Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-10 / 186. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 10., kedd 5. Híd mesteri séta Valamikor — az építés időszakában — Lánchíd-tánc- nak nevezték, ha valaki a híd láncszerkezetén járt — Fazekas János havonta teszi meg ezt az utat (MTI fotó — Pintér Márta felv. — KS) Fazekas János majd két évtizede hídmester a Lánc­hídon. Apja is hídmester volt, öccse is ezt a hivatást választotta, ő a Margithíd őre. A hídmester feladata szerteágazó. Naponta végig­járja a felügyeletére bízott hidat, az apróbb hibákat maga javítja, vagy gyorsan intézkedik, ha esetleg na­gyobb rendellenességet kell megszüntetni. A méhek és a várvédők ELŐSZÖR EURÓPÁBAN Vasútállamosítások Magyarországon a XIX. században Archeológusok megállapí­tásai szerint a méhek már az ember megjelenése előtti időben is éltek a földön. Nyomaik a harmadkorban, 40—50 millió évvel ezelőtt is megtalálhatók a földön. Borostyánba ágyazott, vagy iszapban megkeményedett, palában fennmaradt méhte- temek igazolják ittlétüket. Ilyeneket a németországi Öriáshegységben és másutt is találtak. A spanyolorszá­gi aranbeli Pók-barlangban és Norvégiában találtak 20 ezer éves sziklarajzokat, amelyek azt igazolták, hogy az ősember már ekkor is­merte a méheket és az ál­taluk gyűjtött mézet. A mézet az ember korán megkedvelte. Lakása közelé­ben, kasokban, faodúkban tenyésztette a méheket, hogy keze ügyében legyenek, és hogy megvédje a méz­rabló állatoktól a termelt mézet. Hazánkban már a hon­foglalás előtt fejlett mé­hészkedés folyt. Később, fő­leg a kolostorok lettek a méhészkedés középpontjai. ősidők óta használták a mézet nemcsak csemegeként hanem édesítőszernek is. A mézzel tésztát (a mézeskalá­csot) világszerte kedvelték. A méznek nagy ára volt. Így például a török meg­szállás idején egy magyar fogoly kiszabadításáért, el­engedéséért a budai piacon egy pint mézet kértek, de mézben fizethették az álla­mi vagy egyházi adókat is. A mézet azonban nem­csak táplálkozási célokra használták. Az ókorban, pél­dául Perzsiában, a halálra ítélteket meztelenre vetkőz- tették, és testüket mézzel kenték be, majd a tűző na­pon, egy oszlophoz kötözték. Itt ellepték az odaözönlő ro­varok, melyek a halálos ítéletet végrehajtották. Bonfini, Mátyás király olasz származású életrajz­írója feljegyezte, hogy Nán­dorfehérvárnál (a mai Belgrád) a szorongatott helyzetben levő védők a fa­lakat támadó törökök közé. méhkasokat dobtak, és a támadók rémülten menekül­tek a méhek csípései elől. Ugyanezt jegyezték fel Eger ostromáról is, ahol a férfiak segítségére siető asszonyok — többek közt — méhka­sokkal zavarták el a törö­köket a falakról. Államvasút vagy magán­vasút? A vasút feltalálása után a legtöbb állam köz­lekedéspolitikájának ez volt az egyik legfontosabb kérdé­se. Az első pályákat minde­nütt részvénytársaságok épí­tették. Ezt a rendszert fo­gadta el 1836-ban a magyar országgyűlés is; az első vas­utasokat, a pozsony—nagy- szombatit, a pest—vácit és a pest—szolnokit magántőke finanszírozta. Az országgyű­lés állásfoglalásá érthető, a régi Magyarországon végze­tesen hiányzott minden anyagi erőforrás a költséges közmunkák céljára. Jellem­ző, hogy 1847-ben a belügyi igazgatás évi kiadásai — be­leértve a megyék, városok kiadásait is — nem haladták meg a 3 millió forintot. Eny_ nyi pénzből legfeljebb .70 km hosszú pályát lehetett volna építeni. Mégis akadt nálunk egy férfi, az elsők egyike egész Európában, aki a leghatáro­zottabban az államvasúti rendszer mellett érvelt. Széchenyi 1848. január 25-én terjesztette a képviselőház elé a „Javaslatok a magyar közlekedésügy rendezéséről” című, minden fontos kérdést felölelő javaslatát, amely elengedhetetlennek tartja, hogy a vasúti pályák vona­lát, a viteldíj maximumát az ország vezetősége határozza meg. Nyolc pontban sorolja fel azokat az érveket, ame­lyek a magánvasütak ellen és az „országos vaspályák” mellett szólnak. Egyetlen helyes megoldásnak azt tart­ja, hogy vegyenek fel na­gyobb kölcsönt, és ebből ha­ladéktalanul kezdjék meg az építkezést. Két hónappal ké­sőbb, mikor az első felelős minisztérium közlekedési mi­niszterévé nevezték ki, meg­szavaztatott az országgyűlés­sel 8 millió forintot vasút­építésre, és május 5-én kiad­ta a rendéletet a fiumei vo­nal buda—székesfehérvári szakaszának felmérési mun­kálataira. Széchenyi terveinek a szabadságharc bukása vetett véget. A bécsi kormányzat ugyan egy ideig az állam­vasúti rendszert részesítette előnyben, de az állandó és egyre növekvő költségvetési hiány hatása alatt a Bach- kormány 1855-ben a már meglévő vonalakat is elad­ta a „Cs.Kir.Szab.Osztrák Államvasúti Társaságinak. Ugyanakkor áttért a kamat­biztosítási rendszerre. Ma-, gántársaságoknak adott en­gedélyt a vasútépítésre és kötelezte magát, hogy — amennyiben a vállalkozás Tanácsos, hogy a turis­táknak és az üzletemberek­nek legyen elegendő pénzük, hä Lagosba utaznak. A New York-i Business Internatio­nal Corporation tanácsadó cégnek a közelmúltban nyil­vánosságra hozott áttekintése szerint a világ legdrágább városa a nigériai fővárosi. Az olajban gazdag nyugat-afri­kai ország másfél milliós metropolisa ezzel elhódította a japán főváros, Tokió rang­ját, amely a múlt évben még a legdrágább városok rang­listájának élén szerepelt. To­kió után már egy európai főváros, Oslo következik. nem lesz elég jövedelmező — az esetleges ráfizetést és az elmaradt hasznot a kincs­tárból fedezi. A rendszer hi­bái nyilvánvalóak. A vállal­kozónak semmi kockázatot nem kell viselnie, mert a profitot az állam biztosítja. Biztosítja, mégpedig anélkül, hogy a legcsekélyebb befo­lyást is biztosította volna az üzletvezetésre és a tarifa- politikára. Ezt a terhes örökséget vet­te át a kiegyezés után a magyar kormány. A közvéle­mény sok vasutat követelt. Viszont akkor, amikor 2000 kilométer hosszú fővonal kamatbiztosítás mellett ké­szült el, nem lehetett várni a vállalkozóktól, hogy a ki­sebb forgalmú helyeket ösz- szekötő szakaszokat anélkül építsék meg. így az ország- gyűlés gyors iramban sza­vazta meg a legkülönbözőbb vidékeken épülő, kamatbizto­sítást élvező vasúti engedé­lyeket. A biztosított kamat mellett nem állt az építtetők érdekében a minél rövidebb és minél olcsóbb pályakészí­tés. Ennek következtében a kamatbiztosítás rendkívül sú­lyos terhet rótt az országra, 1875-ben ilyen címen a be­vételek 8 százalékát kellett a külföldi tőkések zsebébe fizetni. Gyakoriak voltak a különféle visszaélések is, amelyek nem egyszer a részvénytársaságok bukásá­hoz vezettek. Az Andrássy kormánynak a csőd kimon­dása előtt ezért kellett álla­mosítani a pest—salgótarjáni és a nagyvárad—brassói vo­nalat. Az állam maga is kezdett vasutakat építeni, de a drá­gán felvett 60 milliós köl­csönből csak 750 km hosszú pályatestet tudott elkészít­tetni, így az 1870-ben meg­nyitott zákány—zágrábi és a hatvan—miskolci vonalat, így keletkezett a magyar ál­lamvasutak első hálózata, három egymással semmi kapcsolatban nem álló vo­nalrészből. Ezek összekötte­tése céljából határozta el Tisza Kálmán kormánya a további építkezést és a meg­váltást. A nagy magánvasütak a kiegyezés után sem akarták a magyar közgazdaságot szolgálni. A díjszabást az osztrák érdekeknek megfe­lelően állapították meg. Igaz­gatóságuk Bécsben székelt, hosszú ideig nem fogadták el a magyar szolgálati nyelvet sem. Csak akkor lett kedve­zőbb a helyzet, amikor az új építkezések révén a kormány közvetlen befolyást tudott gyakorolni néhány fővonal­E minden évben megjelenő összeállításban megadják azon áruk és szolgáltatások árát, amelyeket mindenek­előtt a cégük által hosszabb időre külföldre küldött üz­letemberek vesznek igénybe. Mindenekelőtt az étkezésre és más, mindennapi költségekre átlagosan kiadott összegeket veszik figyelembe. Az egyes városok esetében kimutatott átlagértékeket a statisztiká­ban New Yorkkal hasonlít­ják össze, amelynek mutató­számát 100-nak veszik. Eszerint a világ húsz leg­drágább városa (New York= 100): 1. Lagos 141, 2. Tokió 137, 3. Oslo 125, 4. Dzsakarfa 1348 kilométer hosszú háló­zattal rendelkezett a MÁV 1883-ban, amikor Baross Gá­bor jutott közlekedéspoliti­kánk élére. Felismerte, hogy milyen életbevágó fontossá­gú a fő közlekedési vonalak államosítása. Államtitkársá­ga és minisztersége alatt kereken 4000 km hosszú vas­utat váltott meg. Jóformán minden szakértő ellene volt, mert féltették az amúgyis súlyos kamatterhet viselő or­szágot az újabb megterhelés­től, az újabb adósságoktól. De Baross nem engedett, és a gyakorlat megcáfolta az el­lenvetéseket. Egymásután szerezte meg a Dévény, Kas­sa, Sátoraljaújhely, Márama- rossziget, Szeged, Temesvár, Orsóvá, Pécs és Fiume felé vezető fővonalakat. Ügyes politikával, hatalmi szóval, új versenyvonalak építésének terveivel egymásután kötötté meg a különböző társaságok­kal a megegyezést. Ezzel egyidőben Baross teljesen átszervezte a MÁV igazgatóságát, ügykezelését, úgy, hogy az államosítások kitűnő pénzügyi eredmé­nyekkel jártak. A kiadások ügyes csökkentése és még inkább a bevételek erős nö­velése az államvasutakat jö­vedelmező üzletté tette. 1890-ben a tiszta jövedelem majdnem elérte a 25 millió forintot, ugyanakkor a ka­matbiztosítás terhe 1 mil­lióra zsugorodott össze. A fő vonalak birtokában meg le­hetett valósítani a nemzeti érdekeket szolgáló jó és ol­csó közlekedést. A zónatari­fa behozatalával az utasok száma hamarosan meghá­romszorozódott, az új árudíj­szabás pedig biztosította me­zőgazdaságunk versenyképes­ségét, és hathatós segítője lett a tervszerű iparfejlesz­tésnek. Az államosítás a millen­nium idején nagyjából befe­jeződött. A MÁV hálózatát ugyan tovább fejlesztették, de nem megváltás, hanem építkezés által. A nagyará­nyú államosítás kedvező ha­tást gyakorolt a megmaradt részvénytársaságokra, mert átvették a MÁV díjszabási és forgalmi politikáját, és engedelmes kiszolgálói lettek a nemzeti érdekeknek. A múlt század végén Ma­gyarország gazdasági fejlődé­se meredeken ívelt felfelé. Ez a fejlődés bizonyítja a legjobban, hogy a követett közlekedéspolitika, a magán érdekeltségek hátraszorítása, a nagyarányú államosítás a kapitalista viszonyok közt is helyes volt. 120, 5. Bagdad 118, 6. Abid­jan (Elefántcsontpart) 114, 7. Helsinki 114, 8. Tajpej (Taj­van) 113, 9. Zürich 112, 10. Genf 110, 11. Singapore 110, 12. Teherán 110, 13. Abu Dhabi 109, 14. Caracas 109, 15. Douala 109, 16. Rijad 109, 17. Sidney 108, 18 Amman 107, 19. Dakar 107, 20. Lon­don 106. A tíz legdrágább európai város rangsora a következő (New York=100): 1. Oslo 125, 2. Helsinki 114, 3. Zü­rich 112, 4. Genf 110, 5. Lon­don 106, 6. Becs 103, 7. Stockholm 101, 8. Koppenhá­ga 100, 9. Párizs 97, 10. Hamburg 95. H eti umor ét elején — Neked mindig újságot kell olvasnod evés közben? — kérdezi a feleség a férjé­től. — Hiszen így még azt sem tudod, tulajdonképpen mit eszel! — Hát éppen ezért olva­sok! ★ — Azt hiszem, életünknek az a legboldogabb időszaka, amikor a gyerekek már fel­nőnek, és nem szorulnak szülői támogatásra. — Igen, de ez rendszerint csak néhány hónapig tart, mert azután már jönnek az unokák... ★ — Miért rabolta ki Jáno- sik csak a gazdagokat? — Azért tanár úr kérem, mert a szegényeknek nem volt semmijük. ★ — A boldog házassághoz hárman kellenek. — Szerelmi háromszögre gondolsz? — Nem. A férjre, a fele­ségre és a televízióra! A tajga terjeszkedik Nemrég még az volt az általános vélemény, hogy a tajgának stabil területe van, amely legfeljebb csökkenhet az emberi beavatkozás ha­tására. Az utóbbi időben azonban Észak-Szibériában a kutatók egy ezzel ellentétes jelenséget figyeltek meg: a tajga évente legalább 50 métert „vándorol” előre, a déli sztyeppövezet felé. A szakértők ezt különböző módszerekkel állapították meg: talajminta-elemzéssel a kozmikus térségből az űr­hajók által készített felvé­telek és az aerofotogram- metria segítségével. Sok helyen, ahol most a tajga fái susognak, nemrég még kiterjedt sztyeppövezet volt. Azt is megállapították, ho­gyan terjeszkedik a tajga: először a nyírfák jelennek meg a sztyeppen, őket kö-' vetik a lucfenyők, majd a jegenyefenyők, és végül az erdei fenyők is letelepednek, így tehát a tajga az elmúlt ötezer év alatt 250 kilomé­tert haladt dél felé, a sztyeppén. E jelenség fő oka a nedvesség: ezen a te­rületen sokszor esik az eső, az esővíz pedig onnan ne­hezen talál utat a tenger felé. A nedvesség és az er­dő pedig egymástól elvá­laszthatatlanok. A PÁSZTÓI ÉPÍTŐ-, SZERELŐ- ÉS SZOLGÁLTATÓ IPARI SZÖVETKEZET felvételt hirdet: piackutató, műszaki fejlesztő és jogtanácsos munkakörök betöltésére. Az alkalmazás feltétele: legalább 5—10 éves gyakorlat, szakmai végzettség és idegen­nyelvtudás. Másodállás vagy mellék- foglalkozás is számításba jöhet a piackutató és műszaki fejlesztő munkakörnél. Vértesy Miklós igdrágább városa 4 hónap alatt BETANÍTOTT HIDEGBURKOLÓVÁ KÉPEZZÜK A tanfolyam 1982. szeptember 20-án kezdődik Budapesten. JELENTKEZHETNEK: 18—35 év közötti férfiak. Az elméleti képzés idejére átlagkeresetet, egyébként teljesítménybérben való foglalkoztatást biztosítunk. Vidékieket térítésmentes munkásszálláson helyezzük el. A tanfolyam elvégzése után kiemelt bérezéssel állandó budapesti foglalkoztatást biztosítunk. Érdeklődni lehet az alábbi címen: Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka u. 34. Munkaerő-gazdálkodás. A RÉVAI NYOMDA EGRI GYÁREGYSÉGE felvételre keres tmk munkakörbe lakatos szakmunkásokat, segédgépmesteri munkakörbe betanított munkásokat, érettségizett fiatalokat linószedő és monószedő munkakörbe, férfi munkaerőt bálázói munkára. Jelentkezés a munkaügyi osztályon, Eger, Vincellériskola u. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents