Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-28 / 201. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 201. szám Ara: 1982. augusztus 28., szombat 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Konzervgyári jelentés Kevesebből—többet A csúcs még ezután jön A töltőrészlegben Többen Könnyű volt eleinknek hajdanán. Fogták a bicskájukat, vettek egy galy- iyacskát, rárótták jeleiket, aztán kettéhasították a vékony vesszőt, egyik fele a „vállalkozóé” lett, a másik a „gazdáé”. Ezzel a szerződés megköttetett és az elszámolásnál csak össze kellett illeszteni a kettéhasított darabokat és egy szó, vita nem lehetett tovább. Miért rójam most fel hogy azt a hajdanvolt módszert nem használják? Tudom, az írásbeliség kialakítása a műveltség szintjét is megemelte mindközön- ségesen egykori lovas népünk köreiben is. Az újkori társadalom egyik óriási vívmánya és egyben „átka” is, hogy mindent le tudunk! írni. Sokszor ázt is, amit nem is kellene. Mert az is mosolyra késztet, hogy szükségszerű párhuzamot yonjak az I írásbeliség mennyiségi oldala és az általános műveltség színvonala között. Az jut ugyanis az eszembe, ha ez a két dolog eny- nydre egymástól függne, bárkinek napjainkban, akkor nálunk kár volna egy szót is vesztegetni a közművelődés gondjaira. De miután botorság az ilyen magától értetődő párhuzam, van még elmélkedni valónk a köz- művelődésről általában és egyes részleteire vonatkozóan. De az is eszembe jut, hogy ez a fránya írásbeliség szinte már eláraszt 'bennünket. Mint egy feltartóztathatatlan ár nő, duzzad egyre magasabbra, szinte már fuliasztó mértékig. Mert például: várok arra," hogy a kért javításért a tisztességes bért kifizethessem. Látom, hogy az üvegablakok mögött hányán hajéinak különböző papírok fölé. Látom, hogy az én több példányú elszámolási paksamétám hogyan vándorol az egyik 1 asztalról a másikhoz. Hallóim a nevem. Itt tessék aláírni. Most már előhúzhatom a pénztárcám? Majd a másik ablaknál. De ott is előbb alá kell írnom újabb és újabb papírokat. Jó ég, hányán .„ügyinté- zik”, az én húsz forint negyven filléremet? Kétségtelen, valamennyien dolgoznak. Ezért megfelelő bért (vehetnek fel a fizetéskor. És hányán vannak azok, akik ezért a húsz forint negyvenért, és a többi száz forintokért dolgoznak? És azért, hogy az „írásbeliség” elterjedésével egyre növekvő személyek bérét is megkeressék? Jóval többen találhatók ma azok, akik a modem kor írásbeliségének úszó- árját duzzasztják. Üzemekben, államhatalmi szerveknél, közigazgatásban, de még a társadalmi intézményeknél is. Tessék megnézni a tanács egyik osztályának ajtaját. Azelőtt négy névcédula volt rajta. Most a félajtón a nevek halmaza. Az osztály maradt, ml volt. Ennyivel többen lettünk? Ennyivel több értéket állítunk elő? A kérdések sorát mindenki kedve szerint folytathatja. G. Molnár Ferenc Második esztendeje okoz gondot a Hatvani Konzervgyár termelőmunkájában a kedvezőtlen időjárás, illetve az ebből adódó nyersanyagkiesés. Ahogyan most hallottuk, az idén például a július derekán befejezett zöldborsószezon 370 vagon készáruval „rövidítette meg” a vállalatot, a tervteljesítés pedig csupán 70 százalékos volt. Pedig a szükséges vetésterületet sikerült időben lekötni, és tavasztájt még jól festett a tövek be- állottsága is. Hanem aztán jött az aszály, amely az egyik legjelentősebb partner, Vácszentlászló esetében például a tervezett 250 vagon borsóval szemben 80 vagon „mínuszt” okozott. A zöldbab? Arányát tekintve hasonló a veszteség vállalati szinten. Kedvezőbb viszont a helyzet az uborkánál, amelynek a szezonja javában tart, és terven felül 30 —35 vagon többletet ígér e fontos nyersanyagból. Gazdaságos termelést Egyébként mi az érdekes egy esztendő mérlegénél? A konzerviparban csakúgy, mint egyebütt: törekszenek a készáru „mennyiségi tervét teljesíteni. Ám enyhíthet az esetleg jelentkező gondokon, ha a mennyiségben mutatkozó kiesést a termelési érték növelésével igyekszünk egyensúlyba hozni. És a hatvani konzerve- sek most erre összpontosítanak, nem is eredménytelenül. A megcsappant nyersanyag miatt azon termékek gyártása került előtérbe, amelyek különösképpen gazdaságosak. Van bőven uborka, tehát a vegyes-darabos savanyúságból igyekszenek a tervezett 180 vagon helyett 250 vagonnyit előállítani. Már most megtesznek mindent annak érdekében is, hogy az ugyancsak jó árfekvésű, és a szovjet piacon rendkívül keresett zakuszka alapanyagát — paradicsom, paprika, zöldségfélék — biztosítsák. Ilyen módon e termékből 150 vagon helyett 200 vagonnyit produkálhat a gyár. Aki valamelyest ismeri a Hatvani Konzervgyár termékszerkezetét, tudja, hogy benne legnagyobb volumennel a paradicsompüré szerepjel. Mást ne mondjunk, az idei esztendőre is 8400 vagon nyersanyagra kötött szerződést a termeltetési osztály. De már most látszik, hogy itt sem válnak be a számítások. A legoptimistábbak 6500 vagon paradicsomot remélnek, az üzemgazdászok p>edig — akárcsak a borsónál, babnál — latolgatják, hogy