Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 14., szombat RIASZTÓ SZÁMOK Mindenkinek a maga foga Az orvosnak sem könnyű Nem tudom, más hogyan van vele, az én fogam csak éjjel szokott fájni és mihelyt belépek másnap reggel a rendelőbe, mintha semmi sem történt volna. Ügy kell erőt vennem magamon, hogy beüljek abba a „vallató" székbe. Mondják, az enyémnél is különlegesebb fogakba a fájás vagy szombaton este, vagy vasárnap délután áll bele. Hová rohanjon ilyenkor az ember fia? Fura szerkezet a fog. Beszéljünk róla egy kicsikét. A megyeszékhely Kisegítő (Foglalkoztató) Iskolájának és Nevelőotthonának peda­gógusai nemes küldetést tel­jesítenek, hiszen nap mint nap sokoldalúan törődnek az értelmi fejlődésükben elma­radt gyerekekkel. Eddig meglehetősen nehéz körül­mények között dolgoztak, hi­szen a mostoha tárgyi adott­ságok akadályozták elképze­léseik maradéktalan valóra. váltását. Ezekre így utal Szabó Jánosné igazgató: — A zsúfoltság sok kese­rűséget okozott számunkra, s emiatt nem is fogadhat­tunk mindenkit, akinek itt lett volna a helye. Épp ezért örültünk annak, hogy új intézetet építettek számunk­ra a Ráchegyen, a Szalapart utcában. A munkálatok — erre mintegy 147 milliót tor. dítottak — 1980. június 1-én kezdődtek. Sajnos, az át­adás időpontja kétszer is el­tolódott, pillanatnyilag au­gusztus 20-ában reményke­dünk, ha igv lesz, akkor az új tanév jó légkörben, há­borítatlanul indulhat nálunk is. Az alábbi részletek iga. zolják, hogy az elégedettség indokolt, ugyanis az új ott­honban végre teljesülnek a régi vágyak. — Ha átköltözünk a Má­jus 1. utcából, akkor nem 165, hanem 200 segítségre „Becsengetés Két hét, s mindenütt el­hangzik az új iskolaév kez­detét jelző csengőszó: az alsó- és középfokú nevelési oktatási intézmények nappa­li tagozatán — a tantestület döntésétől függően — au­gusztus 28-án, 29-én vagy 30-án nyitják meg az 1982— 83-as tanévet, és egységesen augusztus 30-án, hétfőn kez­dődik meg a tanítás. A pe­dagógusok e napokban ala­kítják ki az új órarendet. A munkarend szerint a téli szünet december 23-tól. január 3-ig tart. Az első fél­év január 28-án fejeződik be, a félévi osztályzatokat 1983. február 5-én tudják meg a tanulók. A tavaszi szünet április 5—8 között lesz. A középiskolák negyedikes, va­lamint az egészségügyi szak­iskolák III. osztályos tanulói — a végzősök — számára május 13-án, a nemzetiségi gimnáziumokban május 12- én, a szakmunkásképzők szoruló fiút és lányt vehe­tünk fel. Túlzás nélkül ál. líthatom, hogy itt nem hiá­nyoznak majd az eredmé­nyes nevelő-oktató munka adottságai. Ügy is mondhat­nám, hogy kizárólag rajtunk múlik: mennyire aknázzuk ki ezeket Újdonság, — ez is rendkívül örvendetes —, hogy végre óvodai csoportot is indíthatunk, más szóval korábban kezdhetjük meg a károsodások enyhítését. Ezzel még korántsem me­rült ki az előnyök sora: — Régi székhelyünkre a városi kisegítő iskolásokat várják. Ez is előbbrelépés; ugyanis korábban nem léte­zett ilyen intézmény, pedig szükség lett volna rá. S ha már itt tartunk, akkor hadd említsek még meg egy va­lószínűleg megvalósuló kez­deményezést. A hajdani épü­letben foglalkoznak majd — ezt mi javasoltuk az egri városi tanács egészségügyi osztályának — azokkal a fiatalokkal, akik a nyolca­dik osztály után távoztak. Az értelmi fogyatékosok napközije a szülők gondjait enyhíti majd, ezentúl mind­ketten dolgozhatnak, nem kell egyikőjüknek otthon időznie, s a felügyeletet el­látnia. így bízvást állítha­tom, hogy a beruházásra fordított 147 millió a leg­jobb helyre került. Debrecenben utolsó éves növendékeinek pedig május 27-én tartják az utolsó tanítási napot. Az érettségi vizsgák a nemzetiségi gimnáziumokban május 13-án, a gimnáziumok és szakközépiskolák nappa­li tagozatán május 16-án kez­dődnek. Az esti és levelező tagozaton pedig május 30-a az érettségi vizsga kezdő­napja. Május 23-tól tartják a közös írásbeli érettségi felvételi vizsgákat. Az utol­só tanítási nap az alsó fokú nevelési-oktatási intézmé­nyekben, a középiskolák I— III. osztályaiban, a gép- és gyorsíró iskolákban és az egészségügyi szakiskolák I— II. osztályaiban június 17-e; a szakmunkásképzőkben pe­dig június 10-e. Az országos tanévnyitó ün­nepséget augusztus 29-én, vasárnap, délután a debre­ceni általános nevelési és művelődési központban ren­dezik. Több mint harminc év óta semmi sem változott Gyön­gyösön. Annak idején az SZTK épületének földszint­jén helyezték el albérletben a fogászatot. Ma is ott szű- kösködik. Négy helyiségben hét szakorvos várja a bete­geket, akik a környék hat­vanezer lakosából valók. Több mint nyolcezer ember összes „fog-gondja” jut egy orvosra. Mennyi időt tud eltölteni egy-egy kezeléssel ? És ha nem nézi az orvos az óráját, hányán ülnek kint idegesen, folyton arra gon­dolva, miért olyan lassúak ezek az orvosok? Mert mindenkinek a saját foga fáj a legjobban. Súgni sem merik az illeté­kesek, hogy a fogászatnak van ugyan egyetlen röntgen- készüléke, de annak az el­helyezése is szabálytalan (!). Hozzá teszik még: a mini­mális igényeknek sem felel meg. Ilyen körülmények kö­zött kell nyugodtan dolgozni, mindig kedvesen szólni a betegekhez és a foguk miatt egyébként is ingerült vára­kozóknak megmagyarázni, hogy ... Mit lehet itt meg­magyarázni? Tenni kellene mielőbb a megfelelő környezet kialakí­tásáért. Igen, ez igaz. És a lehetőség mennyi ehhez? Csak sorban Akinek a foga fáj, hiába tartja rajta a nyelvét, előbb az ambulanciára kell bemen­nie. Itt dől el a sorsa. Itt mondják meg, húznak-e, tömnek-e, operálnak-e, mi lesz vele. Ebben a szobában naponta általában száz ember fordul meg fogügyben. Megint egy olyan tény, amit mindenki — Azt mondod? — düny- nyögi Lali. — Azt, azt! Ez a kis nő nyilván úgyis csak jobb híján jár az öreggel... És akkor belép az életébe egy ilyen ragyogó fiatalember! Nyugodjatok meg, nem fog sokat tétovázni. — Rá­ver öccse vállára. — Egy ilyen srác többet ér, mint egy ház Rákospalotán! Dermedt csend; a két fér­fi riadtan nézi Katót. — No és — szólal meg aztán Lali nagy nehezen —, mi lesz aztán? Ha, tegyük fel, megy a dolog, és a kis nőt sikerül levakarnom Im­re bácsiról? Talán vegyem el feleségül? Ügy illik, nem? Robbantom a házasságát