Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-15 / 191. szám

4. f -mm TCTrí NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 15.’ vasárnap Megoldódtak az aggasztó gondok Elsősök beiskolázása Egerben Köztudomású, hogy felfelé ível a demográfiai hullám az általános iskolák alsó ita- gozaitában. így van ez Eger­ben is, ahol — s ez is orszá­gos jelenség — elsősorban a leendő elsősök létszáma gya­rapodott. Az 1982—83-as tanévben 23-mal több első osztály kezdi meg temul- mányaáit, mint a korábbiban. Ebből következők, hogy el­helyezésük nem. kis gondot okozott az illetékeseknek. A nehézségek híre felízak lat­tá a szülőket is, közülük sokan elégedetlenkednek, hátrányos körülményeket emlegetnek. Épp ezért kereste fel munkatársunk dr. Göczö Gézánét, az egri városi ta­nács művelődésügyi osztá­lyának vezetőjét, választ várva többek között arra, hogy miként lesznek úrrá a tornyosuló bajokon. Megnyugtató kiút A megoldáson nem keve­set töprengtek, menetközben több változat is felvetődött, végül kikötöttek a legelfo­gadhatóbb lépésnél. — A körzethatárok módo­sításával a megyeszékhely nagy részén oda csoportosí­tottuk a kicsiket, ahol nem volt túlzott a zsúfoltság. Természetesen arra .töreked­tünk, hogy a lakáshoz leg­közelebb eső intézményben fogadjuk őket. Nem boldo­gultunk ilyen egyszerűen a Csebokszári városnegyedben. Az Itteni 733 kicsit semmi­képp sem tudnánk elhelyez­ni a lakótelepen. Először arra gondoltunk, hogy 300 kisfiút és kislányt iskola­buszokkal szállítunk majd naponta a Lajosvárosba a 8- as számú iskolába, ez azon­ban meglehetősen körülmé­nyesnek tűnt számunkra, nem is beszélve a jókora tá­volságról, az apák és anyák ezzel összefüggő, érthető aggodalmáról. így aztán — hosszas mérlegelés után — úgy határoztunk, hogy köze­lebb helyezzük el őket. Egy részük a Cifrakapu térre került: az itt lévő óvodát is­mét oktatási intézménnyé alakítjuk, azaz nyertünk öt tantermet. Ugyanennyit használunk majd a Gép- és Műszeripari Szakközépiskola kollégiumálban. Ide a felső­sök járnak majd, azaz a ki­sebbek tanulhatnak még jobb környezetben. Ügy vél­tük, hogy ez a legmegfele­lőbb elhatározás, hiszen így mindenki délelőtt gyarapít­hatja ismereteit, nem lépünk vissza, nem lesz váltakozó, kétműszakos tanítás. Az utóbbi olyan pedagógiai előny, amely rendkívül szá­mottevő. Ráadásul minden elsős napközis ellátásban ré­szesül. Meggyőző érvek — Ennek ellenére sok a reklamáló, jó néháyan szervezetlenségre, kapkodás­ra hivatkoznak, vajon ml In­dokolja ezt a cseppet sem ró­zsás közhangulatot? — Azt hiszem a szülők nem mérlegelték kellőkép­pen a tényeket. Átérezzük aggodalmaikat, nekik vi­szont méltányolniuk kell a kényszerhelyzetet. S ha már itt tartunk, akkor hadd je­lezzek néhány nagyon lé­nyeges és biztatónak tűnő mozzanatot. Azok, akiket a 3-as számú Általános Iskolába rendel­tünk, nem csalódnak. Ide a lakótelep legtávolabbi ré­széről is könnyen, gyorsan, egyedül is eljuthatnak, hi­szen a'z egy-másfél kilomé­ternyi szakasz nem elvisel­hetetlen. A pedagógusok lel­kiismeretesek, a nevelés-ok­tatás színvonala jó. A Cifra­kapu tér sincs messze. Be­vezetjük a gázfűtést, új, korszerű bútorzatot vásáro­lunk, egyszóval kedvezőek lesznek mind a tárgyi felté­telek, mind a személyi adottságok. — Többen amiatt panasz­kodnak, hogy a felsős testvér elszakad első osztályos húgá­tól, vagy öccsétőL.. — Ilyesmi előfordul, de jövőre változnak a körülmé­nyek. A városi pártbizottság sürgetésére a megyei .tanács támogatásával a Ráchegyen épülő új oktatási intézmény tanulmányi része 1985 he­lyett már a jövő szeptem­berben nyitja kapuit. Ez azt jelenti, hogy az akkori má­sodikosok már nem töltik olyan távol napjaikat a szü­lői háztól. Reggeli, délutáni ügyelet —S ha már a jő híreiknél időzünk, akkor említsünk meg, két olyan szolgáltatás amelyet bizonyára szívesen fogadnak az érdekeltek. — Ha legalább tíz apa és anya igényli — ennyien mindenütt lesznek — akkor bevezetjük a tanítás előtti és a napközis foglalkozások utáni felügyeletet is. Más szóval: a korán munkába indulók fiaira és lányaira az iskolákban már reggel fél héttől várnak a nevelők, s velük törődnek délután öt után is. addig amíg értük nem mennek. A közlekedés begyakorlását megkönnyít- jük. Tárgyaltunk az Egri Városi-Járási. Rendőrfőkapi­tányság vezetőjével;: ők meg­ígérték, hogy szeptember elején segítséget adnak az iskolák körüli forgalomirá­nyításhoz, és később .is fi­gyelemmel kísérik a diák kisrendőrük szolgálatát, ösz- szegezve csak azt mondha­tom, hogy a körülmények­hez képest biztosítjuk a za­vartalan tanulást, vala­mennyi megyeszékhelyi il­letve északi lakótelepi fia­tal számára. (pécsi) BÁRÁNY TAMÁS * fémek mm MINDENNAPI NYELVÜNK Voyeur: kukkol ? A címbeli két szó az egyik francia, a másik ennek ma­gyar megfelelője. Mindkettő éppen napjainkban jut nyel­vi szerephez. Azon sem le­pődhetünk meg, hogy a sok latin és német eredetű szók mellett sok franciából köl­csönzött megnevezés is ke­rült nyelvhasználatunkba: rezsi, sanzon, sarlatán, sár- zsi, szerviz, módi, kurázsi, frizör, miliő, toalett, negli- zsé, menü delikátesz stb. Több francia jövevény versbeli kulcsszerephez is jutott. Ékről tanúskodnak ezek a versrészletek: „Ke­nyér? Fidonc, ebe sem rág­ja azt”. Vajda János: Jubi­late, — „Fi done! — kiált­ja, s szinte hallom, / Hogy gúnyolódik és nevét” (Re­viczky Gyula: Hát érdeklő­dik még irántam?) — „Él­vezz, te is, s ne und roué: / ma még, ma még a gyönyö­ré, / holnapra más szeparé” (Babits: Régi szálloda). „A szürke éj kóbor lovagja let­tem, / Mint egy beteg, unal­mas trubadúr" (Tóth Ár­pád). — „Komplett komp- lot: / forgott az egész ösz- szehordott kacat” (Illyés Gyula: Tudakozódás). — „Híg sörrel és tömör, sikér szavakkal. / árván ült tö­mény csillagfüst-szagú butik­ban” (Niklai Ádám: Portré háttérrel) stb. stb. A versmondatokban olvas­ható francia szavak magyar megfelelői: Fi done!, a fel­háborodás indulatszava, a p ihat; roué, rué: kéjenc, szeparé: fülke, külön szoba; trubadúr: lovagias udvarló; komplett; teljes, hiánytalan; komplot: cselszövény, bűn- szövetkezet. A butik szó nem szorul értelmezésre. A címbeli voyeur egy mai költeményben kapott szere­pet. Hogy miért, arról ez a versrészlet ad tájékoztatást: „Hiányzik a szűkebb-haza- képből, mondom húsz éve / csak voyeur volt, nézte, mások, hogy isznak, / de az esze, az mindig fogott hibát­lan” (Garai Gábor: Legszű­kebb hazám). Használhatott volna . a költő magyar meg­felelő nyelvi formát is a francia kiiktatásra? Igen, de elsikkadt volna a szó sajá­tos hangulati értéke, kör­nyezetfestő ereje. Hogy mely/ magyar szavak a megfelelők, arról ez a szövegrészlet is bizonyko­dik: „Nehezen tudtam sza­badulni egy szereppel: a voyeur, a kukkoló, leselke­dő, hallgatódzó szerepével járó viszolygástól, szégyen­kezéstől” (Élet és Irodalom, 1982. jún. 11.). A kukkoló ebbe a rokon értelmű szósorba illeszkedik bele: kukkint, kukkant, ku­kákéi, kukucskál, leselke­dik; elrejtőzve figyel stb. Ez utóbbi nyelvi forma a fran­cia szó eredeti jelentését idézi meg: a voyeur nevezte meg azt, aki kíváncsiságból rejtekhelyről leskelődött, le­selkedett a titkon szeretke­ző párokra. Dr. Bakos József Szigetváron Zrínyi-emlékhét A százötvenedik Zrínyi- emlékünnepségre készül­nek Szigetváron. Szeptem­ber 6-a és 12-e között ese­mények során emlékeznek az 1566-os hősi várvédelemre, Zrínyi Miklósnak és kato- 'náinak halálára. Ebből az alkalomból Zrínyi-újságot adnak ki a városban. Az emlékhét során úttörő­találkozó, kulturális és sport- események színhelye lesz Szi­getvár. Szeptember 12-én, délután, egy órakor eldördül a mozsárágyú a vár sánc­árkában, és azt követően min­den órában felhangzik az ágyúlövés, mégpedig az órá­val egyező számiban. XXII. beugróm az intézetbe, jel­képes tisztelgő látogatásomra, mert ebéd után már roha­nok is ki a Jászberényi út­ra, ott lesek rá vagy fél órát, hazakísérem, és a háza előtt strázsálom estig ... Már majdnem a fél szabadságom ráment! Kata hangja könyörgővé szelídül. — Csak egy kis kitartás még, Lalikám! Érzem, hogy most már közel az ered­mény! A szobád ablaka a Balcsira fog nyílni! Mély sóhaj. — Na jó... Még három napot rádobok ... Tibi jól van? Szevasztok! « Az utolsó előtti nap éjsza­káján • csaknem hajnalig virraszt az öreg háza előtt, és akkor megfogadja, hogy ez volt az utolsó strázsa! Ha a kis nő ma sem alsük itt az öregúrnál — akkor egyszerűen nincs is kis nő! Hiszen az olyasmi elképzel­hetetlen manapság, hogy egy fiatal nő hozzákösse az életét egy idős férfihoz, anélkül, hogy ki ne próbálná, mit tud még az öreg nyújta­ni... Ugyan, kérem! A sö­tétbe ugrás kora a nagy­anyáinkkal elmúlt! Háromig ült az istenverte éjszakai hidegben, még a zakója gallérját is fölhajtja, hogy ne fázzék annyira; va­lamicskét ez is segít. És köz­ben időnként kortyol a ter­moszából ; színültig töltötte otthon forró kávéval, mert számított a figyelemlankasz- tó álmosságra, és számolt a hirtelenül lehűlt idővel. Háromig állja hősiesen; akkor kiissza az utolsó korty kávét, elszívja utolsó ciga­rettáját, kihajítja az abla­kon, aztán vadul beletapos a gázba, hogy sírva hördül fel a rozzant Trabant kiszol­gált motorja, csikorgó rést hasítva a mélyen alvó vá­rosszéli kisváros éji csend­jének puha kelméjébe. Egy nap még! — csikor­gatja a fogát dühösen. — Holnap még kijövök, meg­ígértem, de azzal vége! Kati meg keressen magának egy másik hülyét, vagy ne akar­jon luxusvillát Lellén! Másnap hajnalban: megint semmi. Az öreg egyedül aludt, egyedül indul, útnak reggel hatkor. S anélkül persze, hogy észrevenné, ott pöfög a villamosa, majd áz autóbusza mögött a nagy időket látott Trabant... De ez már az utolsó