Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-31 / 203. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 31., kedd 3. Pótolhatatlan kincs A termőföld védelmében Szépek, ízlésesek... Gyöngyösön a Kálvária- parti lakótelep szomszédságában — a Csalogány utcában — nemrég készültek el a négyszintes családi házak. Szépek, ízlésesek, jól illeszkednek a környék harmóniájához (Fotó: Szabó Sándor) A hét öröme-gondja Gyöngyössoly moson Megszűnik a vízműtársulat - Új iskola a láthatáron - Parcelláznak a Kishegyen - Útépítés társadalmi segítséggel Az embernek talán legősibb „társa”, segítője a föld, amely nemcsak szilárdan tartotta a hátán az egyre újabb célok felé törekvőket, de táplálékot is adott. Először csak azt, ami saját ősi, elemi erejéből a természet közbenjárásával tellett, később meg azt is, amit tudással, akarattal kívánt tőle az ember. Mondhatni : megsarkantyúzta az értelem a földet, a régi, s a modern mítoszok egyaránt erről tanúskodnak. Ám hiába gyarapodtak, sokasodtak az ismeretek, hiába fejlődött soha nem látott magaslatokig, az agro- kultúra egy dologban adós maradt, s alighanem marad is: nem tudja szaporítani azt, ami szaporíthatatlan, a földet. Azzal kell hát gazdálkodni, ami van. Méghozzá úgy, hogy a pótolhatatlan kincs, a termőföld a lehető legkisebb csorbát szenvedje, hogy ne csak a ma élő, hanem az eljövő generációk is -jó haszonnal dolgozhassanak vele. Nyolcszázezer hektár A jelek arról beszélnek, hogy számos, gyakorlati hiba akad még e téren. Lássuk az adatokat! Magyarországon a felszabadulás óta több mint 800 ezer hektárral csökkent a mezőgazdasági termőterület, s ebből 350 ezer hektárt vontak ki végleg a művelés alól. Ezzel szemben a 70-es évek energia- és nyersanyagválságokkal terhes világgazdasága — a mai napig tartó érvénynyel — az élelmiszerek felértékelődését hozta. Ugyanakkor a mezőgazdaság, az élelmiszer-termelés nemcsak az ország belső gazdálkodásában, a lakossági ellátásban játszik fontos szerepet, hanem az összes kivitel harmadrészét is produkálja, meg-megújuló, többnyire eredményes kísérleteket téve nemzetközi fizetési mérlegünk javítására. Mindezeknek az összetevőknek a hatására az utóbbi esztendőkben reflektorfénybe került a mezőgazdasági rendeltetésű földek fokozottabb védelmének kérdése. Az persze természetes, hogy az ipari, műszaki, urbanizációs fejlődés óhatatlan velejárója a termőterületek bizonyos mérvű csökkenése. Űj lakótelepek, városrészek épülnek, terebélyesednek a falvak, s a soron levő ipari, kommunális beruházások ás újabb területeket kívánnak. Nem mindegy azonban, hogy mekkora, s milyen minőségű, termőerejű földet áldozunk fel. Hosszú évek gyakorlata azt mutatja, hogy gyakran kellő számítás, körültekintés nélkül jelölték ki azt a darabot, amelyet az építkezésekhez kihasítottak. Sokszor előfordult, hogy a gyenge talajú, silány értékű parcella fielyett gazdag termést adó táblában láttak munkához. Az elmúlt fél évtizedben több ízben módosították a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló jogszabályokat. Bár a korábbi intézkedések nyomán valamelyest lassult a termőterületek csökkenése, a kedvezőtlen folyamat azonban alig változott. Tavaly például 15 ezer hektárnyi termőföld került ki a mező- gazdaság kezeléséből. Ez tette szükségessé az újabb jogszabály megalkotását, amely 1982 elején lépett életbe. Módosított jogszabályok A gondok említésekor azért emlékeztetni kell arra is, hogy több vonatkozásban is sikert hoztak a korábbi intézkedések, öt év alatt hozzávetőleg 40 ezer hektárral csökkent a parlagterület. Az is tény, hogy a földeket igénylő beruházók jobban meggondolták: hol igényeljenek helyet létesítményeiknek, mivel a korábbiaknál valamivel magasabb térítési díjakat kellett fizetniük. Ez az összeg azonban még mindig túlságosan alacsony volt ahhoz, hogy észszerűbb tervezésre, megfontolt felhasználásra bírja az érdekelteket. A módosított jogszabály alapos szigorításokat tartalmaz, hiszen a térítések mértéke háromszorosára, három és félszeresére emelkedett, mégpedig differenciált módon. A nagyobb értékű földekért jóval többet kell fizetni, mint a hasonló kiterjedésű, ám gyenge adottságú parcellákért. Amíg egy kiváló minőségű területért régebben hektáronként 270 ezer forintot kértek, addig ma ez az összeg csaknem egymillióra rúg. A rendelet hatására nagyobb összegek gyűltek egybe a földvédelmi alapban, ahová azokat a többleteket utalják át, amelyek a térítési díjak növeléséből adódnak. Ésszerű gazdálkodással A jogszabály előírja azt is, hogy vízügyi létesítmények telepítése esetén a tervezők kötelesek gondoskodni az érintett területek víz- és talajrendezési munkáiról. Ez a kötelesség a földvédelemnek már egy másik oldalát is hangsúlyozza. Nevezetesen azt, hogy a talaj természetes állapotának visszaállítása, megtartása és termőerejének növelése is fontos cél, még temérdek dolgot adó feladat. Magyarország mezőgazdasági rendeltetésű földjeinek jelentékeny hányada szikes. Másutt a pangó vizektől vagy az eróziótól károsodott a talaj, s a savanyú részek is tetemes területet foglalnak el. Ugyanakkor a védelem többnyire elmaradt a pusztulástól — eredményei ellenére is. A természetes okokat leszámítva, a romlás néhol a gazdálkodás módjában is kereshető. A táblakoncentráció során például megesett, hogy egyszerűen összeszántották a határt, árkokat temettek be, utakat helyeztek át, a kiegészítő munkálatok elvégzése nélkül. Így aztán jócskán megnövekedett az a terület, amely teljes vízrendezésre szorul. A tiszai vízlépcsők elkészültével alaposan felduzzadt a folyók vízszintje, felborult a Bogrogköz vízháztartása. Folytathatnánk a példák sorát, a lényeg ugyanaz: 4 millió hektárnyi termőföld igényelt talajjavítást, állapotmegőrző munkát, s ennek eddig a felén sem vagyunk túl. Akad tehát napi és hosszabb távú tennivaló elég. A gyepjavítástól a földvédelmen át a parlagföldek hasznosításáig. A termőterületek csökkenését nem lehet megszüntetni, de mérsékelni, ésszerűvé tenni igen. Ugyanakkor okos szemlélettel, jó gazdálkodással elérhető, hogy meglevő kincsünk, a föld a maximálisát nyújtsa. A termő- erőt pedig többnyire olcsóbb megóvni, mint helyreállítani. Ahhoz, hogy a mező- gazdaságban lekötött eszközök, erőforrások mindenütt a leghatékonyabbak lehessenek. Deáki László Hétfőn reggel Lukács László tanácselnök egyik legfontosabb dolga volt, hogy a csütörtöki vébéülés, illetve az azt követő szeptemberi ta. nácsülés anyagát előkészítse. — Tízéves a gyöngyössoly - mosi vízműtársulat, ilyen for-* mán a közeljövőben megszűnik, mivel teljesítette a reá háruló feladatokat. Ez any- nyit jelent, hogy az OHV és Gyöngyös Város Tanácsa, valamint a lakosok érdekeltségi hozzájárulásával tizenkettő és fél kilométer vízvezeték került a földbe, 43 közkifolyót létesítettek a községben és természetesen elkészült a vízellátáshoz szükséges két 200 köbméteres víztároló és egy mélyfúrású kút közel tízmillió forint értékben — mondotta Lukács László. — Csupán a Bem téren van néhány lakás, ahová nem jutott el a víz, de ennek a költségét most már együtt vállaljuk a lakossággal. Nos, a tízéves munkáról szóló jelentést vitatjuk meg (Fotó: Perl Márton) Alig múlt reggel kilenc óra, és már maga mögött tudta a nap egy részét Hajnali fél négykor kelt, kerékpárra ült, és öt órakor már fejt a tanyában, a szarvasmarha-telepen. Nemrég, hogy visszatért onnan és már a paradicsomszedés közepette találtuk a Dózsa György úti ház mögötti kertben, Varjú Pálné, a r.agyfüge- di Dózsa Termelőszövetkezet állattenyésztője szorgalmas, kitartó asszony, akit a munka edzett eddigi élete során. Otthon szívta ezt magába, hiszen szüleitől látta, akik naphosszat dolgoztak a határban a saját, majd a közös földjén, öt esztendeje már, hogy fiatalon özvegy maradt. Férje 23 évig volt ércbányász Gyöngyösoroszi- ban, de a máj&zilikózis végzett vele. Kéit lánya azóta már férjnél van. — Tizenhét éves voltam, amikor az első, és 21, amikor a másik lányom szülea vb-ülésen Nyilas Ferenc vízműtársulati elnök előterjesztésében. A vízhálózat fejlesztésével párhuzamosan indult meg az idén a Fecske, a Lenin és a Tihanyi utca járdáinak építése, társadalmi segítséggel, továbbá előkészítették Gyön- gyössolymoson az egyháztól átvett temető rendezését. Ez egyben annyit jelent, hogy a tanácstagok segítő munkájával összegyűjtött 350 ezer forintból ravatalozó is épül. Helybeli kisiparosok önkéntes munkavállalása révén valósul meg az építmény, amit novemberben már át is akarnak adni rendeltetésének. — Ezen a héten egy másik, igen fontos beruházás kimunkálásának a végére is pontot kívánunk tenni — mondotta később a tanácselnök. — Kilencmillió forint költségből rövidesen megkezdjük az új, négy tantermes iskola építését szemközt a művelődési házzal, mégpetett — meséli. — A férjemmel építettük ezt a portát, ahol egykor a nagyszülők háza állt, de mire elkészült, már nem tudta élvezni mert hamar elment... Almikor beteg lett, (annak már 13 esztendeje), akkor léptem be a szövetkezetbe. Elmehettem volna máshová is dolgozni, de inkább ezt választottam, mert itt, helyben van. Először a kertészetben dolgoztam. Akkor az is volt, ma már nincs-! Gyalogmunkás- ként kezdtem, aztán nyolc esztendeje, hogy az állattenyésztésben tevékenykedtem. Váltós vagyok azóta is, ami azt jelenti, hogy amikor kell, fejést végzek, máskor a borjúnevelőben- dolgozom, vagy éppen húsmarháikat hizlalok. Igaz, itt nincs karácsony, húsvét, vagy vasárnap, mert az állatokra mindig felügyelni kell azokat, ha ünnep van, akkor is ki kell szolgálni, etetni. De megszoktam már. Igaz, naponta korán kelek, de délelőtt mór otthon vágyóik és ellátom a teendőket a ház körül, mosok, főzök, takarítok, művelem! a háztáji földet. Aztán délután háromkor folytatom a borjúgondozóban, vagy éppen* a fejéssel, amikor oda, kell mennem. Általában fél hathat óra, amikor hazaérek. A nap nagy részét azért mégiscsak itthon töltöm, ami nagy előny. Korán özvegy maradtam, de hogy mellettem van a családom, (mert itt laknak a gyerekek is) nem maradtam egyedül. Talán, nem is volt időm ezen sokat gondolkozni, hiszen naphosszat leköt a munka, a dig olyan formában, hogy az később bővíthető legyen. Gondunk e pillanatban, hogy a kivitelezést vállaló gyöngyösi Mátra Kincse Tsz 'építőrészlegének nincs minden szakipari feladathoz munkása. Valószínű, hogy ez esetben is a helybéli kisiparosok bevonásával oldjuk meg a problémát. Lényeg, hogy mielőbb induljon az építkezés, mert az új tanintézetre jövő ősszel szükségünk lesz. Nem kívánjuk fenntartani azt az áldatlan állapotot, hogy 320 diákunk négy helyre szétszórva, hátrányos körülmények között tanuljon. Elmondotta Lukács Sándor tanácselnök azt is, hogy a 3100 lelket számláló község életében örvendetes tendencia, miszerint a korábbival ellentétben gyarapszik a lakosság. Amíg 5—10 éve Gyöngyösre és más nagy városokba költöztek el a fiatalok, most inkább itthon építkeznek, és vagy itt helyezkednek el, vagy eljárnak dolgozsok-sok tennivaló. Persze, megvan ennek a maga szépsége, mert amikor az ember látja', hogy több a tej, nagyobb a száporulat, vagy szépen híznak az állatok, mindig öröm tölt el és rádöbbenek, hogy érdemes csinálni, vállalni. Ez ösztönöz is, hiszen a jobb eredmény, ,a jobb teljesítmény után kapom a nagyobb fizetést, amely havonta négy-négy és félezer forint Mellette ott a háztáji kukorica és hagyma, meg a ház mögötti kertben a leveszöldség, mellyel foglalkozom, jól kiegészíti a fizetést. Varjú Pálné szívesen beszél arról a közösségről, melyben dolgozik. Az állattenyésztőtelep Május 1. brigádjáról, melynek évek óta tagja, meg a szövetkezet vezetőiről, akikhez mindig bizalommal fordul, ha problémája van. — Elégedett vagyok — mondja, — hiszen az elmúlt tizenhárom évben, mióta a közösben dolgozom, még nem voltam beteg és egyetlen napot sem mulasztottam. Mindig pontosan ott voltam a munkakezdésnél, és sokszor később jöttem el, mint mások. Soha nem néztem az időt, hanem arra törekedtem, hogy becsülettel elvégezzem azt a feladatot, amivel megbíztak. Az idén januárban történt, rögtön az év elején szóltak, hogy mási- nap menjek a központi majorba, ott vannak a vásárolt hízóbikák, és azok nevelésébe kapcsolódjak be. Nagyon hideg és nagy sár volt, nehezen vállaltam, de mégsem mondtam ni. A megnőtt érdeklődést tanúsítja, hogy jelenleg nincs olyan telek Gyöngyössolymo- son, amit tartós használatba adhatnának. Éppen ezért olyan elhatározás született, hogy a József Attila utcában és a Kishegyen száznál több telket alakítanak ki korszerű családi házak építésér — Szeretnék röviden megemlékezni arról a gyümölcsöző kapcsolatról is, amely községünkben a tanács és a Mátra Tsz, a kőbányaüzem, illetve az erdészet között kialakult — jegyezte meg Lukács László. — Nélkülük jó- szerint meg sem birkózhattunk volna az imént említett kommunális feladatokkal. Mást ne mondjak, a té- esz félmillió forinttal támogatja az iskolaépítést, a bánya szocialista brigádjai kommunista műszakban termelnek ki hozzávaló, követ, az erdészet pedig faanyaggal segít bennünket. Ezt a kapcsolatot azért is kívánjuk erősíteni, mert újabb nagy fába akarjuk vágni a fejszét. Az alsó faluközpont környékének három kilométernyi szakaszán földút van, ezeket akarjuk szilárd burkolattal ellátni. A dolog csak akkor képzelhető el, ha mindaz ott lakók, mind a helyi üzemek segítségünkre lesznek a kivitelezésben. Hogy ez mikorra várható? Az idén a Tihanyi utcát, jövőre a Jókai utca alsó részét, majd a Lenin és Fecske utcák folytatását szeretnénk megépíteni .. nemet. Naponta hajnalban indultam, a sötétben, a pata kh időn ót a majorba. Gyakran féltem, hiszen olyankor arra senkise jár. Aztán három hónapig: ott voltaim Sokszor nem éppen női munka volt, amit végeztem, sokkal megterhelőbb, de nem vallottam; szégyent a férfi állatgondozók mellett. Megbíztak bennem és az elismerő köszönet sem maradt el. Nemrég augusztus 20-a alkalmából Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült, melyről meghatódva beszélt: — Nagyon meglepett, hiszen erre a legkevésbé számítottam. Még májusiban, az egyik reggelen éppen a kettes istállóban ai fejéssel voltam elfoglalva, amikor jött a főállattenyésztő. Megállt mellettem és csak csak any- nyit mondott: „Irma, tegnap este a vezetőség magának szavazta a Kiváló Munkáért kitüntetést." örömömben megszólalni se tudtam, elsír,tám magam és arra gondoltam, hogy érdemes dolgozni és nő létemre vállalni az olykor férfias,, kemény munkát is, mert észreveszik, értékelik. Boldog volt a családom, a lányaim, ai vejeim és a szüleim, amikor hazatértem az oklevéllel és a jelvénnyel, a megyei tanácson rendezett ünnepségről. Ugyanezt mondhatom el a munkatársa klói is, akik megbecsülnek. Varjú Pálné munkáiban edződött fiatalasszony, aki otthonról hozta, szorgalmát, elismert; tagja a közösségnek, a szövetkezetnek. Munkájával érdemelte ki a magas kitüntetésit, az elismerést. Mindig ott volt az elsők között ... Mentusz Károly Munkában edződött...
