Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 31., szombat Elmaradt haszon Az uKi játékszabályaiban, mutató. Ezzel mérik a nép. akárcsak a bridzsében szunnyad egy magatartás- forma, ami a leginkább megfog engem. Az, hogy a játék célja nem csapán a nyerés, hanem az, hogy bármilyen leosztásból a lehető legjobb eredményt hozzuk ki. Egy ultipartiban előfordulhat, hogy valakinek 2 forintos nyerési lehetősége van, de aztán túlságosan is fél a kockázattól, vagy éppen figyelmetlen, s végül csak egy forintot nyer lapjaival. Nyert, ám az ultisok, kibi- eek mégis kórusban szidják ilyen nyerés után: uram, maga egy balek, ebből a lapból sokkal többet lehetett volna kihozni! A nyereséget a kórus veszteséggé degradálja. Holott nem az. Vagy mégis? Egy tanácskozáson hallottam nemrégiben, hogy egyik vállalatunk remek üzletet kötött: késztermékeit egy nyugati cég vásárolta meg, sokmillió haszonnal kecsegtetve. Nagyszerű akció volt, rázták egymás kezét külkereskedők és termelési, műszaki vezetők, annál is inkább, mert fél évvel a szerződéskötés előtt a vállalat majdnem leült. Aztán megkezdték a termékek szállítását. Az első sorozattal nem volt baj, hanem a második után már érkeztek a reklamációk: hibás csomagolás, gyenge szállítóanyagok, s egyéb apró, de végülis minőségrontó kifogások szerepeltek a listán. Végül a tervezett árbevétel tíz százalékkal csökkent; jókora összegtől esett el a vállalat. Ez pedig legalább a lehetőségekhez képest — veszteség. A tíz százalékkal csökkentett árbevétel végül is nyereség volt, fŐJcéjc^, £a,, : a Tél évvel korábbi helyzetet vesszük alapul. Mondani se kell, a vállalat a tényleges bevétett rögzítette, s remek üzletről számolt be a sajtónak. Nincs nap, hogy ne értesülnénk valamilyen jó hírről. A?, egyik vállalat százmilliós üzletet kötött, a másik sók hasonló értékű megtakarító technológiát vezetett be, másutt a milliós anyagtakarékosság a hír magva. Ha ezekét a haszonözönöket összeadná valaki, talán a nemzeti jövedelemnél is nagyabb összeget kapna végeredményül! Az elmaradt haszonról, a megköthető, de meg nem kötött üzletekről, a bevezethető, de be nem vezetett technológiákról, újításokról, az így kidolgozott milliókról azonban nem születnek kimutatások. Az eredménypropaganda, amellyel vállalataink, szövetkezeteink a jó hírüket igyekeznek megalapozni, el- j törpíteni az elmaradt haszon 'jelentőségét. Fiatal közgazdászjelölték már képzésük első felében megtanulják, mi az a „G”Csarnok Az ipari és a kereskedelmi vállalatoknak, mezőgazdasági üzemeknek régi gondja a megfelelő raktárak hiánya. A hagyományos építés nem münden esettben kifizetődő és hosszadalmas is. E gond megoldására fogott, össze a Lenfonó és Szövőipari Válladat, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat és a Dél-Dunántúli Tervező Vállalat. Létrehozták a Tabi sátor nevű társulást, amely nagy légterű csamnoksátrak építésére vállalkozik. A 800—1000 négyzetméteres alapterületű sátrak PVC-vel bevont ponyvaszövetét az LSZV tabi kempingcikk gyára készíti, az acélszerkezetet- a Tolna megyei Építőipari Vállalat állítja elő. Jelenleg négy helyen — a VIDEOTON ajkai gazdasági munka hatékonyságát az elméleti szakemberek. Az eredményt hasonlítják össze a ráfordításokkal Pofon egyszerű számításnak látszik: a tört számlálójába kerül az eredmény a nevezőjébe pedig a ráfordítás. Csakhogy a valóság bonyolultabb, így a képlet is az: a-nyereséget nemcsak a tényleges ráfordításhoz hasonlítják, hanem ahhoz az elmaradt haszonhoz is, amely azért maradt el, mert az erőforrásokat nem ott használták fel, ahol azt a legcélszerűbb lett volna. Mást gyártottak, mint ami nagyobb hasznot hajtott voL na. Az elmaradt hasznot nem lehet mérni a gyakorlatban — mondhatná erre valaki, s igaza van. És ki tehet szemrehányást a meg nem kötött üzletekért, a középszerű munkáért? A minisztérium vagy egy tervszámonkérés semmiképpen. A vállalatnál senki sem tudja jobban, hogy mit lehetne -tenni vállalaton belül, kívülről csak sejteni lehet. A szemlélet sem utasítások . nyomán változik meg. Egyedül a belső kényszer vezethet el az önvizsgálathoz, amikor nemcsak azt nézzük, mit tettünk, hanem azt is, hogy mit tehettünk volna! Az ulitis kényszerhelyzetben van. Ha vállalta a játékot, akkor más választása nincs, mint hogy győzelemre tör, nyerni alkar. Lapjaival a legnagyobb nyereséget igyekszik elérni, ez az ulti lényege. Így épül fel szabályrendszere, s ennek tudatában ülnek asztalhoz a partnerek. Kell-e érzékeltetni, hogy mi a közös az ulti és a piac törvényében? A hazai vállalattörténetben még nemigen akadt arra példa, hogy égy váflalai igazán nagyot bukjon. Nálunk a bukás folyamata a következő: néhány vezetőt leváltanak, a vállalatot szanálják, újrahitelezik az induláshoz szükséges tőkét, (nem egyszer még akkor is, ha fenntartásához nem fűződik komoly népgazdasági érdek). A mad gazdasági helyzet, s mostanában akis- vállalkozások szele azonban már sejtetik, hogy olyan időszak kezdődik, amelyben lehet nyerni, de bukni is. Ha a vállalat irányítóinak egzisztenciális jövője attól függ, hogy miként dolgoznak, miként préselik ki munkahelyük adta lehetőségeikből a legnagyobb hasznot — és csakis ez az elv érvényesül — akkor szükségképpen mozgásba lendülnek a belső hajtóerők. A lecke változatlan.: eldönteni, hogy a lap- leosztásbam melyik az a licit, ami még nyerő az asztalon, aztán megjátszani a tétet. Az asztal túlsó oldalán komoly kártyások ülnek, s a kibicektől egyre kevesebbet várhatunk; nem az ő zsebük bánja az elmaradt hasznot. (M. G.) sátorból és sárbogárdi gyáregységében, a Csepel Autógyárban és a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnál — folyik a csatamasátrak építése. A gazdasági társaság évente 15 sátor megrendelésére számít, ezt az igényt münden külön fejlesztés nélkül — a meglevő kapacitással — ki ltudják elégíteni. A Lenfonó és Szövőipari VáL- laiait kezdeményezésére az Építéstudományi, Egyesület szakmai irányítása alaitt álló tartószerkezeti tervezők mesteriskolája hallgatói számára tervpályázatot írtak ki. A beérkezett 15 pályamű közül több sikerrel megvalósítható ötleteket adott például az idegenforgalmi és sportcélokat szolgáló ponyva- csarnokok kifejlesztésére. MTI Falatnyi pancsoló —ez a termálvíz mai „haszna”, alig egy ugrásnyira az évi egymillió vendéget fogadó Egertől... ... és Demjén nem szerepel rajta... (Fotó: Kőhidi Imre) HOL AZ OLLÓ KOMÁMASSZONY? Húsz éve folyik el a hévíz A Kalevalában a csodálatos szampó mindenféle földi jóságokat képes őrölni. Lisztet, sót, pénzt. Nos, mi is így vagyunk valahogy, Csodamalmaink vannak. Természeti kincseink, jó ötleteink, találmányaink. Miért nem tudjuk sok esetben működtetni az aranyat őrlő szerkezeteket? Miért folyik el például Demjén és Egerszalók határában a húsz év óta felfedezett gyógyvíz? ^ Bükkszék "2 -Mátra- •• • derecske« * . O ( Ejer •®°í,CJ< 10O* 9 0 yönfyös/ Mezőkövest Egerszalók és Demjén között egy domboldalon 1961- ben a DE—42 jelű olajkutató fúrás sikertelennek bizonyult. Sikertelennek az olaj szempontjából. A fúrás nem találta meg korunk folyékony aranyát, de rábukkant egy másik értékre. A lelőhelyről a továbbmélyítés során hatvanöt Celsius-fo- kos termálvíz tört a felszínre, s ezzel együtt felbuzogtak a remények is; az Egertől mindössze néhány kilométerre fekvő kis völgyben valóságos gyógyvízre épülő paradicsomot lehetne kiépíteni. Az első vállalkozó a termelőszövetkezet volt. Nem fürdőt épített ugyan, hanem üvegházakat, ám ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A víznek túlságosan magas ásványtartalma miatt a fűtőtestül szolgáló csőrendszer rövid idő alatt használhatatlanná vált. Közben azért történt egy s más dolog. Megépült az Egerszalók—Demjén összekötő útról a hévízforráshoz vezető leágazás, a több mint négyszáz méter mély kútra biztonságosan