén 19 termék kapta meg a Budapesti Nemzetközi Vásár nagydíját, 62 terméket pedig BNV-díjjal tüntettek ki. Az idén először fogyasztók díját is alapítottak, amelyet a vásár látogatóinak véleménye alapján később adnak át. Kelemen Lajos ezt követően átnyújtotta a díjakat a kitüntetett termékek gyártóinak. Ezekből mintegy előzetesként ismerkedjünk meg most néhány- nyal. Nemcsak a termék, hanem a technológia fs újdonságnak számít a magyaróvári kötöttárugyár nagydíjas szabad idő. ruházatánál... A ruhacsalád férfi, női és gyermekpulóverekből, valamint hálóruhákból tevődik össze, természetesen a legújabb divatirányzatnak megfelelő színekben és fazonokban. A legnagyobb meglepetésnek talán az italok közül a Békéscsabai Konzervgyár zöldségitala számít. A termék fontos szerepet játszhat a korszerű táplálkozásban. A Szegedi Szalámigyár és Húskombinátban a szalámigyártás során kitermelt csülökhús ez ideig egyéb húsipari készítményekbe került. A csülökhúsból a kemény kötőszöveti részeket egy újszerű technológiai eljárással kiválasztották, s így alkalmassá tették azt szárazkolbász gyártására. Az így létrejött termék a Boszorkánykolbász elnevezést kapta. Nem mellékes a korszerű csomagolása sem, amely megvédi a kiszáradástól, így a kolbász megőrzi eredeti íz- és aromaanyagait. A cipőgondokon igyekszik segíteni a Minőségi Cipőgyár Riviera fantázianevű női cipőcsaláddal, ami több típust tartalmaz, s kielégíti a legmagasabb vásárlói igényeket is. Közöttük megtalálhatók a közepes árfekvésű termékek is. A cipők kivétel nélkül hazai ter- vezésűek, divatosak, köny- nyűek, puhák, kényelmesek. KISZOLGÁLTATOTT IPARÁGAK — DEFEKTNAPLÓ — A SZÁNDÉK KEVÉS — JÓ PÉLDA: DOHÁNYGYÁR Egyszer talán megvalósul Interjú Szabó Béla ÉDOSZ-titkárral a DH-ról — DH, vagyis: DOLGOZZ HIBÁTLANUL! Egyáltalán van ilyen? Lehetséges, teljesíthető cél ez? — kérdezem Szabó Bélától, az ÉDOSZ megyei titkárától. — Nem. De törekedni kell rá... Mielőtt viszont erről az egészről itt most részleteiben beszélnénk, hadd emlékeztessek arra, hogy a DH esetében is érvényes a régi igazság: semmi sem új a nap alatt. így, ebben a megfogalmazásban, ezen a néven nálunk is jó két évtizedes múltja van, születésének gyökerei viszont jóval messzebbre nyúlnak vissza. Annyit például kétségtelenül tudunk, hogy mióta csak kapitalizmus a kapitalizmus, azóta a tőkésnek alapos érdeke fűződik ahhoz, hogy munkásai hibátlanul dolgozzanak, már amennyire ez egyáltalán lehetséges. Ha nem így történt — történik —, akkor a nem DH-s munkás az utcára kerül. — És nálunk? — Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom: a DH- munkarendszer bevezetése, értelmezése és gyakorlati alkalmazása terén igen széles körű vita bontakozott ki szerte az országban, és ez lényegében ma is tart. Ebben a folyamatban — amelyet az MSZMP KB 1971. december 21-i, az üzem- és munkaszervezésről hozott határozata is erősített — jelentős szerepet vállaltak Heves megye élelmiszer- ipari vállalatai is, kiemelkedően pedig az Egri Dohánygyár vezetése és kollektívája. Az ő példájuk naponta igazolja, hogy a DH nem lehet jelszó, hanem eszköz, módszer, vezetői koncepció, amely a műszaki, gazdasági, szervezési és tudatformáló intézkedések összefüggő rendszerével törekszik a hibák, a veszteségek feltárására, kiküszöbölésére és megelőzésére. Talán kitűnik ezekből: önmagában a szándék itt ke- 'vés, kellő felkészültség, technikai színvonal és szervezettség, megfelelő készség és képzettség szükséges hozzá. Meg kell keresni és találni a vállalati céloknak, feltételeknek leginkább megfelelő modellt, és azt saját körülményeink között alkalmazni. A dohánygyárban pl. akcióbizottságokat szerveztek mind a termelés, mind a vezetés szintjén a DH-ra, és ennek jó működéséhez jól működő információs és képzési rendszert alakítottak ki. — Az Egri Dohánygyár sikereiről, jó eredményeiről, kezdeményezéseiről már sokszor és sok szempontból hallottunk. Mi a helyzet DH tekintetében az iparághoz tartozó többi vállalatnál? — Ha rövid akarok lenni, azt mondom: változatos. Igen változatos. Mindenesetre kétségtelen, hogy ezt a munkarendszert több vállalatnál — a dohánygyár mellett főleg a konzerv- és a gabonaiparban — eredményesen alkalmazzák. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy egyes iparágakban több tényező gátolta, illetve gátolja a bevezetését. Van, ahol nem ismerik fel kellő jelentőségét, van, ahol az alacsony műszaki, technikai színvonal vagy a nem megfelelő üzem- és munkaszervezés gátolja a DH alkalmazását. Iparágunkon belül egyébként hét élelmiszeripari vállalat működik, és bevezetését — több-kevesebb sikerrel — mindenütt megkezdték. A dohánygyárról már szóltunk. Az az igazság, hogy a többi megközelítőleg sem dicsekedhet hasonló eredményekkel. Mindenesetre, a cukor- és konzerviparban hibajelző lapokat, úgynevezett „d efekt- naplót" vezettek be, nem sok sikerrel, átszervezése most van folyamatban. A húsiparban szintén hibafeltáró lapokat alkalmaztak, de 1980-ban megkezdték az átszervezését, mert sok volt benne a párhuzamosság, és nem is vált a vezetés alapelemévé. A sütő- és édesipar sajátos modellt — mozgalmat — alakított ki, úgynevezett minőségi köröket. Náluk a DH inkább a mozgalmi jellegét őrizte meg, afféle önkéntesen vállalt kötelezettség, amelyet DH-jegyekkel inspiráltak, és a mozgóbér tíz százalékát ennek elismerésére fordították — összekapcsolva egyben a minőségi bérezéssel. A gabonaiparban és a borkombinátnál és a nem egy telepítésű üzemeknél — éppen helyzetük sajátos volta miatt —, a DH egyértelműen eredményes alkalmazása nem biztosított. Elegendő, ha csak arra gondolunk pl., hogy a gabonaipar teljesítménye menynyire függ a mezőgazdaságtól, de hasonlóképpen „kiszolgáltatott" a konzerv- és a boripar is. Ezzel együtt, természetesen szigorú követelmények érvényesek arra, hogy megfelelő minőségű termékeket állítsanak elő. Mindenesetre, a cél ezek esetében is a DH rendszer- szerű alkalmazása feltételeinek megteremtése. Mindehhez még annyit hozzá kell tennem, hogy — ha nem is egyforma eredménnyel, de — minden vállalatunk komoly intézkedéseket tett az érdekeltségi rendszer tökéletesítésére. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a további tökéletesítés szándékáról lemondhatnánk. — Milyen lehetőségeket tudunk erre? '— Lehetőség minden területen bőven akad. Mi ezek között nagyon fontosnak tartjuk a dolgozók megfelelő felkészítését, általános és szakmai műveltségük fokozását, ismereteik, látókörük kiszélesítését; nem mondhatunk le a megfelelően szervezett szakmai utánpótlás megteremtéséről, tanfolyamok szervezéséről, a szakmunkások arányának javításáról; igen jó módszer a szocialista brigádok védnökségvállalása egy-egy termék minősége felett — és sorolhatnánk tovább. Végezetül, a DH értékelésének és értelmezésének teljesebbé tétele érdekében még hadd mondjam el: annak ellenére, hogy iparágunkon belül e téren még rengeteg a tennivaló, kétségtelen, statisztikai adatokkal is jól alátámasztható eredményeket sikerült elérni, különösen az utóbbi 3—4 esztendőben. Ügy véljük, ez tendenciának is tekinthető, és mi a magunk részéről, sajátos eszközeink segítségével igyekszünk biztatni, támogatni és erősíteni ezt a folyamatot. — Egyszer tehát mégis csak megvalósul a DH? — Mondjuk talán így: tökéletesedik... B. Kan Tibor Z? i I • " ..._i : , ! • * ._£ • . T * i VJU* 222 &ÜínH£»l! st 10 iU Hai.UiMiE Árnyas fák lombjai alatt vonul a több ezres tömeg