nap, hál- istennek, fohászkodik Lali — holnap visszazökken az élet a rendes kerékvágásba! Délben bekapja az ebéd­jét az intézet étkezőjében, aztán szalad is ki az utcára, s igyekszik a József nádor tér felé; ott parkol az öreg. hűséges Trabcsi, lassan már több obulusokat elnyeletve a várakozási időt mérő kegyet­len masinákkal, mint ameny- nyi a vételára volna, így, leélt állapotában ... A Harmincad utca sarkán jár éppen a vadászok boltjá­nak kirakata előtt amikor — mintha csak áramütés érte volna — hirtelen megáll. Megáll, mert az úttest átel­lenes oldalán ott ballag az öreg Kovács, de ezúttal vég­re nem egyedül. Nem bi­zony! Egy ragyogó pipi lép­ked az oldalán. Most megvagytok, tubi- cáirh! Van isten! A gerlepár egy közeli esz­presszóba tér be, és ő min­denütt szorosan a nyomuk­ban. Már amennyire szoro­san az óvatosság engedi, per­sze — hiszen bármennyire dürrögő hangulatban van is az öreg a pipi közelében, csak körülnéz olykor, hiszen az utcán jár, nem pedig egy parkban andalog ... No, végre beléptek a presszóba, és elhelyezkednek az egyik fülkében. A máso­dikban, szerencsére, és — még sokkal nagyobb szeren­cséjére! — az. első fülke üres, meg aztán az öregúr háttal ül a kijáratnak ... Vagyis ha vesz egy újságot, és azzal fedezi magát, elkép­zelhető, hogy észrevétlenül leülhet melléjük, és elleshet valamit a beszélgetésükből. Nem a legízlésesebb eljárás persze, de itt most többről van szó, mint a hétközna­pok illemtanáról! Kati bol­dogsága, Tibi lelkinyugal­ma, no meg a Balatonra nyí­ló, különbejáratú szoba mé­giscsak többet nyom a lat­ban, mint holmi iskolás be­idegzés a jólneveltség foga­lomköréből ... Már csak egy újság kel­lene. Szemben, a másik járdán, újságosbódé. Na, zöld, gyere! Egy Esti Hírla­pot! Köszönöm. Persze, me­gint vörös! Jaj, csak le ne ült légyen senki közben az üres asztalhoz ... Jól van, nem ült le! — Egy kávét, kisasszony! — mormolja aztán elváltQZ- tatott hangon. Azóta nem is láttam őket — hallja az öregúr hangját. (Folytatjuk) A Dögkeselyű, avagy ... ...az e/rútu/t szép kiskacsa Mert ugye minden rela­tív. .. Ki a kacsát szereti, a húsa miatt, ki a hattyút ked­veli szépségéért. Tízezer fo­rint is lehet egyszerre ba- gatell és egyszerre csillagá­szati. tetemes összeg. Mind­ez csupán nézőpont, de még inkább buksza kérdése. A Dögkeselyű című magyar film is lehet akár jó is. Le­het, hiszen az eltulajdonított tízezer forint es a meglopott taxisofőr értelmiségi (ez utóbbi többször is hangsú­lyozva és aláhúzva!) kálvá­riája sokszor csal ki a mo­zinézőből harsány nevetést. Ragyogóan megrajzolt és a színészek által jól megfor­mált karakterek mozognak, lélegeznek és cselekszenek a vásznon. De ettől még rossz film is maradhat a Dögkese­lyű. Miért? Mintha annyi más honi példát követne most András Ferenc rendező, és az alap­regényt. valamint a forgató­könyvet társként író Mun­kácsi Miklós sem tudta vol­na eldönteni, mi is a szán­déka. Mintha egyszerre akar­tak volna jó, szórakoztató krimit készíteni és egyszer­re feltárni társadalmunk visszásságait. Ez még nein lenne baj, hiszen az igazán jó bűnügyi históriák íróit is ez a szándék vezérli, ám a Dögkeselyűn annyira elha­talmasodik ez az igény, hogy végül közhelyes sémák után nyúl. Így kerülnek elénk az „odamondogatós" jelenetek, így az elcsépelt beszédtéma mérnök-taxis főszereplő, vagy az el(melo)-dramatizált és elgázosított befejezés. Nem tudhatjuk, hogy ez a hiba az alkotók figyelmet- lehségének köszönhető, vagy pedig annak a körülmény­nek, hogy míg máshol a nagy költséggel előállított filmek megszületésének egyik felié­tele az eladhatóság, addig nálunk ugyanígy behajtandó a „jó szándékúari bíráló hangvétel és építő-kritikus mondanivaló”. Ettől aztán sokszor még legkitűnőbb mü­vek is nyögvenyelőssé, di- rektté, szárazzá válnak. A Dögkeselyű-ben ott van a le­hetőség, hogy ritka alkotás­sá váljon, ám ez a kényszer (vagy nem kényszer, de tény) elferdíti, eltorzítja. A kecses kiscsikóból hosszúfülű, bár­gyú tekintetű, feleszamár-fe- leló öszvér serdül — bekö­vetkezik a rút kiskacsa me­séjének fordítottja. A Dögkeselyű élvezhető film, jó film, de egy elsza­lasztott lehetőség is egyben. Ez akkor válik igazán sajná­latos ténnyé, amikor néző a színészek kiváló alakításait figyeli a szépen fényképe­zett kockákon. Cserhalmi György főszereplése mellett ragyogó epizódfigurákkal ta­lálkozhatunk Udvaros Do­rottya, Bács Ferenc, Mária Gladkowska és a többiek közreműködésével, akjk élet­tel töltik meg Ragályi Ele­mér képeit. Szilágyi Andor Egy legenda vége Lánya, Jane és felesége között — kezében az összes filmal­kotása méltatásaként nemrégiben kapott Oscar-díjjal Egymás után csukódnak be az ablakok zsalugáterei. Amerre elhalad, vékony, ma­gas alakját rémült pillantá­sok követik a lefüggönyzött üvegtáblák mögül. Amikor a szalon elé ér, hanyag moz­dulattal ugrik le a nyereg­ből. Acélkék szemei érzelem nélkül pásztázzák végig á kisváros utcáit. Sehol egy Jélek, csak két poros tyúk kapirgálja a kiszikkadt föl­det. Az Amerikai Férfi, Nap­nyugat Magányos Hőse vár. Napszítta, cserzett arcán hi­deg nyugalom. Amikor kivá­gódik mögötte az ivó ajtaja, meg sem rezzen. Tudja, meg­érkezett. Megjött, akit keres, akit egy egész életen át nyomon . követett. Megindul előre, az utca közepe felé. Mögötte halk léptekkel a má­sik. Középen kétfelé válik út­juk. Az Amerikai Férfi, Nyu­gat Magányos Hőse a lebu­kó Nap felé halad. Borostás arcát jólesően simogatja meg az alkony hűvös lehelete. Ti­zenhárom, tizennégy, tizenöt lépés. Megáll, ujjai kipattint­ják a revolverek patentjait. Ujjait megropogtatja a fegy­verek fölött és vár. Amikor éles fütty hasít át a kihalt utcán, megpördül, mutató uj­jai a ravaszokon, a cél fö­lött ott remeg az Idegen. Még mindig elég gyors vagyok, gondolja, szája sarkában elé­gedett mosoly. A másik ar­cába bámul. Ezért éltem, hogy egyszer megnézhesselek magamnak, hogy belenézhes­sek az arcodba. Most már is­merlek, nekem ez is elég. Fülében visszhangzik a dör­renés, mellében érzi az ütést. Ez pontos lövés volt, öcsi, suttogta maga elé. Mikor térdre rogy, kis porfelleg száll fel az utcáról. Egyre távolabbról hallja az alkony­ba vesző paták zaját. Láttam az arcod, mégis láttam, sut­togja, amikor elgyötört acél­kék szemei lezárulnak. Az Amerikai Férfi, Napnyugat Magányos Hőse halott. ★ Csütörtökön, egy Los An- geles-i kórházban meghalt Henry Fonda. Hetvenhét éves volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents