Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-07 / 157. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. július 7., szerda S. Mit olvassatok nyáron? r Epítőtáborozás — huszonötödször Beszélgetés Nagyistók Lászlóval, a KISZ KB építőtáborok bizottságán ak titkárával Még sokan emlékeznek rá: huszonöt évvel ezelőtt, 1951 nyarán a Hanságban nyitották meg kapuikat az első ön­kéntes ifjúsági építőtáborok. Akkor a feladat az volt, hogy a lelkes fiatalok visszahódítsák a természettől a mocsaras területet. Megkezdődött a lecsapolás, a gátak, csatornák építése, s ezzel együtt elindult egy mozgalom. Kezdetben alig négyezer fiatal vett részt a munkában, ma csaknem hatvanezer fiatal dolgozik a mezőgazdaságban, az út- és vasútépítéseken és az ipar különböző területein. Az eddigi eredményekről, az önkéntes építőtábori mozgalom legfon­tosabb állomásairól, a mai tervekről és az újabb felada­tokról beszélgettünk Nagyistók Lászlóval, a KISZ KB építőtáborok bizottságának titkárával. A Bölcs Bagoly sorozat­ban Tinó helyett ezüstpénz a címe Gedai István munká- kájának, amely a fémpén­zek középkori kialakulását, elterjedését követi nyomon Rékassy Csaba sok infor­mációt nyújtó szép rajzai segítségével. Fekete Istvánnak, az ifjú­sághoz szóló művei soroza­tában ezúttal a Tüskevár cí­mű kedves-kalandos kamasz­regénye kerül az üzletekbe — a tizenötödik kiadásban. Másodikként pedig a Kit- tenberger Kálmán élete cí­mű ' visszaemlékezést ve­heti kezébe az olvasó, Kon­dor Lajos képeivel. A Csíkos könyvek sorozat­ban két fiatal házas, a tol­mács Sárika, és a tanár Fe­ri együttélésének, egymás elfogadásának kezdeti ne­hézségeiről, családi — majd­nem válással végződő — bo­nyodalmairól szól Palotai Boris második ifjúsági ki­adásban megjelenő regénye, a Viharos mennyország, Hegedűs István rajzaival. Nemcsak a természetről, állatokról, hanem mai tár­gyainkról is mesél, versel László Gyula a gyerekeknek a Csavargó villamos címmel közreadott írásaiban. Gál György Sándor oly sok művész, muzsikus élet- története után az Atlantisz harangjai című művében most saját életének regényét írta meg az ifjúság számá­ra. Sikertelen merényleteket követek el Hitler ellen az 1944 júniusában összeeskü­vő katonatisztek. Az akció fedőneve, Walkür volt. En­nek előkészítéséről, a tisz­tek tettének indítóokairól és a véres következményekről írta dokumentumregényét Ernst Ludwig Bock, Walkür nem mosolyog címmel. Minden napra esik egy mese a címe a nyolcadik ki­adásban megjelent, népek meséiből összeállított válo- ’ gatásnak. A könyvhétre jelent meg Veress Miklós gyerekversei­nek gyűjteménye, Csalogató címmel. A vidám történe­tek mellett több lírai han­gulatú darab teszi változa­tossá a Kass János grafi­káival színesített kiadványt. (Óvodások könyvespolca.) Cinlkefütty a címe Vidor Miklós kötetének, melyben erdei állatok, mesehősök elevenednek meg Hajnal Gabriella rajzainak segít­ségével, s nem hiányzik a vidámság sem. Gyermekkorom tükör­cserepei cím alatt gyűjtötte össze a születéséről, gyerek­kora emlékeiről másutt már külön-külön megjelent írá­sait Sütő András a mai gyé- rekolvasók számára.-Két Kozmosz-könyv is szerepel a kínálatban: Les- kó László egy Somogy me­gyei falut, Kaposdédet vá­lasztotta szociográfiai vizs­gálódása színhelyéül. A Gammapolison innen érde­kes hosszmetszete az átlagos magyar falu felszabadulás óta megtett útjának. Kolozsvárott alakult meg az első erdélyi — és orszá­gosan a második — ma­gyar nyelven játszó színház az 1790-es évek elején. Lel­ke, szervezője, rendezője, dramaturgja, művészeti ve­zetője: Kótsi Patkó János. Az ő életéről írta regényét, Az első felvonást, Dávid Antal. — Tudunk valamiféle mérleget készíteni az elmúlt negyedszázadról? — Nagyon nehéz. Bár a számok ilyenkor is segítsé­günkre vannak, mégsem ka­punk teljesen hiteles képet. Ha 25 évről valamiféle mér­leget készítenénk, mindenek­előtt beszélnünk kellene a több mint hatvanmillió óra társadalmi munkáról. Ez alatt az idő alatt többek között 336 kilométer hosszú csatornaszakaszt építettek il­letve tisztítottak, 3 millió köbméter földet megmozgat­tak, kétmillió mázsa gyümöl­csöt és zöldséget betakarí­tottak a lelkes fiatalok. Ezek a számmal mérhető eredmé­nyek. De van ennél fonto­sabb is, hiszen ne feledkez­zünk meg arról, hogy a mozgalom révén a fiatalok megismerkedtek a kétkezi munka fáradalmaival és ez­zel együtt a jól végzett munka örömével is. — Hogyan változtak az elmúlt időszakban a munka- körülmények, valamint a munkáltatói és a munkálta­tóval szemben támasztott kö­vetelmények? — A követelmények a fiatalokkal szemben ma na­gyobbak, mint a múltban, de megnövekedtek az álta* lünk támasztott igények is'. Jó munkát csak ott lehetett eddig is, és lehet ezután is végezni, ahol igazi, de testre szabott feladatokat mernek bízni a fiatalokra, ahol kellő színvonalon megszervezik a munkát, s ahol biztosítják a szükséges feltételeket, ön­kritikusan meg kell jegyez­ni, hogy ezen a területen még az elmúlt esztendőkben is voltak gondjaink. Ahol szóvá tettük, és ahol meg­értették, hogy nem mindegy, hogyan találkozik, milyen az első ismeretsége a fiatal­nak a munkával, ott változ­tattak a kritizált körülmé­nyeken. Ahol ugyanezt nem értették meg, ott az idén már nem szerveztünk építő­tábort. Ezért kevesebb az idén a táborok száma, mint 1981-ben volt. Ez nem je­lentheti természetesen azt, hogy csökkenjen a táborozok aránya. — Beszéljünk az idei új­donságokról. Egyre több a szakmai tábor, és mintha szaporodott volna a speciá­lis építőtáborok száma. — Igen. Idén június 20- tól augusztus közepéig az ország legkülönbözőbb he­lyein nyíltak, illetve nyílnak szakmai jellegű, s érdeklő­dési körök szerint csoporto­sítható táborok. Az előző évek kedvező tapasztalatai alapján kezdeményeztük, hogy a korábbinál több sza­kosított tábor legyen. Mű­ködik majd természettudo­mányi és iparművészeti, da­los, eszperantó, vagy éppen makramés tábor is. Külön­böző sporttáborainkban több száz fiatal dolgozik. — Mitől válnak ezek az építőtáborok szaktáborokká? — Attól, hogy a fiatalok szabad idős programját meghatározza az érdeklődési körük. Az idei újdonságok közé tartozik az építőtábori butik. Még csak kísérleti jelleggel, de jövőre talán már szélesebb körben is el­terjesztjük ezt a most be­vezetésre kerülő gyakorlatot. A fiatalok tervei és sok-sok önkéntes társadalmi munka eredményeként, önköltségi áron divatos' holmikat vá­sárolhatnak a táborozok. Például az olyan farmernad­rágot, amely a kereskede­lemben 6—700 forint, nálunk megvehetik kétszáz forintért. Idén háromezer ilyen diva­tos ruhát, nadrágot, szok­nyát hozunk forgalomba. Ezt lehet megvenni a keresetből, amiért a gyerekek megdol­goztak. — Nem lesz kevés a hat­vanezer diáknak a három­ezer divatos holmi? — Természetesen kevés lesz. Ebben az évben éppen ezért táboronként a leg­jobban dolgozó brigádok vá­sárolhatnak elsőként. Ez is a jutalom egy formája. — Az elmúlt évben már bevezették az új ösztönzési formát. Két és fél évtized gyakorlatát ismerve, ez je­lentős változtatás volt. Be­vált? — Igen. Igaz, hogy sokan veszélyeztetve érezték a tár­sadalmi munka létét. De ha azt akarjuk, hogy a mozga­lom tovább éljen, s a maga­sabb követelményeknek is megfeleljen, akkor nem kell félnünk még a racionális változtatásoktól sem. Ma az a gyakorlat, hogy a fia­talok munkabért kapnak, amelyből a munkáltatók na­pi ötven forintot az ellátá­sért levonhatnak, de ami megmaradt, azt a táborlakók egymás között jutalomként szétoszthatják, s együtt vagy külön-külön is elkölthetik. Erről demokratikus keretek között kell dönteniük, s ez nagyon lényeges. A diák­munka nem ingyenmunka egyetlen gazdaságnak, válla­latnak sem. — Az építőtáborok egyre inkább nemzetközi jellegűek is. Idén mely országokból, hány fiatal érkezik, s hová mennek a magyar fiatalok a cseretáboroztatás keretein belül? — Bulgáriából négyszázan, Csehszlovákiából kétszázöt­venen, a Német Demokra­tikus Köztársaságból ötszá­zan dolgoznak nálunk, s ugyanennyi magyar fiatal dolgozik az említett orszá­gokban. Lengyelországból ezerháromszázötven diák ér­kezik hozzánk. A hagyomá­nyoknak megfelelően része­sei lesznek az építőtáboro­zásnak a hazánkban tanuló kubai, vietnami, laoszi, kambodzsai diákok is. — Mi az, ami kimaradt ebből a beszélgetésből? — A mozgalom huszonöt évéről könyveket lehetne ír­ni, ehhez kevés egy beszél­getés. Amit azért érdemes még megemlíteni, hogy idén 3200 szakmunkástanuló a saját szakmájában dolgozik majd, s ezt elfogadják nyári gyakorlatnak is az illetéke­sek. Űj kezdeményezés, hogy a Balaton partján szakácsok, felszolgálók, cukrászok, hús­ipari szakmunkások részére is megteremtettük a táboro­zás lehetőségét. Ha beválik, a következő években ez is ugyanolyan gyakorlat lesz, mint ma a többi. Ambrus Sándor Mármint az egri Dobó tér, ahol minden második szom­baton — legközelebb július 10-én — a Diákcentrum rendezvényeként utcabált (térbált?) tartanak. A talp- aiávalót Hadobás István és Bereczky Sándor biztosítja — a hangulatot a résztve­vők. . (Fotó: Kőhidi Imre) Villamosenergia-ipari találkozó Diákcentrum­ajánlat Ma, azaz szerdán délután 5 órától a Klapka utcai Fagylalt­kertben rendeznek diszkót, ame­lyet 6 órától sakkszimultán szí­nesít. az érdeklSdök az Eger SE első osztályú versenyzőit hívhat­ják ki csatára. Július 9-én, pén­teken este 8 órától a Líceum udvarán az Agria Játékszín ke­retében A köpenlcki kapitány című darab bemutatójára kerül sor. Július 10-én, szombaton új­ból a lemezlovasok várják az ifjúságot néhány órás táncra- bálra a Dobó téren. Délután 6 órától pedig Birka-firka címmel Székhelyi József színművész mu­tatja be műsorát a Dobos Cuk­rászdában. Vasárnap gyermek- műsor lesz a Fagylaltkertben. A jövő hét hétfőjén, azaz július 12- én, a Diákcentrum Lehotka Gábor orgonahangversenyét ajánlja fi­gyelmetekbe, amelyet este 8 órá­tól a székesegyházban rendez­nek. Az elmúlt hét végén Sá­rospatak adott otthont a hagyományos villamos­energia-ipari természet- barát találkozónak, amelyet 32. alkalommal szerveztek meg. A eseményen a megyénk­ben erőművek és áramszol­gáltató vállalatok csapatai is képviseltették magukat. Az ágazat természetbaráti köreinek találkozói eddig is jól szolgálták a sport kedvelőinek nemes vetélke­dését, és nagyszerű lehető­séget biztosítottak a kapcso­latteremtésre, szakmai, poli­tikai, sport- és kulturális szempontból egyaránt. Az idei eseményen a Sárospa­takon és a környékén lévő sátor alakú hegyek kitűnő versenyzési lehetőséget ad­tak a mintegy 750 résztve­vőnek. . Eredmények: a visontai Gagarin Hőerőmű Vállalat ifjúsági csapata az előkelő második helyezést érte el, az egyéni versenyben ugyan­ezt a helyet szerezte meg az együttes tagja, Alföldy Gá­bor. A városismereti vetél­kedőn a GHV 5-ös számú gárdája az ötödik helyen ■ végzett. Korcsog Béla VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESUIIETEKI XXXIII. évfolyam, 1S5. szám ARA: 198*. július 4., vasárnap 1.40 FORINT Nmímq Aprófalvak Bronzkori település és temető Á nagy gondjai Láthattuk, hallhattuk a tévében, olvashattuk az új­ságban a belkereskedelmi miniszter országgyűlési beszámolóját, s az azt kö­vető vitát. Ennek lényege — ha az ember országos léptékben gondolkodik —, hogy áruellátásunk szín­vonala megfelel gazdasági fejlettségünk színvonalá­nak: se jobb, se rosszabb annál. Kiállja a nemzet­közi összehasonlítás próbá­ját is. Az országos össz­kép tehát nem rossz. Csak­hogy az ember képtelen állandóan országos mére­tekben gondolkodni, bár­milyen széles látókörű, ' megértő állampolgár. S az áruellátás színvonaláról is akképp alakul a vélemé­nye, hogy van-e lakóhe­lyén élelmiszerüzlet, szak­bolt, s ha van. milyen vá­lasztékot kínál: tisztán tartja-e a boltot; s vajon a lakosok óhajának megfe­lelő-« a nyitva tartási idő? Budapest, s nagyváro­saink, így Eger sem pa­naszkodhat, már ami a le­hetőségeket illeti. Ha az rí Agnes fi. egri Dobó I ■ munkatá - Találtun íta gyereks nevezeti füzesi zépbronzkori — I : ásatások ért sősorban abban i dombon levő t radványai mell* kantunk egy ten ..«re is Ritka eset hazánkban, hogy e kettőt együtt lehessen fel­tárni. •Az emelkedő tetején ál­lunk, s bár az idő meg a mezőgazdasági termelés „le­tompította", legyalulta a környező dombokat, még mindig jól kivehető körben egy sánc vonala. — Erődített település volt — mutat a négy égtáj felé i régész. — A sánc mögött tartoztak. Egyébként az ne­hezíti munkánkat. hogy nincsenek meg a hagyomá­nyos sírfoltok, jobbára ho­mokos a talaj, így nincsen támpontunk elhelyezkedé­sükre. Szó esett még arról a kel­lemetlenségről is, amit egy­legalább öt-hat évre is ele­gendő munka, feltárnivaló. hanem mert a múzeumnak szűkösek az anyagi keretei. A bronzkori település és temető felfedezése nem mindennapi lelet. A három és fél ezer éves üzenetek megfejtése a Kárpát-meden­ce múltjának. történelmé­nek alaposabb, hitelesebb megismeréséhez járul hoz­i

Next

/
Thumbnails
Contents