Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-25 / 198. szám
4. KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 25. szerda Az új szociális létesítmény a vállalat egri központi telepén (Fotó: Szabó Sándor) Akik gyakran látogatják a Lenin úti könyvtárat: Koncz Istvánná, Dajka Józsefné és Bánhegyi Imre A művelődés: állandó feladat... Munkahelyük az országút Ha nem is tudatosul bennünk nap mint nap, sokszor találkozunk a Volán dolgozóival. Amikor fölszál- lunk a buszra reggel, amikor szállíttatunk, amikor hét végén utazunk, ók ülnek a vezetőfülkében, ők pakolják le a teherautóról az árut. Nagy létszámú ez a vállalat, megyénk legnagyobbjai közé tartozik. Több mint három és fél ezer munkatársa van, a többség Egerben és környékén él, illetve dolgozik, de van telephelye Gyöngyösön és Hatvanban is. Sajátos a helyzete: a többség munkahelyétől távol levő településen lakik. A magyarázat egyszerű: az utazás számukra ingyenes, illetve több sofőr esténként a háza előtt leáll, s onnan indul reggel járművével munkába. Járják az országot, a világot, nemcsak tájegységünkön szállítanak, de részt vesznek az idegenforgalomban, sokszor átlépik az országhatárt is. Nincsenek bekerítve A Volán 4-es számú Vállalatának oktatási csoport- vezetőjével, Veres Gyulával arról beszélgettünk, hogyan tanulnak, illetve, hogyan töltik el szabad idejüket az itt dolgozók. — Nálunk nincs bekerítve a munkahely. Nem kezdhetünk mondjuk valamilyen előadást, vagy műsort délután négykor, esetleg csak az alkalmazottaknak A létszám nagyobb részét kitevő gépkocsivezetők nem rendszeres időpontban végeznek. Egyik mondjuk délután kettőkor, a másik háromkor, a harmadik éjfélkor. Havi óraszámot teljesítenek, a kötelezőt letöltik, aztán mennek haza. Szabadnapjaikat többnyire otthon töltik. — Amint a statisztikákból kiderül, a vállalatnál mintegy háromszázan még . nem fejezték be az általános iskolát sem. Számukra milyen módon nyújtanak segítséget az alapvégzettség megszerzéséhez? Veres Gyula — Ez állandó feladat. Minden évben próbálunk valamit csinálni, felkeressük az illetékes általános iskolát, amely Egerben a 10-es számú. -Tájékozódunk a tanfolyam feltételeiről és értesítjük azokat a dolgozóinkat, akik erre rászorulnak. Csak hát... Azok többsége segédmunkás, meg részben 40—50 évesek, akik már nem ülnek az iskolapadokba. Idán hetven ember kapta meg Egerben a jelentkezési lapot, de csupán egy-kettő élt a lehetőséggel. Megpróbáltunk már sok mindent. Kihelyezett tanfolyamot is indítottunk, de nem bizonyult szerencsésnek, mert nem közös alapról indult a 10—12 ember, aki összeverődött, mert egyik öt osztállyal, a másik fiattal, a harmadik esetleg héttel rendelkezett. A jó pap és a jó sofőr... — A tanulás itt nem „kedvtelés", hanem munkaköri kötelesség is. Hogy egy régi szólást kifordítsunk, nemcsak ■a jó pap, hanem a jó sofőr is holtig tanul... — Nagyon oktatásigényes munkakörök vannak nálunk. A tehergépjármű-vezetők minden negyedévben hatórás tanfolyamon vesznek részt, ahol felfrissítik vezetéstechnikai ismereteiket, elmélyülnek a KRESZ-ben. A buszsofőröknek kéthavonta négy órát kell eltöliteniük a pad ban. Nekik a vezetéssel kapcsolatos tudáson kívül az úgynevezett forgalmi, kereskedelmi órákon meg kell tanulniuk, hogy milyen udvariassági szabályokat kell betartaniuk, hogyan kell az utassal bánni, ha történetesen részeg, hogyan kell papagájt, macskát, kutyát szállítani. De még sorolhatnám ezeket a nélkülözhetetlen tudnivalókat. Minden évben vizsgáznak dolgozóink, akkor is különbözetit kell tenni ha valahonnan máshonnan érkezik a gépkocsivezető. Alkalmazkodni kell a mi követelményrendszerünkhöz. De még folytathatnám a különböző előadások, tanfolyamok felsorolását, az egyetemi előkészítőtől kezdve a raktárosképzésig. Egy a lényeg: nálunk mindenki hozzászokik a rendszeres tanuláshoz. Az a vállalat gazdasági érdeke, hogy minél sokoldalúbb dolgozói legyenek. Például azért szervezünk egyéves gépjárművezetői karbantartó oktatást, hogy a sofőrök ne hívjanak azonnal autómentőt, ha valami baj van a kocsijukkal. Meg aztán, ha valakinek megvan a tehergépkocsira a jogosítványa, biztatjuk arra, hogy szerezze meg nehéz pótkocsira és buszra is, hogy alkalmanként a forgalom kívánalmainak megfelelően átcsoportosíthassuk a dolgozókat. Jó feltételek a kikapcsolódáshoz — A vállalat nevezetes arról is, hogy dolgozói számára jó feltételeket biztosít a szabad idő eltöltésére, nem keveset áldoz klubra, könyvtárra. sportra... — Valóban így van, Hatvanban, ugyan pillanatnyilag nem megoldott a klub elhelyezése, de Gyöngyösön a nagyon szép és tágas zsinagógából átalakított épület jól szolgálja a művelődés ügyét. Egerben önálló könyvtár és klubhelyiség van. A jóléti és kulturális alapból egy évben 650 ezer forintot fordítunk a művelődés céljaira. A sportra is majd háromszázezer forintot áldozunk. A vállalati művelődési bizottság, amelynek titkára vagyok, terveket készít, összefogja a különböző törekvéseket, például az MSZBT-tagcsoportunk tevékenységét, vagy a szak- szervezet által szervezett megmozdulásokat. Külön meg kell említenem a Jubileum szocialista brigád munkáját, tagjai különböző klubokat szerveznek, nyugdíjasok, vagy épp>en a var- rogató asszonyok számára. Közkedveltek kirándulásaink ha egy csoport belföldre, vagy külföldre akar utazni, ingyen használhat egy buszt. Legbüszkébbek a kiállításainkra vagyunk, munkatársaink között van néhány képzőművészetben jártas ember, festő, bőrdíszműves. Lelkesen, de kevesen — Ez mind nagyon szépen hangzik. De milyen széles kört érintenek ezek a programok? — Sajnos a résztvevők létszámával kevésbé tudunk dicsekedni. Szűk réteget érint, keveseket lehet megmozgatni. Ezért elhatároztuk, felmérjük, hogy mit szeretnének a dolgozók. Készítettünk egy kérdőívet, s minden brigádvezetőnek és szakszervezeti bizalminak kiküldtük. Négyszázból mindössze nyolcvan jött vissza. Ebből is látható, hogy nehezen lehet megmozgatni az embereket: sokan bejárók, s azért is vannak szívesen nálunk, mert szabad napjaikon tudnak foglalkozni kis kertjeikkel vagy más kisegítő tevékenységgel. A válaszokból így is kiderült, hogy olyan szakkörökre, vagy klubokra van a jövőben szükség, amelyek ezeket az elfoglaltságaikat segítik. Gábor László SZOT-beutaló nélkül? Érdeklődni: Szilvásvárad, Mátraháza Szakszervezeti üdülés — önköltséggel Szeptember 1. és május 21. között egyheti — főszezonban 5 napi — üdüléshez még SZOT-beutaló sem szükséges, elegendő a szak- szervezeti tagkönyv felmutatása! Mi is az önköltséges üdülés? Már több mint két éve bevezették ezt a formát, mégis sokan nem ismerik. Köztudott, hogy a SZOT egy évre előre kiadja a beutalójegyeket az iparági-ágazati szakszervezeteknek, s onnan továbbítják az alapszervezetekhez. A jegykiadás előtt valamennyi üdülői szobát, férőhelyet, számítógépes nyilvántartásba vesznek. Ennek ellenére mégis megtörténik, hogy egyes SZOT- üdülőkben néhány szoba átmenetileg pár napra vendég nélkül marad. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a főszezonban ritkábban, a többi időszakban a nagyobb üdülőkben már gyakrabban előfordul. Nem minden vendég tud mindig teljes két hetet üdülni. Olyanok is vannak, akik külön böző okok miatt néhány nappal később kezdik üdülésüket vagy korábban fejezik be. Még az is előfordul, hogy betegség, esetleg közbejött halaszthatatlan elfoglaltság miatt valaki egyáltalán nem veheti igénybe a beutalót és ez csak az utolsó napokban derül ki, ilyenkor másnak már nem tudják átadni az üdülőjegyet. A szabadon maradt helyek hasznosítását segíti, hogy a vendégek kötelesek kedvezményes beutalásuk előtt 8—10 nappal elküldeni az úgynevezett „Értesítés” lapot az üdülőbe. Így az üdülővezetők tájékozódhatnak, hogy a vendégek közül ki érkezik később és hány szoba marad átmenetileg üresen. Hogy hány szoba marad üresen, ez többnyire csak az „Értesítés” lapok összesítése után állapítható meg, illetve pontosan csak az üdülési csoport érkezését követő napon. Az üdülővezetők ha látják, hogy vendég nélkül maradna néhány szobájuk, telefonon felhívják valamelyik nagy vállalat szakszervezeti bizottságát és közlik, hány napra küldhetnek önköltséggel üdülő dolgozókat. Egyénileg és házastárssal, valamint gyermekkel együtt is lehet jelentkezni az önköltséges beutalásra. De gyermekek csak a családos üdülőkbe vihetők. Még azok is pihenhetnek így néhány napot, akik az adott évben már részesedtek kedvezményes beutalásban. Amíg a kedvezményes beutalás csak évente egyszeri lehetőség, ez a korlátozás nem érvényes az önköltséges üdülésre. Amennyiben az üdülővezető azt tapasztalja, hogy a szoba a következő napokra is üresen maradna, ugyanazon személynek legfeljebb két hétre hosszabbíthatja meg az üdülési engedélyt. Jó tudni, hogy az önköltségi árakban haszonkulcs nincs, így a szakszervezeti üdülők jóval olcsóbbak a fizetővendég-szolgálati, vagy a kereskedelmi szálláshelyek díjainál. A napi önköltség összkomfortos elhelyezésnél személyenként 170, komfortosnál 150, komfort nélkülinél 130 forint. Családos üdülőkben a gyermektérítési díj egységesen napi 120 forint. A nem szakszervezeti tagok, valamint hozzátartozóik a teljes önköltséget fizetik, vagyis személyenként és naponként 300, 250, illetve 200 forintot. A térítési díj a szállás és az étkezés költségeit, valamint az üdülő programjaiban való részvételi lehetőségeket egyaránt magába foglalja. Az önköltséges elhelyezést nem lehet előre tervezni, mint a kedvezményes beutalást, mégis elősegítheti a belső turizmust. Idén az 5 napos munkahét általánossá válása és a fizetett szabadság növelése révén több mint 20 százalékkal bővült az évi szabadnapok száma. Javasoljuk az érdeklődőknek, hogy informálódjanak a lakásukhoz viszonylag közelebb eső nagyobb SZOT- üdülőkben, mint például: Galyatető. Mátraháza, Mát- rafüred, Szilvásvárad, Lillafüred. Debrecen, Hajdúszoboszló, Gyula, Sopron, Bük, Hévíz, Siófok, Boglárlelle, Pécs, Budapest, Rózsadombi üdülő stb. Önköltséges üdülésnél az üdülőgondnokok telefonos jelentkezést is elfogadnak. BÁRÁNY TAMÁS ■ * FÉSŰK MELEGE XXIX. — Randevú, szórakozás ... Mozi, diszkó... — És hirtelen fölnevet, mert elképzeli Imre bácsit, amint egy diszkóban ropja, beatzenére... — Szórakozás! — legyint Mária. — Majd a vizsgák után! Lali még mindig az arcát nézi, merőn. — Csak erre válaszoltál... És a randevú? A lány a földre szegezi tekintetét. — Ez magánügy — feleli kurtán. — Nem? — De, persze — mondja Lali sóhajtva, s nyúl a pénztárcája után, mert itt áll már mellette a pincér. Lali asztalán nincs telefon, de nem is nagyon hiányzik neki, ritkán hívják. Ezen a délelőttön azonban kétszer is szól a csoportvezetője. Fél tíz felé Mária hívja, hogy a délutánra megbeszélt találkozót lemondja, tízkor pedig Kata hangja csendül fel a membránon. — Halló! Szia, Lalikám! Hát mesélj, mi újság! Teljesen eltűntél! Mi meg Tibivel csak a körmünket rágjuk a nagy izgalomban! Gyorsan mondd: mennyire jutottál? A fiú körülnéz; aztán darab ideig krákog. Nyíltan nem beszélhet itt, a kolléga füle hallatára; Katit viszont mégiscsak tudósítania kell a dolgok állásáról. — Köszönöm, jól — kezdi kínlódva, de Kati nem érti a dolgot. — Nem azt kérdeztem, hogy vagy, hanem azt, hogy mennyire jutottál a nővel! — Tudom... — nyekegi keservesen. — De a helyzet az, hogy a dolgok szépen haladnak ... — Robbantottál? — kiáltja türelmetlenül a nénje. — Már majdnem ... — Hogyhogy majdnem? Az ember vagy robbant, vagy nem! De majdnem — ilyen nincs! — Nézd, aranyom, a helyzet az ... — És gyámoltalanul elhallgat. — Mi a helyzet? — Hogy nekifutottam a dolognak, de egyelőre egy kis problémám van... — És kollégájára pillant, kétségbeesve; istenem, ha ezt most elrángatná innét a görcs! — Miféle problémád? — Kata hangja csattan. — Leblokkoltam, na ... — De miért?! — Nem visz rá a lélek, értsd már meg! Kata hangján érzik ' az ámulat. — Nem visz rá?! Hát nem arról volt szó, hogy a legrövidebb időn belül robbantasz, mielőtt még az öreg túlságosan beleéli magát a naplemente előtti idillbe? ... Lali mély lélegzetet vesz. — De arról volt szó, igen. Csakhogy a helyzet bizonyos tekintetben módosult. — Hogyhogy?! — Arról volt szó, ugye; ebben közösen megállapodtunk, hogy az illető, akiről beszélünk — megint egy nyomott pillantás a csoportvezetőre —, egy számító férjvadász... — Erről, persze! No és? — Hát az illető nem az, kérlek. Kata éles fennhangon nevet. — Persze hogy nem! Az illető, kérlek, önzetlen apáca egy ápolószerzetben! — Nem ezt mondtam — dünnyögi Lali. — De ügyes kis dög lehet, meg kell adni — füstölög Kata —, ha még téged is így bevitt az erdőbe, pedig te aztán igazán nem most jöttél le a falvédőről! Így szegény apósomon sem lehet csodálkozni! — Nem is csodálkozom rajta, hidd el. — Mit mondasz? Csak nem tetszett meg neked is ez a kitanult kis ribi?! — Nem erről van szó! — Hát miről? — Arról, hogy ha utánagondolsz, mégiscsak furcsa ez a szerep ... Képzeld el, hogy neked kellene eljátszanod! Kata kuncog. — Izgalmas feladat volna... — Ugyan! Te is föltennéd magadnak a kérdést, amit az illető feltett... — Miféle illető? — A hang értetlen. — Találd ki! Nem hiszem, hogy túlontúl meg kellene erőltetned a fantáziádat! — Ja, értem ... Szóval? — Te is megkérdeznéd magadtól: végeredményben milyen jogon tapos bele két ember életébe, terveibe — egy vadidegen harmadik?! — Ezt már bőven kitárgyaltuk, nem? — Kata hangja fojtott, ideges. — Tudod jól, hogy az illetőnek magának is érdeke, tudniillik az öregebb illetőnek, de érdeke annak a fiatalabb illetőnek is, akire az imént céloztál! Na, hála istennek, fohászkodik Lali, végre megértette, hogy a beszélgetés rejtjelezve folyik! — Jó, jó. De felelősség is van a világon, értsd meg! — Ö! — sikolt fel Kata —, te Grál-lovag! Alig ismerek rád! Eddig soha nem vacakoltál sokat, ha égy kis nőt fejre kellett állítani! Kis csönd; aztán a válasz, tétován, vontatottan. — Igen, de ez most más eset... (Folytatjuk)
