Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-04 / 181. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 4., szerda-é(Fotó: Szántó György)-&} "fagy szokás, hogy az előadók: címeit is bejelentik. Kontroliképpen öt is megkérdezték a műemlékvédelmi tagozatú egri nyári egyetem szervezői. Bódi Ferenc mondatta volna, hogy az osztrák tök-képzés neves szakembere, bécsi főiskolai tahár, ő azonban — tiszteletre méltó szerénységgel így jelentette be magát. t — Mérnök vagyok .. Minden egyéb titulus mellékes...- Később kiderült, hogy mestere a hallgatóság megnyerésének, s bravúrosan ért ahhoz — ilyen egy vérbeli pedagógus —, hogy ne csak felkeltse, hanem ébren is tartsa, lebilincselje a figyelmet Jó érzékkel szemléltetett, egyszer sem adagolva túl az audiovizuális anyagot Ráadásul hivatásszeretetét is bizonyította, hiszen szinte lírikusra jellemző hamgoltság- gal, érzékletességgel beszélt arról a munkáról, amit ő és számos kollegája produkált A beszélgetést mindjárt a kötődéssel kezdi. Ez nem véletlen, hiszen magyar diplomásként — 1955-ben szerzett oklevelet a budapesti Kertészeti Egyetemen — került ki a szomszédos országba. — Máig is büszke vagyok arra a szellemi és emberség- beli útravalóra, amit tanáraimtól kaptam, amit az alma maternek köszönhetek. Ez adott erőt ahhoz, hogy oda- kinn is megálljain a helyemet, s folyvást továbbképezzem magamat, Elvégeztem az ottani agrártudományi egyetemet, s azt követően valamilyen formában mindig a kertépítészettel, illetve a történeti parkok helyreállításával, azaz műemlékvédeA NYÁRI EGYETEM VENDÉGKÖNYVE £gy magyar mérnök Bécsből lemmel foglalkoztam. Először a tervezéssel próbálkoztam meg, amikor boldogultam e téren — ma is vezetek ilyen irodát —. akkor következhetett — az üzemmérnököket képző kertészeti főiskolára hívtak oktatónak — a tanítás. Ennek már tizennégy esztendeje. Megkedveltem ezt a szép küldetést, nem is tudnék megválni tőle, hiszen nincs nagyobb öröm annál, ha az ember tehet valamit a stafétaváltók neveléséért. o Szorgoskodását, eredményeit itthon is számon tartják a szakmabeliek. Többek között ezért kérte meg az Országos Műemléki Felügyelőség,. hogy legyen a nyári egyetem egyik külföldi előadója. — Jólesett a megbecsülés, ezért arra törekedtem, hogy maradandó élményekkel — remélem, sikerült — gazdagítsam a résztvevőket Ezt a tudatot erősíti bennem az az élénk vita, amit tájékoztatóm kiváltott Ennek során én is gyarapodtam, hiszen a más országokból érkezett kollegák saját tapasztalataikat emlegetve érveltek. Közben olyan ötletekkel ajándékoztak meg mindannyiunkat, amelyeket később sokoldalúan kamatoztathatunk. A már hagyományossá vált nyári találkozóknak ez az egyik legrangosabb erényük. o Lehetőségeivel elégedett, mivel adottságait hiánytalanul kibontakoztathatja. — Ha valaki okosan gaz- dálkozik erőivel, akkor hat- ványozódnak energiái. A katedra mellett üdülőterületek kialakításával, a városok zöldövezeti rendszerének formálásával is színt, tartalmat viszek életembe. Lehetőségekben nincs hiány, hiszen az osztrák állam tetemes összegeket áldoz ilyen célokra. Becsben és Alsó-Ausztri- ában — ahol tevékenykedem — például évente tízmillió schillinget. Ennek negyedét fordítják a történeti kertekre. Kell is ez a pénz, mert a barokk hagyaték igen gazdag. a reneszánsz időszakból azonban alig maradt ránk valami, ezért izgalmas feladat levéltári és egyéb kutatások alapján a hajdani állapotok újjávarázslása. — Magánkezdeményezésekről is hallottunk ... — Felkarolják az ilyen jellegűeket is. Általában írók, művészek bérlik vagy veszik meg az egyes kastélyokat és saját erőből — természetesen a közpénzből is jut erre a célra — helyrehozzák azokat. Ügy értesültem, hogy itthon is. mód adódik ilyesmire. „. Hazai barátai, ismerősei tevékenységet nem véletlenül taríja nagyra. — Velünk egyszerre határozták el, hogy megóvják elődeink kertkultúrájának menthető emlékeit. Kitűnő érzékkel felvértezve, lendületesen haladnak, s európai szinten a legjobbak sorába küzdötték fel magukat Ennek igazolására elég csak azt említeni, amit Nagycenken tették. Így aztán nem véletlen, hogy szívesen jöttem mindezt megcsodálni. Otthonról, haza... Pécsi István Új közgazdasági és jogi szakkönyvek — Profilgazdagodás, a tárgykörök bővülése jellemző a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó idei kínálatára. Előtérbe kerültek például a Szervezéssel foglalkozó publikációk. Ami az idei könyvtermelést illeti, a kiadó vezetői elmondták, hogy a terviben szereplő több mint 70 közgazdasági, jogi, szociológiai kötetből július végéig éppen három tucatnyi jutott már el az olvasókhoz. A jogi műfajban kis kézikönyvekbe foglalták a családjogi törvényt, a polgári peres eljárást és a kapcsolódó jogszabályokat, s ismét egy vaskos kötet a törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye, ezúttal az 1981-ben alkotott legmagasabb szintű jogszabályokból. További fontos művek kerülnek a boltokba a következő hónapokban is. Megjelenik egy gyűjtemény a kisvállalkozásokkal, valamint a kereskedelmi és vendéglátóipari bérletekkel kapcsolatos jogszabályokból. A törvény-kötetek kis sorozata az államigazgatási eljárási törvénnyel bővül. Elkészül a büntető eljárás kommentárja, a gazdasági bíráskodás döntvénytára. Nyomdában van már a vállalati adók kézirata. Ünnepi kiadvány lesz a politikatudományi műfajban a Szovjetunió létrejöttének 60. évfordulójára a Szovjetunió szövetségi alkotmányai dokumentumokkal, így az 1924., 1936. és 1977. évi alkotmány szövetségével és a kapcsolódó legfontosabb államjogi rendelkezésekkel. (MTI) Tv-sorozat Paganini életéről Niccolo Paganini, a XIX. század legnagyobb hegedűvirtuóza, a kalandos életű világjáró előadóművész életét feldolgozó 4 részes olasz filmsorozatot sugároz augusztus 14-től a Magyar Televízió. Paganini gyermek- és ifjúkorát, szerelmeit, csalódásait és sikereit ezúttal olasz filmesek dolgozták fel — ezt tűzi műsorára a televízió négy egymást követő szombaton. BÁRÁNY TAMÁS : * FÉSŰK MELEGE XII. — Bizony, nem leszünk fiatalabbak!... — No látod! — mondja elégedetten Tibor; az öreg szelíd szótlanságából megadást olvas ki. — És amikor mindenben megállapodtunk, fe most az egészet fel akarod rúgni! 't.Az öreg megint csak szelíden bólogat; ez most viszont Tibor fejébe kergeti a vért. — De miért?! — kiáltja ingerülten. — Magyarázd meg végre! : Az. öreg megvonja a vállát. — Mert új helyzet van, fiam. Miféle új helyzet? ' Csak az, hogy találtam valakit, aki hajlandó megteremteni nekem az otthon melegét a régi kuckómban is, idekint Palotán, közel a gyárhoz ... Hiszen tudod, hogy van az: ilyenkor már nehéz a növényt átültetni... Pláne Budára, a világ végére! Tibor gyomra felémelyül, és szinte reszket a keze, ahogy mohón cigarettára gyújt. — Kit találtál? — kérdi aztán, az első füstöt kifújva. Abban reménykedik, hogy valamit rosszul hallott. — Feleségjelöltet — mondja az apja. — Így aztán nem kell elfogadnom a menyemtől azt a nagy áldozatot, amit csak azért kellene hoznia, hogy én újra élvezhessem a fészek melegét... — Nem értelek — dadog Tibor. — Mit mondasz? Mire célzol ezzel a fészekmeleggel? — Hogy nősülök — mondja az öreg kurtán. Tibor csak ül, ül, ül. — A te korodban? — kérdi aztán élesen. — Miért? — kérdez visz- sza rátartin az öreg. — Szerinted mit lehet az én koromban? A kemecepadkán üldögélni? A fiú kegyetlenül nevet. — ötvennyolc éves fejjel nősülni! Beleesni egy nőbe: édes istenem, ezt még megérteném, hisz férfiak vagyunk ... De elvenni feleségül! ... — Ez a rendje, nem? — •kérdi komolyan az apja. — Az én koromban — mondja Tibor vigyorogva. — De a tiédben?! Hiszen csak nem akarod elhitetni velem, hogy el tudod hitetni magaddal ... — eddig mondja, de itt bizonytalanul elhallgat. — Mit? — néz rá merőn az öreg. — Hát szóval azt... — zavart mozdulat —, hogy az a nő szeret téged ... Az öreg arcából lefut a vér; szinte pergamenszínű most a bőre, ahogy halkan azt kérdi: — Mi másért kellenek neki? — A módodért! — kiáltja Tibor hevesen. — Azért, amit egy életen keresztül összehoztál! — Fölpattan, az íróasztaláig fut, aztán visz- sza. — Berendezett ház, gondozott kis kert, minden... Amiért szegény anyám egy egész életen keresztül dolgozott! — Visszaroskad székére, úgy sziszegi gyűlölettel: — De ezt szeretik ezek! Beülni a készbe! Az öreg nézi a fiát, majd rekedten megkérdi: — És? — És ezt most mind kiszedné belőled! — csap az asztalra Tibor. — Csak erre kellesz neki! Az öreg sokáig nem szól. Aztán nagyon csöndesen: — És nektek, fiam? Nektek talán nem? Tibor rámered; kínos, sértett mosoly feszül egy villanásnyi ideig a vonásaira, de már fegyelmezi is magát. — Bocsáss meg: ez természetes — mondja szabadkozva. — Ahogy mondani szokás: ez az élet rendje ... Elnézést az egyenes beszédért, te kényszerítettél rá: de a te korosztályod már kifelé megy... Mi meg befelé. Fölfelé! A világ legtermészetesebb dolga, hogy most már a mi életünk fontosabb ... Kati is mondta! Ha tudnád, milyen szeretettel vár ... Nálunk igazán meglesz mindened! És két év múlva, ha nyugdíjba mégy nem kell egész nap a négy néma falat bámulnod!... És a váltás szennyessel magadnak futkosnod a Patyolatba ... — Hát bizony, az nem is kellemes! — No ugye! Szóval értsd meg, apa: a múltatok most már a jövőnket kell hogy szolgálja! — Vagyis a házacskámnak — a villátokat... — Az öreg bólogat. — Értem. — Sajnos, nem érted — sóhajt Tibor. — Nem így gondoltam. Az öreg udvariasan meghajol ültében. (Folytatjuk) A sólyom leszáll — Moldova György tavasszal megjelent szociográfiájának, Az égi szekérnek egy fejezete kelt életre a Délutáni Rádiószínház műsorában. Mádi Szabó Gábor es Mécs Károly párbeszéde, kiegészítve néhány nem is mellékes epizóddal, a könyv legizgalmasabb fejezetére hívta fel a figyelmet. A Repülőgépes Növényvédő Szolgálat idősebb, ma már ötven fölött járó pilótái az 1950-es évek harci repülői, a „sztálini sólymok” közül kerültek ki. De mert a fegyvernem és a kor nyugtalan volt, sokan közülük örökre elhagyták hivatásukat, mások mert a repülés megszállottái, valamilyen formában kapcsolatba kerültek a polgári és mezőgazdasági repüléssel. Bőré Ferenc (a könyvben Gaál Ferenc) gyermekkori álma a gép volt, és hosszú út vezetett addig, amíg eljutott az első kiképzésig, Mátyásföldig. Mint lelencgyerek került egy bútorgyárija, ahol kitanulta a kárpitosságot. Mindez messze esett a vágyaktól. A tüzérekhez hívták be és csak nehezen került át a pilótákhoz. A laktanyában a lépcsőt csak felfelé használták, ha sorakozó volt az udvaron, kiugrottak az ablakon. Tartotta magát a közhiedelem, hogy a pilóta egy mézzel telt hordóban ül, csak nyalogatnia kell. Igaz, amikor az ötvenes évek elején egy mozdonyvezető 800—850 forintot keresett, egy pilóta 1000-at. Élete akkor vált nehézzé, amikor kinevezték a sármelléki repülőtér parancsnokának, Rendet kellett teremtenie. Itt a pilóták .korábban vásárokat zavartak szét, balatoni vitorlásokat borítottak fel. De nincs nehezebb dolog, mint elrontott dolgokat rendbe hozni. Baj volt a közerkölcsökkel is. Akkor itt nagy építkezések folytak és lopták az anyagot. Szép szóval intette a vállalkozókat a rendre. Kivitték a Balaton egyik legszebb pontjára; „Mutassa meg, hol akar egy négyszobás villát és három hónapon belül kezében lesz a kulcs, csak ne zavarjon minket” — mondták. 1956 októberében együtt tartotta az ezredet, gépeket és embereket. Ezekben a hetekben nem szállt fel egyetlen repülőgép sem a sármelléki repülőtérről, pedig a határ elég közel volt. Mégis egy évvel később leszerelték, lefokozták és 2000 forint végkielégítéssel hazaküldték Bajára. Mi volt a vád ellene? Azért tartotta együtt az ezredét, hogy adott pillanatban szovjetellenes akciókra használhassa . fel. Ez volt felettesei vélelme. Maradt hát a keserves újrakezdés Baján. Uszályokról hordott téglát. 1000 tégla 70 forint. (A napi teljesítmény 3000 tégla). Majd rövid ideig tartó tsz-elnökség, különböző műszaki feladatok és a repülőgépes növényvédelem. Felettesei mondták róla, hogy nullszériás pilóta: legalább 10 millió hasznot hajtott a népgazdaságnak de ugyanannyi kárt is. Cukor- és szívbajra hivatkozva nyugdíjazták. Befejezett élet ez? — kérdezi a hallgató. Mégsem ez vette el a kedvét a repüléstől, hanem „pár éve a legjobb barátom fia is elégett egy katasztrófánál. Az apa a fejemhez vágta, ha én nem dumálok neki, akkor jogásznak megy és ma is élne még”. — És még egy mondat: „Maradnak az emlékek, mert mostanában indulókat hallok, és valaki mintha nevemen és rangomon szólítana”. A riport szálai, a volt sztálini sólyom életútja, a repülés varázsa egy történelmi korszak tragédiáit, egy ember felfelé ívelő éveit, bukásait idéznek. Fájdalmas kerete egy kornak, amelyben olcsó volt az emberélet és bár nem volt háború, az ember nem volt több mint falevél a szélviharban. Így kiszakítva egy jól szerkesztett szociográfia egészéből nem az új technikai eredményeit — a repülőgépes növényvédelem meghonosodását — inkább értelmet- Fen áldozatok sorozatát idézi. Ebergényi Tibor AGRIA ’82 Pécsi Sebestyén orgonahangversenye Az Agria ’82 hangverseny- sorozatának utolsó estjén, hétfőn, a székesegyházban Pécsi Sebestyén orgonáit. A műfaj hazai nagy tekintélye méltán vonzotta az egri közönséget és az este maradéktalan zenei élményt nyújtott a szépszámú hallgatóságnak. A hetvenen felül járó mester egy egész életet végigkoncertező művész érett, kifinomult művészetét mutatta be, jelezve azt is, hogy a zene, mint játék, nagyon komoly artisztikum is, a súlyos és könnyed formák, meghitt, csaknem otthonos hatások és nagy zengések sorba állítása vallomás is a lélek gondjairól, örömeiről. Innen nézve is feltűnik az a tudatos műsorszerkesztési mód, ahogyan Pécsi Sebestyén a súlyos művek közé beiktatott három meghittebb hangvételű számot, amelyek inkább pihentető átmeneteknek tűntek. Daquin egyik Noelja a XVIII. század elejéről éppúgy lírai hangulatkép, mint Franck Miniatűrjei a L’Organiste-ből, vagy Lásznyai Pastorale.ja, ahol a szeretet, a születés fölötti öröm sugárzik. A hangvétel, a stílus, az egyéniség mindhárom műben más, mégis összeköti ezeket a darabokat a líra és az áhítat. Pachelbel két toccátája és fúgája a Bach előtti időkből megerősítette azt a nézetünket, hogy az orgonamuzsika évszázadokra nyúló története még sok-sok élményt nyújthat élvezőinek. Bach h-moll prelúdium és fúgája (BWV. 544) mintha felébresztette volna azokat a gondolatokat, amelyeknek viharzása továbbfolytatódott, betetőződött Lisztnek az Ad nos, ad salutarem undam címet viselő fantázia és fúgájában. Ezt a művet nem. először hallottuk itt, Eger-, ben sem már, talán nem is emlékszünk rosszul, ha éppen az Agria egyik korábbi évében játszotta, s talán éppen Pécsi Sebestyén vagy Lehotka Gábor. De most ez nemcsak az átélt mű remek megszólaltatása volt, de egy fölényes biztonsággal kezelt, belülről ismert zenei anyag pontos megjelenítése is. Ez a Liszt-mű megunhatatlan, ha így adják elő! És bizonyos lelkiismeret-furdalást is érzünk, hogy még mindig nem ismerjük eléggé ezt a zeneóriást, nem úgy ismerjük, ahogyan illenék. A Liszt-fantázia után kedélyes, hatásos befejezésként hangzott el Hidas Frigyes profánabb hangvételű, de csattanósnak tűnő Fináléja. Farkas András
