Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-21 / 169. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 21., szerda S. A határozott táborvezetőség és a kevés tízórai Fél nap a Haracsiban Azért nincs harag a Haracsiban! Mármint a Haracsi Mi- hályról elnevezett tiszabögi— tiszakécskei önkéntes ifjúsági építőtáborban. Pedig odaér- kezésünkkor — a második turnus második hetének első napján — ilyen helyeken szokatlan hír fogad bennünket: — Három gyöngyösi srácot haza kellett küldenünük! — mondja Csák József táborvezetőségi tag. — Pénteken az alkoholszintük túlzott mértéke fosztotta meg őket attól, hogy továbbra is a közösségünkben maradhassanak. A tábor vezetése tehát rém szigorú ... Szigorú, de nem kegyetlen, és nem is igazságtalan. Ezt elismerik az egyébként szép környezetben levő tábori épület előcsarnokában kóri- cáló lányok is. Persze, rögtön szöget üt a fejünkbe: mit lezengenek itt a legfőbb dologidőben? — Betegek — kapjuk a la- konikus választ az egészségügyi szolgálatostól, aki nem ér rá velünk társalogni, mert máris vinnie kell egy lázas szemű szőkét a falu orvosához felülvizsgálatra. Am, nem maradunk esemény nélkül. Szirtest Erzsébet táborvezető érkezik, s huppanna le közénk, ha az aprócska irodájában hagytunk volna egy talpalatnyi helyet. Már meséli is a segítőtársának: — Azt hiszem, sikerült mindent megbeszélnünk a termelőszövetkezet vezetőivel — majd felénk fordulva így -,folytatja: ,r=-._Most .értékeltük ugyanis az első hetet. — És? — Nem panaszkodtak a gyerekek munkájára. Sokkal inkább más a gond, nézzétek ezt meg! Felháborodva mutatja a teljesítményről vezetett könyvelést. Hát bizony ez a rendszer nem valami ösztönző: mindenki fizetést kap a munkájáért (a felnőttnorma 80 százaléka a teljes egység), ebből levonják a tábori költségeket. Van, akinek 170, van, akinek 5 forintja marad négy napra a végelszámolásnál. Pedig az utóbbi is túlteljesítette az előírtat — legfeljebb a dolga volt más. Erzsébet a korábbi, jutal- mazásos módszerre esküszik — mi is. oia — 0 a mi mindenesünk! Nem is tudom mi lenne velünk nélküle... — mutatja be Nagy Balázst, a Béke Tsz gépkocsivezetőjét, aki mikro- buszán máris a munkahelyek felé röpít bennünket. — A szállításra senkinek sem lehet panasza — állítja, s gyorsan felsorolja a járműtípusokat: két teherautó és egy panorámás busz. Mindenhová mennek, ahová csak a lányok-fiúk óhajtják. A szőlősben dalos kedvükben vannak a lányok. A gyöngyösi 214. számú Szakmunkásképző Intézettől jöttek. A nótaszó hangulatukról is árulkodik. Néhány sorral odébb a fiúk már morózu- sabbak. — Ti miért nem énekeltek? — Mert most nincs kedvünk! — aztán enyhül a dac: — nem mindig van rá kedvünk. Kovács H. Ferenc, a gyöngyösi kereskedelmi harmadikosa társainál jóval nagyobb szakértelemmel végzi a szőlőkötözést. — Talán csináltad már? — Otthon van ezer négyszögöl szőlőnk. Láttam is már, ahogy a szüleim dolgoztak rajta, néha pedig segítettem a munkában. — S a tábor, együtt a lányokkal? — Jó ez így, nem unatkozunk. Persze, azért vannak mindennapos gondjaink is, például a zuhanyozással. Csak egy fülke van, így munka után sokat kell várni egymásra. Meg aztán gond a tízórai... — Azzal mi a baj? — Ma is egy pohár tej és két zsemle volt. Kevés az erre a munkára. A nevelési felelős, Sütő Elemérné is bólogat: — Bizony, kevés. Ma is például kénytelen voltam á' magamét odaadni az egyik éhesnek. — A konyhán viszont azért morognak, hogy nem fogy el a reggeli — vetjük közbe. A csinos asszonyka férje válaszol: — Olyan korán adják, hogy akkor még senki sem éhes. Talán a tízórai lehetne bőségesebb, s kisebb meny- nyiség a reggeli. Egyetértünk, folytatódjék tehát a munka. Fodor Mihály, a Béke Tsz szőlészeti ágazatvezetője, a tábor megbízott összekötője, az eddig elvégzett munka minőségét ellenőrzi, s bizony kicsit húzza a száját — A kötözéssel vannak bajok, több helyen sajnos eltörték a növény szárát — magyarázza. — Ez azt jelenti, hogy nincs megelégedve a diákmunkásokkal? — Szó sincs róla, ez csupán a mai munkájukra vonatkozik. Merem állítani, hogy szövetkezetünk elégedett lehet itteni tevékenységükkel. A hevesiek az idén dolgoznak először nálunk, eddig négy éven keresztül Veszprém megyéből fogadtuk az ifjú dolgozókat. — összehasonlítás? — Mondom, a Heves megyeiekkel jobban meg vagyunk elégedve. Sőt, még azt is hozzáteszem, a legjobb az lenne, ha az építőtábor két héttel korábban kezdődne. De tudom: az iskola miatt erre nincs lehetőség. Dicséretünk jele, a téesz vezetősége úgy határozott, hogy az elkövetkező több esztendőre szeretne együttműködési megállapodást kötni a Heves megyei KISZ-bizottsággal. Jó ezt hallani 150 kilométerre a megyehatártól... Alig ér véget a munkaidő, hatalmas felhőszakadás zúdul a két községre, így természetesen a táborra is. Aggódva kérdezzük a tábor vezetőjét: — Vajon mi lesz, ha egész héten át zuhog az eső? — Nincs vész, tudunk elfoglaltságot adni a gyerekeknek. Nem mondtam még ugyanis, hogy ez népművészeti szaktábor. Középiskolás szakvezetőink segítségével délutánonként a szövés, a. fonás, a nemezkészítés alapismereteire tanítjuk meg az,, érdeklődőket. Emellett természetesen más szabad idős programok is jól szolgálják a hangulat javítását. Volt társastáncverseny, mozi, tanyaszínházi előadás, ha pedig kedvező az idő, a tiszakécskei strandot látogathatják a gyerekek, a téeszek által biztosított ingyenes belépővel. Néhány óra is elegendő arra, hogy megfelelő keresztmetszetet kapjunk a táborról. A búcsúzáskor Szirtesi Erzsébet még tréfásan felhívja rá a figyelmünket: — Aztán jót írjatok rólunk. Tulajdonképpen ennek eleget is tehetünk, azt pedig reméljük, hogy az említett gondok miatt nincs és a jövőben sem lesz harag a Haracsiban. Szalay Zoltán Diákcentrumajánlat Ma este 6 órától a Fagylaltkertben ismét lemezlovas várja az érdeklődőket, műsorát azonban újdonsággal is színesíti: nagyszabású táncverseny lesz diszkózenére (és kívánság szerint esetleg másra is), amelyre bárki a helyszínen benevezhet. Végezetül újra a táncos- kedvűek figyelmét hívjuk fel a július 24-i, szombat esti (7 órakor kezdődő) rendezvényre, amelyet Dobó tér) diszkó néven szervez és hirdet az egri diákcentrum. GYERMEKEKNEK Edzőtábor a markazi tónál n A Gagarin Hőerőmű Vállalat szakszervezeti bizottsága a lőrinci Elektromos Sportegyesfilet síszakosztályának és a vállalat MHSZ búvárklubjának közreműködésével júlins 5— 17. között nyári felkészítő tábort szervezett 6-tól 14 éves korig a síelést kedvelő gyermekek részére. A két hét alatt a résztvevők különleges edzésterv szerint dolgoztak, mindenekelőtt erőnlétüket igyekeztek megalapozni, úszással, gördeszkázással, evezéssel, Illetve kerékpározással. Sőt, két alkalommal társadalmi munkát is végeztek az erőmű által létesített mátraszentistvánl sípályán (Fotó: Szabó Emil) nikai bemutató Hatvanban A nem mindennapi látványt nagy érdeklődés kísérte a Hatvani Kinizsi Vasutas Sportklub sporttelepén. A Heves megyei Rendőr-főkapitányság jóvoltából a városban dolgozó közép- iskolás építőtáborozók a technikai bemutatón csupa érdekes és eddig élőben nem látott dologgal ismerkedhettek meg. Megtudhatták például, hogy milyen eszközök segítik a nyomozásban részt vevő rendőrök munkáját, mennyi mindenre kell figyelniük, mennyi mindent kell kezelniük az URH- járőr tagjainak. Természetesen az ilyen bemutatókról elmaradhatatlan a helikopter valamint annak bizonyítása, milyen fontos szerep jut a közrend és közbiztonság megőrzésében az ember hűséges négylábú segítőtársainak. Felvételeink a hatvani bemutató egy-egy jellegzetes pillanatát örökítették meg. (Fotó: Szabó Sándor) Gazdag programmal zárult a csuvas úttörők Heves megyei látogatása. A felsőtárkányi úttörőtáborban — sok egyéb rendezvény mellet — egynapos élményt az MHSZ hajó- és repfilőmodellek bemutatásával szerzett a csuvas pajtásoknak, akik részt vettek kispuskalövészeten is. (Fotó: Szántó György) A reggeli autóbuszon szokás szerint ma is tumultus volt. Az utasok szitkozódtak, goromba fráternek, ostoba tökfilkónak titulálták egymást. A fiatalok kelletlenül adták át helyüket az idősebbeknek, a férfiak pedig a nőknek. Hirtelen kétségbeesett gyermeksírás har- sant föl. — Disznóság! — háborgott egy teltidomú asszonyság, akinek dinnye volt a hóna alatt. — összenyomják a gyereket! Engedjék előre! A tömeg egy szempillantás alatt szétvált, s az így keletkezett járaton egy fiatalember törtetett át, egyik kezében takaróba burkolt csecsemő, a másikban aktatáska. A csecsemő szünet nélkül sivalkodott, a legény meg zavartan ringatta. — Ülj le, fiam! Itt jobb lesz neked — emelkedett föl, a helyéről egy turbános öreg. — Nem, ide, ide, — ugrott fel egy pirospozsgás leány. GÖRBE TŰKOR Az első siker — Jöjjön közelebb az ablakhoz! — Az első üléshez menj — mondta egy szalmakalapos férfi. — Az van fenntartva a kisgyermekkel utazók részére. — Köszönöm, köszönöm, ne nyugtalankodjanak — felelte mindenkinek az ifjú apa. — Nem megyek mesz- szire, mindjárt leszállók... Közben a gyerek folytatta a visítást. — Hü, micsoda torka van! — mosolyogtak az utasok. Egész biztosan operaénekes lesz belőle. Mintha csak csalogány csattogna... óvatosabban, fiatalember, el ne ejtsd! Mégiscsak a jövödet viszed a karodban! Az autóbusz megállt. A legény a kijárathoz furako- dott. Szolgálatkészen utat nyitottak neki. Az üres megállóban a fiatalember a padra dobta a batyut, és megtörölte homlokát. Aztán komótosan kibontotta a csomagot. Odabent nem volt semmi. A legény elvigyorodott, aktatáskájába tette a takarót, és elindult az épület felé, amelyen ez a tábla függött: „Cirkuszművészeti szakiskola”. Amint már bizonyára ki is találták, a fiatalember ennek az intézménynek volt a hallgatója, és hasbeszélői nek tanult. Ma az autóbuszon először mutatta be művészetét. Murad Tillajev (SZU — Üzbég SZSZK) (Zahemszky László fordítása)
