Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-04 / 155. szám
NÉPÚJSÁG, 1982, július 4., vasárnap 0 Uzen a szerkesztő „Bizalom” jeligére: A gyermekgondozási segélyről szóló, a korábbi rendelkezést módosító új rendelet valóban lehetővé teszi, hogy az anya igényel, hesse a gyes folyósítását a rendelet megjelenése előtt született, de három életévét még nem elért gyermek után, ha a szülés idején fennálltak azok a feltételek, melyek alapján ma már jogosult lenne. Csak a levélben leírattak alapján nem tudjuk eldönteni jogosult-e. Azt javasoljuk, kérésével forduljon vállalatához, ugyanis annak munkajogi szempontból való elbírálására hogy a feltételek 1979- ben megvoltak-e, ők jogosultak. „Táppénzes állomány" jeligére, Gyöngyös: Számításában nyilván ott lehet eltérés, hogy nem számolta külön az otthon és a kórházban töltött időket. A kórházi ápolás idejére ugyanis csak a táppénz 70 százaléka illeti meg, kivéve, ha ellátatlan családtagról gondoskodik. Ezt azonban külön is igazolni kell. Ezek alapján számítsa ki még egyszer, — s ha így is kevesli, a területileg illetékes, gyöngyösi kirendeltséghez kell fordulnia. De úgy véljük a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy a két számítás közötti különbséget ez okozta. „Pionír őrs” tagjainak: A pályázatra beérkezett dolgozatokat megkaptuk, azonban tekintettel a kis számú jelentkezőkre ősz elején megismételjük a pályázat meghirdetését. Annak elbírálásánál vesszük figyelembe a ti dolgozatotokat is, de ahhoz még arra is szükség lenne, hogy megírjátok, melyik városból, melyik iskolából jelentkeztetek. Mert ennek hiányában nehéz lesz felkutatni holléteteket. A pályázat kiírásának megismétlésekor pótlólag majd ezt is küldjétek be. K. György né, Gyöngyös: Ha a dolgozó nem tölti le a kötelező felmondást, éppen olyan hátrányos helyzetbe kerül, mintha fegyelmivel bocsátották volna el. Munkakönyvébe tehát jogosan írták be a kilépett bejegyzést, s ebben az esetben a munkaügyi döntőbíróság is helyesen ítélt, amikor panaszát elutasította. Elhisz- szük, hogy éveken át megbízhatóan dolgozott, de a jogszabály önre is épp úgy vonatkozik, mint másra. Második kérdésére is nemmel kell válaszolnunk, dé erről részletesebben levélben írnánk vagy keresse fel személyesen szerkesztőségünket. Felsőfokú végzettséggel rendelkező munkaerőt felveszünk ÜZLETKÖTŐI MUNKAKÖRBE a füzesabonyi járás területére. Jelentkezés: Füzesabony, Állami Biztosító fiókjánál. Visszhang A nevelés közös feladatunk Rajtunk is múlik Olvastam a június 26-i számban, Gyurkó Géza cikkét, mely „Nem szeretem de megértem” címmel jelent meg. Ehhez szeretném hozzátenni saját gondolataimat. Arról ír, hógy nem szereti ugyan azokat a személyeket, akik eltulajdonítanak különböző tárgyakat, de megérti. Szükségletüket elégítik ki. De nem érti meg azokat, akik törnek, zúznak, rombolnak. Sajnos ez utóbbiaktól én is sokat szenvedek, ök azok, akik túlnyomó többségben még alatta vannak a 35. életévnek s nem importáltuk őket. Bármenynyire rosszul esik bevallani, ők a mi gyerekeink. Mi neveltük őket. Érzésem szerint azokból a családokból, ahol a szülők a becsületes munkának élnek, nem kerülhetnek ki ilyen fiatalok. De nemcsak a családokon múlik, mint ahogy a nevelés nemcsak a családok feladata. A fiatalság nevelésével sokan hivatottak foglalkozni, de úgy érzem ez csak papíron van így. Nem elég, ha csak a rádió, a televízió, az újságok foglalkoznak a neveléssel. A különböző társadalmi szerveknek is sokkal nagyobb gondot kellene fordítaniuk különösen a falusi lakosság igényeinek formálására. Nem a Volán feladata Az. utóbbi időben egyre gyakrabban érkeznek olyan levelek szerkesztőségünkbe, melyekben közösségek kérése, hogy egyik-másik helyen létesítsenek új buszmegállót. Különösen ott, ahol több hobbitelek is van, s megközelítésük sokak számára nehézkes. Tekintettel arra, hogy sok az ilyen kérés, továbbítottuk a Volánnak, ám a vizsgálódás során kiderült, rossz helyre címezzük az ilyen kéréseket. * Az új megállóhelyek létesítését, megfelelő vizsgálódás után a KPM Közúti Igazgatóság engedélyezheti. Természetesen ezek során feltétlen figyelembe kell venni a közlekedés biztonságát. Ezzel együtt szükséges, hogy legyen, aki a megfelelő megállóhely kiépítésének költségeit fedezi, s a kivitelezésről gondoskodik. Mindezek után kerülhet sor arra, hogy a Volán módosítsa a megállás rendjét. Általában az engedélyezett, megfelelően kiépített megállóhelyen a Volán 10 napon belüli intézkedésére a buszok meg is állnak. A válasz tehát egyértelmű a beérkező panaszokra: nem a Volán feladata, s a megoldást sem így kell keresni. Nosztalgia minden mennyiségben Szó sincs róla, hogy nosztalgiahullám csap össze felettünk, csupán a nosztalgia állandó emlegetése divat lett a tömegtájékoztatás területén is. Az utca embere ritkábban veszi szájára, mint gondolnánk. Inkább rohan a dolga után, mintsem nosztalgiázna. Szerintem szükségtelen mindenbe, ami múltunkhoz kapcsolódik, belemagyarázni ezt a fogalmat. Semmi meglepő nincs abban, ha valaki szívesebben hallgat meg egy régebbi fülbemászó melódiát, mint egy, üvöltő együttest, vagy szívesebben néz meg egy jól sikerült régebbi filmet, mint egy mai többhullás krimit. Természetesen van is, volt is nosztalgia, csak nem volt divat naponta emlegetni, mert az emlékezés éppúgy hozzátartozik az ember életéhez, mint a levegő, vagy az étel, ital. Enélkül szegényebbek lennénk. Mint minden divatot, a nosztalgia emlegetését is bizonyára át fogjuk vészelni, anélkül, hogy az életünket színesítő visszaemlékezés kipusztulna. Id. Kürtösi Károly Gyöngyös A felnőttekről alkotnak képet Tisztában vagyok vele, hogy nem „eget rengető” dolog, amiről szólni kívánok, de úgy érzem : mégis szót érdemel. Mivel megkezdődött a vakáció, • természetes. hogy a bolti vásárlók között is gyakrabban lehet látni iskolás gyermekeket. Ez persze nagyon jó dolog, hiszen egyrészt sokat segíthetnek a szüleiknek, másrészt; ők maguk is sokat tanulhatnak a gyakorlati életből. Azonban olykor a gyermek a vásárlásnál, ugyanazért a pénzért, gyakran nem ugyanolyan árut kap, mint egy felnőtt. Még csak néhány hete, hogy a szünidőt nálunk töltő egyik unokám el-eljárogat kisebb értékű vásárlásokra, segítvén ezzel fájós lábú, már nem éppen fiatal nagymamájának. Bizony többször előfordult, hogy a stanicliba csomagolt négy kifli közül az alsó kettőt, a legnagyobb jóindulattal sem lehetett volna formás kiflinek nevezni. Laposra nyomorított, kopogósán száraz valami volt: Unokám könnybelábadt szemekkel csak annyit mondott: — Engem mindig becsapnak! A gyermek — főleg amíg kisebb — azt hiszi, hogy minden felnőtt becsületes, mint az ő édesanyja, aki soha nem csapta be. Ezt a hitet ingatják meg benne. A felnőttekről alkotnak képet a vásárolgató, vagy éppen a nyári munkát végző gyerekek is. Nem mindegy, milyen lesz ez a kép. Dávid József Gyöngyös Egyre jobban elharapód- zik, hogy csak hétfőn tart_ sunk előadást vidéken, mert akkor nincs tévéműsor. Ilyenkor két-három szervezet is elmondja a magáét, amit már csak a zsúfoltság miatt sem fog fel az ember. Kényelmes megoldás ez, s azt is jelzi, kevés a kapcsolat a lakossággaj. Pedig több elismerés járna a szorgalmas vidéki embereknek. S mindenkinek fel kellene lépni a maga területén, hogy becsületben nevelődjenek a mai fiatalok. Kovács Gyula Kisfüzes Hagyományok rr ■ ww m orizoi * A régi hagyományok őri- zői ma a községekben a különböző pávakörök, népi zenekarok tagjai. Ilyenek a mátraderecskei két pávakör asszonyai is. Az egyik, 14 asszonyból álló csoportban az idősebbek vannak. Aranycsipkés, régi derecskéi népviseletbe öltözve lépnek fel a jeles ünnepeken. A másik csoportban a fiatalabbak, egy öttagú citeraze- nekar kíséretében idézik fel a soha el nem kopó népdalokat. Munkájuk, eredményeik, Kiss Pálné és Cseh Jánosné fáradhatatlanságát is dicsérik. ök lelkesítik, tanítják a kórus tagjait. Foglalkoztatja őket a honismereti, helytörténeti munka is, készülnek egy pályázat megírására, melybe két fiatal pedagógus is bekapcsolódik. A községi művelődési munkához tartozik, hogy a pedagógusok KlSZ-szerve- zetének is van egy Irodalmi Színpada. Helybeli kezdeményezések ezek, érdemes figyelni, segíteni, támogatni őket. Maruzs János Mátraderecske A környezet tisztaságáról nem elegendő beszólni, tenni Is kell érte naponta és mlndannylunknak. Az elmúlt napokban Hatvanban — a tisztább városért — tucatnyi praktikus hulladékgyűjtő ládát helyeztek el, a forgalmasabb helyeken. Rajtunk Is múlik, lesz e hasznuk ... (Fotó: Szabó) Válaszol az illetékes 16 éve nincs panasz... Lapunk Június 1S-1 számában „Közösség” címmel azt fejtegette a cikk Írója, milyen nehezen alakulnak ki a lakótelepi házakban a közösségek, a szomszédi viszony sokszor éveken át csak a köszönésre korlátozódik. A cikk többek között érintette a Hatvani Ingatlan- kezelő- és Szolgáltató Vállalat egyik dolgozójának munkáját Is. A cikkel kapcsolatban a vállalat vezetője Hartal Sándor tájékoztatott bennünket arról, hogy véleményük szerint a házmesterrel kapcsolatban elhangzottak a cikkben nem fedik a valóságot. Az emlegetett házmester 16 éve van a vállalat alkalmazásában, s ez alatt az idő alatt egyetlen panasz sem érkezett munkájára vagy magatartására-a lakóktól. Leveleink között tallózva Ne csak írjanak terheinkről... „Olvastam június 24-i számukban arról, hogy mit tesznek az idősekért, s mit kellene tenni a nyugdíjba- menők támogatására, hogy feltalálják magukat a nyugdíjazás után is, amikor már nem csörög minden nap az ébresztőóra. Sajnos én azt tapasztalom, hogy az életben sok minden másképp van” —, így ír levelében V. Sándorné. S amit a továbbiakban fejteget, arról valóban érdemes gondolkozni. Tagadhatatlan, hogy megmozdult a társadalom az öregekért, a fejlődő és jól működő gondozói hálózat nagyon sokat segít a magatehetetleneken, azokon akik már csak részben tudnak segíteni önmagukon. Kitakarítanak, főznek rájuk, kimossák ruhájukat, vagy éppen elviszik az ebédet az öregek napközi otthonából. Szocialista brigádok, KISZ-esek, úttörők figyelme is kiterjed az idősekre. Mégis van egynéhány dolog, amiben még magukra hagyottak, pedig szükségük volna ebben is a segítségre. A kis nyugdíjas V. Sándornénak például nagy-nagy gondja a magas villanyszámla. Noha egyedül van, s már a bojlerét is kikapcsoltatta, mégis ■ 400 forint körül mozog a havi fizetnivalója, s ez bizony a kétezret sem elérő nyugdíjnak nagyon nagy hányada. Panaszkodik. A tanács á gondnokhoz küldi, a gondnok azt mondja nem rá tartozik, írjon egy kérvényt... A levél is példázza, a mindennapi ebéd, a tiszta ruha, a gyógyszerek kiváltása önmagában még nem elegendő. Sokszor akad az öregeknek ügyes-bajos dolguk is. Ezek eligazításához lenne még sokkal nagyobb segítségre szükség, mert ai idézett levél írója nem áll egyedül problémájával. Személyesen is sokan kopogtatnak be szerkesztőségünkhöz, levelekben is sokan jelentkeznek, hasonló problémájukkal. Anélkül, hogy általánosságban megkérdőjeleznénk a különböző hivatalokban dolgozó ügyintézők munkáját, mégis sok esetben érezzük, az öregekben egy panaszkodót látnak csupán a sok között, s nem szentelnek nekik sem nagyobb figyelmet. Pedig sokszor hátrányosabb helyzetben vannak, hiszen nehezebben szánják rá magukat a kilincselésre, s nemegyszer már az is nehézséget okoz, hogy papírra vessék panaszaikat. Nem is igen tudják mikor, kihez kellene menniük. Talán nem megoldhatatlan, hogy egyes munkaközösségek arra vállalkozzanak, segítséget nyújtanak az öregeknek ilyen ügyeik intézésében is. Megírják helyettük panaszaikat, eljárnak ügyes-bajos dolgaikban. Jó lenne, ha az öregekről való gondoskodás ezekre is kiterjedne. Így válhatna teljesebbé a velük való törődés. — deák — a vállalatunk által forgalmazott és garanciális gépek meghibásodását az aratási időszak alatt az ügyeleti telefonszámunkon kell bejelenteni:
