Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 7., szombat Mai összeállításunkban a mezőgazdaságot és a feldolgozóipart választottuk témaként. A tudomá­nyos kutatások és a nyomukban következő techni­kai újdonságok az élelmiszertermelés, -tárolás kor­szerűbb módszereit eredményezik. Ezek közül mu­tatunk be néhányat. Összeállította: HEKELI SÁNDOR Erdőgazdálkodás és faipar Karéliában Leningrádtól északra, Finnország határvidékén terül el a háromnegyed mil­lió lélekszámú Karéliai Au­tonóm Köztársaság. Fővá­rosa a 200 ezer lakosú Pet- rozavodszk. A mai város az 1705-ben I. cár rendeletére itf létesített ágyuöntő műhe­lyek körül kialakult telepü­lésből keletkezett. A hagyo­mány szerint a cár és kísé­rete gyakori vendég volt itt, különösen azután, hogy 1719-ben a közeli Marcialni- je Vodiban gyógyvizet ta­lólt-nh­laixaK. Karéba a gyönyörű erdők, tavak, ingoványok vidéke. A szovjet népgazdaságnak évente 1 millió m3 faanya­got szolgáltatnak a karéliai erdők. A Szovjetunió min­den harmadik újságjának alapanyagát az itteni erdők­ből merítik. A karéliai fa­fajok felét az erdei fenyő képviseli. A fenyőfát a nép­gazdaság legkülönbözőbb területein használják fel. Karéliában az első fű­résztelepek 200 évvel ezelőtt létesültek. A fakitermelés és a faifeldolgozóipair a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom után rohamos fej­lődésnek indult A vállala­tokat korszerű technikai be­rendezésekkel szerelték fel, és gépesítették a technoló­giai folyamatokat. Zökkenés- mentessé vált az új termé­kek előállítása, így az építő­ipari faanyag, a faforgács, a préselt lemezek gyártása is. Karéliában, éppúgy, mint a Szovjetunió más köztársa­ságaiban, tervszerűen való­sítják meg az erdők újrate­lepítését, valamint a fafel­dolgozóipar tevékenységének növelését. A cukor, mint növényvédő szer Szerte a világon keresik a növényvédelemmel foglalko­zó szakemberek a környeze­tei nem károsító biológiai védekezés módszereit. Ame­rikai kutatók a kukorica­moly elleni védekezés meg­hökkentően egyszerű eljárá­sát dolgozták ki. A kuko- riqaparcellákat kísérleti kö­rülmények között 5 százalé­kos cpkor, valamint 10 szá­zalékos melasztartalmú ol­dattal permetezték be. A cu­korral permetezett növénye­ket nem károsították a ku­koricamoly lárvái. A kutatók feltevése szerint többféle oka | lehet a cukorpermetezés vé­dő hatásának. Elképzelhető, hogy a cukoroldat közvetle­nül elpusztítja a petéket. Ezt a feltevést azonban a vizsgálatok nem erősítették meg. A másik ok az lehet, hogy a cukorral permetezett növé­nyeket valósággal ellepték a kukoricamoly természetes | ellenségei, a fürkészdarazsak, a katicabogár-félék és fá- tyolkák. A fürkészdarazsak petéiket a kukoricamoly pe­téibe rakják, s a kifejlődő darázsilárvák elpusztítják a kártevő petéit. Ezenkívül a cukoroldat a növényre csalogatja a moly- j hernyókkal táplálkozó fény- I bogarakat is. Ezek a ragadó- l zó bogarak a megmaradt ke- [ vés petéből kikelő hernyókat pusztítják el. A-sikeres kí­sérlet nyomán most a nagy­üzemi körülmények közötti védekezés kidolgozása folyik. Nagyüzemi tehénfejés Ki hinné, hogy már több rhint másfél évszázada an­nak, hogy a gépi fejés első próbálkozásai megindultak, mégpedig kettős irányban. Iparkodtak géppel utánoz­ni a fejő kézmozdulatait a tőgybimbók nyomással kom­binált gyúrása által, más­részt a borjú szopását. Ezen­kívül több lehetetlen ötlettel is próbálkoztak, például