Népújság, 1982. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-14 / 215. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. szeptember 14., kedd f8 HASZNUK, HOGY FENNMARADTAK Egy bivalycsorda története (Fotó: MT1—KS) geltetésre is alkalmas terű Az ázsiai vadbivalyt gyakran, víziibivalynak is nevezik, mivel szívesen: tartáz- kodik a mocsarakban. Ez a tulokfaj a történelem előtti időkben Észak-Afrikában, a FüLöp-szigeteken, Közép-Kí- nában volt elterjedve. Elsősorban nagy teherrel megrakott szekerek vontatására használják a rendkívül izmos, roppant erejű állatokat. Igavonóként főként a rizs- földeken váltak nélkülözhetetlenné. Húsát és rendkívül zsíros tejét (a tehéntejnél csaknem kétszer zsírosabb) is fogyasztják. • Ebből a vad- vagy vízibivalyból alakult ki az európai fajta. Kisebb az ázsiainál, azonban legalább olyan munkabíró. Számuk a műszaki-technikai haladás következtében megcsappant, a mezőgazdaságnak és a szállításnak már nincs szüksége a lomha járású igavonóra. Néhány európai országban azonban még előfordul és haszonállatként foglalkoznak tenyésztésükkel, igázzákőket, és fogyasztják tápláló tejüket Közép-Európéban a Zala megyei Kápolnapusztán található gondozott körülmények között a legnagyobb bivalycsorda. Gazdája a Nagy- kanizsai Állami Gazdaság. Kisebb csorda él a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Századunk első felében szinte valamennyi földbirtokon megtalálható volt a bivaly. Nagy munkabíró képessége és igénytelensége miatt tartották. Különösen a mocsaras lápterületeken vették hasznát. A kis-balatoni bivalycsordáról már 1918- ban készültek fényképfelvételek, amiken a nádasok csatornáit tiportatták, szellőztették a marcona állatokkal. Erejére, munkabírására, munkavégző készségére jellemző, hogy ha' másképpen nem, térdével kapaszkodva, de elvontatta a rákötött terhet. És olyan területeken is átmentette a megrakott szekeret, ahol más állat vagy gép már használhatatlan volt Az 1940-es évek elején kitűnő segítségül szolgáltak a bivalyok a zalai olajmezőket a fővárossal összekötő olajvezeték építésénél. A vezeték jelentős része vizenyős, szittyós lápon keresztül haladt. Építésekor az elsüly- lyedt traktorokat, gépeket a bivalyok vontatták szárazra, aztán ott is maradtak mindvégig a kockázatos területeken velük bonyolították le a szállítást A második világháború súlyosan megtépázta az igavonó állományt, a falusi emberek örültek, ha egy-egy kóbor bivalyt befoghattak. Tulajdonképpen így maradt fenn a mai kápolnapusztai rezervátum magja. A csorda fennmaradásának rövid ismertetése előtt említést kell tenni az egyáltalán nem érdektelen Kápolnapusztáról is. Zaldkomár és Balatonm agy arád község közelében , a kis-balatoni nyúlványon található. A múlt század közepén még odáig ért a Kis- Balatom, s csak ott lehetett átkelni — néha csónakon — Somogyból Zalába. A mocsár közeiében állt egy nádtetős fogadó, a gólyaflészkes kocsmaház Áradások idején az utasok ebben a fogadóban várták meg, míg az út járhatóvá vált, s ugyanott vártak sorukra az őrletők is, akik a közeli vízimalomba vitték búzájukat. A fogadóra és a malomra ma már csu- * pán a dűlőnév emlékeztet. Ugyanebben a térségben van egy „szentegyházi tábla” is, melynek legmagasabb részén kápolna állt Valószínűnek tűnik, hogy’ innen származik a Kápolnapuszta elnevezés. Ami pedig a bivalyokat illeti: hányatott múltjukról és mostani jó sorsukról Kocsmár Géza, a Nagykanizsai Állami Gazdaság ágazatvezetője beszél: — A háború után megmaradt kevés jószágot Balatonnagyberek—Imre-ma jorba gyűjtötték össze, ott éltek ridegtartási körülmények között. Mivel azonban nem tudtak velük mit kezdeni, szétosztották őket a közben létrejött zalai állami gazdaságok között. Sok örömük nem telt bennük. 1953 őszén újból közös kamrába került a bivalyállomány. Bé- csey Lajos, a Kápolnapusztai Állami Gazdaság üzemegységvezetőjének kezdőméMár a XII. században vadásztak bálnákra. Először a Biscayne-öbölben pusztították őket, majd a Spitzber- gák környékén, ahol a grönlandi fajta él. A XX. század elején már az Antarktisz tengerein is megkezdődött a bálnavadászat. Az International Whaling Statics adatai szerint 1900-ban 1645 bálnát öltek meg. 1910- ben, 12 301-et, 1915-ben 18 320-at, 1925-ben 23 253-at, 1938-ban 54 835-öt, az 1966— 67. évi szezonban pedig 52 582 példányt. Így a bálnák száma óriási mértékben lecsökkent. Némelyik fajtából a vadászatok általános elterjedése előtti állománynak már csak az 1 százaléka él, más fajták pedig már a hetvenes évek elejére kihaltak. A múltban még egyenrangú volt a küzdelem a bálna és az ember között, mindketten sokat kockáztattak, de ma már a bálnáknak nincs esélyük a korszerű technikával szemben. Valamikor még a Balti- tengerben is láttak bálnákat: az utolsó két példányt 1930-ban vették észre a gdanski öbölben. A kutatók éveken át vizsgálták a bálnák titokzatos migrációját. Ebben segítségükre volt a Képek a csodáról nyezésóre a gazdasághoz tartozó Sávolyon helyezték el a létszámiban igen megfogyatkozott, ám jobb sorsra érdemes állatokat. Az 1950- es évek végén a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, de bivalytartásra kitűnő, az egykori Kis-Balaton kellős közepén levő zsombékos, szigetekkel szabdalt területre, Zimánypusztára költöztették ate állományt. Ekkor alig 50 darabot számlált a csorda. Ebben az időben 15—20 tehenet rendszeresen fejtek, és 4—5 pár tinót szefkerez- tettek isi, belső fuvarozásra használták őket. Az 1970-es évek elején újra napirendre került a csorda felszámolása. Egyrészt mert semmi hasznot nem hozott, másrészt pedig mivel vérfrissítésre nem volt mód, korcsosodásá folyamat indult meg. Megmentésükben a véletlen isi közrejátszott. A felszámolási szándék híre eljutott a világhírű zoológushoz, dr. Anghy Csabához, a budapesti Állatkert nyugalmazott főigazgatójához, aki szót emelt a csorda állami támogatása mellett. A csorda fennmaradt. Rövidesen tisztavérű bikákat vásároltak Romániában, sí az állomány néhány év alatt genetikailag is helyreállt. De nemcsak megmentették a csordát, ekkor határozták el, hogy más, pobb körülmények közé telepítik, ahol olyan feltételeket teremtenek, hogy mások is láthassák a ma már ritkaságnak számító állatokat. így esett a választás Kápolnapusztára, és rezervátumot hoztak létre. 1976-ban egy harminc- hektáros, bokros, zsombékosi, mocsaras, de ugyanakkor lebálnák tömeges megjelölése, amelyet 1924 óta alkalmaznak (a madarakat 1890 óta gyűrűzik, a denevéreket 1921 óta). Kezdetben alumíniumcsavarokat alkalmaztak erre a célra, később világos nylonfonalakat, és csak nemrégen tértek rá a rádióadójelek alkalmazására. így megállapították, hogy a bálnák többsége évente kétszer hosszú utat • tesz meg, gyakran 11 000 kilométert is: tavasszal a hűvösebb vizek felé, ősszel a melegebb tengerekbe. A World Wildlife Fund és a Survival Service Commission törekvései révén a kék bálnát 'már védetté nyilvánították, felvették a világ kihalással veszélyeztetett fajtáinak jegyzékébe, ezenkívül néhány bálnafajta a Red Date Vookba is belekerült. Ügy látszik azonban, hogy a bálnák további sorsa nem annyira a természetvédelmi törekvésektől függ, mint inkább attól, hogy a 18 országtól (Dél-Afrika, Argentína, Ausztrália, Brazília, Dánia, Franciaország, Hollandia, Izland, Japán, Kanada, Mexikó, Norvégia, Űj-Zéland, Panama, Peru, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetletet jelöltek ki számukra, ahol téli szállást és karámrendszert építettek. A rezervátum kialakításában segített a gazdaságnak a Zala megyei Idegenforgalmi Hivatal, valamint a Megyei Érd őfelügyel ősg. A rezervátum területén több emelet- magas kilátótornyot, pihenőhelyet, autóparkolót építettek, ahová ivóvizet is vezettek. A rezervátum portalanított úton közelíthető meg a Zalakomár— Balatonmagyaródi útróL A csorda ma 49 tehénből, ezek szaporulatából és két bikából álL Az apaállat utánpótlásáról, cseréjéről 3— 4 évenként gondoskodnak. A bikák Romániából és Bulgáriából érkeznek. A zavartalan körülmények között, állatorvosi felügyelet mellett élő állatok idegenforgalmi látványossággá váltak. Az állomány éves szaporulata 20—30 között van. Az idén 27 csillogó szőrű bivalyborjú látott napvilágot. A rezervátum lakói között filmsztárok is vannak. Szerepelték a Gyöngyvirágtól lombhullásig és az Egri csillagok című filmben. A bivalyok a hosszú életű emlősök családjába tartoznak. Életkoruk a 35 évet is elérheti. Kápolnapusztán akad 25 éves tehén is. Tömegük a filmekről, fotókról ismert ázsiai bivalyénál kisebb, de 7—8 mázsás egye- dek is vannak közöttük. A rezervátummal az emberi jószándék megmentett egy állatfajt Zalában. A fejlesztés, az állatokkal való rendszeres törődés pedig biztosíték a fennmaradásukra. Tóth Antal unió), amelyek az 1946-ban megalakult • IWC (Nemzetközi Bálnaügyi Bizottság) tagjai. A bizottság akkor megjelölte a vadászatok időpontját, kereteit, meghatározta az egyes fajtákra vonatkozóan a vadászati tilalom időszakait, és az antarktiszi vizeken bálnarezervátumokat is létesített. Az egyes bálnafajták nagyságrendbeli eltéréseire tekintettel elfogadtak egy egységet is (BWU), amelyben az elejtett mennyiséget számolják, és egyúttal abban is megállapodtak, hogy az átlagos évi elejtett meny- nyiség 16 000 BWU lehet. Az utóbi időben ezt a normát csökkentették. Több ország azonban teljesen mellőzi az IWC döntéseit, többek között Kína, Dél-Ko- rea, Portugália, ezenkívül néhány ország továbbra sem hagyott fel a 200 mérföldes tengerparti vizekben való bálnavadászattal. Ráadásul még a Szomáliái és a ciprusi kalózhajók is ölik a bálnákat. Tehát végső soron úgy látszik, nehéz elejét venni e fajta kipusztulásának, ami azonban nem elszigetelt jelenség, hanem csupán egy része az általános környezetrombolásnak. H eti umor ét elején — Nos, hogy tetszik az új férjem? — Hát, magának minden jól áll! ★ — A feleségem ernyő nélkül ment be a városba, és látod, milyen rettenetes záporeső támadt — mondja gondterhelten George. — Ne izgulj, biztos sikerült beszaladnia valamelyik üzletbe, és ott várja ki az eső végét. — Hát éppen emiatt izgulok ... ★ — Mit tanácsol, hol verjük fel a sátrunkat? — kérdezik a turisták egy helyi lakostól. — Menjenek csak lefelé, az én rétemre. Ott már úgyis áll vagy egy tucat sátor. — No és milyen a szórakozási lehetőség arrafelé? — Akad bőven. Hetente egyszer kiengedem a bikámat a rétre ... ★ A zsúfolt autóbuszban az egyik utas egyszerre csak érzi, hogy valaki a zsebébe nyúl, és megpróbálja kihúzni a pénztárcáját. Az utas elkapja a tolvaj kezét, és rákiált: — Hogy mersz a zsebembe nyúlni, te gazember? — Ö, bocsásson meg, monsieur, nyilván tévedtem. Nekem szakasztott ugyanilyen csíkos nadrágom van! ★ — Óránként 100 kilométeres sebesség? — felel kérdéssel a rendőrnek az autóbusz-vezető. — Talán gúnyt űz belőlem? Hiszen legfeljebb óránként 50 kilométeres sebességgel hajtottam! A rendőr kifogy a béketűrésből: — Talán még azt is állítja, hogy nem is száguldott, hanem egy helyben állt a kocsijával? — Gyakorlatilag egy helyben álltam — erősíti meg indulatosan az autós. — Hát ez remek. Megbírságolom 50 dollárra. — Ugyan miért? — Azért, mert tilos helyen várakozott! Aforizmák Amikor a csalán virágzik, állítólag nem csíp. A rossz emberekről nem mondható el ugyanez. Ezért óvakodj a bókjaiktól. (Bilbert Cesforon) ★ Az erkölcsösséget elsősorban saját magunknál, otthon kell gyakorolni. (Angol mondás) ★ Egyesek a régebbi fogalmak mögé rejtőzve akarnak új kategóriákban gondolkodni. (Jiarusz B. Roszkowski) ★ Az állam fundamentumai az állampolgár rettegéséből is kiérezhetők. (Dec) ★ Csak amellett állok ki, amit én magam leírtam, és néha amellett is, amit nem írtam le. / (Slonimski) * ' A szavak kiterebélyesednek vagy elhalnak. (Slonimski) ★ Ha fejlődni akarunk, azokra a tevékenységekre kell figyelnünk, amelyek: elősegítik, gyorsítják, kísérik, erősítik, segítik, akadáljjbzzák a fejlődést. (Goethe) Legyen On is A KARANCSI NAPOK ’82 rendezvénysorozaton, Karancslapujtő, 1982. szeptember 14-15-16-án. A programból ajánljuk: erdészeti és faipari gépkiállítás, gépbemutatók, faipari barkácsbörze, ezer apró cikk- és szerszámvásár, filmvetítés, felnőtteknek szakfilmek, gyermekeknek mese- és burleszkfilmek VÁRJ A ÖNT IS Tsz. vezetősége Megközelíthető különbuszokkal a salgótarjáni busz- pályaudvarról. A bálnák tragikus sorsa
