Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-25 / 173. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 25., vasárnap A VITATÉMA: Településeink arculata HETENTE LÁTOM az országúiról Heves és Borsod- Abaúj-Zemplén megye határán a gyorsan fejlődő Zsóri- üdülőtelepet. Mi tagadás: nem épületes látvány. A gyógyforrások körül tenyérnyi telkeken épültek az egyenházak — igaz: ápoltak, gondozottak —, csak hát a zsúfoltság, meg a környék! Szeméthegyek és úttalan utak; egyetlen pecsenyesütőn és a helybéli motelon kívül sehol egy üzlet. Az üdülő- terület egyik részén szalmakazal és trágyadomb, kecskék, birkák és baromfiak látványa ejti zavarba a látogatót : gyógyüdülőhelyen vagy mezőgazdasági majorban jár-e? A közelmúltban a sajtóból értesültem arról, hogy ez az a bizonyos Zsóri-telep, amely „minta-üdülőhelynek” készült, ahová mindent terveztek, ami egy ilyen telepnek kijár. Ám a sportpályák és a játszóterek, az üzletek, s majdhogy az utak helyét is szétparcellázták. Az eredeti tervekből csak a magánerőből felépített házak valósultak meg, másra — legalábbis a Heves megye felé eső részen — nem volt pénz. Ahányszor csak látom ezt a félresikerült Zsóri-telepet, mindig a településfejlesztési viták kulcskérdése jut az eszembe. Vannak, akik úgy tartják: semmi szükség nincs a településfejlesztési tervek külön pénzügyi támogatására, mert a népgazdasági, illetve a megyei tervek eszközrendszere — megfelelő összehangoltság esetén — eleve garantálja a megvalósítást. Mások nem hisznek ebben, s azt mondják: a településfejlesztés országos és helyi feladatainak megvalósításához külön pénzre van szükség. Természetesen ők vannak a nehezebb helyzetben, most, amikor általános törekvés a központi pénzalapokból való külön támogatások radikális csökkentése. Viszont be kell látni: a településfejlesztési tevékenység — szándékai szerint — mindig a jelenleginél kedvezőbb helyzet elérésére irányul. Az ezzel kapcsolatos törekvéseket azonban különböző szempontok befolyásolhatják : politikai indíttatású megfontolások, társadalmi, természeti, gazdasági tényezők által motivált érdekek is megszabják, hogy miként alakuljanak a településfejlesztés irányai. A gyakorta egymásnak ellentmondó érdekek célszerű egyeztetése pedig megint csak pénzkérdés. E GONDOLATSORT KÖVETVE szükségképpen el kell jutnunk az alapkérdéshez: végül is miként alakuljanak a terület-, illetve a településfejlesztés pénzügyi alapjai? Hosszú időn át azt szoktuk meg, hogy a központi pénzeszközöket szétosztják a megyék között, majd egy bonyolult rendszer szerinti újraelosztás révén jutnak némi pénzhez az egyes települések. E „pénzecskék” birtokában tervezhetik tulajdonképpeni fejlesztéseiket, s hogy milyen eredménnyel, arra jó példa a Zsóri-telep. Az alaphelyzet — s lényegében ennek következményeit szenvedi a Zsóri-telep mellett sok más kisközség, s úgynevezett „aprófalvas település” —, hogy annyira kevés pénz jut az egyes településekre, amennyiből alig-alig futja valamire. Ez a pénzösszeg a mainál sokkal kedvezőbb gazdasági körülmények között is kevés volt. Ma tehát még reménytelenebb a településfejlesztés pénzügyi finanszírozásának esélye és lehetősége. A szakemberek harmadik csoportja mindenesetre megfontolásra ajánlja: az állami költségvetés által oly’ mértékben lecsapolandóak-e a helyi pénzforrások, mint eddig, vagy pedig e helyileg képződő pénzeszközök nagyobb részét — legalábbis a mainál nagyobb részét! — ott hagyhatják-e a településeknél? A következő néhány évben alakul ki az ezredfordulóig érvényes település- fejlesztési koncepció. Ennek számos részlete közül a pénzügyi alapok elosztása és felhasználása csak egyetlen — bár nagyon fontos — kérdés. A koncepció fő irányvonalain jelenleg is töprengő szakemberek mindenkitől várják a progresz- szív és konstruktív javaslatokat. A VITA MOST IDŐSZERŰ, s a vitapartnerek érvei most hasznosíthatók... (V. Cs.) ib míilW'-ÁlfSzerzi ^dőssénnt 1 millió VW eze * útját. Tííé^áii^imáspdlE^: em 1 ákj& Cin autót atMÍfcpkur'~* vez^tfäzga^yg. pák éVsiiéj .jaÉStifcl.uatgl tójára, amikor is arról adott idén lOLg&zer sépjggcsp- szí tank szerzi Th« azonbaf nap utolsó,j Igészen pontos: autó leszui- Itak. _y: típus, hiszen egy ■wasséfthem»™ készt tik a gyárti fagyasztásuk artbur. főzünk tőkés impor aktárból ..hoz, P'O ífj' tudniillik megkaphatják- OltCit Ink jAki ptüjflÉ Nyvát, kivitelu^jjines szó, ami :eztek. s illeti, tárgyalási Változott-e v: hosszabb' már befut néhiin g\Az el- vezzük, hogy a rendelést nyitunk- aZSsegt ifg a II. mélygá^ndgíletei ez a gEffi'n ál. igosan 234-re csökkent. —THttgyan-alakpi « hasz- áltgépkocsi-forgalmuk? 3£í | ífemiképp csökkent, kiadás iteme nem Pl sarszátovábbá más, tások bevezg retnénk &ÄI ii például |mel, a ül szegeiésített vevők az BíH-— th' hónapokban például to: Ijg akarják átvenni -űzi idén egés^ágtf autójui sor fe «^■rtZnáitautá-sBiac kozőőTTtr IRi Budapest, de vidéki te- r lepeink is nagy forgalmat a bonyolítanak le. Ezért is ki- A emelten szerepel fejlesztési Beszélgetés Csűri Istvánnal, a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat vezérigazgatójával Megérkezett a kocsiszállítmány — 44 ezer autó a félévben Budapestem ti telep— „ emiatt rövidebb-hosszabb %Tpaftne*~«J[elássították^ vagy meg is tűst. Az 1310-5?' n«*- • Dáciából búi. - ^utc■■•a3afe|rrirj|, dn" 1300 S pedig csatornájukban indult el a volgai gyáij, iák meg jár indinkább meg! geszdét is bő! rn , kannáik, a^Frörekha belép népes táborái^aiÉBgáft tvetimMMSBEémxifá maradÉV VÉGÉRE BEFUT AZ OLTCIT Lesz-e elég autó 1982-ben? « » j |--Jc~| Ke reskedelmi felügyelőkkel — ellenőrzésen (De az eladóknak sem lehet az) Feltétlenül ismerned kell a fogyasztói szokásokat, no és persze, az árakat. Némileg az általános üzletmenet alapfogalmaival sem árt tisztában lenned. Kell hozzá továbbá megfelelő higiéniai érzék, és sok-sok türelem a vitatkozáshoz. Ha mindez együtt van, máris társadalmi munkában, azaz „amatőrként” segítheted a kereskedelmi felügyelők cseppet sem könnyű és irigylésre méltó, ugyanakkor nagyon is felelősségteljes feladatainak elvégzését. Ennyi rögtönzött „tanfolyam” már elég is ahhoz, hogy csatlakozzunk a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségének munkatársaihoz, és elkísérjük őket egyik egri őrjáratukra. Fény-e a Napfény? Este fél nyolc. Az első célpont — a Napfény bisztró — törzsközönsége igen békést Ki-ki kortyolgatja napi betevő sörét, vagy fröocsíét, mások viszont kitartanak a reggel megkezdett rövid mellett. A kígyózó sor csak nem akar fogyni, pedig a csapos asszonykának jár a keze, mint a motolla Szükséges is. hiszen elegendő a legkisebb késedelem, a szomjas tömeg máris háborog Barócsi Tibor, a felügyelőség vezetője most a próba- vásárló. Ezt persze, senki nem látja rajta, s ez jelen esetiben így is van jól. Amíg a kiszolgálásra vár, Lakatos Miklós társadalmi ellenőrrel — aki mellesleg nyugdíjas mozdonyvezető — az üzlet többi részét vesszük sízem ügy re. Az új hűtőszekrénykék, a jól kivehető ártájékoztatók, a bőséges ital- és cigarettaválaszték példás igyekezetre vallanak. Azon viszont a jövőben változtatniuk kell, hogy a vásárlók könyve épp a vásárlóknak nehezen elérhető helyen — a pult mögött — van. Megkapjuk a három fél rumot és a három korsó sört, megkezdődhet tehát a kereskedelmi felügyelők érdemi munkája. A gondos ellenőrző mérés pontatlanságot áru ei, bizony a tűrési- határ alatt. Varga Béla a bizonylatokat és a könyvelést vizsgálja át tüzetesen — az eredmény: egy-két — kalkulációs és ártájékoztató — hiányosságtól eltekintve, rendiben vannak. Ezután az üzletvezető kalauzol tovább bennünket. A strandfürdő belterületén levő teraszon pedáns a rend, a tisztaság. Kevésbé mondható el ez viszont a Hadnagy úti lakótelep felé eső részre, no meg a mellékhelyiségekre. Igaz, a vendégek nem minden esetben kulturált viselkedése miatt ezeket akár óránként lehetne takarítani. .. — Az egység szolgáltatási színvonala összességében megfelel a harmadosztályú besorolásnak — vonja meg a végső mérleget Barócsi Tibor. Fischer László rendőr főtörzsőrmester, UR.H- járőrveaető pedig a közbiztonsági ellenőrzés tapasztalatairól számol be: — Túlnyomórészt környékbeliek, törzsvendégek tartózkodnak jelenleg az üzletiben. Olyannal, aki nyilvános szórakozóhelyen nem jelenhet meg, nem találkoztunk. A kiszolgálásra sem hallottunk panaszt. Lassan záróra következik, mi is továbbállunk, hogy a szórakoztatóipar újabb „fel- legvárábai”, a népkerti sörözőbe látogassunk. Gond gond hátán Diszkónap van, lerójuk tehát a fejenkénti húszforintos belépőt a kapunál, majd az egyik asztalhoz telepszünk. A felszolgálóknak, úgy látszik, nem sietős, mert jó 20 percbe is beletelik, mire valamelyikük odajön hozzánk felvenni a rendelést Négy fél rum, négy korsó sör. — Kilencven kilenc forint! — veti oda szóban (a blokk teljesen ismeretlen fogalom!) a számlát a pincérfiú. A felügyelők igazolják magukat, s közük, hogy ellenőrzés következik. A felszolgáló a s zomszédos asztalhoz megy, kiosztja a tálcáján maradt italokat, majd észbe kapva visszaszól: — Elnézést, csak 89 forint, egy egy tízessel véletlenül többet mondtam az előbb. Már hiábavaló a korrigálás, ám a fiú az üzletvezető előtt mégis mindent letagad. Kiderül, hogy kisegítőként dolgozik itt Elgondolkodtató, ha csak 300 embert szolgál ki egy este ez alatt a néhány óra alatt, tízforintokkal többet számolva, megvan’ a havi keresménye. .. Ismét előkerülnek a mérőeszközök. Már az furcsa, hogy a felest itt egydeds poharakba mérik. Be is bizonyosodik a gyanúnk, a hamis mérés darabonként eléri az egy centet. A korsókban is több a hab, mint az elviselhető. Gyors fejszámolás következik: minden nyolcadik után egy korsó a tiszta nyereség. Varga Béla ismét a könyvelésnek esik neki. Bizony hiányosság van bőven. Meg is lesz a következménye — jegyzőkönyv készül, majd a felügyelő jóindulatúan figyelmezteti a vezetőt: — Fiatalember, tegyen minél előbb rendet a kalkulációk és a bizonylatok körül, mert ez elsősorban magának az érdeke. Sajnos, a kiegészítő helyiségekben sem fogad kedvezőbb kép: a W. C.-ki már hosszú évek óta nem felelnek meg az előírásoknak, most sem. A konyhát, s a mellette tevő helyiségeket pedig napok óta nem takarították. Barócsi Tibor emellett a sehol nem látott árlapok után érdeklődik. Lesz tehát jócskán termivalója az üzlet vezetőjének, akinek az is csupán részben elfogadható mentsége, hogy alig pár hónapja vette át szerződésiben a korábban eléggé elhanyagolt egységet Mindent a fogyasztók érdekében — Az ilyen vizsgálatoknak — halljuk az őrjárat végén Barócsi Tibortól — elsősorban a fogyasztói érdekvédelem erősítése a cetjük: Az új üzemeltetési formák bevezetése után még inkább szükség van rájuk, érdekeinek megvédésében. hogy az ellenőrzések során feltárt hiányosságok kiszűrésével, megfelelő intézkedésekkel rávezessük a helyes útra az üzletek, vendéglátó helyek „új gazdáit”. Már csak azért: is fontos ez, mert ezekkel a megoldásokkal éppen a szolgáltatási színvonal emelése, további javítása lenne a cél. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség szervezésében az idei év elején — az osztályba, sorolás érdekében is — kéthónapos vizsgálatot tartottak. reprezentatív minta alapján. A területi felügyeleti szervek saját ellenőrző akciói is rendszeresek, amelyeknek többnyire meg is van a hatásuk. Ha elegendő, jó szó után, ha kell, büntetés árán. Ott pedig, ahol nem használ a többszöri „figyelmeztetés”, ezeknél szigorúbb eljárásra is sor kerülhet Mindezt a munkát segíti a megyei kereskedelmi felügyelőség jó együttműködése a rendőrséggel, valamint a miskolci székhelyű Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézettel A jövő feladatai közé tartozik a szorosabb kapcsolat kialakítása a KÖJÁL-lal, s nem utolsósorban nélkülözhetetlen az üzletek, vendéglátó helyeket szerződésbe kiadó vállalatok hatékonyabb közreműködése a szolgáltatás színvonalának javításában, s ezáltal a fogyasztók Szalay Zoltán