a püré miféle „kiszerelése” a leggazdaságosabb. Sőt, megszületett a döntés, miszerint a tízdekás és az egykilós dobozolású sűrítményt kell favorizálni, Irak részére pedig hordókban utazik az ízes magyar paradicsomsűrítmény. Hogy e „műfajban” mit sikerült a mai napig felmutatni? Informátorunk szerint 1500 vagon nyersanyagot dolgoztak fel, a csúcs azonban még csak ezután következik. Szeptember első napjaival, amikor a diákok is bekapcsolódnak a szüretbe, továbbá gyáron belül nyújtanak segítséget. Teljesíteni az exportot Irtuk már, hogy a meny- nyiségi terv kiesését lehet pótolni a termelési érték növelésével. Persze, nem teljesen! A Hatvani Konzervgyárban ennek ellenére azt állították, hogy előkalkulált vállalati eredményük — a nyereség! — reálisnak tűnik. Hogy milyen további tényezők támasztják alá a szakvezetők eme meggyőződését, hitét? Elsőként a demokratikus és a tőkés export teljesítését emlegetik, ami nem csupán vállalati haszon, hanem népgazdasági érdek is. Azután a nemrégiben kaput zárt KISZ- építőtábor négy turnusában itt vendégeskedő, itt segít- kező négyszáz fiatal remek munkaszelleméről beszélnek. Ezek a diákok hatszáz vagon frissen gyártott zöldborsót csomagoltak be, napi két-két nyújtott műszakban, miközben a közvetlen termelésből is részt vállaltak, enyhítvén az üzem munkaerőhiányát. Fémtömegcikk és litográfia De van ennek a gyárnak további aduja is értéknövelés dolgában. Amit mindenkor kijátszhat a többi konzervüzemmel folyó termelési versengésben. Ez pedig: a fémtömegcikk, a litográfia! Pontosan a dobozkészítésről, illetve a nyomda munkájáról van itt szó, amely tevékenység szinte a fél országra kiterjed. Évről évre ízlésesen lakkozott, festett, különböző méretű dobozkák, címkék hagyják el nagy mennyiségben a kis „melléküzemágat”. És miután a helyi szükségletet messzire meghaladja az iparszerű hatvani termelés, jó pénzért jut fémdoboz, miegyéb a társgyáraknak is. Tehát ebben bíznak még a helybeli kon- zervesek, amikor a tervezett nyereség előteremtését említik az esetben is, ha az idei készáru mennyiségi mutatója a várt alatt marad. Higgyünk nekik, bízzunk velük... ! Moldvay Győző Tartálykocsikban érkezik a gyárba a „léállomásokról” az előfeldolgozott paradicsom (Fotó: Szabó Sándor) Az Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénte- ken ülést tartott. Losonczi Pál tájékoztatta az Elnöki Tanácsot a Burmái Unió Szocialista . Köztársaságban és a Fülöp-szi- geteki Köztársaságban júniusban tett hivatalos, baráti látogatásáról és ezen államok vezetőivel folytatott tárgyalásairól. Az Elnöki Tanács a tájékoztató jelentést jóváhagyólag tudomásul vette, s megállapította, hogy a látogatás és a tárgyalások eredményesek voltak; jelen, fősén hozzájárultak a Magyar Népköztársaság és a meglátogatott államok politikái, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatainak továbbfejlődéséhez. Az ülésen módosították a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt. Ennek indoka az volt, hogy eddig az árvaellátásban részesülő gyermek után csak az egyedülálló szülőnek járt családi pótlék Ez akadályozta az árvaellátásban részesülő állami gondozott gyermek családi környezetben való elhelyezését Ezért szükségessé vált a nevelőszülők részére az árvaellátásban részesülő állami gondozott gyermek után is családi pótlék folyósítása. Az új rendelkezést 1982. július 1-től kell alkalmazni. Az Elnöki Tanács a továbbiakban módosította a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló, 1979. évi XI. tvr. egyes rendelkezéseit. Ezenkívül személyi kérdésekről és kitüntetések adományozásáról határozott, bírákat mentett fel és választott meg, valamint kegyelmi ügyben döntött. •k Jelenleg mintegy 750 család anyagi helyzetét javítja az Elnöki Tanácsnak az a jogalkotási aktusa, hogy módosította — törvényerejű rendelettel megváltoztatta — a társadalombiztosításról szóló törvénynek a családi pótlékra vonatkozó rendelkezéseit. A téma hátteréhez tartozik, hogy korábban a Minisztertanács az Állami Ifjúsági Bizottság előterjesztése alapján a VI. ötéves tervidőszakra vonatkozóan meghatározta azokat a folyamatos feladatokat, amelyek a veszélyeztetett gyermekek és fiatalok fokozottabb védelme érdekében állami intézkedéseket igényelnek. Ennek keretéiben kijelölte az állami gondozott gyermekek helyzetének javításával kapcsolatos teendőket is, Az Elnöki Tanács — pénteki ülésén — ezeket a kormányzati intézkedéseket a társadalombiztosítási törvény módosítása révén kiegészítette még azzal is, hogy a nevelőszülő az után az állami gondozott gyermek után is megkapja a családi pótlékot, aki egyébként árvaellátásban is részesül. Ez az intézkedés havi 810 forint támogatási többletet jelent az érintettek számára. Nyárutó... Lassan lehűl az időjárás, közeledik a nyár vége, elcsendesednek a strandok, a kedvelt kiránduló- és turistahelyek. A bátrabbak még nekivágnak a csónaktúrának a Sástón Akiknek nem számítanak az évszakok viszontagságai: a pecások (Fotó: Szabó Sándor)