a tehén tőgyének „megcsapolá­sával”. Legjobb úton azok a kísérletezők haladtak, akik a szíváson, a borjú szopásá­nak ritmikáján alapuló ter­mészeti törvényszerűséghez igyekeztek alkalmazkodni. Egy 1878-ban szerkesztett fejőgép félgömb alakú, az egész tőgyet körülzáró gu­micső kötötte össze a kéz­zel működtetett vákuumszi­vattyúval, Használata révén bebizonyosodott, hogy szívó­mechanizmussal igenis lehet tejet fejni. A gépi fejősben manapság is ez uralkodik, csak persze jóval tökélete­sebb formában. Napjainkban legalább fél­száz fejőgéptípust' gyártanak a világon. Valamennyiük kö­zös jellemzője, hogy a bor­jú szopásának élettani me­chanizmusát utánozzák, még­pedig úgy, hogy a szívás és a kíméletes nyomás együtt érvényesüljön. Mindamellett használatuk során a kívánt arányban változtatható a szívás és a pihentetés üte­me is. Elhelyezkedésük sze­rint vannak szállítható, ún. mobil fejőberendezések, fé­lig szállíthatók (ún. félstabi­lok), és helyhez kötött, vagyis stabil berendezések. Képünkön: az utóbbira látunk példát. Az NDK-ban gyártott nagy teljesítményű, szállítószalag rendszerű M 693—40 típusú, teljesen gé­pesített és automatizált üzemű, illetve kiszolgálásé berendezéssel 2000 tehenet lehet igen gyorsan megsza­badítani a tejterhétől. A ke­zelőszemélyzetnek csupán a fejőkelyheknek a tőgyre való felhelyezését kell elvé­geznie, és a gépek folyama­tos működését kell felügyel­nie. (KS) Szőrtelen uborka A nedvdús melegházi nö­vényeket (például uborkát, paradicsomot) károsító üveg­házi molytetű biológiai le­küzdésére a fürkészdarázs bevetését tervezik. Mivel azonban a fürkészdarazsa- kat mozgásukban akadályoz­za az uborkanövény szőre, a kutatók most szőrtelen ubor­kafajta nemesítésén fára­doznak. Holland növénytermesz­tők két olyan szőrtelen uborkaváltozat termeszté­sével kísérleteznek, ame­lyeket régebben szovjet ku­tatók fedeztek fel. A kísér­let során a keresztezések­ből származó első nemzedé- kű uborkanövények még szőrösek voltak, a második utódnemzedékben azonban már sikerült ismét szőrtelen egyedeket kapni, amelyeket majd a „szülőnö­vényekkel” újrakeresztez­nek. Ha a kísérletek ered­ménnyel járnak, olyan új uborkáfajhoz juthatunk, amely az üvegházi molytetű károsító hatásától könnyeb­ben megvédhető. NDK gyártmányú alumínium szemestermény-silókat láthatunk, amelyekből tetszés sze­rinti mennyiség sorakoztatható egymás mellé a tárolótelepen. Az ilyen sllósorban az opti­mális szellőztetési időpontok meghatározása és a kezelés önműködően történik (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A szemes termékek tárolá. sára szolgáló óriás vasbeton silók költséges létesítmények és elkészítésük időigényes. Ezért- velük párhuzamosan gyorsan és olcsón megépíthe. tő könnyűszerkezetes tároló­kat is létesítenek (a megfele­lő technológiai berendezé­sekkel.) Ilyenek például a rendszerint alumíniumból készülő fémsilók, amelyeket a szerelőüzemben állítanak össze, s különleges jármű­vekkel — netán helikopter­rel — szállítanak a telepítés színhelyére, hogy ott igen rövid időn belül elláthassák feladatukat. A fémsilók leg­kritikusabb része a perfo­rált fenéklemez, amelyre né­hány száz mázsa terméktö­meg nehezedik, így különle­ges alátámasztást és mereví-" tést igényel. Üjabban el is hagyják a költséges fenékle­mezt, s helyette magában a sík alaptestben nyolc, suga­ras elrendezésű szellőzőcsa­tornát képeznek ki. A