az apósoddal, tehát kárpótol­nom kell egy másik házas­sággal ... Ne haragudj, Ka­tikám, de mit gondolsz, meg­ér ennyit nekem a te villád Lellén? — És csúfondárosan nevet. Kata dobol az asztalon. — De szegényes a képzelő­erőd, hallod! Még sosem hallottál felbomlott jegyes­ségről? Imádjátok egymást, de aztán sajnálatos módon közbejön valami... Mit tu­dom én: megoldhatatlan la­kásprobléma ... Vagy ki­csöppensz a jó állásodból... Vagy egyszerűen: belesze­retsz másba, és visszaküldőd a jegygyűrűt... Lali hallgat, Tibor szólal meg most. — De hiszen azt sem tud­juk, . hogy ki az a nő ... Hogy tudná így Lali befűz­ni? Kata legyint. — Előbb kinyomozza a kilétét! Született defektiv az öcskös! — Ránéz. — No? Rástartolsz, Lalikám? úgy fogadhat, ahogyan a vér- mérséklete megengedi. Mit tettek mégis az orvo­sok? Megpróbáltak szerve­zéssel enyhíteni a zsúfoltsá­gon. Körzetesítéssel és idő­re való berendeléssel kerü­lik el a még nagyobb zsú­foltságot. A betegeket min­den esetben ugyanaz a szak­orvos-kettős fogadja és lát­ja el. Ugyanazon kezekbe kerülnek. Ez jó a betegnek is, könnyebb az orvosnak is. A kérdőjel csak akkor for­málódik, amikor valamelyik fogorvos hiányzik, betegség, szabadság, egyéb ügy miatt. Ki helyettesítse a megmara­dó hat közül? Azok a hétvégek Mit csináljon az emberfia, ha éppen a hét utolsó két napjának valamelyikében áll bele a fogába a nyilaló fáj­dalom ? Megy az ügyeletre. Szombaton délután, vagy vasárnap délelőtt. Meghatá­rozott órákban. Ha a foga még sem venné figyelembe ezeket az időpontokat, ak­kor ... Akkor tegye azt, amit tud. Még jó tanácsot se igen kaphat senkitől. Miután az ötnapos munka­hét általánossá vált, az egész gyöngyösi járás területének ellátása is ennek az ügyelet­nek a feladata, amit a kör­nyék lakossága ki is hasz­nál. Ki nézi ilyenkor azt, hogy a beteg „területileg” ho­vá tartozik? A gyötrelmeket A fiú Tiborra pillant; de mert a sógor nem szól, csak egy hatalmas sóhajt ereszt az égnek, tétován széttárja karját. — Esetleg ... Kata odaugrik hozzá, meg­csókolja. — Isteni! Mikor kezdesz hozzá ? Lali fölemeli az ujját. — Ne olyan rohanva, asz- szonyom! Még nem volt szó a honoráriumról! Mégis, mit kapok, ha vállalom? Kata rámosolyog. — Egy különbejáratú szo­bát a lellei villában! Lali szája a fülénél. — Miért nem ezzel kezd- tétek?! Érvekkel lehet rám hatni, ismerhettek! Egy viharvert, nagy időket megélt, ütött-kopott Trabant áll a külső Jászberényi úton, átellenben az idősb és ifjabb Kovács gyárüzemének bejá­ratával. Két óra múlt; a ka­pun ömlik ki a sok ember. Olyik kerékpárt tol maga mellett, olyik motorbiciklit pátyolgat gyöngéd mozdula­tok közt, s van, aki a kocsi­ja slusszkulcsa után matat zsebében, miután blokkolt az óránál. A legtöbbje azért, persze, az autóbusz-megálló felé igyekszik. Lali nézi őket. Egy. más­napos déli lap van kezében, annak jótékony lepedője mögül figyeli az emberára­datot. Negyed három is le­het már, amikor végre meg­pillantja az idősebbik Ko­vácsot. Lassan, komótosan ballag, szórakozottan, mint­egy mellékes mozdulattal blokkol, s közben egy ala­csony, cingár kis emberrel beszélget. Innét, kőhajítás-' nyi távolságból úgy festenek, akár Stan és Pan. Lali lassan feljebb emeli az újságot, és óvatosan az okozó fog kezelése, vagy ki­húzása kötelessége az ügye­letes orvosnak. Mondják az egészségügyi­ek, hogy eléggé rossz az arány a húzás és a tömés szempontjából. Pedig már olyan szakember is tevé­kenykedik Gyöngyösön, aki megtervezi a fogpótlásokat, méghozzá a legkorszerűbb megoldások alkalmazásával. És a technikai megvalósítás­ra is felügyel. Ennek ellenére is még mindig a fogóé a legfőbb szerep.! Ha fogtechnikusok is Azok a sokszor hivatko­zott statisztikai adatok mégis azt bizonyítják, hogy egyre többen „csináltatnak” mű­fogat. Ez sem jár kisebb- nagyobb kálvária nélkül. A fogakat le kell csiszolni előbb. A megmaradtakat, hogy hordozni tudják a mű­anyagból készült társaikat. Ki szeret azonban heteken át hegyesre csiszolt fogakkal járkálni? Mert egyelőre a fogtechni­kusok nem győzik a munkát. Pedig a különleges pótlások technikai munkáit a buda­pesti és a miskolci vállalat végzi el, nem a helybeli. Ügy mondják, a korszerű eljárás lehetősége adott, csak az a baj, hogy ehhez a feltétele­ket a fogtechnikai vállalat még nem tudta előteremteni. A fog- és a szájsebészet székhelye a megyei kórház. A betegek tehát utazhatnak önindító után nyúl. ... Aztán sokszor megis­métli még ezt a mozdulatot, a lassú, megfontolt gördülést az autóbusz-megálló felé, az újabb tétova álldogálást, amíg a busz befut, és az öreg Kovács felszáll rá. És megismétli az öreg át­szállásainak strázsálását, há­romszor is, amíg ki nem ér­nek Rákospalotára... És semmi, és semmi!... Egy­szeregyszer összefut ugyan valakivel, szóba elegyednek, s neki mindannyiszor heve­sebben ver a szíve, ha nő a beszélgetőtárs... De mind­annyiszor kiderül: csupán futó ismerősről van szó, mert egy-két mondat után már búcsúznak is... És ő mehet tovább, fedezheti ma­gát megint az újsággal, ha­jolhat le a cipőjét fűzni, ha úgy érzékli: Imre bácsi sze­me idevillan ... Az ötödik napon fellázad. Most is hazáig kísérte az öreget, s megint nem tapasz­talt semmi gyanúsat. Hát micsoda vőlegény az ilyen? Soha nem találkozik a vá­lasztottjával? Egyáltalán: van ennek vá­lasztottja? Vagy csak ha­muka az egész, s azért ta­lálta ki ezt a nősülési mesét, hogy hagyják békén a meg­szokott fészkén, ne akarják a feje fölül eladni a házat?! ... Lehet, minden lehet. De nem is állja ezt már sokáig — kukkolja az öreget egy fegyházi smasszer! Öt meg hagyja nyugton az ara­nyos húga-nénje; ennyit nem ér meg egy kétszer-három- méteres szoba Balatonlellén! Olyan düh ragadta torkon, hogy nyomban indít; ott áll most is, átellenben az öreg­úr családi házával. Bakterol- ja csak Imre bácsit a hóhér; ő bizony megy haza és le­fekszik! Egerbe. Mennyivel jobb len­ne, ha Gyöngyösön is sike­rülne egy kis műtőt kialakí­tani a fogsebészethez. A mai körülmények között erre semmi lehetőség nincs a vá­ros ambulanciáján. Kecsegtető megoldás Akinek a foga fáj, azt aligha érdekli, milyen a sta­tisztikai átlag, milyen nehéz­ségek közepette végzik mun­kájukat a fogorvosok Gyön­gyösön. Ideges, türelmetlen és ingerült. Neki minden perc maga az örökkévalóság. A fogorvosoknak tehát jó idegzetűeknek kell lenniük. Ennek ellenére is előfordul­hatnak kisebb-nagyobb ösz- szekoccanások, nézeteltéré­sek a váróban és a fogásza­ton. Kár lenne tagadni. A város tanácsának végre­hajtó bizottsága ezért utasí­totta az egészségügyi osztály vezetőjét, hogy a fogászati szakrendelés munkáját foko­zott figyelemmel kísérje. És még valamit tett hoz­zá: a kórház felújításának kezdetén arra is legyen gond­ja, hogy a fogorvosi szak- rendelés megfelelő körülmé­nyek közé jusson, emelked­jék ezzel egyidejűleg a gyó­gyításra szánt órák száma is a fogászaton. A tanácsi szerv gondosko­dó magatartása érthető és megnyugtató. Csak az idő... Akinek ma fáj a foga, azt aligha vigasztalja, hogy hol­nap majd minden jobb lesz. De hát semmit sem lehet felfújni. Egy korszerű fog­orvosi rendelőnek a kialakí­tásához is idő kell. És addig? Akinek a foga fáj, tartsa ... No, nem. Ez így túl olcsó szellemeskedés lenne. A meg­oldás: menjen orvoshoz. ... és mégis csak várjon türelemmel, mire sorra kerül. Az egyik kis téren, ahol átszalad, megpillant egy te­lefonfülkét. Hirtelen elha­tározással megáll, kiszáll és kinyitja a fülke ajtaját. Cso­dák csodája: a készülék működik. Be egy kétforin­tost — és tárcsázza Katáék számát. — Halló, szia, Katalin. — Na — hallja a nénje hangját —, már nagyon vár­talak! Délben kerestelek is odabent a cégnél, nem mond­ták? Lali nevet. — Ugyan! Mikor érek én rá oda bejárni?! Félnapon­ként veszem ki a szabadsá­gomat, nem mondták? Kata nevet. — Nem, mert ez szabály­talan, § az elején még nem tudták, kivel beszélnek. Hát mesélj, mi újság, Lalikám? Megtudtál valamit? — A világon semmit, ara­nyom. — Hogyhogy?! — Kata hangja ingerülten csattan. — Valami nyom legalább ... Valami szimat! Valami hal­vány gyanú... — Semmi, ha mondom! Mindig egyedül jár! Az üzemből rendszerint egyene­sen hazamegy, a környéken vásárol, aztán már nem is igen hagyja el a lakását... Vendégeket nem fogad. Egy­szer meglátogatta egy fiatal nő, na, mondom, most meg­fogtalak, kisanyám — de aztán kiderült, hogy az új­ságkihordó volt, a havi elő­fizetésért jött, és öt perc múlva már ki is lépett a házból... Hát így, Katikám. Azt .hiszem, így nincs semmi értelme ennek a dolognak ... Abba kellene hagyni! — Ne beszélj őrültséget! Türelem kell, fiacskám! Most már csak egy kis ki­tartás, öcskös, és ölünkbe hull a sajt! Eleget vagy az öreg nyomában? — Hallod! Folytonosan! Hajnalban már ott vagyok a háza előtt, és figyelem: nem másodmagával lép-e ki a lakásból. Néha fél délelőtt ott álldogálok: hátha a kis nő később kel, és később hagyja el a házat... (Folytatjuk) NÉPZENE A SZÉLMALOMNÁL. A Dankó Pista nótája által híressé vált szeged—kiskundorozsmai szélmalom tövé­ben indén is megrendezték a már hagyományos népzenei talál­kozót. Képünkön: a dorozsmai citeraegyüttes (MTI fotó — Tóth Béla felvétele — KS) (pécsi) G. Molnár Ferenc BÁRÁNY TAMÁS ■ a fésűk mim XXI. Az emberiség száznegyvenhétmilliójq ^ ^ Új iskola ,4Ím Egerben

Next

/
Thumbnails
Contents