Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-29 / 176. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. július 29., csütörtök Hintóbán a szombathelyi pár ' JUGOSZLÁVIA Népek esküvője Ljubljanában CSEHSZLOVÁKIA Az új pozsonyi kikötő A kikötőn átívelő autópálya-vasúti híd (Fotó — Orbis — P. Mikulások felv. — KS) Petárda robban a kis tér felett, a dörrenés vetekszik a rezesbanda hangerejével. Színes népviseleti ruhákba öltözött táncosok — spanyo­lok, magyarok, szlovének — ropják kitartóan, a több ez­res tömeg ovációja közepette. A tér sarkánál hideg sört mérnek, parasztsonkát, meg kolbászt árulnak. A város­házán zászlók: a szél jó­voltából a magyar lobogó a finnekével „ölelkezik”. Lassan elcsendesül a tér. Csend lesz a városháza pa­tinás nagytermében is. Le­számítva a diszkréten osonó angol, spanyol, magyar tévé­seket, no meg a seregnyi újságírót. Középkorú hölgy szól ün­nepélyesen, a falak felerősí­tik a hangját. Aztán sorrá elhangzik a si, oui, da, igen, yes, ja. Tizenkét nemzet lá­nyai és fiai köszöntik egy­mást kipirulva, koccannak a pezsgőspoharak. A csehek a tokióiakkal ölelkeznek, a fa- papucsos holland pár a tu­néziaival, a nottinghami a montenegróival, a pesarói olaszok a szombathelyiekkel, a budapestiek az osztrákok­kal. Újabb petárda süvölt a téren, tízezer ember üdvri­valgása hallik. Vagy kétezer énekes, táncos, harmonikás, ostort durrogtató karéjában feltűnnek a rózsákkal díszí­tett kecses hintók ... Népek esküvője, Ljubljana, 1982. június 26. Európában is párját ritkító látványosság ez. Tizenöt évvel ezelőtt a szlovén fővárosban két fia­tal pár — egy helybéli, va­lamint egy svéd — házassá­got kötött. A negyedmilliós város lakói közül sokan el­kísérték őket a lakomára, az utcákon valóságos fesztivált rendeztek tiszteletükre. A helyi turistaszövétséget iga­zán nem lehet rugalmatlan­sággal vádolni. Rá egy évre már fél Európából idecsődí- tették a házasulandókat — persze, alapos szelektálás után. Az esemény ürügyén nagyszabású folklórprogra­mot állítottak össze. A város utcáin felvonulókat minden évben nagy tömegek köszön­tik. A költségek természete­sen nagyok, de ha azt vesz- szük, hogy átlag öt-hat or­szág tévései, filmesei örökí­tik meg az eseményt, tucat­nyi újságíró ír az esküvő­ről, s szép számmal futnak be a valutát hozó csoportok, terjesztik a város — s köz­ben az ország — hírét, ak­kor koránt sincs szó kidobott pénzről. De térjünk vissza a lagzi- ra. Nagyon szép népviseleti ruhában éppen most jön le a városháza lépcsőjén a szombathelyi pár, Horváth Andrea és Taschner Sándor. Még meleg a tanári diplo­májuk. Nagy éljenzést kap­nak az átrándult magyarok­tól, s a kőszegi tánccsoport­tól. Nyomukban a budapesti páros, Göntér Ágnes és dr Trásy Gábor. Aztán ä combtőig érő bőrcsizmás, sokszoknyás osztrákok, a ki- monóba öltözött japánok, a bányászsityakos nyugatné­metek. Az olasz vőlegény fején cilinder, az angolok Robin Hood szellemét idé­zik öltözékükkel. S a többiek, a montenegrói, a macedóniai, a szlovéniai, szerbiai, tunézi­ai, spanyol, cseh, finn páro­sok. Csörren az ostor, megindul a menet, át az óváros sörö­zőkkel, éttermekkel zsúfolt részén. A ljubljanaiak nem sajnálják a tenyerüket. Vagy három kilométer után fel­tűnik a cél, az atlétikai vi­lágversenyeknek is gyakorta helyet adó Tivoli-sportcsar­nok. Itt jön a java. A páro­kat díszes asztalhoz ültetik, megtelnek' a lelátók. A te­rembe hatvantagú fúvósze­nekar masíroz be, főtt son­kákat gurítanak kis kocsi­kon. Késő estig tart a lakoma, a nagy vigalom. Másnap a párok Dubrovnikba utaznak nászúira. S a szervezők ké­szülnek a következő évre. Kozma Gábor A szakértők azt állítják — s a gyakorlat is bizonyítja —, hogy a vízi szállítás a legolcsóbb, gyakran a leg­előnyösebb, s néhány eset­ben — rendkívül nagy mé­retű gyártmányok szállításá­nál — pótolhatatlan. Ez is magyarázza, hogy a Duna, mély Európa második leg­hosszabb folyója* egyre in­kább aiz érdeklődés közép­pontjába kerül. A víziút je­lentősége különösen megnő majd a Rajnai—Máj ina—Du- -na csatornahálózattal törté­nő összekapcsolásával, ami lehetővé teszi a közvetlen összeköttetést az Északi- és a Fekete-tenger között. A tervek, változások Po­zsony szerepét is fokozzák. A nagy tengeri hajókat, s vontató uszályokat itt ki­sebbekre lehet cserélni, a pozsonyi kikötő tehát amo­lyan „rendező-pályaudrvar”- féle lesz. A régi kikötő kibővítése szóba se jöhetett — hiszen már amúgy is gátolja a vá­ros fejlesztését. Az új kikö­tő helyéül a Pozsony perem­övezetiében levő Pálenisko városrészt választották. A BULGÁRIA A Karakuz rezervátum Északkelet-B u lgária, az Arany Dobrudzsa nemcsak diúsan termő földjéről neve­zetes, hanem arról is, hogy kiterjedt vizeiben, erdeiben ritka vadak sokasága tanyá­zik. A Karakuz vadrezervá- turnban jól afcklimatizálód- tak a szarvasok és a muflo­nok. Most kísérleteznek az észak-amerikai vad nyírfaj­dok ,vadkaicsák és fácánok megtelepítésével is a dunai szigeteken. Az ország fauná­jára jellemző valamennyi állatfaj megtalálható itt. Róluk és a különleges állat­fajok fennmaradásáról, tó­vá bbtenyésztéséről a rezer­vátum dolgozói gondoskod­nak. nemrégiben még csendes, kertes környék a felis-rner- hetetlenségig megváltozott, ma már inkább hatalmas hangyatoolyra emlékeztet. Az új kikötő hatvan hektárnyi területen épül, szíve — egy hatalmas medence — 700 méter hosszú és 180 méter széles. A tervek szerint két Lengyelországban a környe­zetre ható veszélyességük szerint osztályozták az or­szág ipari üzemeit, A vizs­gálat kimutatta, hogy 900 olyan üzem van az ország­ban, amely az emberi kör­nyezetre különösen ártal­mas. Közülük csupán né­hánynál alkalmaztak porel­szívó vagy füstszűrő beren­dezéseket, amelyek a kárté­kony meMékitermékeknek a környezetbe kijutását meg­akadályozzák. A lengyel jogi szabályozás jól segíti a környezetvédők munkáját: szigorú szabá­lyok védik a károk ellen az emberi egészséget, a táj ar­culatát. Ahol a lakóterüle­tekre különösen nagy ve­szélyt jelenthet az ipar, ott az üzem és a lakóterület kö­tanak. Ezzel, rakják majd fér a Plzemben és Ostravá- ba:n gyártott atomerőmű-be­rendezések nehéz alkatré­szeit. Külön szint szolgál majd a konténer,rakodásra. Nyitott raktárterületnek 39 ezer .néyzatiméternyi helyet szánnak, s 35 kilométer, hosszú vasúti vágány hálóz­za be a területet. zött ún. védőzóna létesítése kötelező. A körültekintő szabályozás ellenére sem mindenütt kielégítő az ered­mény. A 900 „közveszélyes" üzem közül csupán 352 tett első szóra eleget a törvényes előírásoknak. Ahol nem késinek a védő- berendezések felszerelésével és szükség esetén védőzó­nát is létesítenek, az ott la­kó, ott dolgozó emberek éle­tét szépítik meg. A védőzóna egyébként — ha szakszerűen készítik — nem „holt” terü­let : Lengyelország iparvidé­kein 72 van belőlük. A fá­sított, parkosított védőzóna inemcsak üde színfoltot, ha­nem jó levegőt, »pihenést és sportolási lehetőséget is je­lent a környéken élő embe­reknek. 300 tonnás darut is feláll í­LENGYELORSZÁG Környezetvédelmi zónák SZOVJETUNIÓ Autógyártás magas fokon jj * [' 1982. február 23-án a kámai autógyár szerelőszalagjá­ról legördült a háromszázezredik autó. A gyáróriás növeli erejét. Fő - szerelőszalagjának két ágáról jelen­leg naponta több mint 300 autó gördül le. 1 Úton a fogyasztók­hoz az új KAMAZ kocsik A nehézteherautó-gyártó üzemek kámai komplexu­mát az hívta életre, hogy a szovjet népgazdaság szük­ségleteit a szállítóeszközök- nék ebből a válfajából so­káig nem tudták kielégíte­ni. Ezért határozták el, hogy évi 150 000 teherautó és 250 000 Diesel-motor gyár­tására tervezett üzemet épí­tenek. Amikor e terv híre bejárta a világot, Henry Ford, az „autókirály” kije­lentette: „Ilyen üzem meg­építéséhez az Egyesült Ál­lamokban vagy Nyugat-Eu- rópában senkinek sincs ere­je. Ezzel mi nem vehetjük fel a versenyt”. öt évvel és két hónappal az építkezés megkezdése után, 1976. február 16-án, megindult a szerelőszalag. Hallatlanul rövid idő ez, ha figyelembe vesszük, hogy olyan ipari komplexum meg­építéséről volt szó amely­nek minden pavilonja lé­nyegében egy-egy önálló üzem: öntő, kovácsoló, szer­számjavító, sajtoló, Diesel­motor ijzem. Az építkezési terület 100 négyzetkilométer volt. A termelés technikai sa­játossága: a gépesítés és automatizálás magas színvonala a legkor­szerűbb, olykor olyan egye­di berendezés alkalmazásá­val, amely lehetővé teszi a munka igen magas terme­lékenységét és a modellek gyártásának feltétlen pre­cizitását. A termelés auto­matizáltságának hányada el­éri a 80 százalékot. A komp­lexumban mintegy 400 au­tomata gyártósor van. Sok technológiai eljárást itt al­kalmaztak először az autó­gyártásban. A főtengely-félgyáirtmá- nyokat és a mellsőtengely tartóit automatizált gépsoro­kon gyártják, amelyeken 11 000 tonna erőt kifejtő présgépeket alkalmaztak. A gyártósorokon végzik el az összes technológiai művele­teket, kezdve a munkadara­bok indukciós hevítésétől egészen a méretellenőrzésig és a festésig. Minden mű­veletközi továbbítást speciá­lis szállítószerkezetek végez­nek, a félgyártmányok fel­adását és levételét pedig minden átmenetnél robot­manipulátorokra bízták. A termelés ilyen megszer­vezése kizárja a fizikai munkát. Az operátor csupán a tech­nológiai folyamat menetét és az egyes mechanizmu­sok működését figyeli. Á gépsor teljesítménye órán­ként 50 főtengely, ami más- félszerese-kétszerese a prés- kalapácsok alkalmazásával elért teljesítményeknek. Az ilyen gyártósorok lehetővé teszik évi 11 000 tonna ki­váló minőségű fém megta­karítását és 158 munkás fel­szabadítását. A KAMAZ megtervezése­kor a szakemberek arra törekedtek, hogy minden be­rendezés-egység (márpedig számuk meghaladja a 30 ezret) a technika legújabb eredményeinek figyelembe­vételével készüljön. A mun­ka folyamán kiderült, hogy ennek a kritériumnak meg­felelően a berendezés alap­vető részét a szovjet ipar fogja szállítani, egyes spe­ciális berendezésfajtákat pe­dig külföldön, a KGST-tag­országoktól és kapitalista cégektől célszerű megvásá­rolni. A komplexum építésével egyidejűleg folyt a jöven­dő autók kísérleti példá­nyainak a tervezése és el­készítése. A tehergépkocsit a moszkvai Lihacsov autó­gyár, a motort pedig a ja- roszlavli motorgyár konst­ruktőrei fejlesztették ki. A fő technikai jellemzőket an­nak alapján választották meg, hogy mélyrehatóan elemezték a teherszállításo­kat, a gépkocsiállomány szerkezetét, az úthálózat ál­lapotát és fejlesztésének táv­latait. A jelenlegi ötéves terv végére a kámai komplexum eléri tervezett kapacitását. Ekkor majd a Szovjetunió minden hatodik teherautója kámai lesz, s minden har­madik tonna rakományt azokkal fognak szállítani. A kámai teherautók iránt a külföldi piacon is nagy a kereslet. Jelenleg mintegy 20 000 KAMAZ teherautót használnak a KGST-tagálla- mokban, a fejlődő országok­ban, Angliában. Franciaor­szágban és Finnországban. Dmitrii Szaszorov NDK Kapcsolatok a fejlődő országokkal Az NDK sokoldalú együtt­működésre törekszik Afrika, Ázsia és Latin-Amerika né­peivel, jelenleg e földrészek 87 államával tart fenn dip­lomáciai kapcsolatot. Jelen­tős a diplomáciai egyezmé­nyek száma is: 1971 óta több mint 350 államközi egyez­ményt és egyéb megállapo­dást kötött a fejlődő orszá­gokkal. Az elmúlt évtizedben az NDK megháromszorozta a fejlődő országokba irányuló külkereskedelmi forgalmát, szakemberei 650 ipari és más objektumot építettek ezekben az országokban. Je­lenleg is számos szakember és munkacsoport dolgozik e távoli földrészeken. így pél­dául Szíriában tíz gabona- malmot szerelnek fel, Mo- zambikban pedig nagy tex­tilkombinát részeként szak­munkásképző intézetet léte­sítenek. Nem kevésbé jelentős se­gítség eme országok számára az a lehetőség, amit az NDK oktatási intézményei nyújtanak. összeállította: Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents