Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-19 / 194. szám
r 4.- : - • : - s i mm -*■ NÉPÚJSÁG, 1982, augusztus 19., csütörtök Három évtized a film szolgálatában Egy kiváló népművelő számvetése Okos Oszkár, a Heves megyei Moziüzemi Vállalat filmforgalmazási osztályvezetője három évtizedes sikeres munkásságának méltatásaképpen ma veszi át Budapesten a Kiváló Népművelő kitüntetést. És önnek milyen az életmódja? Jó, avagy rossz? Gazdag, netán szegényes? A jelzők sehogy sem illeszkednek. A kérdésre nehéz a felelet. Mintha maga az „életmód” is azon kifejezések sorába tartozna, amelyek közszájon forognak, ám pontos tartalmukat csak kevesen ismerik. Nem csoda. Mérlegen az időnk A beszélgetés során — s ez érthető is — mindjárt a pályakezdésre, arra a három évtized előtti fiatalemberre emlékezik, aki jövőjéről döntött. —A Dobó gimnáziumban érettségiztem, s nem sokkal később ajánlották, hogy helyezkedjek el az éppen megalakulóban levő megyei moziüzemi vállalatnál. Ez 1952 augusztusában történt. Nem sokáig tétováztam, elfogadtam a felkínált lehetőséget, s hogy utólag csak azt mondhatom: jól választottam, nem bántam meg egykori elhatározásomat. örülök annak, hogy részt vehettem az előkészítő munkálatokban. Igaz, kezdetben elsősorban adminisztratív teendőkkel bíztak meg, hiszen statisztikusként alkalmaztak. Ezt persze természetesnek tartottam, mert az iskolapénzt mindenütt meg kell fizetni, s csak tapasztalatokkal felvértezve boldogulhat az ember. o 1964 fordulópontot hozott: ekkor bízták meg a műsorcsoport-vezetői teendők ellátásával, később a hasonló feladatkörű filmforgalmazási osztályt vezette, ezen a poszton tevékenykedik most is. Kollégáimmal együtt itt aztán megmutathattuk, hogy mire vagyunk képesek. Többek között reklámmal, köz- művelődési jellegű rendezvények szervezésével, a hagyományossá vált falusi filmnapok lebonyolításával foglalkoztunk. Túlzás nélkül állítom, hogy felvillanyoztak Kodály—Erkel énekversenyt rendez Budapesten, szeptember 17—29. között a nemzetközi zenei versenyek és fesztiválok irodája. A Kodály-centenárium alkalmából sorra kerülő vetélkedőn a világ minden tájáminket a lehetőségek. Tudtuk: nem kis részben rajtunk múlik az, hogy értő törzsközönség verbuválódik-e, hogy növekszik-e azok tábora, akik szeretik, becsülik az eszmei kötelezettségtől áthatott, a tartalmilag értékes, a formailag míves alkotásokat. Ettől kezdve nép- nvűvelősködhettünk, hadba vethettük az ötletesebbnek ígérkező módszereket. Nem mindegyik vált be, de valamennyit bizakodva próbáltuk ki. Szerencsém volt, hiszen munkatársaim ugyanúgy gondolkodtak, mint én, azaz egyiköjükből sem hiányzott az a kezdeményezőkészség, az a kitartás, ami a hosszabb távú siker záloga. o A hatékony szorgoskodást kifejező tények sora igazolja, jelezve, hogy a szórakoztatási szándékhoz milyen jól ötvöződött az ismeretgyarapítás, a szellemi pallérozó- dás igénye. — Jó érzés arról szólni, hogy kialakult egy olyan nézőréteg, amelyre bármikor számíthatunk. Mindez nem véletlen, hiszen következetes ízlésformálásért szorgoskodtunk. Ezt a célt szolgálják megyeszerte — mintegy négyezer tagjuk van — a filmklubok. Minden középiskolában szerveződött ilyen. A programok sokrétűek, bevezető előadásokkal, vitákkal fűszerezettek, arra mindenképpen jók, hogy szélesítsék a látókört. Természetesen nem elégedtünk meg ennyivel, együttműködünk a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Neveléstudományi ról érkező művészek az opera és a dal kategóriában mérik össze tudásukat, összesen 77 nevezés érkezett: a jelentkezők közt vannak számos európai ország énekesei, valamint az USA, Kanada, Japán és Kína versenyzői is. Ami a hazai éne(Fotó: Szabó Sándor) Tanszékével. Itt második esztendeje működik a film- történeti akadémia, ezt speciálkollégiumként választhatják a fiatalok. Az első évben 1945-ig jutottunk el, a másodikban az utóbbi évtizedek műveit tekintettük át. Nem feledkeztünk meg a legifjabb korosztályról sem: felkeltettük — változatos, kreatív jellegű foglalkozások révén — az óvodások érdeklődését is. Ez az átgondolt akció különösképp a komplex közművelődési intézményekben vált be, például Besenyőtelken, ahol egyaránt törődünk a kicsikkel, az alsó, a felső tagozatosokkal és a felnőttekkel. Részükre tavasszal és ősszel hat-hat előadásból álló programot biztosítunk. Ügy érzem: ezen az úton kell továbbhaladnunk, még több filmbarátot szerezve. o Sokasodtak a feladatok, s ez arra ösztönözte, hogy növelje tájékozottságát: mind politikai, mind szakmai téren. — Elvégeztem a marxista —leninista szakosítót, s igaz kissé öreg diákként, két éve szereztem meg a népművelő szakos diplomát az egri főiskolán. Szükség volt ezekre az ismeretekre, s ezeknek nemcsak osztályvezetőként, hanem párttitkárként is hasznát veszem, birtokukban jobban látom el mindennapi teendőimét, többet tehetek azért az ügyért, amelynek három évtizede szegődtem szolgálatába... keseket illeti: tizenegyen indulnak az opera, hatan a dal -kategóriában. A verseny három fordulóból áll majd; a rendezők neves magyar és külföldi professzorokat, művészeket és zenei szakembereket hívtak meg a zsűribe. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Szociológiai Kutató Intézete által Szervezett konferencián az életmódnak több mint húsz különböző definícióját ajánlották és alkalmazták. A honi kutatók közül Kulcsár Kálmán olyan rendszerként fogja fel az életmódot, amely mindennapi életünkben, ismétlődő, lényeges tevékenységeinkben nyilvánul meg. Ezt a tevékenységimagatartási rendszert a szociológusok a nap mind a huszonnégy óráját átfogó időmérleg-felvételek alapján vizsgálják. Arra keresnek választ, hogy milyen tevékenységekkel, kiknek a társaságában, hol töltjük a nap 24 óráját? Például munkaidő után a háztájiban vagy kirándulni indulunk, a gyereknek mesélünk vagy takarítunk, Brechtet olvasunk vagy vodkát iszunk? ... Mennyit dolgozunk? Legutóbb 1976—77-ben, a népességünk összetételét jól reprezentálón, hétezer 15—69 éves állampolgárról készítettek időmérleg-felvételt. A szakemberek a tevékenységeket lOOjjJfielyszí- neit 37, résztvevőit pedig 10 különböző típusba sorolták. A vizsgálat mélységére jellemző, hogy a kiválasztott napon a megkérdezetteknek mind az 1440 percét feltérképezték. És önnek milyen az életmódja? A válasz a feldolgozott mérlegekből, a mára helytálló következtetésekkel meríthető: Ezek szerint Magyarországon az aktív kereső fér* fiák 8 óra 24 percet, a nők 7 óra 40 percet töltenek főfoglalkozású munkahelyükön. Dr. Andorka Rudolf és Falussy Béla e ténnyel kapcsolatban megállapítja a műhelyekben, a mezőgazda- sági üzemekben és a szolgáltatásban eltöltött, a törvényesnél lényesen hosszabb munkaidő legfőbb okát a túlórában kell keresni. Más elemzések szerint a szocialista szektorban dolgozó fizikai foglalkozásúak havonta átlagosan kilenc túlórát teljesítenek. Ez is magyarázza azt a tényt, amely szerint: az értelmiségiek munkaidőtartama 7 óra 45 perc, a szakmunkásoké 8 óra 26, a segédmunkásoké 8 óra 42, a mezőgazdasági gépkezelőké pedig 9 óra 28 perc. Jövedelemkiegészítés A főfoglalkozáson kívül az aktív kereső férfiak naponta 61, a nők pedig 52 percet töltenek további jövedelemkiegészítő munka- tevékenységgel. A háztáji és kisegítő gazdaságok hozzávetőleges 2,7 milliárd munkaórát szívnak fel évente. Ugyanannyit, mint 1972-ben, holott e gazdaságok száma azóta 13 százalékkal csökkent. Az összevetés jelzi, hogy az érintettek a korábbinál hosszabban időznek a kertben, vagy az állatok, az ólak, istállók körül, a megelőző időszaknál nagyobb termelési értéket előállítva. A foglalkoztatási átrétegző- dést is megvilágítja az a részletezés, mely szerint a 2,7 milliárd munkaóra 43 százalékát a munkásosztályhoz, 42 százalékát pedig a termelőszövetkezeti parasztsághoz tartozók dolgozták le. Sokan vannak tehát az;ok’ akik a városi iparból viszik haza fizetésüket, s ugyanakkor a háztájiban mező- gazdasági munkásként gondozzák a növényeket, az állatokat. Az átlag mögé nézive a képhez az is hozzátartozik, hogy a vizsgált napon a kisgazdaságban ténylegesen dolgozó férfiak 1 óra 45 perc—4 óra, a nők 1 óra 21 perc—3 óra közötti időszakot szentelnek a háztájinak. Ugyancsak az időmérleg diktálja: e munkák zöipe az idősekre hárul. Míg ugyanis a 60—69 éves férfiakra naponta átlagosan 118 perc esik, addig a 15— 29 évesekre mindössze 29 perc. Ehhez még vegyük hozzá, hogy a tapasztalatok szerint minden tizenkilencedik férfi foglalkozik házépítési, bővítési és karbantartási munkáival, minden tizedik pedig háztartási berendezését, járművét reparálja. Ez utóbbira egyébként évente 185 millió órát fordítanak, ami hozzávetőlegesen 80 ezer javító-szerelő, karbantartó szakember munkaidejét teszi ki. Mindez összefogható azzal: dolgos nép a mienk, s nyakon ragad minden a családi jövedelmet kiegészítő lehetőséget. Á jövőbe pillantva kétségtelen, hogy a főfoglalkozáson kívüli tevékenység tovább bővül. A kisvállalkozások a többletjövedelem szerzése előtt újabb kapukat nyitottak meg. A kulturálódás, szórakozás alapja Az életszínvonal jelentős emelése és megőrzése mögött tehát életmódunkban eme jelentős eleme, a 8 óránál lényegesen hosszabb, értékteremtő munka bújik meg. Ennek is köszönhető, hogy az 1977-est megelőző, 1963-as időmérleg óta jellemző fejlődésként a nemzeti jövedelem több mint kétszeresére növekedett; a mezőgazdaságban dolgozók aránya egyötödről mintegy egyharmadra csökkent, a szellemieké viszont kevesebb mint húsz százalékról huszonhétre nőtt. Hasonló eredményt mutatnak az iskolázottsági mutatók is. Az egy főre jutó reáljövedelem majdnem megduplázódott, s több mint kétszeresére emelkedett a vízvezetékkel ellátott lakások aránya. Mintegy tizenötször annyi gépkocsi van a lakosság tulajdonában, mint 1963-ban. A szabad idő eltöltése a kulturálódás, a szórakozás, az aktív pihenés alapvetően az eddig vázoltakban gyökerezik. A munka teremti meg azt a jövedelmet, amelyből például — a lét- fenntartási szükségletek után — kulturális szolgáltatás, hazai vagy külföldi turistaút vásárolható. « (M. A.) Pécsi István Nemzetközi Kodály-Erkel énekverseny ITT A FODROS MINI! Ismét divat a miniszoknya, illetve ennek valamennyi elképzelhető változata. Akad köztük hagyományos; aztán elöl rövid, hátul hosszú; vagy éppen elöl rövid, hátul még rövidebb; de a legjellegzetesebb újdonság a tíz évvel ezelőtti miniszoknyának valamivel bővebb, fodros variációja (MTI fotó — Tóth Gyula fölv. — KSj BÁRÁNY TAMÁS ■■ * FÉMEK MELE XXV. — Megengedi? Akkor a munkát mindjárt el is kezdeném, a háztartásban lévő elektromos készülékek vizsgálatával. Talán ezek valamelyike zárlatos! A házikisasszony bizonytalan mozdulattal vonja föl vállát — érti is ő, mit jelent az, ha egy készülék zárlatos! Ám mosolyodik el nyomban, mert a fiatalember az imént a vasalóért nyúlt, de kapja is azonmód vissza a kezét, s vadul rázogatja. — A betyár mindenit! — Azt kár is bántani — mutat rá a lány. — Látja, remekül működik! Az ifjú ember kihúzza a konnektort a falból. — És ha valami rejtett hiba mégis? — A zsinórt a vasalódeszkára fekteti, s megnézi mellette a blúzt. — Á, de szép! Matyó? — Kalocsai. — De remek mintája van! Lelőhelye? A leány fölnevet. — Amszterdam. A fiú fölemeli a blúzt, nézegeti. — Remekül állhat! Csak azt sajnálom, hogy nem jöttem egy kicsit később, amikor már fölvette ... A leány arca merev, barátságtalan, nincs ínyére a bizalmaskodás. — A vasaló, mint láthatja, jó. Odakint szól a magnó. Mindjárt bekapcsolom a rádiót, hogy lássa: az is kifogástalanul működik. Nem hiszem, hogy nálunk van a keresett hiba! A fiatalember, mintha nem is hallotta volna, amit hallott, csevegő, társasági hangon megkérdi: — Maga járt Amszterdamban? — Az apám — veti oda a lány. — Éppen Amsterdamban? — álmélkodik a fiú. — Ott is. Gyakran van külföldön. A fiú otthonosan leül egy székre; lábát keresztbe veti. — Üzletkötő? A lány tűnődik, feleljen-e, végül mégis kiböki: — Kamionvezető. — Hűha! Egyedül vezeti azt a döher nagy masinát? A házikisasszony már nagyon unja a társalgást; a lehető legridegebb, legunot- tabb hangon feleli hát: — Képzelje! Kis csönd, a fiú tétovázik. Érzi, hogy mennie illenék, ám esze ágában sincs menni. Végre eszébe jut a mentőötlet. — Tessék mondani, nincs valami munkagép a lakásban? Körkötőgép, varrógép, ilyesmi... Az a kedves, középkorú hölgy, aki az imént elment — találkoztam vele a lépcsőházban —, nem bedolgozó véletlenül? — Nem. — Hanem? — Árudavezető. A fiú rágyújt; a- gyufát komótosan elfújja. — Hol? A lány már majdnem robban. — A közértben! — Hogyhogy ilyenkor itthon? Csak nem beteg szegényke? — Váltott műszakban dolgozik. Ma délelőttös volt. Óhajt még valamit tudni? Most, most mintha kezdené észrevenni magát — állapítja meg magában elégedetten a leány, összébb kapja magát a széken, mindkét lábát a földre ereszti, és a táskája után nyúl. — Kérem, kérem ... motyogja halkan. — Elnézést! De tessék engem megérteni, kérem: meg kell találnom a hibaforrást! — Hirtelen feláll, a televíziókészülékhez lép. — Például ez! Nem szó-, kott időnként vibrálni? — Bekapcsolja a készüléket. — Vagy nem látni néha olyan fekete-fehér harántsávokat a képernyőn, mint a lazán le. eresztett esslingeni redőny? A lány, bizonytalanul: — De ... Az bizony egyszeregyszer előfordult... — Na! — üvölti boldog diadallal a fiatalember. — Mondom! Mégiscsak az itteni kondenzátorral lesz baj! Hát mégsem jöttem hiába! — A készüléket megfordítja, és lázasan kezdi leszerelni a hátsó zárólapot. A lány reményvesztetten nézi. — Sajnálom, hogy most miattunk fárad ... (Folytatjuk)