fém­silókban a legfontosabb ke. zelési művelet az aktív szel­lőztetés, ami a minőségmeg­óvás feltétele. Döntő szem­pont a tárolás gazdaságos, energiatakarékos megoldása is. Az utóbbi, időben a sze­mestermék-tömegen átfúva- tott hűtőlevegő áramlási tör­vényszerűségeinek tanulmá­nyozása révén a régebbinél jóval kisebb energiaszükség­letű szellőztetési módokat dolgoztak ki. Azzal is kísér­leteznek, hogy a szemes ter­mékkel telt silókból nitro­génnel kiszorítsák az oxi­gént. Ilyen körülmények között ugyanis akár fél évig is jól konzerválható sok száz mázsa terméktömeg, min­denféle szellőztetés és átfor­gatás nélkül. E módon meg­szüntethető a rovarkártevők, a penészgombák elterjedése is, amelyek már 2 százalék oxigén jelenlétében is fer­tőzőképesek. Algatermesztés Az algák legtöbbje vízben élő alacsonyrendű növény. Számos fajuk mindössze egyetlen sejtből áll, és óriási tömegben elszaporodnak, ök idézik elő a víz zöldes színét. Az utóbbi évtizedekben az egész világon intenzív kísér­letek folytak annak érdeké­ben, hogy a gyorsan szapo­rodó élőlényeket az ember közvetve vagy közvetlenül hasznosítsa — takarmány­nak vagy tápláléknak. Való­ban reménnyel kecsegtet egyes édesvízi algák tömeg­termesztése, mert tápértékük nagy, és testük jelentős mennyiségű fehérjét tartal­maz. Az egysejtű algákból készült lisztnek a fele fehér­je, ami azért nagy szó, mert például a lucerna fehérjetar­talma csak 20 százalék (pe­dig a takarmánynövények közül ez tartalmazza a leg­több fehérjét.) E nagy . kü­lönbségnek az az oka, hogy a fehérjék elsősorban az élő sejtek protoplazmájában ta­lálhatók, a soksejtű száraz­földi növények testének azonban jelentős része elhalt sejtekből áll. Az egysejtű algák eredmé­nyes termesztéséhez tulaj­donképpen ugyanazok a fel­tételek szükségesek, mint a szántóföldi növénytermesz­téshez: fény, víz, tápanyag és megfelelő tenyészanyag. A legolcsóbb termesztési ténye­ző a napenergia. A fényt természetesen csak a víz fel­sőbb rétegében lebegő algák tudják hasznosítani, mivel az alsóbb rétegekben lévőket beárnyékolják a fölöttük le- begők. Ahhoz, hogy miinden algasejt tartózkodhasson va­lameddig a felsőbb rétegek­ben is, a tenyészetet állan­dóan keverni kell. Ezt vagy valamilyen egyszerű keverő­szerkezettel vagy buborékol- tatással hajtják végre, vagy lejtős terepen helyezik el a tenyészetet, és így a víz az algákkal együtt tartályról- tartályra csorog és így keve­redik. A másik fontos kellék a víz. Minden tiszta, emberi használatra alkalmas víz megfelel, sőt szennyvizek és sóban gazdag hőforrások víz­zel is felhasználhatók -alga­termesztésre. A táplálék­anyagok közül legfontosabb a széndioxid. A szántóföldi növényeknek meg kell elé­gedniük a levegő 0,03 száza­lékos széndioxid-tartalmával, az algatenyészet vizében azonban a széndioxid mennyisége ennél jóval na­gyobbra szabályozható. Gon­doskodni kell a nitrogénről is: kevés nitrogén esetén az algák kevés fehérjét és sok zsírt termelnek. A nitrogén különféle vegyszer (karba- mid, ammóniumnitrát stb.) formájában adagolható. Az eddigi tapasztalatok szerint tömegtenyésztésre a kb. 14 000 algafaj közül csu­pán az egysejtű Chlorella és Scenedesmus nemzetség egyes fajai alkalmasak. ** 1 4 A Tiirkmén Tudományos Akadémia Napenergia Intézetének kísérleti berendezése alga­termesztésre (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Korszerű tárolás

Next

/
Thumbnails
Contents