kiképzett fej került, s nem messze az eredeti forrástól újabb 40—42 CeLsius-fokos vizet találtak a kutatók. Víz van, út van, szándék is van, mert természetesen mindenki azt szeretőé, ha az idegenforgalom újabb jelentős bázissal gyarapodna Heves megyében. De nem gyarapszik. Legalábbis egyelőre nem, mivel a legközelebbi jelentős esemény az egersza- lókd—demjéni hőforrás ügyében az, hogy az idén augusztus 20-ra elkészül az úgynevezett első ütem terve, anrtfely az alapját jelentheti annak, hogy valaha is fürdő települjön a völgybe. Kissé lassúnak tűnik a megvalósulás folyamata, ha számba vesszük azt, hogy több mint húsz esztendeje bukkantak rá a gyógyvízre s azóta még mindig a „jó lenne, ha lenne” sóhajnál tart az ügy. Voltak ugyan hamvába holt próbálkozások. Tavaly júliusban egy NSZK szállodatulajdonos érdeklődött, hogy szóba kerülhetne-e, nyugatnémet- magyar kooprodukcióban fürdő és több száz ágyas gyógyintézet létrehozásáról a Bükkfürdőn alkalmazott osztrák—magyar együttműködéshez, hasonlóan. Később hazai magánvállalkozó igyekezett szerényebb lehetőségekkel és igényekkel nekivágni valamiféle vállalkozásnak, ám hamarosan kiderült, hogy az ország természeti kincsei — egyébként nagyon helyesen — nem adhatók magánvállalkozásba. De akkor ki vállalkozzon? — ez itt a kérdés, s nem is kicsi, hiszen hetvennyolc köbméter forró gyógyvíz folyik el óránként huszonegy év óta a semmibe — nem számítva a gyermekmedencének is parányi betonteknőt, amelyben összezsúfolódnak a gyógyvíz messziről idesereglő hívei. Mert a jó víznek híre van. Jönnek a környékből gyógyulni vágyók — jómagam több felépülés történetét hallgattam végig, amely lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem igaz — de jönnek külföldről is, egyre többen és egyre kevésbé értik, hogy miért nem épül e valóban csodálatos természeti környezettel, kiváló adottságokkal rendelkező gyógyforrás mentén megfelelő fürdőhely. Nos, azért mert nincs meg — a jó szándékon kívül — a megfelelő érdekeltségi rendszere. Az a közös, nagy népgazdasági cél, hogy használjuk ki ritka természeti kincseinket. Az üdülésen, gyógyuláson kívül nem utolsósorban fontos gazdasági szempont is, különösen manapság, amikor jelentősen felértékelődtek azok a deviza- és valutabevételi lehetőségek, amelyek a turizmussal vannak összefüggésben. Ma már közhelynek számít, hogy milyen fontos a magyar gazdaság szempontjából a külkereskedelmi mérleg egyensúlya, a dollárelszámolású export növelése. Csak éppen ilyen esetekben derül ki, mint például a húsz éve elfolyó gyógyvíznél hogy nincs meg a megfelelő működési mechanizmusa egy-egy nagyon hasz. nos és jó ügy tető alá hozásának, amely hosszú távon lenne nagyon is rentábilis. Mert voltak ugyan tárgyalások, voltak tapogatózó kísérletek, de ezek nem jutottak tovább a nekibuzdulás fázisán. Mivel senkinek, semmilyen intézménynek, utazási irodának, vállalatnak, szervezetnek nem fűződik konkrét megjelenő csoportérdeke a megvalósuláshoz. A nagy, közös érdek pedig csak ezekben a kis érdekeken keresztül és azok által érhető el Jelenleg mindössze ez a szerény tanulság vonható le a hőforrás húszesztendős történetéből Hiszen vállalkozó mind a mai napig kerestetik, hogy beindítsa és működtetni tudja az aranyat őrlő csodamal- mot- Szigethy András Jól seper, mester...? Mármint az új seprű — kérdeztük a régi igazságot Bácsics Jánostól, aki sep- rűkészitő kisiparos. Egyébiránt a tápiószecsői család munkája kapcsán bejárt már számos vidéket, erdőket, olyan helyeket mint a Bükk-fennsík, ahol igazán jó seprűnyélnek valót gyűjthetnek. Elárulta a szakma „titkaiból”, hogy nyélnek a nyírfa való, a seprű pedig hajlékony, erős vesszőkből készül. Foglalkozását apjától örökölte. A munka rma is olyan, mint régen, de míg az ősök egy rossz gebével vándoroltak, ő már autóval, kempingsátrakkal táborozik le. S munka után jól esik a szabadtűzön főtt, finom ebéd. (Fotó: Szabó Sándor)
