Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-28 / 201. szám

I 10. NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 28., szombat A mezőgazdaság korszerűsítését szolgáló tu­dományos kutatások újdonságaiból válogat­tunk mai összeállításunkhoz: a földeken és a feldolgozóüzemekben ma időszerű munkák­hoz kapcsolódunk főbb témáinkkal. A kuta­tók érveivel szólunk többek között a pazarlás ellen... A fagyasztótól a fogyasztóig Az egyik legkényesebb élelmiszernek, a halhúsnak gyorsfa­gyasztásra való előkészítését láthatjuk, hogy azután a hűtő­láncon bármikor eljuttatható legyen a fagyasztótól a fogyasz­tóig. A gyorsfagyasztást a köz­nyelvben helytelenül mély­hűtésnek nevezik, mert a tartósítást nagyon alacsony hőmérsékleten végzik. Az el­járás lényege azonban nem­csak abban van, hogy a kon­zerválandó árut „mélyen” a fagypont alá hűtik. Legalább ennyire fontos, hogy a fa­gyasztás gyorsan történjék. Amikor a hőmérsékletet a fagypont alá csökkentjük, akkor az élelem romlását el­sősorban okozó mikroorga­nizmusok (penészek, élesztők és baktériumok) hatása gyöngül. A táplálékban lévő nedvek megszilárdulásával pedig — mínusz 10 Celsius fok alatt — működésük vagy megszűnik, vagy annyira korlátozódik, hogy már nem okoznak romlást. De a mik­roorganizmusokat a fagyasz­tás csupán részben pusztítja el, tehát az élelmiszer nem válik csírátlanul tisztává, sterillé. A fagyasztás gyorsa, ságának egyik célja éppen az, hogy a lehűlés olyan ha­mar következzék be, hogy o mikroorganizmusoknak ne legyen idejük a kis hőmér. séklethez alkalmazkodniuk, ami életműködésük föléledé­sére vezetne. A gyorsfagyasz­tásnak más előnyei is van­nak. E módszerrel az élelmi- szerséjtek falait megóvhatjuk a roncsolástól, s ezáltal az élelmiszer szerkezete, össze­tétele nem változik. Tudjuk, hogy amikor, a víz megfagy, jégkristályok keletkeznek. Ha ez a folyamat lassan megy végbe, szép nagy kristályok képződnek. Csakhogy ezek az élelmiszer sejtjeinek falát áttörik, megsértik. Ellenben a hirtelen fagyasztással a sejtekben lévő víz parányi, finom jégkristályokban, a sejteken belül fagy meg. Nincs idő roncsolást előidéző nagyobb kristályok képződé­sére, sem arra, hogy a víz a sejtet elhagyva a sejt közötti térben fagyjon meg, s ott roncsoljon. A hússejtek fagy­pontja mínusz 0,6—2,2 fok Celsius, a növényeké mínusz 0,4—6,7 között változik. E hőfokokat tehát nagyon gyorsan, csak igen alacsony hőfokon lehet átadni. Ezért a gyorsfagyasztáskor általá­ban mínusz 30—40 Celsius- fok körüli hőmérsékleten dolgoznak. Ginzeng A ginzeng, a borostyánfélék családjába tartozó növény Észak-Koreában, Északkelet-Kínában és a Szovjetunióban az Usszuri folyó vidékén honos. Húsos gyökerét csaknem három, ezer év óta gyógyszerként használják. A szabad természet­ben a ginzeng csak minden harmadik évben virágzik, s ez nehezíti a termesztését, márpedig a növény gyökere iránti kereslet egyre nagyobb. Más haszonnövények esetében ezt a gondot szövettenyészettel igyekeznek megoldani. Legújabban olyan kísérletekről számoltak be, amelyben sikerült ginzeng csíranövényt létrehozniuk e növény gyöke, reinek kaktuszából (növényi hegszövet). Közölték annak a tápoldatnak az összetételét, amelyben — a kalluszon — több szakaszban, 26 C-fokon, sötétben 2—3 milliméter hosszú csi­ranövények nőnek 20 C-fokon és a napi 16 órán át tartó 1500 lux erősségű megvilágításban sziklevelek és osztódószö­vet képződitek, s ezekből növényenként 3—15 darab porzó­kat és termőket képző apró virág keletkezett. A virágpor­nak kb. 90 százaléka termékenyítőképes. Az egész folyamat az egyébként szükséges három év helyett egy hónap alatt végbement Kár elégetni Tarlóégetés. Hasznosítás helyett a tűz martaléka lesz az ér­tékes szalma (MTI fotó — Kálmándy Ferenc — KSj Több kár, mint haszon A tarlóégetést nem mindig puszta szükségből végzik. A szakemberek régebben ha­tározottan javasolták a tarló időszakonkénti felgyújtását, mert a tűz elpusztítja a föl­deken található kórokozókat. De vannak hátrányai is, fő­ként az, hogy a humuszpót­lást — amely a jó termés egyik alapfeltétele — kis­mértékben csökkenti. Újab­ban az is bebizonyosodott, hogy a gyanútlan mezőgaz­dászok minden évben rend­kívül sok műtrágyát tesznek tönkre, ha felégetik a tarlót. (Természetesen csak akkor, ha a műtrágyázás megelőzi a tarló felégetését.) A labo­ratóriumi próbák során pon­tosan utánozták azt a folya­matot, amely ilyenkor a föl­deken lejátszódik*. Az égetés­kor a műtrágyaminták mind­annyiszor megolvadtak, s szemmel láthatóan megfo­gyatkoztak. Tarlóégetés előtt tehát semmiképpen sem sza­bad a műtrágyát kiszórni, mert így nagy veszteség adódhat. A szalma, mint nyersanyagforrás A szalmának a cellulóz­gyártás egyik alapanyaga­ként való hasznosítása már szép múltra tekint vissza; e technológiával dolgozik pél­dául a Dunaújvárosi Papír­gyár. Ám a szalma vegyipari felhasználása még hosszabb kutatómunkát igényel; a fel­dolgozás módszerei ugyanis bonyolultak, és az üzemek átalakítása az új nyers­anyagbázisra tekintélyes ösz- szegeket igényelne. Ezért az csak fokozatosan lenne meg­valósítható. Az építőiparban viszont már rövid távon is megold­ható a szalma alkalmazása. A kutatások azt bizonyítják, hogy a szalmából kiváló mi­nőségű farostlemez, továbbá könnyű, vastag falú, jó el­lenállóképességű szigetelő- lemez készíthető, amely ház­gyári elemként kiválóan megállja a helyét. A farost­lemezgyártás szalmaalap- anyag-bázisra való átalakítá­sa viszonylag kevés költség­gel elvégezhető, s megéri, mert kisebb önköltségű elő­állítást tesz lehetővé; több országban már meg is való­sították Fűtőolaj helyett Világszerte komolyan fog­lalkoznak olyan fűtőberende­zések kifejlesztésével, ame­lyekben a szalma jó hatás­fokkal ég el, s a termelt hő akár a mezőgazdasági üze­mekben, akár lakó-, vagy irodaépületekben jól hasz­nosítható. Mivel körülbelül 3 kilogramm szalma fűtőér­téke 1 kiló fűtőolajnak felel meg, érdemes foglalkozni ilyen fűtőberendezések kifej­lesztésével és elterjesztésé­vel. Az egyik nyugatnémet konstrukció aprító berende­zése 3—15 centiméteres dara­bokra vágja fel a bálákban érkező, lazán adagolt szal­mát. Ezt egy ventillátor a készlettartályba fújja be, amely azután pneumatikus készülékkel jut a kazánba, s ott az égőtér felhevült falán gyullad meg. Az égőtérben 600—1000 Celsius-fokos a hő­mérséklet; ezen kiégnek a füstgáz nehezen illó alkotó­részei, s így a környezet­szennyező hatás minimálisra csökken. Az éghetetlen ré­szecskéket egy porleválasztó egység fogja föl. Az égő tér felfűtése földgázzal, pébégáz- zal, fűtőolajjal vagy elekt­romos úton történik. A Mezőgazdasági Gépfej­lesztő Intézet útmutatása alapján hazánkban is ki­alakítottak egy szalmával fűthető kazántípust, amely a szalmát és más mezőgazda- sági hulladékokat a lehető legjobb hatásfokkal égeti el. A jászkíséri termelőszövet­kezetben sikeresen kipróbált berendezéssel 1200 üzemóra alatt 170 tonna olajat takarí­tottak meg. Hajtatóházak, baromfitelepek, gabonaszá­rítók stb. hőellátására egy­aránt jól hasznosítható ez a jövőre forgalomba kerülő berendezés. Jó minőségű takarmányszalmából Az értéktelennek, emészt­hetetlennek hitt szalmáról kiderült, hogy — megfelelő átalakítás után — takar­mányként is kitűnően meg­állja a helyét. NDK-beli és dán tudósok kutatómunkája nyomán a szalmát kezeléssel teszik alkalmassá a szarvas- marhák takarmányozására. A szalmapellet nem pótszer, hanem nagy értékű eleség (az angol eredetű „pellet szó labdacsot vagy pirulát je­lent, bár a szalmapellet in­kább kolbászdarabkákhoz hasonlít). A szalmában az emészthe­tő cellulóz és az emészthe­tetlen lignin erős kémiai kö­tésben van egymással, s ezt a kötést az állatok emésztő­nedvei csak részben képe­sek megbontani. A szalma előzetes lúgos feltárásával azonban az emészthetőség 40—60 százalékkal növelhető. Az így-feltárt, és különféle segédanyagok (pl. fűliszt, szeszgyári végsűrítmény, cu­korrépaszelet, melasz stb.) hozzáadása után szemcsézett, pelletezett szalma kiváló, s egyben steril takarmány. A technológiai folyamat viszonylag egyszerű. A szal­mát először összezúzzák, majd tartályokban össze­gyűjtik. Ezután a szalmazú­zalékok . keverőberendezésbe adagolják, ahol egy szivattyú segítségével 27—34 százalé­kos szódalúgot (az NDK-ban a kellemetlen és nehezen megsemmisíthető papírgyári melléktermékként keletkező szilfitlúgot) adnak hozzá. Az alapos keverés után az anya­got préselik, majd magas hőfokon megszárítják. A kész szalmapellet 15—20 Celsius-fokú hőmérsékleten hosszú ideig tárolható. A pel­let elkészítéséhez a brikettet ismét összezúzzák, és hozzá­keverik a dúsítóanyagokat. A különböző üzemek által kidolgozott receptúrák egyre változatosabbak; a pelletek 40—80 százaléknyi szalmát tartalmaznak. Nagyon lénye­ges szempont, hogy a szarvas- marhák által jó étvággyal fogyasztott szalmapellet gyártásához értéktelen vagy alig értékesíthető anyagokat használnak fel. Belátható tehát, hogy va­lóban pazarlásnak számít a tarlóégetés, hiszen bebizo­nyosodott, hogy 3 kilogramm szalmapellet tápértéke 1 ki­logramm árpáéval egyenér­tékű, s hogy 1 kilogramm szalmapellet körülbelül 1 li­ter tej „előállítását” teszi lehetővé. B. I. Mikor érett a dinnye? Képünkön: a hosszú indákon lógó, különleges sárgadinnyék szüretjét láthatjuk. <KS) A sárgadinnye a korai kö­zépkorban került Európába, valahonnan Közép-Ázsiából. Hazánkban a XI. században már ismerték és termesztet­ték. A görögdinnye Afrika trópusi vidékeiről került Eu­rópába a XVI. században. A vásárló évről évre visz- szatérő gondja, hogy miként állapítsa meg a dinnye érett­ségét. A sárgadinnyéé köny- nyen felismerhető, hiszen az érett gyümölcs jellegzetes il­lata a héjon is jól érezhe­tő, s az is az érettségre vall, ha a szárral ellentétes oldalon gyenge nyomásra is puhának érezzük a dinnyét. A görögdinnye esetében sok­kal nagyobb gyakorlat kell az érettség megállapításához. A dinnye megkopogtatása nem mindig megbízható vizsgálati mód, ám vannak bizonyos jelek, amelyek út­baigazíthatják mind a ter­melőt, mind a vásárlót. A dinnye héja, amely legtöbb­ször hamvas, éréskor fénye­sebb és világosabb lesz. A dinnye érettsége megállapít­ható még arról is, hogy könnyebb súlyú, mint az ugyanolyan nagyságú éret­len. Az érett dinnyéről lepe­reg az éjjeli harmat, az éretlenről nem. Ugyancsak jellemző az érett görögdiny- nyére, hogy ütögetésre, ko­pogtatásra kongó hangot hallat. Az érett görögdinnye héja kemény, levakarva szép fe­hér színű és a köröm nem könnyen hatol bele. Az érett dinnye szára belül fehér szí­nű és belőle sárgás lé fo­lyik ki. Egy másik ismerte­tőjel: az érett „golyóbis” vízbe helyezve nem merül el, míg az éretlen fenékig süllyed az edényben. Az érett dinnye tulajdonsága még az is, hogy nyomásra éleset roppan, reccsen. Ez a vizsgálati módszer azonban élettartamát csökkenti. Sok­féle bonyolult szerkezetet dolgoztak már ki a görög­dinnyék érettségének „holt­biztos” megállapítására, de a gyakorlatban még egyik sem terjedt el. Széndioxid a légkörben Az atmoszféra széndioxid­koncentrációja nő. A klima- tológusok ennek következmé­nyeként a földi légkör glo­bális felmelegedését, az eső öntözte zónák hatásainak elto_ lódását és az Antarktisz je­gének részbeni felolvadását jósolják. Úgy vélik, hogy a széndioxid-koncentráció meg­duplázódása a jövő század közepére fog bekövetkezni — ez a földi atmoszféra át­laghőmérsékletének 2—2,5 C-fokos emelkedését okozza majd. Ennek összes kiha­tását ma még nem tudjuk felmérni, de nagyon való­színű, hogy befolyással lesz a mezőgazdasági ter­mények mennyiségére. A közelmúltban két nem­zetközi konferencia is fog­lalkozott azzal, hogy mi­lyen, az egész világra ki­terjedő intézkedésekre vol­terjedő intézkedésekre vol­na szükség ahhoz, hogy csökkenjen a széndioxid- koncentráció. A tudósok szerint a jövő században bekövetkező zavar elhárítá­sát ma kell megkezdeni. összeállította: Hekeli Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents