Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-04 / 155. szám

NÉPÚJSÁG, 1982, július 4., vasárnap 0 Uzen a szerkesztő „Bizalom” jeligére: A gyermekgondozási se­gélyről szóló, a korábbi rendelkezést módosító új rendelet valóban lehetővé teszi, hogy az anya igényel, hesse a gyes folyósítását a rendelet megjelenése előtt született, de három életévét még nem elért gyermek után, ha a szülés idején fennálltak azok a feltételek, melyek alapján ma már jo­gosult lenne. Csak a levél­ben leírattak alapján nem tudjuk eldönteni jogosult-e. Azt javasoljuk, kérésével forduljon vállalatához, ugyanis annak munkajogi szempontból való elbírálásá­ra hogy a feltételek 1979- ben megvoltak-e, ők jogosul­tak. „Táppénzes állomány" jel­igére, Gyöngyös: Számításában nyilván ott lehet eltérés, hogy nem szá­molta külön az otthon és a kórházban töltött időket. A kórházi ápolás idejére ugyanis csak a táppénz 70 százaléka illeti meg, kivé­ve, ha ellátatlan családtag­ról gondoskodik. Ezt azon­ban külön is igazolni kell. Ezek alapján számítsa ki még egyszer, — s ha így is kevesli, a területileg illeté­kes, gyöngyösi kirendeltség­hez kell fordulnia. De úgy véljük a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy a két számítás közötti különbséget ez okozta. „Pionír őrs” tagjainak: A pályázatra beérkezett dolgozatokat megkaptuk, azonban tekintettel a kis számú jelentkezőkre ősz ele­jén megismételjük a pályá­zat meghirdetését. Annak elbírálásánál vesszük figye­lembe a ti dolgozatotokat is, de ahhoz még arra is szük­ség lenne, hogy megírjátok, melyik városból, melyik is­kolából jelentkeztetek. Mert ennek hiányában nehéz lesz felkutatni holléteteket. A pályázat kiírásának megis­métlésekor pótlólag majd ezt is küldjétek be. K. György né, Gyöngyös: Ha a dolgozó nem tölti le a kötelező felmondást, éppen olyan hátrányos helyzetbe kerül, mintha fegyelmivel bocsátották volna el. Mun­kakönyvébe tehát jogosan írták be a kilépett bejegy­zést, s ebben az esetben a munkaügyi döntőbíróság is helyesen ítélt, amikor pa­naszát elutasította. Elhisz- szük, hogy éveken át meg­bízhatóan dolgozott, de a jogszabály önre is épp úgy vonatkozik, mint másra. Második kérdésére is nem­mel kell válaszolnunk, dé erről részletesebben levélben írnánk vagy keresse fel sze­mélyesen szerkesztőségün­ket. Felsőfokú végzettséggel rendelkező munkaerőt felveszünk ÜZLETKÖTŐI MUNKAKÖRBE a füzesabonyi járás területére. Jelentkezés: Füzesabony, Állami Biztosító fiókjánál. Visszhang A nevelés közös feladatunk Rajtunk is múlik Olvastam a június 26-i számban, Gyurkó Géza cik­két, mely „Nem szeretem de megértem” címmel jelent meg. Ehhez szeretném hoz­zátenni saját gondolataimat. Arról ír, hógy nem szereti ugyan azokat a személyeket, akik eltulajdonítanak külön­böző tárgyakat, de megérti. Szükségletüket elégítik ki. De nem érti meg azokat, akik törnek, zúznak, rom­bolnak. Sajnos ez utóbbiak­tól én is sokat szenvedek, ök azok, akik túlnyomó többségben még alatta van­nak a 35. életévnek s nem importáltuk őket. Bármeny­nyire rosszul esik bevallani, ők a mi gyerekeink. Mi ne­veltük őket. Érzésem szerint azokból a családokból, ahol a szülők a becsületes mun­kának élnek, nem kerülhet­nek ki ilyen fiatalok. De nemcsak a családokon múlik, mint ahogy a nevelés nem­csak a családok feladata. A fiatalság nevelésével sokan hivatottak foglalkozni, de úgy érzem ez csak papíron van így. Nem elég, ha csak a rádió, a televízió, az új­ságok foglalkoznak a neve­léssel. A különböző társadal­mi szerveknek is sokkal na­gyobb gondot kellene fordí­taniuk különösen a falusi lakosság igényeinek formá­lására. Nem a Volán feladata Az. utóbbi időben egyre gyakrabban érkeznek olyan levelek szerkesztőségünkbe, melyekben közösségek ké­rése, hogy egyik-másik he­lyen létesítsenek új busz­megállót. Különösen ott, ahol több hobbitelek is van, s megközelítésük sokak szá­mára nehézkes. Tekintettel arra, hogy sok az ilyen kérés, továbbítottuk a Volánnak, ám a vizsgáló­dás során kiderült, rossz helyre címezzük az ilyen ké­réseket. * Az új megállóhelyek léte­sítését, megfelelő vizsgáló­dás után a KPM Közúti Igazgatóság engedélyezheti. Természetesen ezek során feltétlen figyelembe kell venni a közlekedés biztonsá­gát. Ezzel együtt szükséges, hogy legyen, aki a megfele­lő megállóhely kiépítésének költségeit fedezi, s a kivite­lezésről gondoskodik. Mind­ezek után kerülhet sor ar­ra, hogy a Volán módosítsa a megállás rendjét. Általá­ban az engedélyezett, meg­felelően kiépített megálló­helyen a Volán 10 napon belüli intézkedésére a bu­szok meg is állnak. A válasz tehát egyértelmű a beérkező panaszokra: nem a Volán feladata, s a meg­oldást sem így kell keresni. Nosztalgia minden mennyiségben Szó sincs róla, hogy nosz­talgiahullám csap össze fe­lettünk, csupán a nosztalgia állandó emlegetése divat lett a tömegtájékoztatás terüle­tén is. Az utca embere rit­kábban veszi szájára, mint gondolnánk. Inkább rohan a dolga után, mintsem nosz­talgiázna. Szerintem szükségtelen mindenbe, ami múltunkhoz kapcsolódik, belemagyaráz­ni ezt a fogalmat. Semmi meglepő nincs abban, ha va­laki szívesebben hallgat meg egy régebbi fülbemászó me­lódiát, mint egy, üvöltő együttest, vagy szívesebben néz meg egy jól sikerült ré­gebbi filmet, mint egy mai többhullás krimit. Természetesen van is, volt is nosztalgia, csak nem volt divat naponta emlegetni, mert az emlékezés éppúgy hozzátartozik az ember éle­téhez, mint a levegő, vagy az étel, ital. Enélkül szegé­nyebbek lennénk. Mint minden divatot, a nosztalgia emlegetését is bizonyára át fogjuk vészel­ni, anélkül, hogy az életün­ket színesítő visszaemléke­zés kipusztulna. Id. Kürtösi Károly Gyöngyös A felnőttekről alkotnak képet Tisztában vagyok vele, hogy nem „eget rengető” dolog, ami­ről szólni kívánok, de úgy ér­zem : mégis szót érdemel. Mivel megkezdődött a vakáció, • ter­mészetes. hogy a bolti vásár­lók között is gyakrabban lehet látni iskolás gyermekeket. Ez persze nagyon jó dolog, hiszen egyrészt sokat segíthetnek a szüleiknek, másrészt; ők ma­guk is sokat tanulhatnak a gyakorlati életből. Azonban olykor a gyermek a vásárlásnál, ugyanazért a pén­zért, gyakran nem ugyanolyan árut kap, mint egy felnőtt. Még csak néhány hete, hogy a szünidőt nálunk töltő egyik unokám el-eljárogat kisebb ér­tékű vásárlásokra, segítvén ez­zel fájós lábú, már nem éppen fiatal nagymamájának. Bizony többször előfordult, hogy a stanicliba csomagolt négy kifli közül az alsó kettőt, a legna­gyobb jóindulattal sem lehetett volna formás kiflinek nevezni. Laposra nyomorított, kopogósán száraz valami volt: Unokám könnybelábadt szemekkel csak annyit mondott: — Engem min­dig becsapnak! A gyermek — főleg amíg ki­sebb — azt hiszi, hogy minden felnőtt becsületes, mint az ő édesanyja, aki soha nem csap­ta be. Ezt a hitet ingatják meg benne. A felnőttekről alkotnak képet a vásárolgató, vagy éppen a nyári munkát végző gyerekek is. Nem mindegy, milyen lesz ez a kép. Dávid József Gyöngyös Egyre jobban elharapód- zik, hogy csak hétfőn tart_ sunk előadást vidéken, mert akkor nincs tévéműsor. Ilyenkor két-három szerve­zet is elmondja a magáét, amit már csak a zsúfoltság miatt sem fog fel az ember. Kényelmes megoldás ez, s azt is jelzi, kevés a kap­csolat a lakossággaj. Pedig több elismerés járna a szor­galmas vidéki embereknek. S mindenkinek fel kellene lépni a maga területén, hogy becsületben nevelődjenek a mai fiatalok. Kovács Gyula Kisfüzes Hagyományok rr ■ ww m orizoi * A régi hagyományok őri- zői ma a községekben a különböző pávakörök, népi zenekarok tagjai. Ilyenek a mátraderecskei két pávakör asszonyai is. Az egyik, 14 asszonyból álló csoportban az idősebbek vannak. Arany­csipkés, régi derecskéi nép­viseletbe öltözve lépnek fel a jeles ünnepeken. A másik csoportban a fiata­labbak, egy öttagú citeraze- nekar kíséretében idézik fel a soha el nem kopó nép­dalokat. Munkájuk, eredményeik, Kiss Pálné és Cseh Jánosné fáradhatatlanságát is dicsé­rik. ök lelkesítik, tanítják a kórus tagjait. Foglalkoz­tatja őket a honismereti, helytörténeti munka is, ké­szülnek egy pályázat meg­írására, melybe két fiatal pedagógus is bekapcsolódik. A községi művelődési munkához tartozik, hogy a pedagógusok KlSZ-szerve- zetének is van egy Irodalmi Színpada. Helybeli kezdeményezések ezek, érdemes figyelni, se­gíteni, támogatni őket. Maruzs János Mátraderecske A környezet tisztaságáról nem elegendő beszólni, tenni Is kell érte naponta és mlndannylunknak. Az elmúlt napokban Hatvan­ban — a tisztább városért — tucatnyi praktikus hulladékgyűjtő ládát helyeztek el, a forgalmasabb helyeken. Rajtunk Is múlik, lesz e hasznuk ... (Fotó: Szabó) Válaszol az illetékes 16 éve nincs panasz... Lapunk Június 1S-1 számában „Közösség” címmel azt fejtegette a cikk Írója, milyen nehezen alakulnak ki a lakótelepi házakban a közösségek, a szomszédi viszony sokszor éveken át csak a köszönés­re korlátozódik. A cikk többek között érintette a Hatvani Ingatlan- kezelő- és Szolgáltató Vállalat egyik dolgozójának munkáját Is. A cikkel kapcsolatban a vállalat vezetője Hartal Sándor tájékoztatott bennünket arról, hogy véleményük szerint a házmesterrel kapcso­latban elhangzottak a cikkben nem fedik a valóságot. Az emlegetett házmester 16 éve van a vállalat alkalmazásában, s ez alatt az idő alatt egyetlen panasz sem érkezett munkájára vagy magatartására-a lakóktól. Leveleink között tallózva Ne csak írjanak terheinkről... „Olvastam június 24-i szá­mukban arról, hogy mit tesznek az idősekért, s mit kellene tenni a nyugdíjba- menők támogatására, hogy feltalálják magukat a nyug­díjazás után is, amikor már nem csörög minden nap az ébresztőóra. Sajnos én azt tapasztalom, hogy az élet­ben sok minden másképp van” —, így ír levelében V. Sándorné. S amit a továb­biakban fejteget, arról va­lóban érdemes gondolkozni. Tagadhatatlan, hogy meg­mozdult a társadalom az öregekért, a fejlődő és jól működő gondozói hálózat nagyon sokat segít a maga­tehetetleneken, azokon akik már csak részben tudnak se­gíteni önmagukon. Kitakarí­tanak, főznek rájuk, kimos­sák ruhájukat, vagy éppen elviszik az ebédet az öregek napközi otthonából. Szocia­lista brigádok, KISZ-esek, úttörők figyelme is kiterjed az idősekre. Mégis van egy­néhány dolog, amiben még magukra hagyottak, pedig szükségük volna ebben is a segítségre. A kis nyugdíjas V. Sándornénak például nagy-nagy gondja a magas villanyszámla. Noha egyedül van, s már a bojlerét is kikapcsoltatta, mégis ■ 400 forint körül mozog a havi fizetnivalója, s ez bizony a kétezret sem elérő nyugdíj­nak nagyon nagy hányada. Panaszkodik. A tanács á gondnokhoz küldi, a gond­nok azt mondja nem rá tar­tozik, írjon egy kérvényt... A levél is példázza, a mindennapi ebéd, a tiszta ruha, a gyógyszerek kivál­tása önmagában még nem elegendő. Sokszor akad az öregeknek ügyes-bajos dol­guk is. Ezek eligazításához lenne még sokkal nagyobb segítségre szükség, mert ai idézett levél írója nem áll egyedül problémájával. Sze­mélyesen is sokan kopogtat­nak be szerkesztőségünkhöz, levelekben is sokan jelent­keznek, hasonló problémá­jukkal. Anélkül, hogy álta­lánosságban megkérdőjelez­nénk a különböző hivata­lokban dolgozó ügyintézők munkáját, mégis sok eset­ben érezzük, az öregekben egy panaszkodót látnak csu­pán a sok között, s nem szentelnek nekik sem na­gyobb figyelmet. Pedig sok­szor hátrányosabb helyzet­ben vannak, hiszen nehezeb­ben szánják rá magukat a kilincselésre, s nemegyszer már az is nehézséget okoz, hogy papírra vessék pana­szaikat. Nem is igen tudják mikor, kihez kellene men­niük. Talán nem megoldha­tatlan, hogy egyes munkakö­zösségek arra vállalkozza­nak, segítséget nyújtanak az öregeknek ilyen ügyeik in­tézésében is. Megírják he­lyettük panaszaikat, eljár­nak ügyes-bajos dolgaikban. Jó lenne, ha az öregekről való gondoskodás ezekre is kiterjedne. Így válhatna tel­jesebbé a velük való törő­dés. — deák — a vállalatunk által forgalmazott és garanciális gépek meghibásodását az aratási időszak alatt az ügyeleti telefonszámunkon kell bejelenteni:

Next

/
Thumbnails
Contents