Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-08 / 158. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 8., csütörtök 5. BULGÁRIA Targoviste szobrásza Hie Ivanov és „Művészet” című kompozíciója Talán öt kilométernyire Targovistétől vakolatlan, kétszintes téglaház. Előkert- tel, kissé magányosan. Majdnem a természeti háttérbe olvadva. Az ablakfüggönyök leeresztve, és a nagy csönd is azt sugalmazza: nincs itthon. a gazda, Ilié Ivanov, a messze földön ismert, fiatal szobrász, akinek kétalakos kompozícióját hamarabb ismertem meg a színház előcsarnokában, mint őt magát. Szóváltásunk aztán mégis előcsalja nemrég épült otthonából a szépszál, erőtől sugárzó művészt, hogy nem sokkal később a műterem fölötti szoba nyersen összerótt asztalánál üljünk le beszélgetni. Ami legelőször meglep, Ilié 34 esztendős, de még nem volt önálló kiállítása sehol. — Eddig az ilyesféle szereplés nem izgatott különösebben. Ahogy a tarnovói ügyvéd fiaként kilenc esztendeje befejeztem tanulmányaimat a szófiai akadémián, fölvértezve mindazzal a szakmai tudással, amit Vi- licskó Minekov mesteremtől elsajátíthattam, itt, Tar- govistében kötöttem ki. Éspedig úgy, hogy egyszerre bíztak meg egy köztéri munkával és a. megyei szovjet szaktanácsadói tisztével. „Család” című kőszobrom a Dimitrov-lakótelepet díszíti, szakmai konzultánsként pedig a megyei vezetőket segítem. Nos, az első komoly feladatot követte a második, a harmadik, munkáim tetszésre leltek, ezért aztán egyszerűen nem volt időm, energiám a kisebb plasztikákhoz — mondja a művész, miközben fényképek, vázlatok peregnek ü'jjai közül, hogy valamelyest jobban megismerjük eddigi dolgait. — Egyébként bulgáriai viszonylatban vallom, hogy minden induló művész előtt egyenlő a lehetőség. Csak legyen némi szerencséje. És ami ennél sokkal fontosabb: dolgozzék! Művekből faragjon, mintázzon fedezetet művészetének. Az én szerencsém? Talán az, hogy „Szerelő” című vörösrézből hegesztett diplomamunkámat már díjazták a háromévenként rendezett országos tárlaton, a fiatalok seregszemléjén. A hegesztéstől, a különböző szakmai kísérletektől hamar visszatért Hie Ivanov a legősibb szobrászi kifejezési nyelvhez, a kő faragásához. És zárt formavilágú, erősen statikus müvei, figurális kompozíciói mind több községben városban tűntek fel. „Anyaság” című, telten elénk magasló munkája Su- men egyik óvodakertjében áll. Az 1877—78-as orosz— török háború, az oszmán uralom alól való felszabadítás elesettjeinek emlékét őrző, triptichonszerű művével Targoviste határában, egy hegyoldalban találkoztam később magam is. Üdeséget árasztó „Parasztleány”-a pedig Opoka sporttelepét ékesíti ahol jobb külsővel a vinklibe csavart tizenegyesem osztatlan sikert aratott a félig bolgár, félig török gyerekkompániában. Hogy pillanatnyilag mi köti le a szobrász idejét, és merre tart művészete? — Őszintén szólva nem tudom mit szeressek most jobban, melyik megkezdett munkámhoz nyúljak előbb. Ez a stilizált madár, aminek a gipsztervét látják, voltaképpen gyermekjátéknak készül egy parkba. Lábai között mászhatnak fel az apróságok, hogy aztán a háta- számya tollazatáról alá- csusszanjanak. Ezt azért szeretem, mert vele bíbelődvén föltámad bennem kisiskolás korom, amikor magam is oly szívesen tomboltam ki magamat a targovistei játszótereken. Az Alvanovóba szárit partizán-emlékmű? Igái, az is a múlt, a fasiszták elleni küzdelem drámákkal terhes korszaka amiből ugyan kimaradtam, amit elfelednünk azonban sohasem szabad. Persze, a nagyszerű példa miatt. Ezt a kettős figurát, a felfutó két oszlopszilánkkal, nem is tudom másként, csak kőben elképzelni. A fehér mészkő tisztasága, szilárdsága fejezi ki igazán a bennem feszülő gondolatot, érvényesíti a témával kapcsolatos mondandómat. Hogy talán túl darabosak, szögletesek, elnagyoltnak tűnők újabb műveim? Mondta más is, rokonítva Krum Damjanovval. Valóban tisztelem, csodálom őt. és ha úgy tetszik, pillanatnyilag az egyetlen példa előttem a maga monumentális eszközeivel. Az ábrázolásnak ez az útja azonban csupán átmeneti szakasz az életemben. Van erőm a mester hatását legyőzni, és dereng a cél is előttem. Egy higgadtabb, finomabb megjelenés formájában. De az úton végig kell menni . . Kemény, igaz mondatok ezek Hie Ivanov ajkáról, aki szálegyedül, szobrai és vázlatai közé zárkózva él szinte a természet ölén. Talán éppen ez a természetközelség határozza meg jellemét, művészetének hangütését is. A természetközelség amiben ott az állatok, madarak, fák csöndes világa. Ám ott az ember, hogy feloldódjék mind ebben, vagy inkább kezéhez szelídítsen mindent és mindenkit. Hogy végül mennyi érdem tapad majd a fiatal szobrász létéhez, munkásságához? Jó lenne őt nyomon követni. Pláne, hogy immár gyűjteményemben tudhatom Ilié „Régész” című bronzérmét, amely bármikor kiindulási pont lehet szobrászaténak megítélésében ... Moldvay Győző Urgából Ulánbátor lett... Az állattenyésztés részben még hagyományos (Fotó: MTI—ADN—CTK—KS) MONGÓLIA Urga: Ulánbátor Hatvanegy esztendeje, 1921. július 11-én forradalmi lovashadsereg vonult be Urga városába. Ezzel az eseménnyel Mongóliában győzött a forradalom. Urga, a főváros, akkor néhány kőépületen kívül csupán nemezsátrakból, jurtákból állt, néhány ezer lakossal. Azóta Urgából Ulánbátor lett, a „vörös hős városa.” Négyszázezer lakójának túlnyomó többsége korszerű lakótelepi házakban lakik. A nomád pásztorok nagy része azóta korszerű mező- gazdasági üzemekben dolgozik, vagy az iparban keresett magának munkát, megélhetést. Az egykori feudális birodalom helyén élő és virágzó Mongol Népköztársaságban a hagyományos állat- tenyésztés mellett meghonosodott a korszerű növénytermesztés. A forradalom előtt úgyszólván nem létező ipar fejlődését pedig, mi sem jellemzi jobban, minthogy napjainkban már az ipar nem kevesebb, mint 30 százalékát adja a nemzeti jövedelemnek. A tehetséges és szorgalmas mongol nép szocialista hazája építéséhez kezdettől fogva nagy segítséget kapott a Szovjetuniótól, majd az utóbbi három évtizedben a többi szocialista országtól. E segítségnek köszönhetően az eddig rejtett kincseit feltárta a mongol föld: ólomra, vasércre, szénre, wolfram- ra, ónra bukkantak a kutatók. A Mongol Népi Forradalmi Párt tavaly megtartott XVIII. kongresszusa nagy fontosságú határozatai célul tűzték ki, hogy Mongólia agrár-ipari országból ipari-agrár országgá váljék. Ennek előfeltétele a termelékenység növelése, a belső tartalékok mozgósítása, a munka minőségének javítása. Hazánk és a Mongol Nép- köztársaság kapcsolatai kiegyensúlyozottan, a közösen kidolgozott terveknek megfelelően fejlődnek. E kapcsolatok megerősítését szolgálta a két ország között 1965-ben megkötött barátsági és együttműködési szerződés. Az évek során Kádár János párt- és kormány- küldöttséget vezetett az ázsiai baráti országba és Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, ugyancsak ellátogatott hozzánk. Legutóbb, néhány hete Zsambin Batmönh mongol kormányfőt láttuk vendégül. A látogatásról kiadott közös közlemény megelégedéssel állapította meg, hogy az elmúlt években az országaink közötti testvéri együttműködés töretlenül fejlődött és szélesedett. Nagy nemzeti ünnepén igaz barátsággal köszöntjük a testvéri mongol népet és további sikereket kívánunk hazája szocialista építésében, nagy céljai valóra váltásában. (KS) A mi Párizsnak a Louvre, Londonnak a British, Madridnak a Prado — az Berlinnek a Pergamon Múzeum. A Spree által övezett múzeumok szigetén a Nemzeti Galéria szomszédságában épített Pergamon Múzeum a kisázsiai Pergamon városának nevét viseli. Benne őrzik az elő-ázsiai kultúrák egyik leggazdagabb gyűjteményét. A berliniek joggal büszkék arra, hogy övék a világ első építészeti múzeuma. A pergamoni leletek a véletlen folytán, geológiai kutatók ásója nyomán kerültek felszínre. A térség nemzeti kincseit feltérképező német tudósok jelzései alapján 1873-ban kezdték meg a sivatag által betemetett város régészeti feltárását, Carl Human professzor irányításával. A gazdag leletet a helyszínen rekonstruálták, majd az egész anyagot Berlinbe szállították. Maga a múzeum 1930-ban nyílt meg, és a pergamoni leletek mellett helyet adott az ókori Babilon, a hettita, az észak- szíriai és sumér kultúrák emlékeinek is. A második világháború viszonylag megkímélte a Pergamont. A műkincsek csak egy részét evakuálták, és egy Berlin melletti bunkerrendszerben helyezték biztonságba. A nagyméretű gránit- és márványszobrok rekonstruált épületmaradványa, az Istar-kapu, a Nagyoltár azonban a helyén maradt. A szovjet csapatok a megmaradt értékeket védőőrizetbe vették, és amikor eljött az ideje — 1958 — restaurálva, kiegészítve, visz- szajuttatták a Pergamon tulajdonába. A múzeum teljes újjáépítése hosszú időt vett igénybe, — ezért a régi szépségében és gazdagságában helyreállított múzeum 1970 óta fogadja a világ minden részéből odasereglő vendégeket. A múzeum fő nevezetessége a babiloni Istar-kapu, amelyet az i. e. fél évezredbeli anyagokból és elképzelések szerint rekontsruáltak. Ebből az időszakból alig-alig maradt fenn festmény, hiszen akkor még a szobrok domináltak a képzőművészetben, de a színhatás sem volt már ismeretlen a korabeli művészek előtt. Az Is- tar istennő tiszteletére emelt díszkaput és a hozzá vezető áldozati utat narancsszínűre égetett téglákkal fedték be, és mitikus oroszlán- és bikafigurákat ábrázoló frízzel díszítették. A töredékeiben is imponáló áldozati út eredetileg 300 méter hosszú volt. A sorban menetelő oroszlánokat megjelenítő fríz felett téglába égetett, hófehér lótuszvirág emeli az amúgy is lenyűgöző és á király, valamint a házi istenség — Istar dicsőségét hirdető építménykomplexum monumentalitását. Amíg az Istar-kapu látványa monumentalitásában is derűs, könnyed, a múzeum másik kincse, a pergamoni Nagyol tár egy, térben és időben is nem túlzottan távoli, de szellemében művészi kifejezésmódjában, mondanivalójában egészen más világot, a hellenizmust, a klasszikus görög művészet megtorpanásának, megmerevedésének jegyeit viseli magán. Pergamon városa i. e. a negyedik században fejlődött tekintélyes, a kor művészetét meghatározó építészeti és szobrászati központtá, amikor a klasszikus görög művészet már nem tudott újat nyújtani, túl volt a zeniten. A Kisázsia észak- nyugati partvidékén fekvő Pergamon i. e. 283-ban lett az Attalida dinasztia birodalmának fővárosa. Az at- talidák uralma alatt Pergamon virágzó gazdagságú, kulturális, művészeti központtá vált. A pergamoni iskola olyan ma is elismert művészeket tudhatott magáénak, mint Epigonos, Me- nekratés, Nikeratos — kezük nyomán hatalmas középületek, könyvtár, piac, színház, kaszárnyák, lakótelepek épültek. Ezek közül is kiemelkedik a hét világcsoda egyike: a Nagyoltár, a hellenisztikus művészet patetikus, „barokkos” irányzatának fő műve. Az időszámítás előtti 181— 180 körül a Győzelemhozó Athénének tiszteletére emelt oltár méretei egyedülállóak. A 36X34 méter alapterületű márványoltár talapzatát egy 2,3 méter magas dombormű díszíti, amely az istenek győztes csatáját ábrázolja a félistenek (gigászok) ellen. A fríz minden egyes figurája önmagában is tökéletes alkotás, nemes arcélek, valós érzelmeket kifejező portrék, szinte a megmozdulásig élethű mozdulatok — tökéletes kompozíciók jellemzik. A műalkotásokra gyakran mondják, hogy kár beszélni róluk, mert csak a szem képes a vizuális élmény befogadására, mégis hadd utaljak a sok ezer figurát ábrázoló nagy fríz egyetlen részletére. Az egyik istenfigura kezében henger alakú, látszatra ismeretlen célú eszköz látható, amely ha jobban figyeljük, voltaképpen egy mai lángszóróhoz hasonlít. Legalábbis ezt tükrözi a szemben álló gigász arca — amelyen világosan felismerhetőek az égés okozta kín borzalmas fintorai. A fríz alkotóinak fölényes mesterségbeli tudására vall és egyben a hellén világ szellemiségét tükrözi az a magabiztosság, ami a harcoló istenfigurákból árad, akik már előre tudják a harc számukra kedvező kimenetelét, mint ahogy a vesztesek arca is tükrözi a végső vereség biztos tudatát. A klasszikus művészet aligha teremtett szebbet, impozánsabbat, maradandóbbat, mint a pergamoni Nagyoltár. Vasvári Ferenc összeállította: Gyurkó Géza Felvételre keres nyári szünidő tartamára életévüket betöltött diákokat a Gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalat. Foglalkoztatásuk az építőipari szakmunkások és a távfűtési üzem gáz- és vízvezeték-szerelő, valamint karbantartási munkát végző szakmunkások melletti segédmunkára terjed ki. Leányokat házfelügyelő-helyettesi munkakörben foglalkoztatunk. Bérezés: 2000—2500 Ft/hó között, a végzett munkától függően. Jelentkezés: Gyöngyös, Katona József u. 1. sz. alatt, a munkaügyi vezetőnél.
