Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-06 / 183. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 6., péntek Ideiglenes a helyszín: Az egri színház játékrendje Mint lapunkban hírül ad­tuk, elkezdődött az egri Gár­donyi Géza Színház épületé­nek felújítása. A munkála­tok két szakaszban történ­nek, az elsőben a legsürgő­sebb tennivalókat végzik el a Heves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat dolgozói. Ha a másodikat nem is kezdik el közvetlenül az első lépcső- után, akkor is csak a követ­kező esztendőre lesznek ké­szen. Így tehát a színházi épületben hem tud előadá­sokat tartani a Miskolci Nemzeti Színházzal közös társulat. Ezért döntöttek úgy, hogy ideiglenes játszóhelyet keresnek. Több lehetőség is szóba ke­rült. Közöttük a Helyőrségi Művelődési Otthon, a do­hánygyár most épülő kultúr­terme, illetve a remélhetőleg a közeljövőben átadásra ke­rülő ifjúsági ház. Végül egyetlen alkalmas színteret találtak: a Hámán Kató Me­gyei Üttörőház színházter­mét. A színház vezetői sze­rint ez jobb feltételeket biz­tosít, mint a miskolci kama­raszínház. Itt álltak rendel­kezésre azok a technikai fel­tételek — kisegítő helyisé­gek, világítóberendezések stb. — amelyek megfelelő alapul szolgálhatnak előadá­sok megtartására. Természe­tesen ez is számtalan problé­mát fölvet, hiszen a gyer­mek intézményre az eddig végzett munkáján túl jelen­tős súly nehezedik majd eb­ben az átmeneti időszakban. Hogy mégis — számolva a nehézségekkel — ezt a lehe­tőséget választották, annak az az oka, hogy nem marad­hatott egy évadon át szín­ház nélkül a megye. Így is a szokottnál lényegesen ke­vesebb előadást tudnak tar­tani. Az egri évad október vé­gén kezdődik és április vé­géig tart. Abban állapodtak meg az illetékesek, hogy öt- ven-hatvan előadás esik erre az időszakra. Ez havi 8—10 alkalmat jelent. Egy hétre két állandó játéknap esik. Az előzetes tervek szerint öt be­mutatót tudnak a miskolciak tartani. Hogy pontosan mit, azt szeptember elején adja meg a társulat vezetősége. Két darab címe már biztos, az egyik Katajev A kör négyszögesítése című játéka, a másik A vidám kísértetek című bohózat. Ezenkívül a Miskolci Nem­zeti Színház előadásokat tart Gyöngyösön és Hevesen is, mindkét helyen tízet-tízet. Így körülbelül nyolcvan He­ves megyei színházi előadása lesz a társulatnak a követ­kező évadban, az fele a két színház egyesülésekor előírt számnak. Egy biztos: sok megértésre, türelemre, alkal­mazkodókészségre lesz szük­ség ahhoz, hogy zökkenő- mentes legyen ez az ideigle­nes megoldás. Ügy véljük, ha nem is könnyen, de sikerülni fog ... Még egy kérdés megoldása szükséges: az országos hírű Harlekin együttes számára kell helyet találni. Valószí­nűleg ez sem lehetetlen... (gábor) Másodszor ad otthont Eger, a különleges népi hang­szer, a tekerőlant legjobb megszólaltatóinak. A hang­versenyeken túl más népművészeti ágakkal is meg­ismerkedhetnek az érdeklődők. Ezt az összeállítá­sunkat a fesztiválon elhangzó szakmai előadások anyagából válogattuk. Szeretnénk, ha olvasóink meg­ismerkednének ezzel az érdekes „instrumentummal”. Mit kell tudni a tekerőlantról?----------------------------T E redete A tekerő — korai* írásos adatok és az ábrázolások tanulsága szerint — az isz­lám kulturális körből kiin­duló és egy erőteljes nyu­gat-európai fejlődésen át­menő hangszertípusnak tekinthető. Egyike a kevés „európai” — tehát megle­hetősen mechanikus — ze­neszerszámnak. A megszó­laltatás módja, maga a működési elv — szakértői vélemények után — a Kö­zel-Kelet jellegzetes gépe­zetére, a vízkerékre (ara­bul : dulab) vezethető visz- sza. Talán ez magyarázza, hogy a legelső írásos emlí­tések ezt a hangszert saz- dulab néven írják le. A hangszer .részletes leírását Abd al-Qadir Ibn Gaibi traktusából ismerjük, amely szerint ennek a hangszer­nek a testében (belül) hú­rok feszülnek. Ezt egy ke­rék forgatása által lehet rezgésbe hozni, kívül pedig érintők segítségével a játé­kos különböző hangmagas­ságok képzését tudja pro­dukálni. Ez a megszólalta- tási mechanizmus — lénye­gében — semmit nem válto­zott az idők folyamán. A hangszer máig legnagyobb vívmánya, hogy (a legmé­lyebb húr segítségével) egy változatlan kitartott hangot tud képezni. (Gábry György) Zenélési alkalmak Hazai népszokások közül egyet ismerünk csupán, amely a tekerő köré szerve­ződött, s ez a ny enyer és ház intézménye, a Pest megyei Peregen. A zenélési alkal­mak közül a házi bálról, a disznótorról a lakodalom­ról, és a nyenyerés házról szóljunk néhány szót. A házi bál és a disznó­tor spontán szerveződő al­kalom, s a XX. század el­ső felében a tanyai szegény- parasztság fiataljainak mu­latságaiban ott találjuk a tekerőt, hol dudával, hol klarinéttal kiegészítve. Attól függően, mit bír a részt­vevők zsebe. A disznótor jellegzetes eleme egy gyak­ran játszott köszöntő, ame­lyet énekeltek, vagy hang­szereikkel kísérték a részt­vevők: „Amoda el a pusz­tában van egy fehér ház. /Abba lakik egy jó ember, Jánosnak hívják. /Egy jó disznót öletett, öle tett, /An­nak torát tetetett, tetetett. /Áldja meg az Isten azt a jó embert.’’ A tekerő-klari- nét kettős, a harmincas években még rendszerint ezzel a köszöntővel jelentke­zett az ablak alatt Csong­rád térségében. Miután el­játszották, utána betessé­kelte őket a házigazda, megkínálta őket vacsorával, borral. A lakodalom elemei­ben sem túl sok hangsze­rünkre utaló részletet ta­lálunk. Tiszaújfalu környé­kén a lakodalmi menetnek kiabálták oda, ha abban tekerő-klarinét játszott: „Nyenyer, nyenyer, zeller, zeller, /Tekerik a menyasz- szonyt.” A nyenyerés ház a Pest megyei Peregen egy otthon tartott, házi bál jellegű szórakozási formát jelöl: a 10—16 éves gyere­kek tánctanulási alkalmát. Ezt farsangkor, az I. világ­háborút megelőzően húsvét- kor is tartották. A szórvá­nyos előfordulás is azt jelen­ti, hogy ez a hangszer vi­szonylag fiatal eleme a magyar parasztság zenei életének. (Hankóczl Gyula) Sör, habbal Ülünk a kerthelyiségben. Halkan szól a zene, néhányan ebédelnek. Napon talán negyven fokot is mérne a hőmérő, de itt, a hűst adó gesztenyék alatt, be kell érnünk harminc­cal. Az asztalokon tarka abroszok, itt-ott még vadvirág is her- vadqzik az üvegvázákban. Lehet talán huszonöt vendég, többnyire fiatalok. A szomszéd asztalnál három középkorú férfi beszélget. — Mit igyunk? Kevés ideig totóznak a fröccs és .a sör között, végül is az utóbbi mellett döntenek. — Mit hozhatok, kérem? — Három korsó sört kérek! Amíg a pincér jön, erről-arról beszélgetnek. A forró jú­liusról, a hirtelen és váratlan halálokról, a sok szerencsét­lenségről. A következő asztalnál fiatalok ebédet kérnek. Levest nem esznek, csak pörköltet. — Sok-sok rizs és saláta, — szól a pincér után az egyik. Ezen azután jóízűeket nevetnek. Csörög a sárga kavics, riszálja magát és táncoltatja a tálcán a három korsó sört a pincér. — Parancsoljanak, kívánságuk szerint, uraim! A három férfi összenéz. A korsókban az ital vastag hab­bal együtt sem ér el a jelzésig. — Mi, kérem, három korsóval kértünk. És nem pohár sört korsóba öntve. A szőke pincér arcáról eltűnik a nagyobb borravaló re­ményében odaragasztott mosoly. — Méltóztatnak talán valamit parancsolni? Most már a másik férfi szólal meg: — Nézze! Mi nem vitázni akarunk, de ez, amit hozott, a meghazudtolása a három korsó sörnek. Lefogadom, hogy a három nincs több két tisztességes korsónál. A pincér először néma marad, és lassan visszaszedegeti a tálcára a söröket. — Természetesen, ahogy parancsolja a vendég. Sört fo­gyasztani elvégre nem kötelező... Eltelik újabb negyedóra. A három középkorú szinte egy­szerre jelez a pincérnek. Ugyanannak. — Parancsoljanak, kérem! — Nem mondtunk le a sörről, kérem. Legyen szíves, hozzon három tisztességes korsóval! — Fájdalom, uraim. Éppen most vagyunk csapolás alatt. Bevallom, ügyetlen egy kicsit a csaposunk, hosszabb idő is beletelhetik, amíg...-Közben telik tovább az idő. Egy pincérlány meg egy má­sik, rendületlenül hordják ki a söröket. — Küldje ide a főnökét! — szól oda most már keményeb­ben a három vendég egyike. — Lehetetlen, uram! Valahol a Brassói-havasokba kellene utánafutnom. — A helyettesét. Vagy a panaszkönyvet... — De miért nem inkább három korsó sört? És csodamód, az asztalon terem a három „korsó” sör. El­menőben még hallom a piftcér megjegyzését: — Megértem én, kérem, hogy ilyen melegben idegesebb a vendég... Szalay István H barbár Európa - Vérműtét gravitációval Miről ír a Szputnyik? — Milyenek maguk, oro­szok? S mi az igazság: amit Amerikában írnak az oro­szokról. vagy amit önök ír­nak önmagukról? — kérdezi a Szputnyik című folyóirat egyik külföldi olvasója. A A Szputnyik A szerkesztő noteszából című vezércikk­ben válaszol olvasójának. A tőkés világ és a szocia­lista országok közötti együtt­működés egyik pregnáns pél­dáját idézi a folyóirat a Bi­zalmon alapuló együttműkö­dés című írásában, melyben a szovjet—finn kapcsolato­kat elemzi a szerző. Hosszú időn keresztül, az ősi Európát tartották a mo­dern Európa bölcsőjének. A folyóirat közli Alekszej Leszkov archeológus elő­dünk: A barbár Európa cí­mű tanulmányát, amelyben a szerző állítja, hogy bizo­nyos mértékig a barbár Eu­rópának is része volt a mo­dern civilizáció kialakulásá­ban. — Vajon lehet-e operálni a vért? — teszi fel a rend­hagyó kérdést a szerző. Va- lentyin Taratorkin Vérműtét gravitációval című riportjá­ban, mely a moszkvai köz­ponti haematológiai és transzfúziós kutatóintézetben készült. BAKÁNK TAMÁS ■■ 4 FÉSZEK M EL EGE XIV. — De így elhagy a felesé­gem — mondja nagy sokára. — Értsd meg! Az öreg széttárja karját. — Ki tehet róla? Aki nem tudja tartani az asszonyt, magára vessen! Ami vére van, az most mind a fiú fejébe tolul. Hát nem ért az öreg a szóból, igazán nem?! — Te meg a vesztedbe ro­hansz! — kiáltja vadul, hogy végre térjen észhez ez a szerencsétlen ember, Kata se váljék el, és a villa is megépüljön. Az öreg arca rezzenéste­len most is, akár az imént. — Az meg az én vesztem lesz — mondja konokén. — Aki belerohan, megint csak magára vessen! Csönd van; Tibor a hal­lottakat emészti. S arra gon­dol: bárcsak itt volna most Kata — ő bizony jobban győzné érvekkel a vitát! Tőle magától ugyanis most már csupán annyi telik, hogy megkérdezze! — Érdemes kockáztatnod az életed nyugalmát azért a nőért? Az öreg arcán megenyhül a feszültség. — Nézd, fiam — mondja csöndesen —, próbálj meg­érteni engem. Eddig az adott tartalmat az életemnek, hogy téged szeretlek. De most már az kell, hogy engem is sze­ressen valaki, mert értelmet csak így kaphat az élet! Tibor látja már, hogy mindennek vége; oly min­degy, mivel fejezi be a be­szélgetést. Feláll hát, és gú­nyos udvariassággal meg­hajol. — Ha csak ez az egy hi­ányzik, akkor engedd meg, hogy melegen gratuláljak a nagyszerű elhatározásodhoz! A célzás nyilvánvaló, a sértés oly arcpirító, hogy az öreg most legszívesebben arcul ütné a fiát. De termé­szetesen erőt vesz magán, s ő is úgy igyekszik ütni, ahogy őt ütötték: gúnnyal. De tisztában van vele, hogy ez a gúny csak úgy érvé­nyesül, ha a szerepét halá­losan komolyan játssza. Ezért most udvariasan meg­hajol. — Köszönöm szépen a jó­kívánságot. — Még mélyebb­re görnyed. — Parancsol még valamit a főmérnök úr? Vagy elmehetek? A többi proli már nagyon vár ... Tibor arca elfehérül. — Most mit vacakolsz, apa? — kérdi kínlódva. S nézi, nézi az öreget, és várna valami enyhületet, feloldást, békejobbot. De apja arcán nyoma sincs ilyes szándék­nak. Űjból meghajol, még az iméntinél is alázatosab­ban. — Tiszteletem, főmérnök úr. Minden jót kívánok! És görnyedezve kisetten­kedik a szobából, mint a hajdanvaló időkben egy nyo­morult segédmunkás a ve­zérigazgató szentélyéből. Csak a csönd marad utána itt a szobában, csak az üres­ség. Tibor darab ideig me­redten nézi az ajtót, aztán apja nyomába lendül, ki­pattan a folyosóra, s fél­hangon az öreg után szól: — Apa! Amaz nem fordul meg, megy, megy a lépcsőház felé. A fia hangosabban ki­áltja: — Kovács szaki! Semmi. Az öreg ott. van már a lépcsőnél, de ide se pillant; elindul lefelé. Tibor sóhajt egy keserve­set, aztán csöndesen behúz­za az ajtót, és lép az íróasz­tala felé. Ekkor hirtelen fel­csilingel a telefon. Tibor nézi a készüléket, lassan odaér az asztalhoz, leül. De nem nyúl a kagyló után. A telefon meg csak cseng, csak cseng, fáradhatatlanul. A lakás két szobából és haliból áll; széles ablakai az átellenes Szabadság-hegyre néznek. Amott épp ez idő tájt gyulnak ki a lámpák: az utcák során végigfutó füzé­rek szinte egyszerre, mintegy karmesterintésre, a lusta la­kásablakok meg bámész. szólistákként, kisebb-na- gyobb késéssel követik őket. De negyedóra sem kell, s a mélykék ég alatt egyre fény- lőbb sziporkázóssal veszi birtokába a tündéri tájat az este. Bal kéz felől most kí­gyózik éppen fölfelé a fogas­kerekű vasút hosszú szerel­vényének gyöngysorként fénylő ablaksora, akár. vala­mi mesebeli sárkány teker- vényes farka. Fülöp Géza ezt nézi megbűvölten. Ki tudja, hányadszor látja innét ezt az esti fényjátékot, de egysze­rűen nem tud betelni a lát­vánnyal. Az étkezőasztalnál ülnek még a hallban; az imént fe­jezték be. a vacsorát. Fülöp nem vesz észre semmit a la­káson; olyan az neki, mint a múlt csütörtökön, az az- előttin, s a még azelőttin. (Folytatjuk) * Pillanatfelvétel a két évvel ezelőtti, első országos fesztivál­ról • (Fotó: Szántó György)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents