Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-06 / 156. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. július 6., kedd 5. Jeles napok júliusban Kolduscipó, jakaba Ima és Anna-bál Operaház a mezőn... A falvakban a nyári me­zőgazdasági munkák idején, ünneplésre, emlékezésre nemigen jutott idő, így az esztendőnek ebből a szaká­ból elég kevés ünnepi szo­kást, hiedelmet jegyeztek fel a paraszti múlt kutatói'. A mezőn, a határban folyó munka mindig is függött az időjárástól, ezért aztán a nagy nyári dologidőben ün­nepek helyett az időjárás­sal kapcsolatos reguláknak, hiedelmeknek jutott jelentős szerep. Voltak vidékek, ahol az aratás kezdete nem június 29-éhez, Péter-Pál napjá­hoz, hanem július másodi­kéhoz, az egyházi naptár szerint Sarlós Boldogasz- szony napjához kapcsoló­dott. Tápiógyörgyén ezen á napon háromszor bedobták a kaszákat az aratásra érett búzatáblába, hogy a munka jól haladjon. A rábaközi Szil faluban is ez a nap volt az aratás kezdete. Az aratók a templomból vonultak ki a földekre, a búzában min­denki vágott rendet, majd e rövid mezei ünnepség után hazatértek, s csak másnap láttak igazában a betakarí­táshoz. Júniusban Medárd napjá­hoz számos, az időjárással kapcsolatos hiedelem járul; júliusban hasonló szerep jutott a hónap húszadiká­nak, Illés napjának. A nép száján élő egyik történet szerint Illés szégyellte, hogy húgának, Magdolná­nak oly sok szeretője volt. Szégyenében két lovát be­fogta a kocsiba és végighaj­tott az égen. Útját viharok, hatalmas égzengések kísér­ték. Illés napján kívül még több júliusi dátumhoz kö­tődnek időjárási hiedelmek. Július 5-ről, Sarolta napjá­ról azt mondták, hogy eső­je rossz dió- és mogyoróter­mést hoz. Göcsejben elter- jédt időjárási regula szerint július 15-ról azt tartották, hogyha ezen napon északi szél fúj, akkor drágaság lesz, tavasszal felmegy a gabona ára. Bálint Sándor néprajztudós feljegyzései­ből tudjuk, hogy az új ke­nyér megkülönböztetett tisz­teletben részesült a szegedi tájon is: minden családtag egyszerre evett belőle. Kü­lön „kóduscipót” is sütöt­tek. Voltak családok, ahol az új kenyérből addig nem ettek, amíg a koldusnak nem adták oda a cipót. Július 25-éhez, Kristóf és Jakab napjához is időjárá­si hiedelem kapcsolódik: ha északi szél fúj, hideg tél várható, ha pedig déli szél, akkor enyhe, csapadékos, lucskos télre kell számíta­ni. Az e nap táján érő al­mafajtát jakabalmának ne­vezték, egy korai szőlő ne­ve pedig jakabszőlő volt. Gyöngyöspatán az e nap készített vajat orvosságnak tették el. Vihart hozó dá­tum még helyenként július 22-e, Magdolna napja. Érthető, hogy a földmű­velő nép életében június, de főleg július számos nap­jához miért fűződött annyi időjárási regula, hiedelem. Az időjárás viszontagságai­tól való függőséget, az ara­tás, a termésbetakarítás időszakában érezték a leg­erősebben, s ugyanakkor nálunk június és július az év legzivatarosabb időszaka: a statisztikai adatok a jú­niusi napok 24, a júliusi napok 22 százalékán jegyez­tek fel zivatart, égiháborút. Július 26-hoz, Anna-nap- hoz kapcsolódik az ismert társadalmi szokás, a híres Anna-bál. A régmúlt idők­ben Anna a szövőmunkások, csipkeverők védőszentje volt, egyes vidékeken a napja a kenderművelés ün­nepe. A hódmezővásárhelyi asszonyok például ekkor kezdtek hozzá a kendernyü- véshez. Bécsben a szabók védőszentjeként tisztelték, s Anna napján a céhünnepet vidám esti mulatsággal, lát­ványos bállal tették emlé­kezetessé. Egyesek szerint a balatonfüredi Anna-bál is bécsi példára született. Dél-Angliában, London­tól 90 kilométerre, Lewes közelében, távol a világ za­jától, lakott területtől, vi­ruló mezőben áll a világ mindmáig egyetlen mezei operaháza, a Glyndebourne Festival Opera. Térkép sem jelzi, mégis a nemzetközi művészeti élet rangos színhelye, legkülönö­sebb intézménye. A feszti­válmező megközelítéséhez Londonból helikoptert vesz­nek igénybe, és autóbusszal is elérhető. Az autósok, a gyalogosok keskeny, kanyar­gós ösvényeken át találnak rá. A hatalmas mezőn dom­bok szegélyében áll a me­zei opera épülete. A lát­vány megragadó, különösen az előadások előtt, a szüne­tekben, ugyanis Glynde- bourne-ban fűre lépni — akár feküdni is — szabad! Sőt a szigorú angol etikett megengedi, hogy az estélyi­ruhás hölgyek, a szmokingos férfiak a pázsiton heverész- ve elemózsiás kosarakból lakmározzanak, pezsgőzzenek. A közelben birkanyájak, te­henek legelésznek, s teszik idillikusabbá a hangulatot. Glyndebourne színpadán magyar művészek is letették névjegyüket. Székely Mi­hály 1959-ben a Fidelio elő­adásain aratta emlékezetes sikereit, az utóbbi években Melis György, Kováts Ko­los, Hamari Júlia, Csengery Judit, Laki Krisztina éne­kelt főszerepet. A művészeti munkában pedig már nyol­cadik éve részt vesz Péter Szabó Anikó, a budapesti Operaház fiatal korrepetito­ra. Az idei program május 24-től augusztus 12-ig tart, 64 előadást rendeznek öt produkcióból. Először hang­zik fel Prokofjev zenéje, a Három narancs szerelmese című operájával, Mozart Don Giovanni, Gluck Orfe­usz és Euridike, Richard Strauss A rózsalovag és Ros­sini A sevillai borbély cí­mű művét is műsorra tűzték. Glyndebourne regénye Kinek a gondolatában született meg a képtelennek tűnő ötlet, hogy a puszta mezőn operaházat építsen? John Christie, a gazdag művészetpártoló földbirto­kos a harmincas években gyakran volt Bayreuth ven­dége. Minden vágya az volt, hogy Angliában is megerő­sítse a Wagner-kultuszt, e célból építtetett egy 300 sze­mélyt befogadó színházat Glyndebourne-ban, a birto­kán, távol a lakott telepü­léstől. Operaénekesnő fele­ségé azonban meggyőzte, hogy Bayreuth másolása helyett eredeti, a különös helyi adottságoknak megfe­lelő programmal lépjen fel. 1934-ben nyitották meg a színházat Mozart műveivel. Elsősorban olyan művészeket hívott meg, akik Hitler uralma miatt háttérbe szo­rultak. A dombok között megbúvó, békés farmra em­lékeztető operában zavarta­lan atmoszférát teremtettek a felkészüléshez, az előadá­sokhoz. A fesztiválalapító John Christie kívánalma az volt, hogy a lehető legmagasabb színvonalat kell produkálni, így van ez ma is, nagy súlyt helyeznek a részletek kidol­gozására, nagy gonddal ke­resik, választják ki a meg­felelő művészeket a világ minden országából. Ez év­ben például a népes nemzet­közi mezőnyben angol, ame­rikai, francia, svéd, izraeli, olasz, görög, osztrák, auszt­rál, holland, német, svájci, jamaicai és magyar művé­szek lépnek színre. Negyvennyolc évvel ez­előtt, 1934-ben az első elő­adásra ötvennégy jegy kelt el, alig ültek a nézőtéren. A szakma, a sajtó, a közön­ség szkeptikusan fogadta John Christie őrültnek vélt ötletét, hogy Londonból utazzanak egy opera meg­hallgatásáért a mezőre. A környezet szépsége, az elő­adások kiforrott művészi színvonala azonban kíván­csivá tette az angolokat. Telt házzal fejezték be már az első szezont is. Még néhány évig sikeres feszti­vál követte a megnyitót, de a háború miatt 1950-ig el­némult Glyndebourne. A fesztiválalapítók utódai, George Christie és felesége, Mary Christie újították fel a tradíciót. Ipari konszer­nek, bankok támogatásával 800 személyt befogadó né­zőteret, új próbatermeket, éttermet építettek. Fejlesz­tették a művészi koncepciót, megőrizve az alapítók hu­manista gondolatát: Glynde- bourne-ban kaput kell nyitni a tehetséges, fiatal művészeknek. Itt aratták feltűnő sikereiket Teresa Berganza, Montserrat Ca­ballé, Iliana Cotrubast, Re­gine Crespin, Mirella Freni, Luciano Pavarotti, valamint Raymond Leppard, John Pritchard dirigensek. Ez a szezon is számos fiatal mű­vésznek nyújt lehetőséget a bemutatkozásra, a kiugrásra. H eti umor ét elején — Tegnap vettem egy bé­lyeget ötezer koronáért! — Te jó isten! Hová akarsz írni? ★ A beteg egy órán át be­számol az orvosnak betegsé­géről a legmesszebbmenő részletességgel, majd meg­könnyebbülten sóhajt fel: — Milyen érdekes, amikor megérkeztem, még nagyon fájt a fejem, és most már nyomtalanul elmúlt a fáj­dalom! — Dehogy múlt el! — mondja az orvos. — Most az én fejem fáj. ★ — Hová sietsz, haver? — A pénz után futok! — Miért nem inkább elébe? ★ A párizsi rendőrkapitány­ságon egy gyanús külsejű embert hallgatnak ki. — Neve Pierre Duvallier? — Igen, biztos úr. — Bordeaux-ban szüle­tett? — Igen, biztos úr. — Marseille-ben halt meg? — Nem, biztos úr. — Akkor nem magát ke­ressük ... ★ A haldokló vagyona elosz­tásáról intézkedik. — Te, fiam, két egyenlő részre fogod a birtokot osz­tani — mondja idősebbik fiának, majd a fiatalabbik­hoz fordulva folytatja: — és hogy az elosztás igazsá­gos legyen, te választod ki először a magad részét! ★ A rendelőbe feldúlt nő ér­kezik, aki több helyen kö­tést visel, és ezt kérdezi: — Hol az a pszichiáter, aki kigyógyította a férjemet a gyávaságból?! Aforizmák Az Egyesült Államokban úgy árulják a politikusokat a képernyőn, mint a fo­gyasztási cikkeket. Ha már elhasználódtak, megszű­nik mandátumuk a tö­megtájékoztatási ipar szá­mára. (Klaus Harpprecht) ★ Amivel Amerika a sze­xuális szabadság terén ren­delkezik, azt Európától importálta. Az Egyesült Államokban a puritán ha­gyományok még mindig nagyon erősek. (Jack Nicholson) ★ Mi, újságírók is a tu­datlanok közé tartozunk. Előnyünk a tömegekkel szemben csupán annyi, hogy félig-meddig sejtjük, milyen keveset tudunk. (Horts Stern) ★ Ki a kávéházi irodal­már? Olyan ember, aki­nek van ideje elgondol­kodni azon, amit a többi- eiíc odakint nem élnek át. (Anton Kuh) ★ Egy klasszikus színházi előadás megtekintése so­kak számára nem egyéb, mint várakozás az egyik idézettől a másikig. (Boleslaw Balog) ★ Az ember nem egy bizo­nyos betegségbe, hanem az egész életébe hal bele. (Charles Péguy) ★ Az írók nem orvosok — ők maga a fájdalom. (Alekszandr Herzen) Százéves a Kner nyomda „Pénz, hozzáértés és szak­tudás híján — kontárként — 1882 június közepén nyitot­tam könyvnyomdát olyan he. lyen, ahol ez a foglalkozás nemcsak hogy fellengzős áb­rándokra nem jogosított, de a megélhetés reményével sem kecsegtetett.” így kezdődött a magyar nyomdászat és könyvművé­szet történetének egyik leg­nagyszerűbb műhelyének története, amely immár száz esztendeje nemhogy fo­lyamatosan létezik, hanem az évtizedek múlásával egy­re jelentősebbé vált. A Kner nyomda minden könyvértő előtt fogalom. Az idézett sorokat Kner Izidor írta. A hely, amelyre utal, egy parányi, poros kis magyar falu: Gyoma. Az 1882 június közepén nyitott kis műhely első gondja na­gyon prózai volt: talpon ma­radni, nem tönkremenni, üz­letfeleket, piacot találni. A kezdeti nehézségeken sike­rült átlábolni, mert Kner Izidor," a magát szerényen „kontárnak” nevező mester­ember olyan kiadványokat készített, amelyet megvásá­roltak a vékonypénzű falu­siak is a hetivásárokon. A nyomda közismert emblémája a gyalogló, hátán könyveket cipelő könyvárus. Valahogy így árusíthatták a környéket járva Kner Izidor első vallá­sos énekeskönyvecskéit is. Néhány esztendő múlva a tulajdonos szűkös alaptőké­je, a sovány 75 forint, már annyira meggyarapodott, hogy sikerült neki kisebb- nagyobb beruházásokat eszközölnie. Kner Izidor le­írja, hogy 1882-ben egy tönk­rement nagykőrösi nyomdász gyatra kis kézisajtójával, ko­pott betűkészlettel kezdte meg a szedést. Helyette mo­dernebb gyorssajtót vásárolt, s nagyobb tervekhez látott, A mából, a szebbnél szebb könyvek idejéből visszanéz­ve kissé különösnek hat, hogy a századfordulón a Kner nyomda termékeinek zöme báli meghívó, közigaz­gatási nyomtatvány, naptár, kalendárium volt. Dé vala­miből pénzt kellett szerezni ahhoz, hogy modernizáljon, s elkészíthesse első nagyobb könyvészeti vállalkozásait: A kereszténység és korunk öt kötetét, A Szarvasi Fő­gimnázium történetét, s szá­zadunk első évtizedében kiadhassa Thury Zoltán ösz- szes -műveinek sorozatát. Ez­zel a tettével egyszersmind a haladó magyar irodalom szolgálatába is lépett, noha maga Kner Izidor világnéze­tét tekintve — ez hozzátar­tozik a történeti hűséghez — eléggé ellentmondásos szemé­lyiség volt; talán úgy fogal­mazhatnánk : liberális pol­gár. E rövid kitérőre azért volt szükség, mert a Kner nyomda nem egyszerűen a művészi magyar tipográfia megújhodásának műhelye volt, hanem — főleg a ké­sőbbiekben — egy új szelle­miség lelkes pártfogójává vált. (Elég a Szegedi Fiata­lok Művészeti Kollégiumá­val való kapcsolatára utal­nunk.) Kner Izidor tehát nagysza­bású könyvművészeti tervei­hez látott. Fölvette a kap­csolatot Lyka Károllyal, a magyar művészettörténet egyik legnagyobb alakjával, a Művészet című folyóirat szerkesztőjével, s kiadvá­nyai, termékei színvonalá­nak emelése érdekében szé­les körű grafikai pályázatot hirdetett. Könyveit, nyom­tatványait, a meghívókat, a különböző címkéket esztéti­kus, művészi illusztrációk­kal, szegélyekkel díszítette — kora lehető legjobb szín­vonalán. A nyomda történetének új, fényes korszaka azzal kezdődött a tízes évek kö­zepén, hogy Kner Izidor fia, Imre vette át a nyomda ter­vezői — mai szóval — mű­vészeti-tipográfiai vezetését, aki a lipcsei főiskolán tanul­ta ki a szakmát. A nyomda az ő tevékenysége révén vált a XX. századi, sőt az egye­temes magyar tipográfia-tör­ténet egyik legjelentősebb műhelyévé. Kner Imre egy véletlen folytán összeismerkedett Kozma Lajossal. Művészi törekvéseik olyan közel áll­tak egymáshoz, hogy hama­rosan szövetségre léptek, Kner 1916 nyarán Kozma Lajoshoz utazott a távoli Selmecbányára, s egyhóna­pi lázas munkával olyan ti­pográfiai alapelveket fektet­tek le, amely hosszú időre meghatározta közös munkás­ságukat. A barokk tipográ­fiából indultak ki, azt mo­dernizálták, nemesítették, s így készítették azokat a jel­legzetes címlapú, oldaltükrű könyveket, amelyek olyany­A Kner nyomda Gyomán Izidor fiatalkori arcképe nyira közismertté váltak a gyalogló könyvárus emblé­májával. „Hitünk az — írta Kner Imre 1918-ban —, hogy a modern géppel készített tö­megkönyvnek is meg lehet találni igazi művészeti meg­oldási módját, s összekap­csolni azt a könyv legszebb korainak nemes tradíciójá­val ... Meg kell találnunk a módját annak is, hogy a könyv ne tisztára szemnek való iparművészeti termék, céltalan dísztárgy legyen, hanem testére szabott kön­töse a tartalomnak ...” A nyomda fénykora a hú­szas esztendőkre esik. Az év­tized végén kezdődő nagy gazdasági válság érzékenyen érintette; tevékenysége azon­ban ennek ellenére nemhogy tovább folytatódott, hanem még meg is újult. A legjobb barokk hagyományokat a klasszicizmussal cserélték fel, amelyre a címlapok, a könyvoldalak levegőssége, az esztétikai egyszerűség, a nemes puritánság volt a jel­lemző. Kner Imre új mű­vészre is talált a ma Lon­donban élő világhírű Buday az alapítás évében. — Kner György fametsző személyé­ben. (Egyébként mind a ba­rokk, mind a klasszicista korszak jellegzetes velejáró­ja volt, hogy a Kozma Lajos, illetve a Buday György által tervezett díszítések, illuszt-' rációk a népművészet fi­nom továbbvivői voltak, s harmonikusan illeszkedtek a két tipográfiai stílushoz.) Ennek a klasszicista kor­szaknak vetett véget a vi­lágégés, Magyarország belé­pése a második világháború­ba. Kner Imrét koncentrá­ciós táborba hurcolták, s 1944-ben mártírhalált halt. A Kner nyomda 1945 után ismét feltámadt, s most Bé­késcsabán működik nyomdá­szatunk egyik fellegvára­ként. A hajdani műhelyből olyan klasszikus szépirodal-t mi művek kerültek ki, mint például Balázs Béla A fából faragott királyfi, Szabó Lő­rinc Föld, erdő, isten, Rad­nóti Miklós A meredek út című könyve, amelyek egy­úttal bibliofiliánk nevezetes­ségei is. A mai nyomda ezt a hagyományt folytatja. Győri László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents